Vadas gomba

A vadas a kedvenc ételem. De sajnos igazán csak úgy a legjobb, ahogy anyukám készíti. Természetesen még soha nem sikerült pont olyanra, a krumpligombóc pedig, úgy látszik, örök kísérletezés tárgya marad a konyhámban. Ha gyorsan akarok vadast varázsolni, akkor viszont nem marhahúst párolok, hanem gombából készítem el, és a barna csiperke ad még egy kis erdei ízt is hozzá. Más, igazi erdei gombák tökéletesek lennének hozzá, de én egyszerűen nem merek belőlük piacon vásárolni.


Hozzávalók: (2 személyre)


40 dkg barna csiperke

2 ek. olaj

1 nagy babérlevél

1 kk reszelt vöröshagyma

10 dkg répa

1 tk só

10 dkg petrezselyemgyökér

10 szem feketebors

3 szem borókabogyó

1 késhegynyi mustár

2 tk citromlé

100 gr tejföl

1,5 dkg étkezési keményítő




Az apró gombák nagyobbacskáit kettévágtam, megtisztítottam. Az olajat felforrósítottam az Actifry készülékben, utánadobtam a gombákat, kevertem egyet rajtuk, és 3 percig pirítottam őket. Ezután hozzáadtam a zöldségeket, sót, fűszereket és 2 dl vizet. 10 perc után pótoltam a maradék vízzel. Simára kevertem a keményítőt 3 ek hideg vízzel, hozzáadtam a mustárt, citromlevet, és újabb 10 perc elteltével behabartam vele a készülékben illatozó levet. 1-2 percnyi kavargatás, így összesen alig félóra alatt kész is volt az ebéd.

Ha a mártást a levesben főtt marhahúshoz passzítjuk, akkor pedig gombával vadított majdnem vadast kapunk.


A Tefal és az Essencia Főzőiskola támogatásával.

Kókuszos keksztekercs

Ugyanabban a kisvárosban nőttek fel, közel egykorúak, és ugyanabba az általános iskolába jártak. Mint 20 évvel később kiderült, annyira közel laktak egymáshoz, hogy az egyik teraszról a másik erkélyre könnyen átintegethettek volna egymásnak. Van még persze számos, pusztán csak a "Férfiak......" címszó alá besorolható hasonló tulajdonságuk még, de azt, ugye, felesleges részletezni.
Emellett mindketten megátalkodott kókusztekercsrajongók.

Megismerkedni pedig úgy ismerkedtek meg, hogy egy másik meg egy harmadik városban feleségül vettek egy-egy nőt, akik még életükben nem csináltak kókusztekercset addig. Így boldogan megegyeztek abban is, hogy a kókusztekercs-nem-készítés az elnézhető volt a kapcsolat vadvirágos hajnalán, de ezután, bizony, válóok.

A hugomnak nehéz dolga van, mert anyós-após kókusztekercsének színvonalát nehéz hozni, a hihetetlen mérnöki precizitású külsőről nem is szólva, nekem meg ugyan itt a tuti recept tőlük, de könnyen hivatkozhatok arra, hogy ezt még anyósom se szerette csinálni, úgyhogy ha egyszem kisfia kókusztekercsre vágyott, kénytelen volt még a segítségét (!!) is felajánlani neki. Így a kókusztekerccsel való vacakolás közben (mert azt senki se mondja, hogy ez egy egyszerű, sütés nélküli sütemény) kicsit el tudok szórakozni azon, hogy magam elé képzelem az Embert, amint lelkesen nyújtja a kekszmasszát, vagy netán habosra keveri a vajkrémet.

Na, ettől mindjárt viccesebb a kókusztekercskészítés.

A kókusztekercsfüggés viszont, úgy néz ki, genetikus, és az Y kromoszómához kötődik, mert tegnap a Nagyobb ezt kért reggelire.



