Az átlagembertől szerintem az különbözteti meg a konyhaőrülteket, hogy a Karácsony közeledte nem a kétségbeesett ajándékkitalálás- és felkutatás idegőrlő napjait jelenti, hanem azt, hogy konyhaőrültünk fejében zsonganak a különféle kipróbálásra váró adventi süti, stollen, gyümölcskenyér, házi szaloncukor, trüffel és nassolnivaló receptek. Jó, kell hal is, de az csak egyszer és pont elég.
Most itt nem részletezett okból - bár az már nem titok - szükségem volt a családban fellelhető összes régi receptújságra, és anyósom féltve őrzött Magyar Konyha számai között találtam 3 tematikus karácsonyi nőilap-mellékletet is. El kell ismernem - az előző bejegyzés ellenére is - hogy vannak bennük hasznosítható receptek. Itt akadt meg a szemem ezeken a gombócokon, és elhatároztam, hogy bloggerina kolléganőim lesznek a kísérleti alanyaim. A kísérlet sikerrel járt, köszönöm az angyalkajátékosoknak a nekem olyan jól eső dicséreteket!!
Hozzávalók:
15 dkg aszalt sárgabarack
15 dkg darált mogyoró
2 ek. narancslikőr
1 ek. víz
2 ek. vaníliás porcukor
1 ek. barackdzsem
1 fél tk. rumaroma
A bevonathoz 15 dkg ét tortabevonó és 1 tk. olaj
A barackokat - mivel nem voltak igazán puhák ( Nobilis termék, a Kalifa szerintem puhább) - a felforrósított narancslikőrrel és a vízzel kicsit- egy fél órára - beáztattam. Azután a késes aprítómat jól megdolgoztattam, és a lehető legjobban összeaprítottam őket az alkoholos lével együtt.
Hozzáadtam a mogyorót, a barackdzsemet - még ezekkel együtt is jól összedolgoztam a géppel - , és mivel nem találtam elég édesnek, beledolgoztam még két evőkanál vaníliás porcukrot és egy kicsi rumaromát.
Porcukorral megszórt munkalapon két, kb. 20 cm hosszú, másfél cm átmérőjű hengert gyúrtam belőle, másfél-két centis darabkákra vágtam, a darabokat pedig gyorsan gombócosítottam.
A gombócokat beraktam áthűlni a hűtőbe, hogy a máz könnyebben rájuk dermedjen.
A tortabevonót egy kicsike lábosban gőz fölött megolvasztottam és jól belekevertem az olajat.
A Macitól tanult módszerrel a gombócokba fogpiszkálót szúrtam, annál fogva forgattam- mártogattam őket a bevonóba.A tetejükre kis darabka aszalt barackot biggyesztettem. ( A kicsi lábast is még megdöntöttem, így majdnem teljesen be lehetett körbeforgatva vonni a gombócokat anélkül, hogy fél kiló csokit kellene felolvasztani a tuti eredményhez.)
Ha még engedetlenkedett a bevonó, vagy túl vastagon került a gombócra, egy kezem ügyébe eső teáskanállal igazgattam rajta. A fogpiszkálóra tűzött gombócokat beleszúrtam egy vastag hungarocell lapba, így dermedt meg rajtuk a bevonó a hűtőben.
Ez a bevonási művelet kissé macerásnak tűnik, de nem vészes annyira, továbbá - nekem legalábbis - az ilyen vacakolós-pepecselős - odafigyelős munka teljes lelazulást jelent.
A Válogatós Banda fel volt háborodva, hogy az összesen 27 darabból öt maradhat itthon, úgyhogy hamarosan remake következik.
Mikorra valaki idejutott az olvasásban, biztos eszébe jutott még n+1 variáció csonthéjasra, aszalt gyümölcsre, dzsemre, alkoholra vagy alkoholmentesre - igazi jól variálható receptecske.
Az eredeti - bár már nem nagyon lehetne ráismerni - a Tina 2001-es karácsonyi különkiadásában található; a diót egyből mogyoróra cseréltem, mert nagyon Zserbó-gombóc lett volna, és kellett hozzá kötőanyag, mert az ott írt minimális rummennyiség tuti nem lett volna elég.
Mutatós nasi sötét délutánokra, gasztroajándék egy szép dobozban, meg egyáltalán, saját magunk, családunk, barátaink és üzletfeleink kényeztetésére. Hasábozva szerintem házi szaloncukorként sem megvetendő.
14 megjegyzés:
Kööööszi :) Végre tudom, milyen szaloncukor lesz itthon idén.:) És azt hiszem helyből dupla adagot fogok gyártani, csak legyek már végre szabadságon (szerencsére már csak két hét van addig).
Boggerina kolleganőid:-) közül az egyik tesztalany véleménye:
nem tudom, hogy mindent végiskóstoltam-e, de ez a bonbon nagyon profi, nagyon finom, igazi élmény volt! (Csak a pofátlanság látszatát kendőzendő nem vágtam be az utolsó öt darabot:-)))
Tényleg jól lehet variálni. Azt esetleg beírnád, hogy mennyi idő alatt készült el ez a mennyiség? (Munka+száradás+munka).
Örülök, hogy nemcsak a bonbonjaidat ismerhettem meg, hanem személyesen Téged is!:-))
köszi piszke, ez nagyon jól fog jönni karácsonykor!
köszi, csajok.:-))
nagyon hosszadalmas volt leírni, ha darált a mogyoró, akkor az áztatást leszámítva 5 perc kb az összeállítás.Amíg a bevonót felolvasztottam, betettem a hűtőbe. A bevonás végül is a munkásabb, de ha valahogy állandó hőmérsékleten tartod az olvasztott csokit (és nem a profi bloggerináknak akarsz felvágni a minél egyenletesebb mázzal ;-P)akkor az se több 15 percnél.
Szia!jelentem, most átjött!
Más: nem küldenél egy e-mailt az e-mailemre, hogy e-mailezhessek neked?
Mmm, ez valami pazar!!
Gasztroújágok ide vagy oda, úgylátszik Tina magazint egyszerűen vennem kell...pedig még soha életemben...:-))
Kedves Piszke,
A talin az az ISTENI kandírozott gyömbér is a Te műved volt? Elküldenéd a recept lelőhelyét? Nagyon megköszönném, mert MOST egészségügyi okok miatt is szükségem lenne rá...
Ez olyan szinten volt finom, tökéletes, mennyei, hogy én is alig-alig tudtam megállni, hogy csak kettőt egyek belőle. Ági
Nahát, én itt pazarozok és csak névtelenre sikeredem?!:)
nahát, a Rendszer hibája. és nem valami titkos rajongó:-)de nem baj.
Kedves Piszke!
Nagyon felizgatott az aszalt sárgabarackos gombóc, ezt szánom a családban karácsonyi ajándéknak. Kérdésem az, mennyivel lehet előbb eékészíteni?
Mivel semmi romlandó nincs benne, úgy gondolom, nyugodtan állhat akár egy hétig is a hűtőben vagy a hideg kamrában, csak jobban összeérnek az ízek! Csak dugd el jól!
hello Piszke, én még mindig nem kaptam meg az emailcímed, lehet, hogy az én rendszerem ennyire gyenge??? na mindegy, akkor itt kérdezem meg, hogy pl ennél a bejegyzésnél hogy kerültek alulra a linkek? Te írtad be? Mármint itt alul a "bejegyzésre mutató linkek" alatti linkek.
Megjegyzés küldése