Hervad már ligetünk

Szárzeller-krémleves

Csak hardcore szárzeller-rajongóknak. Nekik át se muszáj szűrni. Nem édes, nem savanykás, nem csípős - szárzeller ízű, mellé alma, a tetejére pirított dió, lehetne tehát nagyon elegánsan Waldorf-krémlevesnek is hívni, ha eltekintünk attól, hogy majonéz azért mégsincs benne, fűszernek viszont pluszban  egy kicsi gyömbér, hogy melegítsen.Még kapott egy kis Grana Padanot is a tetejére, nekem ez a tökéletes téli leves, a sütőtök nálunk semmilyen formában, senkinél nem nyerő :).

Hozzávalók:

35 dkg szárzeller-szár

3 dkg vaj

2 kisebb, savanykás alma - pl. Granny Smith

0,5 l húsleves vagy zöldségalaplé

2 késhegynyi őrölt gyömbér

1 nagy evőkanál mascarpone

só

bors

A zellerszárakat fél centi vékonyra karikáztam és a vajban kis lángon, néha megkevergetve üvegesre pároltam. Felöntöttem a húslevessel, az almát meghámoztam, felkockáztam és a leveshez adtam. a gyömbérrel együtt Kb. 20 perc után ítéltem teljesen puhának a zellerszárakat, ekkor leturmixoltam, hozzáadva a mascarponét is. Szitán áttörtem/szűrtem és egyet melegítettem rajta a tálalás előtt.Pirított dió, sajt tökéletes kiegészítője.

Sörös marharagu velefőtt petrezselymes krumpligombóccal

Biztos vagyok benne, hogy akik anno a lassú, kemencében sütést kitalálták, nem azért tették, mert utána még álmosan kóvályogtak, üres tekintettel bámultak maguk elé  és semmittettek lényegében  egész vasárnap. Helyette  etettek állatokat, rengeteget, zsákoltak, válogattak, őröltek, tartósítottak terményt és termést, szőttek-fontak, meg mindenféle hasonló, nagyon hasznos, télre felkészülő dolgokat csináltak.

A kemence helyett megteszi egy sima sütő is, főleg ha etetés, zsákolás, szövés-fonás helyett be kell iktatni vasárnap egy minősítő versenyt meg egy cirkuszlátogatást gyors egymásutánban, alig megszakítva egy ebéddel, ami után igazából egy jó nagyot kéne aludni, míg be nem sötétedik, majd azt kis szünet után folytatni másnap reggelig.

Hozzávalók. ( 4 személyre)

70 dkg marhahús ( lábszár vagy comb)

4 ek olaj

25 dkg gomba

1-1 fej  vörös és lilahagyma

1 nagyobb sárgarépa

1. tk. bors, 

só

1 babérlevél

1 ág rozmaring

0,5 l világos sör ( a Dobozok Őre nem engedett csak egy könnyű Steffl-t felhasználni)

- ha szükséges alá sütés közben, még kevés víz

40 dkg főtt krumpli

10 dkg liszt

1 kis csokor petrezselyem

só

Annyira gyönyörű, fiatal lábszárat kaptam, hogy sajnáltam felkockázni, inkább  szép kerek, centis szeleteket  vágtam  belőle, és a szeleteket a felforrósított olajon, egy vastagabb aljú, teflonbevonatú lábasban gyorsan megkapattam. Rádobáltam a négybevágott, megmosott gombát és a durvára felvágott kétféle hagymát, sóztam, lefedve kicsit hagytam levet engedni, majd felöntöttem a sör 2/3-ával, hozzáadtam a fűszereket, a felkarikázott répát. Lefedve - elég jól záródó, nehéz fedővel -  a 170 fokra előmelegített sütőbe raktam 3 órára. Közben egyszer öntöttem hozzá a sör maradékát, majd kb. még egy deci vizet.

Asütési idő végén a  krumplit sós vízben megfőztem, áttörtem, majd mikor már langyosra hűlt, gyorsan összegyúrtam az apróra vágott petrezselyemmel és a liszttel. Nagyobb diónyi gombócokat kerekítettem, beraktam a hús mellé a szaftba, és 200 fokra felvett sütőben még 15 percig főztem együtt a raguval.

Körte-piskóta-muffin-cupcake karamellszósszal

TGIF.
Nagyjából ennyire futotta említésre méltó  főzés-sütés terén az elmúlt egy-két hétben, meg kell becsülni :).

A muffinnál könnyebb tészta, cupcake-nél szimplább külső, és a nedves hozzávaló a tojásokon kívül csak a leturmixolt körte, amitől nagyon finom, elegáns körteíze lesz a sütinek. Mondjam persze, hogy a Válogatós Banda egyből leöntette még étcsokival? A körte-étcsoki nem rossz párosítás, de én eldugtam kettőt karamellszószosnak.