Hozzávalók:

50 dkg darált háztartási keksz

6 dkg kakaópor

15 dkg porcukor

2 dl feketekávé

1 dl rum (vagy rumaroma és tej)

-a krémhez:

25 dkg vaj

20 dkg porcukor

5 dkg kókusztejpor (dm-ben mindig van)

-a nyújtáshoz:

10 dkg kókuszreszelék


A tekercs tésztájának hozzávalóit összekevertem, úgy, hogy egy nem túl puha, de gyurmázható masszát kaptam. Kicsit függ a folyadék mennyisége a kekszpor nedvességtartalmától, a lényeg, hogy szobahőmérsékleten kellemes, linzertészta állaga legyen. Ha szárazabb, törik majd a nyújtáskor és a feltekeréskor. Ilyenkor óvatosan adagoljunk hozzá még a folyadékokból, ízlés szerint.

A krémhez habosra kevertem a vajat a porcukorral és a kókusztejporral.


A kekszmasszát két részre osztottam, és kókuszreszelékkel beszórt folpackon kb. 35X20cm-es, vékony lappá nyújtottam - a tészta tetejét is kókuszreszelékkel szórtam, ne ragadjon a nyújtófához. Ezután megkentem a krém felével - kb. 0,5 cm vastagra jön ki, ezt a mennyiséget lehet csökkenteni -5dkg vaj és -5 dkg porcukor mennyiséggel az alap elkészítésekor, és ezzel helyes félcentis szeletek alapulvételével szeletenként máris spóroltunk vagy 10 kalóriát... - és szép óvatosan, amennyire csak lehet szorosan feltekertem.

A folpackba csavarva kb. két órai hűtés után már szépen szeletelhető, és ez a mennyiség egy hosszú hétvége sütiigényét is képes kielégíteni.

Ja, mielőtt jönne a gyámügy, én a rumot feleztem és felforraltam a tejjel, így ehettek belőle a gyerekek is.


A recept némi módosítással - plusz kókusztejpor, mínusz porcukor- a hugom férjenek szüleitől való.

Csirke ratatuille

Nemcsak krumplit sütni jó a gömbölyű olajnélküli olajsütő, hanem minden más diétás jellegű sütésére is. Azért zsíradék nélkül nem lehet megúszni semmit, hiszen az íz-és aromaanyagok jellemzően zsírban oldódóak, de kevesebb zsiradék, kevesebb lelkifurdalás. Már akinek, persze :). Ha pedig a köret együtt sül a hússal és az még zöldség is, akkor viszont kötelező egy szép darab foszlós fehér kenyérrel vagy baguette-tel tunkolni a levet - visszalopni a még kapható szabadföldi zöldségekkel egy kis nyarat az ebédlőasztalra.

Hozzávalók: (4 személyre)

60 dkg csirkemell

1 kicsi padlizsán

1 zsenge cukkini

1 nagyobb zöldpaprika

egy fél, színes kaliforniai paprika

2 paradicsom

1 lilahagyma

2 gerezd fokhagyma

1 ek. olaj

1 dl száraz fehérbor

1 dl víz

1-1 kk. aprított bazsalikom, kakukkfű, rozmaring vagy

2 tk. provance-i fűszerkeverék

1 csapott tk. só

bors

A zöldségeket felkockáztam, a padlizsánt kicsit besóztam, a paradicsomot ki is magoztam, a fokhagymát vékony lapocskákra vágtam.
A centis kockákra vágott csirkemellet 5 percig kevergette a gép az olajon, majd hozzáadtam még a nem túl apróra vágott lilahagymát és további 2 percig pirítottam. Ezután hozzákerült az összes, kockára vágott zöldség, a fűszerek, a bor és a víz, 15 perc múlva pedig az asztalon gőzölgött a ragu. A zöldségek még épp kicsit roppanósak, a hús pedig omlós lett.



Ja és bár nem látom, hogy kuktaszerűen zárna a gépecske fedele, akárcsak a krumplisütésnél, itt is minimálisan lehet csak a konyhában érezni az étel illatát.


A Tefal és az Essencia Főzőiskola támogatásával.

