Kakukkfüves-narancsos gombapástétom

Libamáj, kacsamáj, csirkemáj...mindenki választhat egy jó kis pástétomnak valót pénztárca szerint, de ezt a gombásat én nem fogom lecserélni idén semmire...Várakozáson felül jól sikerült, és miért is ne sikerült volna, mert a konyak, a kakkukfű, a narancs, a vaj  és egy kis erdei gombakeverék hercegnőt csinált Barna Csiperke Hamupipőkéből. Eredetileg a vega VKF-re próbáltam ki - mint vacsora alapanyag - de a kóstolás után több osztállyal feljebb lépett.

Hozzávalók: (előételként, pirítóssal, 4 személyre)

1 kicsi fej hagyma

1 gerezd fokhagyma

10-12 dkg barna csiperke

1 ek. szárított erdei gomba keverék

10 dkg puha vaj

1 tk kakukkfű

fél narancs reszelt héja

1 ek. narancslé

2 ek. konyak

só

bors

A vaj felén kevés sóval kevergetve megpároltam a kétféle, nagyon apróra vágott/reszelt hagymát. A szintén picire aprított gombát és az erdei gombakeveréket - ezt nagyon apróra törtem - hozzáadtam, és nagy lángon, kevergetve átsütöttem. Hozzáadtam a kakukkfüvet, konyakot, narancshéjat, pár tekerésnyi borsot és még egy kevés sót, majd  a folyadékot 1-2 perc alatt elpárologtattam a keverékről. Kicsit hűlni hagytam, összekevertem a maradék puha vajjal és kicsi formákba töltöttem. Hűtőben még egy napig tárolható.

Az ötlet a GoodFood-ból származik.

Mogyorós linzer: egyből négy

Ribizlidzsemmel (legjobb, kettő maradt a fotózásra), mogyorós nugátkrémmel (mogyorórajongóknak), mini mogyorós szarvacskák, ( omlós hammbekaplak, második legjobb) és ólomüveg-sütiként (cuki, de fő funkciója igazából a dekorálás szerintem).

Hozzávalók:

15 dkg pörkölt (török)mogyoró
25 dkg liszt (hideg legyen)
20 dkg vaj
10 dkg porcukor
1 nagy tojás
csipet só

A mogyorót egy vastag aljú teflonserpenyőben néha-néha kevergetve/rázogatva pár perc alatt megpirítottam, mikor már kicsit hűlt, a héja nagy részét  kézzel ledörzsöltem, diódarálón ledaráltam.

Összekevertem a liszttel, hozzáadtam a kis kockákra vágott hideg vajat, gyorsan elmorzsoltam (aprítógépeztem), belekevertem a porcukrot, az egész tojást, csipet sót és gyorsan egynemű tésztává gyúrtam. Kicsit kilapogattam és egy órát folpackba csomagolva hűtőbe raktam.

A sütőt 180 fokra előmelegítettem.

Enyhén lisztezett munkalapon fél centinél kicsit vékonyabbra nyújtottam a tészta háromnegyed részét, ebből lettek a szívek, csillagok, és az ólomüvegsütik.  Első kettőnél a sütési idő 10-12 perc. A szívek tölteléke 5 dkg mogyorós nugát és 30 ml tejszín összeolvasztva, kihűtve.

A mini szarvacskákhoz jól lisztezett felületen egész vékony körré nyújtottam a tésztát (kb.20-25 cm átmérőjű lett) 16 körcikkre vágtam és szorosan feltekertem. A sütési idő itt 15 perc.A szarvacskák végét étcsokiba mártottam.

Az ólomüveg sütihez a formák közepét a sütőpapíron töltöttem meg porrá tört savanyúcukorral, ( tele kell legyen majdnem a belső minta)  pici lukat csináltam a sütikbe, hogy fel lehessen függeszteni. 180 fokon 15 perc alatt sültek meg; a cukor picit buborékol közben, de ezzel nincs semmi baj, a sütőből kivéve szép üvegesre dermed, akkor lehet levenni óvatosan a sütőpapírról.

