BUÉK!

Minden hűséges olvasójának és a gasztroblogger kollégáknak Boldog Új Évet kíván


piszke

Kívánok minden olvasómnak és a lekes gasztrobloggercsapatnak boldog, békés ünnepeket, jó sütés-főzést, sok jóízű nevetést és emlékezetes beszélgetéseket szeretteik körében a gazdagon terített asztal mellett!

Erre jártak..

nagy szárnysuhogtatással bizonyos gasztorangyalok és a postaládámba csempészték az ajándékaikat. Betűleves egyrészt hű maradt blogja címéhez, másrészt többszörösen személyes meglepetést küldött, mint gasztroblogger-angyalka, ahogy a képen látszik. Nagyon örültem a könyvnek és elárulom, a hétvégén ki is végeztem, ajánlom mindenkinek; a személyes figyelem pedig nagyon jólesett...
A dupla meglepetés-angyal pedig Ági volt, aki egy helyes kis könyvecskében elküldte nekem kedvenc karácsonyi receptjeit a magyar gasztroblogokról. Abszolút nem megérdemelten, de igazán illusztris társaságba kerültem, és a gyűjteményt nagyon köszönöm, Ági!!

Citromdzsem

Lehet, kicsit furcsának tűnik a tél majdnem kellős közepén dzsemet főzni, de a citrusféléknek igazából ilyenkor van szezonja, mégha jól is esik egy hideg limonádé augusztusban is. Ezzel a zselével - meg a társaival - régóta szemezek egy, a boltban tucatszám kirakott Dr. Oetker receptesfüzetecskéből, és most el is kezdtem sorban megfőzni őket, hogy lassan időmilliomos leszek, mert végre itt az évvégi szabadság. Ez a citromdzsem még az Angyalkára készült, és egy háromnegyedüvegnyi maradt itthon is tartalékban. Tudom is, hogy mibe kerül majd, márha sikerül eltüntetnem még egy kis időre a Kalács-Vaj-Dzsem-Reggelire Frakció elől.


Hozzávalók: (kb 4 db kétdecis üveghez)


kb 2,5 kg citrom

ebből lesz 80 dkg kifilézett citrom és 2 dl citromlé

1kg 15 dkg cukor

1 tasak 2:1 dr. Oetker dzsemfix


Annyi citromot kinyomunk, hogy két dl levet kapjunk. A többi citromot addig filézzük, amíg nem lesz 80 dkg-nyi citromlevünk és gyümölcshúsunk.

(Citom kifilézése: a citrom két végét levágjuk, egyik végére állítva körbe-körbe levágjuk csíkokban a héját a fehér belső héjával együtt, és a gerezdeket elválasztó hártyákból a dzsem főzésére szolgáló lábas felett szinte csak ki kell lökdösnünk a gyümölcsgerezdeket. Így a leve sem vész egyébként kárba, és az is a súlyhoz számítandó)

A citromlevet és a citrom húsát botmixerrel pürésítettem. A dzsemfixet két ek. cukorral összekevertem, a gyümölcshöz adtam, állandó keverés mellett felforraltam, hozzáadtam a maradék cukrot, újra forraltam és kevergetve 3 percig zubogva főztem. Ezután a kiforrázott üvegekbe töltöttem, lezártam az üvegeket, szokás szerint fejenálltak öt percig, és készen is lettek. Kis kanyar után a képen látható üveg Mennyei Mannánál landolt :)

A cukor talán elsőre soknak tűnik (bár ez az arány ugye a klasszikus lekvár), de a citrom savanykás íze így is nagyon jól átjön; aki esetleg még savanykásabbat akar, az nyugodtan reszelhet bele a citrom sárga héjából is szerintem.

Eredetileg 1:1-es zselésítőt írt a recept, de én mindig a 2:1-eset veszem, ez volt otthon, és szerintem nem is baj, pont jó, se nem folyós, se nem gumiszerű lett az állaga.