Sültkrumpli - így még sosem

Teljességgel tudományos okokból kicsi és nem is reprezentatív közvéleménykutatást végeztem ismerőseim között sültkrumpli ügyben. Az, derült ki hogy a világ, szerencsére, tarka; van aki nem csinál sültkrumplit, menjenek a Mekibe az elvetemültjei, ha ilyet enni akarnak. Mások, némi lelkifurdalással vagy anélkül, előveszik valaha oly trendi olajsütőiket és belemártják a krumplit két liter olajba. Megint mások csak kicsike, nem-is-sültkrumpli-aprókocka-krumplit kevergetnek teflonban, a kompromisszumos csapat pedig (idetartozom én is) vizet forral, hasáb vagy steak-krumplit újraforrásig előfőz, lecsorgat, leszárít, sütőt forrósít, tepsit papíroz, krumplit néhány kanál olajjal kever, esetleg fűszerez és süt 200 fokon vagy 15 percig. Nem olyan bonyolult, de nem is olyan egyszerű. De csinálni muszáj, mert az Y kromoszóma súlyos működési zavarai következhetnek be sült krumpli nélkül, és kinek jó az......?
Ha pedig netán kamaszodó Y esete forog fenn, akkor pedig egyszerűen kell a vitamin, amiben tudvalevő, a sültkrumpli aztán igen gazdag.

Ezért általános örömujjongás fogadta a bejelentésemet, hogy hazakerül egy ilyen kis gömbölyű szerkezet, és azzal szinte gyerekjáték lesz sültkrumplit csinálni, még azt se bánták, hogy közben néha próbálkozom benne rendes ételekkel is, ha ez a hobbim, hát tegyem, csak legyen krumpli elég.


Hozzávalók:

1 db Tefal Actifry készülék egyenesen a forgalmazótól

Essencia Főzőiskola (nem igazán krumplisütésre szakosodva egyébként, természetesen)

80 dkg hasábokra vágott krumpli

1 evőkanál napraforgóolaj

- a mártogatósakhoz:


francia:

1 kicsi padlizsán
1 kis cukkini
2 gerezd fokhagyma
1 kis fej vöröshagyma
2 paradicsom
1 zöldpaprika
provance-i fűszerkeverék
só



görög:

1 pohár kissé lecsepegtetett joghurt
10 dkg uborka reszelve
3 mentalevél
kis csokor petrezselyem
fél gerezd reszelt fokhagyma
egy kk. oregano
só
bors




amerikai:

5 dkg pirított dió durvára törve
15 dkg tejföl
1 evőkanál majonéz
2 dkg blue cheese
őrölt bors


A sütnivaló típusú krumplit megpucoltam, szép egyenletes hasábokra vágtam, betettem a készülékbe, meglocsoltam az egész 1 evőkanál olajjal, bekapcsoltam, aggódva figyeltem a meggondoltan kevergető gépet, azután végül is magára hagytam és összesen 40 perc után kivettem a sültkrumplit, szerencsére pár hasábot le is tudtam belőle fotózni.

A zöldségekből kevés olajjal ratatuille készült, provance-i fűszerezéssel, azután kicsit negturmixoltam, hogy mártogatós legyen belőle.

A görögös dip-hez a joghurtba kevertem az aprított és egyéb fűszereket, a fokhagymát és a lereszelt uborkát.

Az amerikai mártáshoz a diót serpenyőben szárazon kevergetve átpirítottam, durvára törtem, és összekevertem a többi hozzávalóval.


A Tefal és az Essencia Főzőiskola támogatásával.

Az egyszerű moszkauer

Mert Jóanya belátja hibáit és súlyos tévedéseit, amelyek abból indulnak, hogy ki kell rángatni a gyereket a húsleves-babgulyás-rántott-hús-brassói-kelt tészta-csirkepörkölt bűvös hatszögéből, azután meg leshet, amikor szemrehányják neki a "gasztrocsodákat". Így azután Jóanya magába néz, és utolsó őszi, váratlanul láblógatós vasárnap délutánján a kertbe való építkező jellegű kibámulás helyett süt egy egyszerű moszkauert. Mivel ez a friss dió megtörésével kezdődik - amely egyébként az egyetlen munkafázis,ahol igénybe lehet venni némi segítséget, különben elfogyna a sütimassza meg az étcsoki-bevonat fele - alig két óra alatt megvan vagy száz süti, de ez a szám ne tévesszen meg senkit, mert ezek bizony vékonykák-laposak - ahogy kell -, 4-5 darab egymás után a legkisebbeknek is lecsúszik rögtön.