Whiskys karamellszósz

Ez igazi felnőtteknek való gasztoajándék, még akkor is, ha kiforraljuk belőle az alkoholt. De szerintem kár  lenne, egyék csak a gyerekek nutellával az amerikai palacsintát, nekünk ez is jó lesz!

Hozzávalók (2 dl-es üveghez):

20 dkg porcukor
6 dkg olvasztott vaj
0,8  dl  ml tejszín
4 ek. whisky

A porcukrot egy vastag aljú lábasban kis lángon karamellizáltam, míg sötét-arany színű és kissé áttetsző nem lett. Egy idő után muszáj volt kicsit kevergetni, és csomósodott is,de  a kis lángon nem kapott oda addig, amíg a csomók végképp fel nem olvadtak a karamellben. Lehúztam a tűzről, hagytam kicsit hűlni, hozzáadtam a vajat és a tejszínt, majd visszaraktam a tűzre, hogy teljesen simára  keverjem, majd a tűzről lehúzva belekevertem a whiskyt.
Természetesen mindenki jó ízlésére van bízva, milyen alkoholt ad a karamellhez, de a whisky nagyon jó választás volt. Nemcsak öntetnek jó, hanem például sima kekszet mártogatva is egész komfortos, miközben ülünk végeérhetetlenül a munka felett...

Gyufasüti

Húzzátok ki Ti is :))) !

Nálunk kb. tíz perc alatt falták fel a Népek, még jó hogy az első tepsiből félretettem a fotózáshoz...Az ötlet  plusz a robbanócukor, amivel kicsit felturbóztam a gyufasütit, elég volt az "év sütije" címhez . Ilyenkor a gyerekek mindig borzasztó elismeréssel néznek rám, és ilyet  soha nem sikerül elérnem valami többórás munkát igénylő szofisztikált desszert feltálalásával.... Az itt leírt tészta helyett nyugodtan lehet sima linzertésztát is használni, akkor nem kell habzsák, legfeljebb a "gyufaszálak" egyik végét kell picit már a tepsin legömbölyíteni.

Hozzávalók:

15 dkg vaj
10 dkg cukor
12 dkg liszt
3 dkg étkezési keményítő
3 dkg darált mandula
1 nagy tojás
2 ek. mandulalikőr
csipet só

a gyufafejhez:
5 dkg porcukor
1,5  ek. víz
málnás/ erdeigyümölcsös tortazselépor/gyümölcskocsonyapor (NEM a pici zselatinpor, hanem nagyzacskós dr.Oetker/alsa)

A sütőt 200 fokra előmelegítettem.

A vajat kézi mixerrel habosra kevertem a cukorral, hozzáadtam az egész tojást, a mandulalikőrt majd a lisztet, étkezési keményítőt  és a mandulát ( Lehet más csonthéjast is használni, vagy csak lisztet, mint az eredeti receptben.) Viszonylag sűrű tésztát kaptam, - pedig a likőrt már az eredeti recepthez képest pluszban raktam hozzá - és egy 6 mm-es  csőrrel ellátott habzsákból (strapabíróbb nejlonzacskó is megteszi) kb. 7 cm-es csíkokat nyomtam a sütőpapírral bélelt tepsire. Tényleg 6 perc sütés elég nekik, ekkorra a gyufaszálak széle már kezd pirulni.

A porcukrot egy csészében simára kevertem a vízzel, ebbe mártogattam a sütik végét, kb. egy  centi mélyen, és az alsó lapját mindig lehúztam a csésze szélén. Ezután egy másik csészében lévő gyümölcskocsonyaporba tunkoltam - messze rengeteg egy zacskónyi, marad a következő adagra is, viszont közben néha cserélni kell, mert óhatatlanul maradnak benne nedves rögök.