Kis mandulás sütemény

A kis mandulás sütemény kis tea(teás) süteménynek indult, még jó, hogy -remélve a legjobbakat - csináltam egy próbakört, mert ezt szántam az Angyalkára. Valószínűleg kevés volt az infúziós idő, mert csak késő délután főztem meg a Gárdonyi Teaház Cherry-Rum ízesítésű teáját hozzá, ami nálunk teljesen addiktív termék a téli időszakban. Mivel mandula is van benne, gondoltam, a sütinek sem árthat egy kis mandula, viszont sem a tea észbontó aromája, se a színe nem jött át a sütibe - így maradt ilyen kis mandulás sütemény, nagyon omlós, gazdag a dán vajaskekszekre hasonlító (csak finomabb, persze).


Hozzávalók:

24 dkg liszt

14 dkg vaj

8 dkg porcukor

2 tojás sárgája

1 dl tejszín

5 dkg darált mandula


A vajat és a porcukrot habosra keverjük, egyenként hozzáadjuk és jól elkeverjük benne a tojássárgájákat, majd a tejszínt, a mandulát és a lisztet. (Kicsit lágy lesz a tészta, elbír némi lisztet még)

30 percet hideg helyen pihentetés után (muszáj, mert összegyúrva nagyon lágy) fél cm vékonyra nyújtjottam a tésztát, formákra szaggattam és kristálycukorba forgattam.( Lapostányérban a cukor, kicsit tunkolni kell). 165 fokra előmelegített sütőben kb.20 percig sütjük. Az utolsó pár percben alufóliával takartam, így megmaradt szép téli hófehérnek.

Átadom a fakanalat

Igazán sok örömömet leltem ebben a fordulóban, és olyan sok embernek adnám szívesen tovább a XXII. VKF! szervezésének jogát jogát, de sajnos csak egyetlenegyet választhatok... Ő pedig nem más, mint Zsuzsa, a Mézesmadzag és a Ha bolond ne szedd le blogok szerzője.

Biztos vagyok benne hogy aki az erdei gombáktól a macaron-ig ennyi mindent tud a konyhából, szuper VKF-et szervez majd!

Jó munkát, Zsuzsa!

VKF.XXI. - itt a vége!

Et voilá! Szerintem nem forgolódott senki álmatlanul az ágyában, hogy holvanhovanholvan már az a harmadik rész, dehát ugye szombat este összefoglalózás helyett Angyalkáztam (de jó volt !) , vasárnap a pihenésé (relatív), azután pedig egy munkás hétköznap és éjszaka, majd mégegy munkás hétköznap következett. De mostmár tényleg, itt van még mindenki, aki eddig még nem, mert ábécésorrend.

Ui.: Pontosabban ott a vége, Vesta bejegyzésével, mert csak sikerült egy bakit elkövetnem megint, ezennel kérek bocsánatot érte, plusz az egyik napból a másikba átnyúlóan írva csak a közzététel idejét javítottam, a naptári napot nem, ezért a blogroll is átsiklott felette...

Volt szerencsém személyesen is megismerni Mammá-t, és mindig mosolygós személyisége számomra meglepő választással állt elő. Nem ismerem a könyvet, de ahogy Mamma plasztikusan elmesélte - és úgy, hogy igazából az ő írásának kellett volna beharangozni ezt a fordulót - ez sem nem vidám, sem nem egyszerű olvasmány. És hogy a hányatott sorsú főhős vigaszra leljen, elkészült Mamma konyhájában Wolfgang Puck paprikás csirkéje.



Hogy mi történik egy férfivel, ha olvasós VKF-re kell főznie? Maxnál beigazolódott a régóta ismert törvényszerűség. A férfiak csak egy dologra képesek egyszerre figyelni! Max olyan sokat olvasott - a pasis könyvek melllett főzéshez és kulináriához kapcsolódó könyveket is - hogy főzni már nem is tudott miatta. Viszont egy jó kis könyvajánlót mindenki találhat a blogján.



Mennyei Mignon a Bertram Hotel ötórai teájára kalauzolja el olvasóit egy Miss Marple történet ürügyén. Kíváncsivá tett, ugyanis én is azok közé tartozom, akiknek az ánizs szó hallatán a hetvenes évek gyermekgyógyászatában rendszeresen alkalmazott, köhögésre való, borzasztó szirupok jutnak eszébe. De lehet, hogy ezentúl másképp lesz...