Hozzávalók: (12 db-hoz)

10 dkg liszt

10 dkg zabpehelyliszt

1 púpozott kk. sütőpor

2 tojás

10 dkg cukor

5 dkg olvasztott vaj

2 nagy, érett körte

1 kk. vaníliakivonat

A sütőt 200 fokra előmelegítettem.

A száraz hozzávalókat összekevertem és átszitáltam. A tojásokat kettéválasztottam, a fehérjét habbá vertem, majd sorban hozzámixeltem a sárgáját és a többi hozzávalót. A körtéket kimagoztam és héjastól leturmixoltam Pont 2 dl-nyi püré lett belőle, amit szintén a sütibe kevertem. Végül az egész keveréket a száraz hozzávalókhoz öntöttem és óvatosan nagyjából egynemű keverékké forgattam. Én ezeket a kis szilikonformákat használtam, de pont  olyan jó a papírral bélelt muffinforma is. 15 perc után tűpróbáztam a sütiket, és már készen is voltak. Szerintem minden extra körítés nélkül is finom, de ét vagy tejcsokiöntet, vagy karamellszósz melléadva mindjárt fenszi édességet varázsol belőle, holott csak egy majdnem-muffin.

Semmi kis mogyorós sütemény

Back to the basics Horváth Ilona Kossuth kifli ( sose értettem, hogy miért kifli, ha egyszer kiszúróval vágunk félholdakat a kisült tésztából), aminek az illatára a népek kicsődülnek a konyhába, hogy mikorleszmárkész.

Szívesen mellécsaptam volna kevés vaníliás mascarponét, de az ősz miatt inkább a juharszirup mellett döntöttem, (az alja nem megégett, hanem beszívta a szirupot) nem tett vele rosszat, mondhatom;  a Válogatós Banda persze csokiöntetet követelt, az se volt rossz.

Mogyoróval pont ugyanolyan finom, mint az eredeti diós változat,  a forma   miatt ez mondjuk  inkább elegáns ötórai teához való, főleg, hogy a méretéből következően   pár percet élt meg nálunk. 

El tudom képzelni kétszer kisütve, egy klassz kis étcsoki-ganache alá rejtve tortaként is.

Hozzávalók: (22 cm-es kerek formához)

10 dkg vaj

10 dkg porcukor

2 tojás

9 dkg liszt

fél kk. sütőpor

fél citrom reszelt héja

5 dkg mogyoró

A vajat habosra kevertem a porcukorral és egyenként belekevertem a tojássárgájákat. A fehérjét habbá vertem. A lisztet a sütőporral összeszitáltam és a habbal együtt felváltva, három részletben a vajas krémhez kevertem. 

A kerámiaformát vékonyan kivajaztam és kiliszteztem, és a tésztát elegyengettem benne. A tetejét durvára vágott mogyoróval szórtam.

200 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig, jó 20 percig sütöttem, az idő felétől a formát sütőpapírral takarva.

Startol a BloggerKonyha

Mániád a főzés?
Vagy éppen csont kezdő vagy a konyhában?
Gasztroblogokat olvasgatsz szabadidődben?
Szívesen tanulnál főzni, de nincs aki megtanítson, a hivatásosoktól meg tartasz?
Esetleg jómagad is gasztroblogger vagy és szívesen főznél bloggertársaiddal?
Itt a helyed nálunk, a BloggerKonyhában!
Minden csütörtökön más és más blogger forgatja a fakanalat és mindenki bemutatja, amiben igazán tehetséges!
Különleges témák, izgalmas menük, fergeteges hangulat! Gyere el, pallérozd konyhai tudásod, ismerkedj meg különleges alapanyagokkal, főzni szerető emberekkel!
Mert a jó bulik a BloggerKonyhában kezdődnek és ott is érnek véget!
És jegyed? Van-e már?
További részletek hamarosan!

Túrógombóc torta

Van olyan felnőtt/gyerek, aki nem szereti a túrógombócot? Nem arra a fojtós, kemény, grízzel agyonnyomott, öklömnyi  gombócokra gondolok, hanem például az ilyenekre. Könnyű, levegős, a túró messze győzedelmeskedik a többi hozzávaló felett, omlik a villára, kívül aranyszínű, épphogy vajas zsemlemorzsa, tejföl, baracklekvár, fahéj, vaníliás porcukor. Az egyszerűség dicsérete.

