Mézes almaecetben marinált sáfrányos-chilis zöldhagyma

Van egy pörgős kis csoport a Facebookon: Befőztünk! a Nagy Blogos Befőzős Kihívás - Eszter ötletéből. A csoport tagjainak nagy kihívása, hogy 12 hónapon keresztül minden hónapban befőznek valamit. 

Az április próbahónap volt az elszántabbaknak, és jó alkalom volt arra hogy ezt az ízpárosítást kipróbáljam: tavaly a Kistücsökben ettünk  hasonló  marinált mini gyöngyhagymát, - nagyon-nagyon finom volt. 

A hagyma ennyi idő alatt még épp kicsit roppanós marad (mondjuk ez függ attól is, milyen vastagságú zöldhagymát használunk), a chilipehelytől nem erősen csípős - igyekeztem minél kevesebb magot belekanalazni. A sáfrány mennyiségét úgy tudom még pontosítani, hogy az 1 grammos kiszerelésnek kb.az egyötödét használtam el. Szép nagy darab sült húsok mellé ajánlom, utólag azt mondanám, hgy az almaecet arányát lehet kicsit csökkenteni, de nekünk így is borzasztóan ízlett.

Hozzávalók:

3 csokor zöldhagyma (ujjnyi vastagságúak)

1 dl almaecet

1 dl víz

2 tk akácméz

1 tk szárított chilipehely

1 pici csipet sáfrány

A zöldhagyma gyökerét levágtam, a külső burkát is leszedtem, a szárát kb. tíz centi magasan levágtam és alaposan megmostam.. (Ez pont a befőttesüveg magassága, és szép hosszúkás hagymáim voltak.)

A többi hozzávalót egy kisebb lábasban elkevertem felforraltam és 3 percre beledobtam a hagymákat. Ezután befőttesüvegben sorakoztattam, felöntöttem a meleg marináddal és takaróba bugyolálva hűtöttem ki.

Ez a mennyiség egy kicsi, 3-4dl-es befőttesüveghez való. Hűtőben tároljuk, szerintem egy-2 hétig biztosan tökéletes marad.

Almás-diós sült camembert

A sütni-főzni nem tudóknak, elfoglaltaknak, fáradtaknak, lustálkodni vágyóknak ideális receptje, emellett meg olyan finom, hogy a kicsit is hozzá nem értők gondolhatják rólunk, hogy micsoda jóízlésű és tehetséges szakácsok vagyunk. Sokan a fokhagymával tűzdélt változatot csinálják ebből, de szerintem egy jó sajt elég brutál ízű egyébként is, ezért inkább  a hidegen is passzoló alma-dió kombóra szavaztam. Ha van sok kicsi, egyszemélyes, de sajtméretű hőálló tálkánk, akkor abban a legjobb sütőbe tenni, ekkor a legegyszerűbb tálalni is, és egyszemélyes fondüként kezelhető - arra kell vigyázni, hogy a külső kéreg ne sérüljön, mert akkor odakaphat az edényhez a kifolyó belseje. Ha pedig a ráöntött konyak mellett, amikor a sütőből kivesszük, merőkanálban melegítünk is még kicsit,  a merőkanalat a láng felett megbillentve meggyújtjuk az alkoholt és a sajtra öntjük, egyenesen varázslónak fogunk látszani kiskorú hozzátartozóink szemében. Akik ennek ellenére és  ezek után is, és nem is az alkohol miatt képesek mégis  inkább rántott sajtra szavazni, lehetőleg trappistából, anya :)

Hozzávalók: (4 személyre)

személyenként 1 db 100-125 gr-os camembert

1 nagy savanykás, kemény húsú alma

2 marék dió

4 ek konyak

kevés olívaolaj vagy vaj

frissen őrölt bors

rozskenyér(szerintem)

 A sajtokat egyenként az enyhén kiolajozott, dupla alufóliára helyezzük, az alufólia szélét körben felhajtjuk. A kis kockákra vágott almát és a durvára vágott diót a sajt tetejére szórjuk, meglocsoljuk a konyakkal, borsozzuk.

180 fokra előmelegített sütőben 10-15 percig sütjük. Ekkor a sajt kezd púposodni, ami azt jelenti, a belseje tökéletesen megolvadt.

A sütőből kivéve a fent leírtak szerint flambírozhatjuk is. Azonnal, forrón tálaljuk.

Színes, mangós madársaláta

Itt nem sok saláta akad. Egy két klasszikus: cézár, waldorf, az orosz reteksali és....szóval kevés. Mert ami ad hoc, az szerintem annyira nem érdekel senkit: épp ez volt a hűtőjükben, meglocsolta ezzelazzal, megszórta emezzelamazzal, és akkor mi van? Improvizálni mindenki tud, ahhoz nem kell nekem se recept :).

Ez a saláta viszont megérdemli a nyilvánosságot, olyan jól sikerült, ráadásul tökéletes kísérője volt a narancsos kacsacombnak, nem hiányzott mellőle semmi komolyabb köret, sőt súlyosabb téli fogásból könnyű ebéddé varázsolta. Madársaláta eddig  nem termett minden bokorban, de most két szuperben is láttam már elérhető áron, nekem a kedvenceim közé tartozik, a rukolánál kevésbé karakteres, nem tolakszik ki a többiek mellől. A tokaji balzsamecet pedig olyan jó, hogy simán el tudnám kanalazni csak úgy magában, könnyű, egyszerre édes-savanykás, illatos, jól passzol a gyümölcshöz is.