Most legszívesebben csak annyit írnék ide, hogy DurellKorfuDurelKorfuDurellKorfuDurellKorfu és Alexandriai négyes. Ráadásul az Angyalkán se tudtuk ezt kivesézni, pedig ahogy a Mézesmadzagon Zsuzsa posztját elolvastam, tudtam, hogy rokon lélekre akadtam. Nem is terhelnék így senkit se Durell-lel, se Korfuval - pedig elég csak olvasni és félig behunyni a szemem, máris ott vagyok - , koncentráljunk a curry-re, ami ilyen vírusos-bacis időkben legalább olyan jól jön, mint a trópusokon.



Újabb Bächer-rajongót köszönthetünk a táborban. A Nokedliblog íróját is a Rötúr ihlette meg, amikor töltött paprikát főzött. Nem egyszerű viszont beszerezni az igazi alapanyagot, tanúsíthatom, én is utaztam már ki Németországba fél csomagtartónyi paprikával és paradicsommal. Szerencsére a globalizáció áldásos hatásának eredményeként a török zöldségesek is hozzájárulnak a VKF-nevezés sikeréhez!







Az újoncnak számító Palócprovance blog szerzője Mikszáthról mesél nekünk bejegyzésében, és róla asszociált, szerintem teljesen indokoltan és egy ilyen nevű blogról kihagyhatatlanul a palóclevesre. Innen tudtam meg, hogy sok más emblematikus ételünkhöz hasonóan bizony a palóclevesnek valójában nincs köze a palócokhoz, viszont Mikszáth tiszteletére kreálta Gundel János. A kör tehát bezárul. Én pedig vasárnap főzök egy jó levest.




Azt hiszem nagyon sokunknak eszébe jutott a VKF-fel kapcsolatban a Gabah említette Móricz-novella. Ő viszont meg is valósította, és töltött káposztát készített. Abszolút egyetértek azzal, hogy a legfinomabb töltöttkáposzta bizony disznóvágáskor készül, bár ahány ház, annyi szokás, és biztos, hogy nem tudja elrontani még a rizottórizs sem!




A töltött káposzta viszont Gabahnak nem volt elég, ezért ripsz-ropsz összedobott egy kis tengeri herkentyűs menüt, figyeljetek!: tagliatelle póréhagymás tőkehalkockákkal, pagodakarfiollal, póréhagymába göngyölt vörös márna, sárgarépába bújtatott rákfarok, citromos tengeri sügér pórépaplanban, egy kis rozmaringos krumplikocka mellé, és ananász-mangó-szilva saláta. Mindenki vigyázzon, ha véletlenül kezébe akad Muriel Barbery: Estasi culinarie c. könyve!



Töredelmesen bevallom, hogy Rejtő könyvekből borzasztóan gyenge vagyok. Hogy miért, nem tudom, egyszerűen történelmileg így alakult. Pomme-pomme viszont többekhez hasonlóan az orosz hússalátára asszociált, sőt kutatást is végzett, hogy valójában milyen is ez a híres saláta. Az eredményről nála olvashatnak az érdeklődők, receptje, ahogy ő fogalmaz, egyszerre fényűző és a hiánygazdaságot idéző :)



Szilda Könyvből főzött a fordulóra, vagyis a Könyvekből - ez ugyanis a Biblia jelentése. Ezékiel kenyerét sütötte meg a maga őrölte búzából, árpából, babból, kölesből, lencséből és tönkölyből, és az adventi várakozás idején tartott hajnali mise (rorate) után odaillő reggeli kerekedett belőle.





Enni-olvasni-írni. Ha valakinek nem lett volna ötlete a VKF-re, csak "saját levében"-re kellett kattintania. Korábbi nyitóidézeteinek gyűjteménye valóságos kincsesbányája az irodalmi gasztro-vonatkozásoknak. (Ááá, Tánciskola!! Grecsó Krisztián!!) Posztjában ráadásul, szerintem nagyon helyesen, szerette volna Krúdyról "leoldani ... azt a néhány dermedt zsírcseppet, ami a húsleves tetején úszik minden filmklubban, és amely már nagyon eltömíti az író úr auráját." Ezért készült aztán hátszín mustáros mártásban Vendelin emlékére. Ahogy elnézem egyébként, kollégánknak nemcsak a könyves-, hanem a mustárospolca is roskadozik!