Tortában valami hasonló. Nem, sajnos nem én találtam ki, egy helyi cukrászda készíti már évek óta, és az ország tortája versenyen a második lett, a szintén helyi szilvagombóc torta után. És mivel megosztották a receptet, gondoltam, kipróbálom, adódott rá alkalom is. Ugyan a nyomda ördöge - legalábbis remélem, és nem az alapvető, ötödik osztályos matematikaismeretek teljes hiánya -  azt eredményezte, hogy a 3 tortára, 48 szeletre megadott recept szerint, összesen  13 dkg  cukor kellene a krémbe - vagyis tortánként alig 4 dkg. Ez jól hangzik, de ettől nem lesz édesség belőle.  Ezt egyébként is a saját ízlésemre bíztam volna, mert ugyanakkor   40 deka cukrot (mert valahogy elcsúszott az a fránya tizedesvessző, ez nyilvánvaló) egy könnyű tortába  túlzásnak tartok. Mellőztem még a zsemlemorzsát, amit a recept szerint étolajban (...áááá) kellene pirítani, de az általam egyébként használt vajas változatot sem tudtam elképzelni a tetején, így babapiskótamorzsa-fahéj kombó utánozta a fahéjas-zsemlemorzsás  aranyló külsőt, és mivel a rengeteg hozzávaló között valahogy elsiklottam a krémsajt felett, és teljesen kihagytam a bevásárlólistából, lett csak túrós a krém, kevés tejszínt is hozzáadva.

Emellett belekerült egy plusz vékony piskótaréteg, mert olyan magas lett 3 tojásból az alap, hogy jobbnak láttam elfelezni, szóval az eredeti recepttől ez a torta  már kissé távolabb van, de nem vált hátrányára, úgy láttam, és itthon mély szemrehányásokat kaptam a gyerkőcöktől, hogy miazhogynekikmárnemjutott. (Hát persze, mert evés helyett csapatostól viháncoltak egész délután, szerintem letarolva egy komplett kertet.)

Hozzávalók: (24 cm-es kapcsos forma, 16 szelet)

- a piskótához: 

3 tojás

3 ek. cukor

3 ek. liszt

fél kk. sütőpor

-a krémhez:

0,5 liter tej

4 dkg étkezési keményítő

10 dkg búzadara

12 dkg cukor

1 citrom reszelt héja

1 tk. vaníliakivonat/1 csomag vaníliáscukor

0,5 kg túró áttörve

0,5 dl tejszín

- a  tejfölös réteghez:

500 gr. tejföl

1,5 dl tejszín

10 dkg porcukor

fél  citrom leve

4 lap/8 gr zselatin

fél dl víz

- és még:

barackdzsem

6 db babapiskóta

1 kk. fahéj

A sütőt 180 fokra előmelegítettem, a formát alul sütőpapírral béleltem.
A piskótához  a tojások sárgáját kézi mixerrel fehéredésig sűrű krémmé kevertem a cukorral. A lisztet és a sütőport rászitáltam és a masszába kevertem. A keményre vert fehérjét 3 részletben óvatosan forgattam a tésztába, míg egynemű nem lett.
15 perc alatt készre sütöttem.Kihűlés után vízszintesen kettévágtam, az alsó lapot visszatettem a formába, és megkentem barackdzsemmel.Most a forma oldalát  béleltem sütőpapírral.

A tejet simára kevertem a búzadarával, cukorral és a keményítővel, és kevergetve sűrű krémmé főztem, közben belereszeltem a citromhéjat és hozzáadtam a vaníliakivonatot is.(Ha vaníliás cukorral dolgozunk, azt csak a tűzről már levéve keverjük bele.) A túrót a tejszínnel  krumplinyomóval áttörtem és belekevertem a már kissé kihűlt tejes krémbe. 4 evőkanálnyit félreraktam, a többit  elegyengettem az alsó piskótalapon, majd ráhelyeztem, vízszintesre lapogatva, a második piskótalapot, amit ezután szintén barackdzsemmel kentem meg.

A zselatint a vízben megáztattam, óvatosan felmelegítettem, hogy teljesen felolvadjon. A tejfölt, tejszínt és a többi hozzávalót kézi mixerrel habosítottam és közben belekevertem, egyenletesen csorgatva a már nem túl forró, de még teljesen folyékony zselatint.
A második piskótalap tetejére öntöttem, elsimítottam. Ezután hűtőbe raktam, és a teljes dermedés után - ehhez kell 2-3 óra legalább - díszítettem: a félretett búzadarás krémből gombócokat formáztam, meghempergettem az aprítógépben a fahéjjal morzsásított piskótamorzsában, és ezzel szórtam meg a torta tetejét is.


Juhász János cukrász  receptje volt a kiindulópont.