Az egyszerű moszkauer egyébként számomra sokáig cukrászati rejtélyt képezett, el nem tudtam képzelni, miféle titkos recept alapján készítik az aranyárban mért lapocskákat. Azután egyszer véletlenül továbblapoztam a horvátilonában, és akkor gyanússá vált a Moszkvai sütemény álnéven szereplő teasüti. Azóta minden karácsonyra sütök egy hatalmas adagot, de most, hogy szánom-bánom bűneimet, ami mákos sütemények meg zöldséges rizsköret formájában csúcsosodott ki (még jó hogy az ebadta kölyköknek azért a szűzérmék valahogy csak lecsúszik) muszáj volt sütnöm műsoron kívül, főleg hogy a moszkauer olyan egyszerű.

A karácsony-feeling is megjött hozzá alig pár napon belül, helyes kis hózápor formájában.


Hozzávalók:


15 dkg darált dió

15 dkg porcukor

1 dl tejszín

7 dkg vaj

7 dkg narancshéj nagyon apróra vágva vagy reszelve

2 dkg liszt (egy nagy púpozott evőkenál)

kevés rum


A darált diót összekevertem a puha vajjal és az összes többi hozzávalóval, kivéve a lisztet, és egy lábasban forrásig, kevergetve összefőztem. A tűzről levettem és alaposan elkevertem benne a lisztet.( A narancshéj mennyiségéhez nagyon vékonyan hámozva és tényleg vékonyra felvágva kb. 2 nagy narancs szükséges, reszelve pedig inkább három. Ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, akkor inkább a reszelés, mert rágós, nagy narancsdarabkákkal nem igazán élvezhető a süti.)


Sütőpapírral bélelt tepsibe egymástól legalább 2-3 cm távolságra teáskanálnyi masszát raktam, és azután egy másik teáskanál rumba mártogatott hátával meglapogattam kicsit ( kb. fél centi vastag és másfél cm átmérőjű lesz így), és amelyiket kellett, kerekre is igazítottam.

175 fokos sütőben kb. 5 perc alatt sülnek meg a sütik, eleinte ijesztő, ahogy szétfolynak és picit fortyognak, de azután ez megáll, és amikor épp barnulni kell a szélük, lehet kivenni őket.

A tepsin hagytam kihűlni őket, ekkor még úgyis szilárdulnak kicsit, közben meg már sülhetett a váltás tepsi. Ezt kivajaztam-liszteztem inkább, emiatt a moszkauerek kicsit szilárdabb lábakon álltak.

Amikor mind készen lett, olvasztott étcsokival kentem be az aljukat.


Horváth Ilona recept.

Bukta

Sajnos, gyenge vagyok, nem tudok ellenállni az olcsó, egyszerű nyelvi humornak: lebuktam. Merthogy buktát én még sosem sütöttem. A mélylélektani elemzés pedig arra az eredményre vezetett, hogy teljesen egyszerű oka van: a horvátilonában a bukta után egyből az aranygaluska következik, ugyanaz a tészta - csak kicsit lágyabb, írja a titokzatos szerzőnő - de aranygaluska mindent visz, lehetne nálunk akár hetente is, akkor is megennék a Népek szó nélkül. Igazából a szilvalekvár ürügyén indultam neki a buktának, csak azután leszavaztak, mert nálunk a sárgabarack mindenki szíve csücske, és hát nem lehet semmibe venni a népakaratot, főleg ,hogy egyszer már megkaptam a héten: "Anya....ne csinálj már mindig ilyen gasztrocsodákat (megj.:????), hanem csak egy egyszerű moszkauert (!), cookiest vagy muffint...jóóóóó? "

Lehet, hogy a szilvalekvár-töltelékkel végképp kihúztam volna a gyufát.