Mostmár tisztáztuk, hogy Sajtkukacékkal majdnem szomszédok vagyunk, sőt, mint számomra a VKF-posztból kiderült, szerintem ugyanazon könyvtárakat gyarapítjuk a késedelmi díjakkal . Ráadásul szemeztem én már Az időutazó feleségé-vel is, csak valahogy bizarrnak éreztem a fülszöveg alapján. A citromos csirke sütőtökös-vargányás rizottóval viszont nagyon meggyőző, így aztán lehet, hogy most az étel miatt kapok kedvet egy könyvhöz...




Biztos hogy valami magasabbrendű szellemi összhang keze van a dologban (képzavar, mondjuk) , de Duende épp a VKF határideje körül készített négyféle forró csokit - és gyönyörű képeket róluk - a Csokoládé című film apropóján, amit meg ugye, tudjuk, egy könyv előzött meg. Nem mondom, hogy rossz film lenne, de a könyv hangulatát nem tudta nekem visszaadni. Szerencsére Duende figyelmét egyik kommentelője felhívta a párhuzamra, és azóta már ő is tudja, mi a VKF! :)







Amikor Tintaleves ötórai teás beszámolóját olvastam, nagyon irigykedtem. Holott ez csak a kezdet volt, mert Eszter a gyakorlati tapasztalatok óta elméleti kutatásokat is folytatott, amiből kiderült, hogy a muffin nem is az, aminek mi ismerjük, persze hogy a fast-food feltalálói (?) , az amerikaiak egyszerűsítették le és gyorsították fel az egészet. Mindenesetre az angol irodalmon végigvonuló ötórai-tea áradatnak köszönhetően most már mindenki süthet igazi muffint, nemcsak a lebutított sütőporos változatot.



Mary Poppins nekem is nagy kedvencem volt, igaz, nekem az a szirup emlékezetes, amit Mary varázsolt elő minden este a táskájából, és csodálatos módon minden este és mindenkinek más ízű volt, attól függően, hogy aznap hogy viselkedett. Zsuzsinak pedig rögtön a raspberry jam cake ugrott be, és nem is tudott szabadulni az ötlettől, így valóra váltotta gyerekkori álmát, bár - ahogy az már az ilyen álmokkal alattomos módon lenni szokott - bevallotta, hogy a eredmény kicsit eltért a várttól. Azért én szívesen megkóstoltam volna!


Vesta új blogján a napsütötte Toszkánát idézte fel, amikor a mézes sertés-vesepecsényét készítette el. Frances Mayes könyvét biztos sok gasztroblogger olvasta, nekem valahogy mégis a
kerttel kapcsolatos dolgok maradtak meg a könyvből igazán, nomeg a birkózás a különféle mesteremberekkel...de ez utóbbi szerintem minden, a mediterrán világba csöppenő angolszász közös élménye, lásd Provance-ot vagy Mallorcát. Én komolyan mondom, kibírnám valahogy.. főleg, ha közben ilyen vacsorák várnának.


Kivételesen nem maradtam le a VKF! határidejéről, és egy créme brulée-t készítettem. Minden más helyett álljon itt egy idézet a novellából, ami ihlette, szerintem ez pont zárszónak való:

"De manapság sokan nem kérnek a jóból. Beérik hamburgerrel vagy sült krumplival. Utána esetleg felhajtanak egy turmixot, és kész. Nem esznek rendesen. Szerintem az étkezésnek meg kell adni a módját. Én otthon, ugye, hármójukra főztem, és minden áldott este volt hús, valami zöldféle és édesség. Császármorzsa, lekváros derelye, somlói galuska, ilyesmi, és persze puding. A puding sose maradhatott el. Nem mint ezek a mai anyák, hogy joghurt vagy jó esetben valami gyümölcs, és slussz. Naná, hogy a kölkek mind válogatósak és nem akarnak enni. Nálunk nem volt kecmec, ettek, mint a parancsolat, mert szigorú voltam: senki nem áll fel az asztaltól, amíg nem üres a tányérja."


