Ír kék sütemény

Ember lánya tervez, a legális játékszoftver pedig végez. A számítógéppel. Biztos nagyon izgalmas lesz így januárban karácsonyi meg újévi sütikről és húzós húsételekről olvasni, de így legalább idén decemberben elegánsan linkelhetek többféle ajánlatot a széles kínálatomból :)

Kezdjük is egy egyszerű sóssal bemelegítésképpen, azt ugyanis akár egy hétköznap is el lehet koptatni, vagy a kéthetes ünnepi kajatúrában megfáradt januári vendégeink elé tolni "Ez csak egy kis sós! " felkiáltással.

Akinek megvan Nigella házi istennős sütiskönyve, majd lapozza fel, és nézze meg a fotót is a recepthez. Kétszer is készült nálam az ír kéksajtos sütemény, de az én kekszeimnek köze nem volt az ottani fotón látható külcsínhez, pedig abszolút a recept szerint dolgoztam, kivéve, hogy ír helyett olasz, azután francia kéksajtot használtam, meg épp nem volt otthon kékkukorica liszt, na de majd legközelebb.



Hozzávalók:

17,5 dkg kéksajt (szerintem a márványsajt is megteszi)
17,5 dkg liszt
10 dkg vaj
pici só
1 tojás sárgája

Az elmorzsolt sajtot, a hideg vajat és a tojássárgát megpörgettem az aprítógépben, hozzáadtam lassanként a lisztet és kevés sót, kézzel is gyúrtam egy keveset és betettem pihenni a tésztát a hűtőbe. Állt harminc percet, a másik adag pedig fél napot, én nem láttam igazi különbséget.

A sütőt 200 fokra előmelegítettem.

Kinyújtottam - amikor recept szerint jártam el, pufi kis apróságok helyett lényegében komplett dobókockákat kaptam, így a fél centi vastag tészta mindenképp túlzás - késfoknál kicsit vastagabbra, derelyevágóval négyzeteket vágtam és 10-12 perc alatt megsütöttem. Nagyon kell vigyázni, nehogy sötétebbre piruljon, mert a sajt miatt keserű lesz! A tetejét lehet tojássárgájával kenni sütés előtt, vagy sóval szórni, vagy akár natúr hagyni, de a kék téma miatt a mák is igazán stílusos.

Dobókockaság ide vagy oda a gyerekeim nagyon nagy bulit csaptak amikor "lopkodták" az egyik vendégünk elől és a végén mindenfélet trükköt be kellett vetniük, hogy a tálhoz férjenek.

A recept Nigella Lawson: "Hogyan váljunk házi istennőkké" c. könyvéből származik.

BUÉK!

Minden hűséges olvasójának és a gasztroblogger kollégáknak Boldog Új Évet kíván


piszke

Kívánok minden olvasómnak és a lekes gasztrobloggercsapatnak boldog, békés ünnepeket, jó sütés-főzést, sok jóízű nevetést és emlékezetes beszélgetéseket szeretteik körében a gazdagon terített asztal mellett!

Erre jártak..

nagy szárnysuhogtatással bizonyos gasztorangyalok és a postaládámba csempészték az ajándékaikat. Betűleves egyrészt hű maradt blogja címéhez, másrészt többszörösen személyes meglepetést küldött, mint gasztroblogger-angyalka, ahogy a képen látszik. Nagyon örültem a könyvnek és elárulom, a hétvégén ki is végeztem, ajánlom mindenkinek; a személyes figyelem pedig nagyon jólesett...
A dupla meglepetés-angyal pedig Ági volt, aki egy helyes kis könyvecskében elküldte nekem kedvenc karácsonyi receptjeit a magyar gasztroblogokról. Abszolút nem megérdemelten, de igazán illusztris társaságba kerültem, és a gyűjteményt nagyon köszönöm, Ági!!

Citromdzsem

Lehet, kicsit furcsának tűnik a tél majdnem kellős közepén dzsemet főzni, de a citrusféléknek igazából ilyenkor van szezonja, mégha jól is esik egy hideg limonádé augusztusban is. Ezzel a zselével - meg a társaival - régóta szemezek egy, a boltban tucatszám kirakott Dr. Oetker receptesfüzetecskéből, és most el is kezdtem sorban megfőzni őket, hogy lassan időmilliomos leszek, mert végre itt az évvégi szabadság. Ez a citromdzsem még az Angyalkára készült, és egy háromnegyedüvegnyi maradt itthon is tartalékban. Tudom is, hogy mibe kerül majd, márha sikerül eltüntetnem még egy kis időre a Kalács-Vaj-Dzsem-Reggelire Frakció elől.