Hozzávalók:

0,5 kg liszt

2 dkg élesztő

2 tojás sárgája

3,5 dl tej

6 dkg vaj

5 dkg porcukor

csipet só
 
-töltelékhez lekvár ízlés szerint
 
Ha itt vannak már a hűvösebb idők, a kelt tésztát úgy kezdem el, hogy előző este kipakolom az összes hozzávalót a konyhába, hogy ne legyenek kamra-hidegek.

A lisztet egy nagy tálba öntöttem és a lisztkupac közepébe nagy mélyedést csináltam. A mélyedésbe öntöttem 1 decit a langyos tejből, belemorzsoltam az élesztőt és 1 teáskanál porcukrot is rászórtam. Kicsit hozzákavartam a lisztből is, és hagytam 10 percet felfutni. Ezután hozzáöntöttem a 6 dkg-nyi olvasztott vajat, a maradék porcukrot és a tojássárgákat és a további 2, 5 dl langyos tejet, majd elővettem a dagasztókaros robotgépemet ( akinek ilyen esetleg nincs, az hagyatkozzon nyugodtan a kezére) és összedolgoztam a folyadékelegyet a körben várakozó liszttel. A géppel, ha már összeállt a tészta, 5 perc tökéletesen elég az átdolgozáshoz. Ilyenkorra a massza minden anyagot felvett a tálból, nem is ragadt hozzá, és a felszínén folyamatosan "szakadozik" vagyis a belegyúrt levegőbuborékok rögtön ki is "pukkadnak".

A kerekre paskolt tészta alatt és körülötte liszttel beszórtam a tálat, és egy tiszta konyharuhával letakarva 2 órára egy félreeső meleg, huzatmentes sarokba félretettem kelni.

2 óra elteltével jól kilisztezett munkalapra borítottam, és kézzel átgyúrtam. Ez nálam úgy néz ki, hogy kerek tészta félbehajt, dögönyöz körré, negyedkört fordít (tetszőlegesen óramutató járásával egyezően vagy vissza), újra félbehajt, dögönyöz körré stb. Öt perc szintén elég ebből a játékból, néha keveset lisztezni kell, ha ragadna.

Ezután a munkalapot jól kiliszteztem és a tésztát 0,5 cm vastagságúra nyújtottam, 8x10 cm-es téglalapokra vágtam és a tésztatéglalapok közepére egy csíkban kb. egy evőkanálnyi dzsemet tettem, (mivel ez szilárdabb és folyósabb részekből áll, nem igazán lehet többet belerakni a kifolyás és megégés veszélye nélkül) majd a hosszabbik oldaláról tekerve felhajtogattam, a végét kicsit megnyomogattam, ki ne folyjon a töltelék.

Ezután újabb, félórás kelesztés következett.

A 200 fokra előmelegített sütőben 40 percig sütöttem, de miután betettem, lecsavartam a hőt 180-ra és az utolsó 15 percben a tészta tetejét alufóliával letakartam. Sütője válogatja, úgyhogy egy tűpróba azért nem árt.

A sütőből kivéve a tészta tetejét cukros vízzel kentem át, attól lett szép fényes.



Hát persze hogy Horváth Ilona.

Francia csúsztatott palacsinta

Ez bizony nem az a diós-lekváros. Az ennek szerintem a nyomába se érhet. (Vagy változatlanul elég nekem egy évben egyszer valami zserbószerűség.)
Miután ezt tisztáztuk, még előrebocsátanám, hogy ezt tényleg inkább tapasztaltabb, türelmes és emellett elszánt hobbiszakácsoknak ajánlanám. Az elszántság nemcsak a megvalósításhoz szükséges, hanem számolni kell kipróbáláskor azzal is, hogy ezt követően családunk tagjai úton-útfélen ezt fogják követelni tőlünk, mindegy, mi van, egyszerű hétköznap vagy valami ünnep, és az alapmennyiség méretre inkább egy könnyű desszertféleség 4 személyre. Ki lehet nevezni sűrűbb leves után másodikfélének is, csaképp lehet úgy járunk mint én: az üres tányér felett rámvetett szemrehányó pillantások hatására kénytelen voltam megígérni egy záros határidőn belüli tíztojásos verziót. A türelem meg azért szükséges, mert a tészta titka a nagyon lassú tűzön sütés, azaz egy palacsinta 4-5 perc alat készül el, legjobb ha van két nagyjából egyforma serpenyőnk a sütéshez, úgy némileg haladósabb lesz.