Köszönöm a türelmeteket, köszönöm, hogy velem játszottatok, holnap - vagyis inkább ma - staféta-átadás!

Főzzünk könyvből! VKF! XXI. - Összefoglaló II.

Mindjárt egy bocsánatkéréssel kell kezdenem a második részt, mert a levéltengerben majdnem kimaradt két blogger, két poszt, két recept, két könyv. Gabriella is megelőzi Gigit az abc-ben, Fehérnyúlról nem is szólva! Szerencsére ő résen volt, én pedig szorgalmasan olvasom a postámat, így mindjárt ő lesz az első.

Fehérnyúl ráadásul megírta, hogy a kiírás volt az utolsó lökés, amely elindította a gasztrobloggerség felé. Köszöntelek hát a csapatban, én itt sokkal többet kaptam, mint amennyire valaha számítottam, remélem Te is így leszel majd vele! (Mégha el is bénáztam neked az elejét :( ) Nem is mondok többet... A Mester és Margarita engem is mindig elvarázsol. És mennyi minden mást és máshogy lát belőle az ember, ha kamaszként, ifjoncként vagy felnőttként olvassa.
A szoljanka leves fekete kenyérrel nagyon ínycsiklandó lett, igazi télire való eledel, jó étvágyat hát új kolléganőnk blogjához!



Hollandia az én szívem csücske. Ezért is irigylem Gabriellát, aki egyrészt hollandul is gasztroblogol, másrészt mi mást is főzhetett volna Van Gogh életétől és festményétől inspirálva, mint e holland nemzeti egytálételt, a stampot-ot. Bevallom, én kinn ilyet még sosem ettem, de ami késik nem múlik, bár az én fő gasztronómiai élményem Hollandiában, nevessen ki bárki, az, hogy milyen is az igazi tejszín.




Jó szívvel ajánlom mindenkinek a Sült Alaszkát-t Grenadine konyhájából. Pontosan olyan varázslatos, ahogy Mary Mccarthy leírta, és mindig hihetetlen siker, ahogy Grenadine is beszámolt róla. Csak arra vigyázzunk, hogy mindig fém formát használjunk, mert egyszer bizony ki kellett dobnom tűzállós jénaistól, üvegszilánkostól, egykilós fagylaltbombástól, mindenestől...






Tudom én, hogy Grenadine is nagy Bächer-rajongó, bár információim szerint bizonyos kötetek csak kölcsönben vannak nála igen hosszú ideje... Így a szinte minden Bächer-kötetben megtalálható gasztro-vonalat követte, amikor a Rötúr ihletésére kandírozott etrogot készített naranccsal. Be kell valljam, nekem a google-hoz kellett forulnom etrog-ügyben, ott megtudtam, hogy cédrátcitrom lenne magyarul, ha hívná így valaki. Vallási jelentőségéről itt olvashatnak a kíváncsiak.





Gumimamszli alig ért vissza a nászútjáról, máris törhette a fejét, hogy mit főzzön a VKF!-re. Ráadásul aggódott, nehogy megbántson, mert végül egy Vavyan Fable-könyv alapján készítette el fahéjas minikekszeit. Nos kedves Gumimamszli, semmit sem szeretnék kevésbé, mint orrfelhúzós sznobbá alakulni, sőt még látszani se szeretnék annak, igaz, régen olvastam már a magyar krimi-detektív-nőcis-humoros-fordulatos regényírás legjobbjától, de én bizony igazi mindenevő vagyok, ha könyvekről van szó. A fahéjas minikekszek pedig jöhetnek szintén bármikor.



Amikor Ízbolygótól bepottyant egy levél hétközben, válaszomban egyből számonkértem szegényt, hogy hol is a VKF-link?? Így aztán nem volt más választása, az óvoda-üzemeltető pörgést össze kellett kötnie a pálymű megalkotásával. Jellemző könyvet választott, Marék Veronika klasszikus bűbájos meséjét, Boribont, aki nálunk is nagy sláger volt pár évvel ezelőtt. Sosem felejtem el hogy a Kisebb alig kétévesen végigmesélte az éppen aktuális kedvencet fejből, a wc-n ülve...
Az almatortával tehát mindenki jól járt: a blog lelkes olvasói, akik hiányolják az idei győztes bloggert, meg az ovisok is, akik igazából most még nem is tudják, milyen szuper helyre járnak...