Jó 30 perc után már majdnem teljesen megszáradtak, csak ekkor szórtam  meg e gyufafejeket  a robbanócukorral is, hogy maradjon egy kis szufla a gyerekek szájába is :))

Az ötlet egy sokéves DrOetker karácsonyi sütifüzetből származik. 

Kesus-pórés csirke

Majd mikor mikor egész nap csak sütünk, el leszünk telve édességgel, jól fog jönni egy ilyen gyors, öt perc alatt összedobható sós ebéd, feltéve persze, ha a kesudiót vásárlást követően  gondosan elrejtjük; én legalábbis járhatok esetleg úgy, hogy a kesut egyszerűen kénytelen leszek kihagyni, mert az ufók eltüntetik. Ugyanígy szoktam járni egyébként a mülleres  wasabis mogyoróval is, érthetetlen.

Hozzávalók: személyenként)

15 dkg centis kockára vágott csirkemell

10 centis póréhagyma-darab

2 ek. kesudió

2 ek.olaj

só, bors

Az olajat teflonserpenyőben felforrósítottam, és minden hozzávalót nagy lángon átforgattam rajta, addig, míg a csirke kapott egy kis pirult színt is ( Igen, wokban is jó.) Lejjebb vettem a lángot 2-3 percig fedő alatt pároltam, majd a még képződött levet a fedő levétele után ismét nagy lángon egy perc alatt elpárologtattam.A kesuhiz képest sóztam, kicsit borsoztam.

Rizzsel tálaltam.

Gyümölcskenyér keksz

Itt a gyümölcskenyérszezon,  a kexszezon, és ezek fúziója, a gyümölcskenyérkeksz. Lázadás várható, mert az adventi sütik közül eddig egy se volt csokis, (vagy legalább egy sima linzer, anyaaaaa....), na majd jövő vasárnap. Addig itt van ez, ami napközben is majszolható, ha ránktör az éhség, és a zsírtartalékok felhalmozásának sürgős szükségességére  figyelmeztető  atavisztikus ösztön.

Eredetileg ősszel akartam kipróbálni ezt a kekszet, mert tökéletes iskolai tízórainak tartom azokra a napokra, amikor a Kisebbség már végtelenül unja a szendvics-gyümölcs kombót, és siránkozik azon, hogy bezzegmásgyerekek jóreggeltkekszet visznek, meg croissant, meg túrórudit, meg Twixet, meg egyebeket. Ekkor tromfolok azzal, hogy a bezzegmásgyerekek meg nem reggeliznek minden nap mindenféle cukros gabonapelyhet,  hanem biztos finom szendvicseket. Erre megkapom, hogy nem is reggeliznek, mert bezzegmásgyerekeknek reggelizni se kell. Ennyiben maradtunk. Hallgatok, mert legalább a pehely mellé befér két deci tej, bezzegmásgyerekek kakaót isznak, meg édes teát reggelire, még ha reggelizniük nem is kell.

Hozzávalók: (kb. 20-24 darabhoz)

10 dkg szobahőmérsékletű vaj (CSAK vajjal működik, margarinnal nem!)
5 dkg cukor
1 kis tojás
15 dkg liszt
fél csapott kk. só
1 késhegynyi szegfűszeg
1 késhegynyi gyömbérpor


20 dkg aszalt/kandírozott gyümölcs, mazsola méretre vágva
8 dkg dió vagy más csonthéjas
1 ek. méz
2 ek. konyak/rum/mandulalikőr/narancslikőr stb.
1 ek. narancslé