A recept a főnökömé: ahogy mondani szoktam, van aki gasztroblogot firkálgat, van aki meg főz, mondjuk egy kisebb létszámú hétvégén úgy alig 20 emberre. De ha épp mindenki ráér, simán vannak negyvenen egy szülinapon, úgyhogy ő ennek 50 tojásból is neki szokott állni...



Hozzávalók:

5 tojás

5 dkg cukor

5 dkg vaj

5 dkg liszt

4 dl tej

4 csomag vaníliás cukor

2 citrom lereszelt héja

olvasztott vaj a sütéshez


A tojások sárgáját sűrű, habos, világossárga krémmé kevertem a cukorral, hozzákevertem a puha vajat, a tojások fehérjét pedig kemény habbá vertem. A sárgájához kevertem a lisztet, majd a tej felét, fokozatosan, hogy sima legyen - legjobb a kézi robotgépet el se tenni.
Ezután a masszához kevertem a tojáshab felét, óvatosan, egy fakanállal. Ezután került bele a tej második fele, majd a hab maradéka - ekkor nem baj, ha nem keverjük el tökéletesen - nem is nagyon lehet, mert viszonylag híg palacsintatészta magasságában járunk.

Kár, hogy nem készítettem fázisfotókat, mert azt kell mondjam, ekkor a tészta állaga kissé ijesztő :) Alul a sűrűbb sárgás tészta, felül pedig a hab - mintha furcsán szétválna a kétféle állagú rész. De ez így van jól.

Ezután rögtön sütni kell, nehogy összeessen a tészta.

A 28 cm-es - nem a palacsintasütő!!! - valamiért abban ez nem működik!! - szeletsütő (thát magasabbb oldalfalú) 26 cm-es teflonserpenyőmet jól kikentem vajjal, megforrósítottam, és beleöntöttem 1 merőkanálnyi tésztát. Úgy kell kanalazni, hogy előtte óvatosan keverni kell rajta egyet, hogy kerüljön bele a tetején úszkáló habocskákból is. Kb. 3 mm vastag lesz a tészta a serpenyőben- a klasszik tésztához képest emiatt nem is kell "kanyarítani" a serpenyőben. Ezután rögtön levettem a lángot majdnem teljesen takarékra, és türelmesen vártam, úgy 4-5 percig. Ekkorra az alja kellemesen megpirul, a teteje pedig rezgős-habos marad. Amikor már láttam, hogy enyhe rázogatásra csúszkál a serpenyőben a tészta, tálra csúsztattam, és kezdtem előlről az egészet. A palacsintákat sorban megszórtam a citromok lereszelt héjával elkevert vaníliás cukorral.



Ebből a mennyiségből 8-10 db palacsinta lesz, az utolsó a sült, alsó felével felfele kerül a többi tetejére.

Lehet persze négyrét hajtogatva egyenként is tálalni, de egy-egy darabbal tuti nem elégszik meg senki...

Ha csinálunk hozzá esetleg valami kis narancsmártást, akkor végképp ünnepi desszertet varázsolhatunk belőle, bár nálunk ezt eddig senki nem reklamálta.