Szerintem az isler az én egyik kedvenc süteményem. Sosem készítettem házilag, és milyen nehéz is olyan helyet találni, ahol klasszikus módra, nemes alapanyagokból készül, igazi málna -vagy ribizlilekvárral, a tésztájában mandulával, és édességét ellensúlyozza a keserű étcsokoládé bevonat. Krisztina az Ízkaravánról Molnár Ferenc kisregényének hangulatát idézte meg, és ahogy írja, ilyet tényleg szinte sehol sem kapni. Muszáj lesz tehát itthon kipróbálnom! Azután már csak egy melange hiányzik a hangulathoz...



Van olyan harmincas-negyvenes, aki nem emlékszik a Tenkes kapitányára? Nálunk most újra sláger, hiszen a Nagyobb pont az ilyen történetekre fogékony korban van. Őrizgetjük mi is gyerekkorunk könyveit, éppúgy, mint Katakonyha, aki, szerintem nagyon helyesen, engedett első ötletének, és Tenkes-szeletet készített. Igazi magyaros - kurucos - fogás kerekedett ki a serpenyőből, igazolva, hogy az egyszerű, de kiváló hozzávalókból hogy alakul ki egy magasabb minőség.



És akkor most ugorjunk egy nagyot, Indiába, ahová Kriszta kalauzol el minket Kricso Kanalával. G.Hajnóczy Rózsa Bengáli tűz c. könyve - melyet, mint később kiderült (!) nem is ő, hanem férje, Germanus Gyula írt - kukoricás lepényeket kókuszos chutney-val és olajban sült túrógolyókat varázsolt az asztalra, szinte biztos, hogy szerzőnk azonban nem a földön, és nem kézzel-lábbal dolgozott, mint az író(nő) indiai szakácsai...




Úgy gondolom blogja címéhez igazán illő könyvre esett a választása Zsuzsának :) Andreas Staikos görög szerző Étkek és vétkek c. könyvének főhősnője igazán szerencsés nő: szeretője van mindjárt kettő, és ráadásul szakácsok is mindketten. Nem tud választani közöttük, (vagy nem is akar?? ) ezért a két férfi szakácspárbajba kezd a kegyeiért. A könyv természetesen receptekkel is szolgál, úgyhogy kedves férfiolvasók, lehet mindjárt kezdeni a kolléganő által leírt húsos mártással!




Renata lét-tudatos konyhát visz, és rengeteg receptet találhat nála mindenki, aki lelki vagy fizikai okokból el akar vagy el kell hogy térjen a mindennapokban megszokottól. Nem véletlenül ismertetett meg minket pályázatában tehát Vrindávan meséivel és az egyik történetben szereplő vörösáfonyás laddu és a halava elkészítésével. Aki esetleg elolvassa a bejegyzéshez fűzött kommenteket, rájöhet, hogy ezen a világon minden mindennel összefügg...



A lilahangya csapat ritkábban poszoló tagja, - mert ő állítólag "filmes, képes, számítógépes és csak néha főzős izé"- szerintem elmondhatja magáról hogy azért könyves izé is. Merthogy a sült kacsamell mellé nemcsak egy jó kis szószt kanyarított, hanem mindjárt Gogol, Örkény, Csukás és Eszterházy idézeteket is olvasott. Sőt, szerintem Váncsa is ér.




Egy kisgyerekes anyának, mint ManóAnyó is, bizony valahonnan az éjszakából kell időt lopnia az olvasásra, hacsak nem áll áldozatos nagyszülők vagy babysitterek hada a rendelkezésére. De a kiírás változtatott ezen, és szerzőnk újra kezébevett néhány régen olvasott könyvet, és végül az arab ízvilág fogta meg Őfelsége, Núr, Jordánia királynéja önéletrajzán keresztül. A shihs kebab és az arab kukoricás sütemény megjárta a királyi konyhát, a manókonyhát és hamarosan az én konyhámban is ott fog kukucskálni.




Ui.: valószínűleg meg kéne próbálkoznom a valódi rétes készítésével. Folyt köv.