A gyümölcsöket összekevertem a mézzel, likőrrel, narancslével, és lefedve átforrósítottam a mikróban, és egy órát  állni hagytam.
A vajat kézi mixerrel pár perc alatt  habosra kevertem  cukorral, homogénné kevertem a tojással, majd a mixer legkisebb fokozatán hozzáadtam a lisztet. Amint összeállt, kanállal simára kevertem a puha tésztát, egyenletesen hozzákevertem a szárított gyümölcsöket, azt a levet is, amit nem szívtak magukba, és a diót. Lisztezett munkalapon nagyjából hosszúkás téglatestet formáltam belőle, átraktam egy folpackdarabra, és véglegesen egy késsel simítottam egyenletesre az oldalait, - ennyire puha a tészta mikor kész van , és becsomagoltam. Egy éjjel pihentettem  a hűtőben, de minimum 4-5 óra kell, mikorra szépen vághatóvá szilárdul. Ekkor jó félcentis szeletekre vágtam fel, és 175 fokon 20 percig sütöttem - épp csak a széle kezd ekkor barnulni. A süti ekkor még puha, de ki kell venni, pár percig a tepsin pihentetni, majd rácsra téve kihűteni. Fémdobozban jól eláll, és másnapra omlós lesz.

Ina Garten receptje, kevés alakítással.

Mendiants

Ha  nincs megfelelő türelmünk és/vagy  felszerelésünk a bonbonkészítéshez, akkor ideális választás csokis gasztroajándéknak, ünnepi nassonivalónak magunknak vagy a vendégeknek a mendiants. Szó szerint koldusokat jelent, és provence-i eredetű: itt a karácsonyi vacsora végén 13-féle édes dolgot (különféle szárított gyümölcsöket és magvakat) esznek, ami Jézust és a 12 apostolt jelképezi. A négy kolduló rendet jelképezi ezekből az öltözet színe alapján a mazsola, mogyoró, füge és mandula - a domonkos, ágoston, ferences és karmelita rendeket.  

Innen ered a név,  a csokis   variációk száma a végtelenhez közelít, hiszen nemcsak alap ét-, tej-,vagy fehércsokiból készíthetjük, hanem ízesíthetjük magát a csokit is, és ezután jöhetnek a szórnivalók. Ha abból indulunk ki, hogy lehet vaddisznótöpörtyűs meg baconos csokit kapni, ne korlátozzuk magunkat párféle csonthájasra vagy aszalt gyümölcsre...Én most ét- és fehércsokiból csináltam, a tesztalanyok addig, amíg én a Tokaji Borecetmanufaktúra ecetkóstolóján  voltam, elpusztították a két táblából készült  vörösáfonyás-kókuszos, kandírozott narancsos-mandulás, aszalt feketecseresznyés-diós egyedeket, érthető okból csak a capuccino-mogyorós maradt meg, pedig szerintem az volt a legfinomabb.

Receptet külön nem nagyon írnék, mert nincs miről: a csokit kockákra tördelve mikróban olvasztottam, többször kivéve és kevergetve. A fehércsokit végre nem égettem oda, de ehhez az kell, hogy az olvadásig 10 mp-enként vettem ki és kevergettem, még akkor is, amikor tulajdonképpen nem is látszott rajta, hogy valaha fel akar olvadni. Amikor teljesen simára és folyékonyra olvadt, egy fémkanállal kevergetve lehűtötöttem annyira, hogy még olvadt legyen, de ne folyjon szét. Egy nagyobb teáskanálnyi csokiból készült egy korong, sütőpapíron  a kanál hátával simítottam el nagyjából egyenletesre, kb 200 forintos méretűre, kicsit vártam, majd rászórtam az előre elkészített mindenféléket. Hűvös helyen helyen dermesztettem. Egy 10 dkg-os táblából kb. 8-12 mendiant lesz, mérettől függően.

Sütőpapírral elválasztva dobozba zárva, hűvös helyen, de ne hűtőben tároljuk.

(Ha valaki ragaszkodik ahhoz, hogy fényes felületű temperált csokijai legyenek így járjon el. Én egyszer próbálkoztam temperálással, hőmérővel érve, ahogy kell, a csokiban sem lehetett kifogás, mégis az  eddig valaha készült legrondább csokibevonatot állítottam elő. Ez nem azt jelenti persze, hogy temperálni hülyeség, csak azt hogy nekem ez nem megy, úgy gondolom.)