Egy évvel ezelőtt: Rokfortos pite










Két évvel ezelőtt: Currys lencsekrémleves

Luxus krumpliköret

Vagy egytálétel is lehet egy kis sajttal turbózva. Merthogy a zöldség nálunk nem annyira nyerő, vagy mondjuk inkább úgy, hogy olyan zöldség lényegében nem létezik, amit mindenki szeret, pedig nem is édesköményről,cékláról, padlzsánról vagy cukkiniről, hanem például egy egészen egyszerű zöldborsóról van szó.
Nem egyszerű az életem, ebből látszik.
Ezért legalább az alapokon próbálok valamit variálni, mert mégsem lehet állandóan krumplipürét enni. Azt inkább le se írom, hogy ez a köret is csak úgy nagyjából 80%-os sikert aratott, bár a végére belejöttek...pedig omlós, krémes, szaftos, selymes, enyhe kis hagymaízzel, nekem tökéletes.



Hozzávalók:

1 kg krumpli (hámozva)

2 dl tej

2 dl tejszín

1 fej vöröshagyma

2-3 gerezd fokhagyma

pár tekerésnyi/ késhegynyi bors

2 tk. só






A megpucolt krumplit 1 cm-nél kicsit vékonyabb karikákra vágtam, lábasba raktam, hozzátettem a négybevágott, megtisztított vöröshagymát és a kicsit megnyomkodott fokhagymagerezdeket, felöntöttem a tejjel, tejszínnel, sóval, borsoztam, és lefedve, kis lángon 20 percig főztem.
Közben a sütőt 180 fokra előmelegítettem, a majdnem teljesen megfőtt krumplit - a vöröshagymától megszabadítva - mindenestől egy kisebb jénaiba öntöttem, eligazgattam, a tetejére pedig kevés vajat forgácsoltam.

15 perc alatt a teteje ropogós, a belseje puha, omlós lett, a tej-tejszín pedig sűrű, sárgás, enyhén hagymás szafttá sűrűsödött be.

Nigella receptje.

Mákvirág

Egyeseknek mákjuk van, folyton, mindenféle, sült, gőzben főtt meg ilyesmi. Nem csoda, ha a jó példa ragadós, és egyre több lementett mákos recept várja hogy ne csak fejben, hanem a valóságban is megfőzzem-süssem. Mivel a sós variáció annyira bejött, így találtam párt egy édes-ropogós-omlós mákos keksz formájában. Aki szereti, hogy egy keksz nem túl édes, jól eltartható, nagyon kiadós, a teljes kiőrlésű liszt miatt meg úgy egyébként is megideologizálhatóan egészséges, és a tetejébe még mákos is, az próbálja ki, nem fog csalódni.

Kétféle tölteléket kapott: olvasztott étcsoki és sült málnadzsem, és az utóbbi kiütéssel győzött.


Hozzávalók: (106 (!) db, vagyis töltve 56)




33 dkg teljes kiőrlésű liszt

1 tk. sütőpor

2 és fél ek. mák

fél tk. só

17 dkg vaj

14 dkg nádcukor

3 tojássárgája

1 tk. vaníliakivonat vagy 2 vaníliás cukor

3-4 ek tej


A száraz hozzávalókat összekevertem.
A vajat robotgéppel habosra kevertem, hozzáadtam a cukrot, de ekkor már csak egy rövid ideig kevertem újra, majd fakanállal belekevertem a tojássárgáját és a vaníliakivonatot, majd hozzákevertem a száraz hozzávalókat. Ekkor még nehezen állt össze, így hozzáadtam a tejet is - a negyedik ek. nem is tej, hanem tejszín volt, mert túl keménynek találtam a tésztát, és nem akartam, hogy a túl sok tej miatt törjön.
Az összegyúrt tésztát 4 részre osztottam, és jól kilisztezett munkalapon, felül is liszttel szórva egészen vékony, alig 2 mm vastagságú lapokká nyújtottam. Bár a teljes kiőrlésű liszt miatt sűrű a tészta, és nincs is túl sok folyadék benne, muszáj volt lisztezni, mert hajlamos a nyújtófára ragadni, törni. A lapokat folpackkal elválasztva egy tálcára raktam, és egy órát a hűtőben pihentettem.

Ezután már csak ki kellett szaggatni a 106 darabot ( a maradékokat persze újra összegyúrva és vékonyra nyújtva) de a sütés gyorsan megy, mert 175 fokos sütőben, sütőpapírral bélelt tesiben adagonként pontosan 7 perc tényleg elég nekik, hogy tökéletesek legyenek.