Főzzünk könyvből! VKF! XXI. - Összefoglaló I.

Üdvözlök minden kíváncsi látogatót, lehet, hogy nem mindjárt elsőre és egyszerre, de végre eljutottam odáig, hogy összefoglalhatom ennek a gazdag fordulónak a bejegyzéseit. Mivel még csütörökön is befutottak résztvevők, így nem maradt talán ki senki, ha mégis, kérem azonnal jelezze - szerencsére észrevettem, hogy a spamszűrőm túlbuzgóan szemétnek minősített pár levelet.

A gazdagságot pedig nemcsak a sok résztvevőre és receptre értem, hanem inkább arra az élményre, amit ez a forduló adhatott a látogatóinknak: a recepteken és a konyhákon kívül bepillanthattak a könyvespolcokra és a könyvespolcokon keresztül kicsit a könyvespolcok gazdáinak lelkébe is. Én úgy éreztem a posztokból, hogy élmény volt ez a pályázóknak is, vagyis inkább kihívás, ami minden jó játék alapvető kelléke...

Ezért köszönöm mindenkinek, aki velem játszott, köszönöm, hogy elfogadta a kihívást, lassított kicsit az évvégi-ünnep előtti pörgésen, elmélázott a könyvespolca előtt, főzött, fotózott, posztolt, linket küldött és kedvelt csinált evéshez-főzéshez-olvasáshoz...az élet élvezetéhez.







Jó hír, hogy anna újra eszik, sokkal kevesebbet szomorkodik (ez nagyon jó), és bár hiányoznak neki a könyvei, mégis sikerült egy kedves és mulatságos részlettel felhívni szerintem sokak figyelmét Nacume Szoszeki: Macska vagyok c. könyvére. Én mint egy 13 éves és egy 3 hónapos macsek gazdája, biztos nem hagyom ki, igaz a mocsi nem biztos, hogy elsőre így menni fog..






Ha valaki esetleg ezután a forduló után olyan könyveket keres, ahol egyszerre merülhet el élvezetes olvasmányokban és ínycsiklandó receptekben, akkor kattintson csak Ági-ra. Nekem öröm volt olvasni, hogy így készült a VKF-re, azután pedig főzött egy soha nem próbált, igazi téli lélekmelegítőt. A chilis forró csoki duplán illik ide: nemcsak könyv ihlette, hanem ideális is egy sötét téli délutánon, a fotelben kucorogva, egy jó kis olvasnivaló mellé. Ja és szeretnék ilyen csészét is!

Szeretem a fánkot. És szeretem Hrabalt. Hogy a kettő hogyan kerül egy lapra, megtudhatja mindenki, aki elolvassa baba VKF-bejegyzését. Nem gondoltam volna, hogy ilyen kínokat tud okozni egy ilyen lehetetlen VKF-kiírás, de végül a történet jól végződött, és hősnőnk viszontagságosan, de célba ért. A shebbakiához még nem volt szerencsém, viszont baba - nemhiába magyartanár - olyan tökéletesen írta le, hogy milyen is Hrabal - ez az, ami nekem nem menne, én csak olvasom-olvasom... A shebakkiát, ami pedig a töltött teve helyett lett, biztos ki fogom próbálni. És köszönöm, hogy így megnevettettél!

Ahogyan olvasni kell mindennap, ugyanúgy kenyeret enni is. Beckzsu tudja ezt, és hosszú ideje mindig pörgő blogjára ezúttal egy sütőporos ír kenyér került. Mintha kicsit félve vallaná be, hogy lektűröket olvas, de hát valljuk be mi is mindannyian: nem fekhetünk mindennap a Finnegan's Wake-kel... Kell egy kis lazítás, romantika, igazi csajos könyvek egy nehéz nap végén, vagy egy Rejtő, amivel szintén nincs Zsu egyedül.