Hozzávalók: (kb 4 db kétdecis üveghez)


kb 2,5 kg citrom

ebből lesz 80 dkg kifilézett citrom és 2 dl citromlé

1kg 15 dkg cukor

1 tasak 2:1 dr. Oetker dzsemfix


Annyi citromot kinyomunk, hogy két dl levet kapjunk. A többi citromot addig filézzük, amíg nem lesz 80 dkg-nyi citromlevünk és gyümölcshúsunk.

(Citom kifilézése: a citrom két végét levágjuk, egyik végére állítva körbe-körbe levágjuk csíkokban a héját a fehér belső héjával együtt, és a gerezdeket elválasztó hártyákból a dzsem főzésére szolgáló lábas felett szinte csak ki kell lökdösnünk a gyümölcsgerezdeket. Így a leve sem vész egyébként kárba, és az is a súlyhoz számítandó)

A citromlevet és a citrom húsát botmixerrel pürésítettem. A dzsemfixet két ek. cukorral összekevertem, a gyümölcshöz adtam, állandó keverés mellett felforraltam, hozzáadtam a maradék cukrot, újra forraltam és kevergetve 3 percig zubogva főztem. Ezután a kiforrázott üvegekbe töltöttem, lezártam az üvegeket, szokás szerint fejenálltak öt percig, és készen is lettek. Kis kanyar után a képen látható üveg Mennyei Mannánál landolt :)

A cukor talán elsőre soknak tűnik (bár ez az arány ugye a klasszikus lekvár), de a citrom savanykás íze így is nagyon jól átjön; aki esetleg még savanykásabbat akar, az nyugodtan reszelhet bele a citrom sárga héjából is szerintem.

Eredetileg 1:1-es zselésítőt írt a recept, de én mindig a 2:1-eset veszem, ez volt otthon, és szerintem nem is baj, pont jó, se nem folyós, se nem gumiszerű lett az állaga.

Kis mandulás sütemény

A kis mandulás sütemény kis tea(teás) süteménynek indult, még jó, hogy -remélve a legjobbakat - csináltam egy próbakört, mert ezt szántam az Angyalkára. Valószínűleg kevés volt az infúziós idő, mert csak késő délután főztem meg a Gárdonyi Teaház Cherry-Rum ízesítésű teáját hozzá, ami nálunk teljesen addiktív termék a téli időszakban. Mivel mandula is van benne, gondoltam, a sütinek sem árthat egy kis mandula, viszont sem a tea észbontó aromája, se a színe nem jött át a sütibe - így maradt ilyen kis mandulás sütemény, nagyon omlós, gazdag a dán vajaskekszekre hasonlító (csak finomabb, persze).


Hozzávalók:

24 dkg liszt

14 dkg vaj

8 dkg porcukor

2 tojás sárgája

1 dl tejszín

5 dkg darált mandula


A vajat és a porcukrot habosra keverjük, egyenként hozzáadjuk és jól elkeverjük benne a tojássárgájákat, majd a tejszínt, a mandulát és a lisztet. (Kicsit lágy lesz a tészta, elbír némi lisztet még)

30 percet hideg helyen pihentetés után (muszáj, mert összegyúrva nagyon lágy) fél cm vékonyra nyújtjottam a tésztát, formákra szaggattam és kristálycukorba forgattam.( Lapostányérban a cukor, kicsit tunkolni kell). 165 fokra előmelegített sütőben kb.20 percig sütjük. Az utolsó pár percben alufóliával takartam, így megmaradt szép téli hófehérnek.

Átadom a fakanalat

Igazán sok örömömet leltem ebben a fordulóban, és olyan sok embernek adnám szívesen tovább a XXII. VKF! szervezésének jogát jogát, de sajnos csak egyetlenegyet választhatok... Ő pedig nem más, mint Zsuzsa, a Mézesmadzag és a Ha bolond ne szedd le blogok szerzője.

Biztos vagyok benne hogy aki az erdei gombáktól a macaron-ig ennyi mindent tud a konyhából, szuper VKF-et szervez majd!

Jó munkát, Zsuzsa!