A receptet Heidi Swanson oldalán találtam, ahol a szerintem kevéssé kifejező barnacukros töltött keksz néven fut. Az elkészítés módján változtattam egy kicsit, - páldául a hűtőhideg tésztát igen nehéz vékonyra nyújtani szerintem - és lehet, hogy az én sütőporom szuper, de nekem 2 mm-es (1/12 inch) tésztából sem lettek olyan elegánsan vékony kekszeim mint neki :)

Tanulság még: sima lisztből is jó, akkor óvatosabban kell adagolni a tejet. A nádcukrot ,ha porrá őröljük, simább, csinosabb lesz a süti felülete.

Dicséret

Nagyobb ( rántott csirkemell közben, vasárnap) : Anya, ez a husi olyan finom, mint a mekis szendvicsben!!

Csak tudnám, honnan tudja, mikor ő ott csak sajtburgert eszik. Hármat egy ültő helyében.

Halas lasagne

Bár a jelszó, hogy csak halakkal ne kelljen dolgozni, még mindig nem vesztette nálam aktualitását, főképp azért, mert úgy gondolom, amit nem szeretek igazán, azt nem is tudom jól elkészíteni sem, azért próbálkozom erősen. Egyrészt mert csak ezért nem száműzhetem a halat az asztalról, másrészt meg milyen finom, egészséges, csupa jótétemény a hal. Hát akkor együnk halat. Ami jelen esetben szerényebben képviselteti magát az ételben, de legközelebb megpróbálom figyelmesebben olvasni a recept elejét, ahol 6 személyre másfél kiló halat dolgoznak be a lasagne-lapok közé.Vagy az már túlzás?

Ami nagy meglepetés volt, hogy mennyire finom volt a receptben szereplő póréhagyma helyettesének szánt petrezselyemgyökér (nálunk úgy hívják: zöldség, és passz); finom diós ízt adott az ételnek, így abszolút jól passzolt a halhoz.


Hozzávalók: (4 személyre)

12 lap zöld lasagne lap

4-5 szelet tengerihal-filé (pollock-filé, pontosabban)

40 dkg sárgarépa

20 dkg petrezselyemgyökér

1 nagy sárga kaliforniai paprika

5 dl tej

5 dkg vaj

5 dkg liszt

egy csokor petrezselyemzöld

késhegynyi currypor

1 zöldcitrom

bors

só


A halfilét kiolvadás után leszárítgattam, sóztam, borsoztam és meglocsoltam a zöldcitrom levével.

A vajon lassan megfuttattam a lisztet, folyamatosan kevergetve felöntöttem a tejjel, simára kevertem és kevergetve besűrítettem a besamelt, majd belekevertem a felaprított petrezselymet és a curryport.

A megtisztított zöldségeket felkarikáztam és lobogó vízbe dobtam 3 percre, majd leszűrtem és hideg vízzel leöblítettem. A paprikát kisujjnyi csíkokra vágtam.

Ezután kevés besamelt öntöttem a kivajazott jénai aljára, kiraktam 3 lasagne lappal (mint tudjuk, a hőálló tál- és tepsigyártók valamint a lasagne-lap gyártók titkos, globális összeesküvése folytán NINCS olyan tál vagy tepsi, amibe pontosan beleillenének a lapok, akárhanyasával is rakjuk őket) a zöldségek egyharmadát elterítettem, meglocsoltam besamellel, újabb réteg lasagne, ezután a halszeletek és besamel, megint tésztalap, a megmaradt zöldség fele és besamel, tésztalap, maradék zöldség és besamel. Közben sóztam is óvatosan minden zöldségréteget
A 200 fokos sütőben kb. 35-40 perc alatt sült készre, szépen összeállt, a felesleges zöldség- és hallé elpárolgott, a teteje megpirult.

De a hal, az kevés volt benne. Majd legközelebb.

Egy ezeréves karácsonyi tina különszámban talált recept alapján.