"Élj meg minden évszakot, amint elmúlik körülötted, lélegezd be a levegőt, idd ki italod, ízleld a gyümölcsöt és add át magad mindezek élvezetének." Aki ilyen Thoreau-idézettel nyit a blogján - Cecile - csak olvasó ember lehet. Jól gondoltam, és Cecile igazi meglepetéssel szolgált. Krúdy elbeszélése ihlette a sóskamártásra, holott sokan csak a Szindbádra asszociálnak, ha szóbakerül, pedig novellái és újságcikkei közül rengeteg szól evésről-ivásról, a konyha művészetéről. Ahogy Cecile posztját - és a Krúdy-novella részletét - olvastam, nekem is kedvem támadt egy kis sóskára, ami szerintem valami jó sós sülttel igazi komplementer ízélmény :))



Nekem cukroskata csak Kati, és mivel ismerem valamennyire - egy nagyon kicsit - , tudtam, hogy lesz jópár ötlete. De amit végül készített, igazán meglepő és nem mindennapi: a szőlőzselés avokádó-t a hányatott sorsú Sylvia Plath emlékei ihlették, és nagyon kíváncsivá tett, vajon mi az, ami Katát megfogta a könyvéből. Na majd a legközelebbi munkaértekezleten...





A bérgyilkos is ember. Eszik például. Ilyen bekapnivaló reggelit, mint a képen látható. Nekem nemisbéka posztjából kiderült, hogy valami fontosról lemaradtam, pótolni fogom hát, mert a csípős mexikói kajánál már csak egy abszurd és humoros bérgyilkos sztori tud jobban esni, mikor az ember lánya próbál elmenekülni a világ abszurditása és humortalansága elől.








Szerintem felesleges is vitatkozni arról, ki az, akinek igazán testre szabott volt ez a forduló. Aki követi phzs blogját, tudja, hogy itt nemcsak kulináris élmények várják, hanem szembesülhet a szerző hihetetlen - és általam borzasztóan irigyelt - komoly műveltségével, az irodalom és a könyvek iránti rajongásával is. Wirginia Wolfból is le vagyok maradva, de követni fogom phzs sillabuszát, ami pedig a boeuf en daube-ot illeti, azonnal várólistára került. És akkor még szeretném tudni, hogy pásszol a szakdolgozat és a mostani iskola...valahol elmaradtam, lehet??



Most debütált a VKF-en Marjan, az Enni jó! Főzni jó? blog szerzője. Reméljük, ez egy hosszú sorozat kezdte lesz! De hiába teszi fel így a kérdést blogja címében, szerintem az igenis tudja a választ, aki Bächer Ivánt olvas. A sütőtökös papardelle ihletője a nálam is agyonolvasott Vándorbab-kötet Spagetti című írása volt, és nem árulom el én se a csattanót, dehogyis! Olvassa csak el szépen mindenki...




Ugye lehet érezni a vanília illatát a képen? Kicsi Vú Kosztolányi Pacsirtá-ját válaszotta, és megálmodta saját vaníliás metéltjét. Hogy Vajkay Ákos elégedett lett volna-e vele? Ez ki nem derülhet, én viszont a Pacsirtát újra el fogom olvasni, remélem, mások is vannak így vele. Köszönöm Vú-nak, hogy eszembe juttatta!






Lehet, hogy magas labda volt, - és ugyan nem vezetett eredményre a könyvespolc teljes átböngészése sem - , de garffyka ripsz-ropsz leütötte. Igaz nem könyvből, hanem újságcikkekből, de két olyan ínycsiklandó ételt kanyarított Marton Levente írásai nyomán - flamand tyúklevest és marengói csirkét - hogy most így fél kettő tájban borzasztó éhes lettem...









Ha egy könyv nem is annyira jó, attól még a benne szereplő étel még lehet elsőosztályú. Így járt Gigi is, aki gyakorlott könyvből-főző, hiszen blogján van Tatin-torta és körtés-mézes clafoutis is, mindkettő gasztroregényből származó recept alapján. (A körtés hamarosan vendég lesz a konyhámban, már biztos) Most felvehette a rendelést az újabb adag stifado-ra, amit Tom Stone: Volt egyszer egy tavernám c. regényében található recept alapján főzött meg. Ahogy elnézem, igazi fiús kaja!




Mostmár igazán késő van... vagy inkább korán? Igyekszem mihamarabb a másodikat is összeállítani, addig is kérem mindenki türelmét, még g betűsök is vannak hátra...