Hozzávalók (4 személyre)

1 érett mangó

1 nagy piros kaliforniai paprika

1 fej lilahagyma

4 marék madársaláta

fél vérnarancs

2 ek. tokaji aszúecet

pár csepp semleges ízű extraszűz olívaolaj

őrölt tarkabors

A megpucolt mangót és a paprikát egyforma méretű kockákra vágtam. A lilahagymát is felvágtam és forrásba lévő vízbe dobtam, azonnal leszűrtem és jeges vízbe tettem - így megmaradt a színe, édessége és roppanóssága, de elveszítette csípősségét -az kilógott volna a többiek közül. Az utolsó négy hozzávalóból öntetet kevertem és az összeállított salátát meglocsoltam vele, majd egy órányi hűtés után tálaltam.

Rozmaringos-narancsos lassan sült kacsacomb

A lusta elkészítési módot titkoljuk ügyesen, a rozmaring, a vérnarancs és a pici fokhagyma  szuper szaftját pedig locsoljuk a húsra, majd söpörjük be a dicséreteket.

Hozzávalók: (4 személyre)

4 kacsacomb
2 vérnarancs
2 gerezd fokhagyma
2 ág rozmaring
só
bors

A kacsacombok bőrös felét óvatosan kockásra irdaltam, és egy vastagabb teflon serpenyőben, közepes lángon kb. 15 perc alatt pirosra sütöttem, majd megfordítottam és a húsos részét kicsit nagyobb lángon 2 perc alatt megpirítottam. A kisült zsírjával együtt a bőrős felével felfelé  tepsibe raktam, sóztam, borsoztam, hozzáadtam a rozmaringot, fokhagymát, és 120 fokon 3 órát sütöttem. Félidőben raktam hozzá vágott felével lefele fordítva  a félbevágott vérnarancsokat. Mikor kész lett, a kisült zsír 99%-át leöntöttem, a narancsok levét a szafthoz facsartam és azzal locsolgattam a tányéron a sültet.

Csak saláta volt hozzá, de a lassú sütés alatt  teljesen zsírmentesek, viszont omlósak lettek a combok - tiszta fitnessfogás volt így ;)

Epres-mascarponés csokitorta

Úgy nézett ki sokáig, a durván vajkrémes torták csillaga leáldozóban van -  itthon súlyos megvetés övezi őket, nem mellesleg legtöbbször inkább margarinnal készülnek, és a hetvenes évek korlátos cukrászatát idézik. 

A világ más részein  nem így gondolják, és lelkiismeretfurdalás nélkül betolnak egy tortába fél kiló vajat - hát leginkább a kalóriák miatt nem lett ez a torta végül is klasszikus ruffle cake. Ahhoz, hogy olyan fodros legyen, mint  a nagykönyvben, a pontosabb és nagyobb méretű  fém díszítőcsövön  kívül egy keményebb, megállósabb vajkrém is kellett volna; nem mellesleg a swiss meringue buttercream-hez (ami melegített és sok-sok cukorral felvert tojáshabalaphoz adott rengeteg vajat jelent) pedig sok kimaradt tojásfehérje - ami nálunk ritkaság :). Még így se tudom elképzelni, hogy hová teszik azt a rengeteg krémet: ez a torta 20 centis átérőjű, nem is sajnáltam a sokkal könnyebb, és térfogatra is kisebb  mascarponét kívül-belül, de ha egy picit is vastagabb - az itthon szokásos méretnek mondjuk kicsivel több mint a fele - méretű szelet sikerült belőle, akkor már mindenki kerülgette a kívül lévő krémet. Egy ilyen kicsi, bár magas tortából simán 16-20 karcsú szelet kijön, de mivel a piskóta sem kispályás, mindenki csak pihegett a vacsora végén.

Hozzávalók: (2 db, 20-22 centis formához)

22 dkg liszt

35 dkg cukor

9 dkg holland kakaó

2 tk. szódabikarbóna 

1 tk. sütőpor

1 tk só

2 nagy tojás 

20 dkg  natúr joghurt

1,2 dl olaj

1 tk. vaníliakivonat

1csésze presszókávé

A sütőt 180 fokra előmelegítettem, a formákat alul sütőpapírral béleltem.

Az első hat hozzávalót összekevertem. 

A tojásokat  simára kevertem a maradék 4 hozzávalóval. A száraz hozzávalókat rászitáltam a nedves hozzávalókra,  simára kevertem. kettéosztottam a tésztát  és 35 perc aaltt készre sütöttem a lapokat. Kicsit túlemelkedett nekem a szélük,  ezért kihűlés után kicsit kozmetikázni kellett, és felülről kb. fél cm vastagságban körben le kellett vágni a széleket. Ezután mindkét tortalapot vízszintesen kettévágtam, még így is 2 centinél magasabb 4 lapot kaptam.

(Háromlapos, nagyobb tortához itt az elkészítés módja : csokis-ribizlihabos torta )

- a krémhez:

75 dkg mascarpone

8 dkg porcukor

1,5 dl tejszín

fél citrom leve

40 dkg eper

A hozzávalókat a kézi mixer legmagasabb fokozatán 5 perc alatt  habosra kevertem. ( a cukor kevésnek tűnhet, nekünk így is épp elég édes volt, nyugodtan lehet többet,vagy kevesebbet is beletenni.)

A tortalapokat a vékonyra szeletelt eperrel kiraktam és sorban   megkentem a mascarponés krémmel. A tortát kívülről vékonyan (nem baj, ha átlátszik a csokis tortalap) áthúztam a krémmel. Ezután habzsákból, fél cm hosszú,keskeny nyílású csővel díszítettem a torta oldalát és tetejét: a cső végét a torta oldalához ferdén illesztve balról-jobbra és jobbról-balra irányuló alulról felfele haladó mozgással húztam a fodrokat, kb másfél centis oszlopokban.így egymásra támaszkodnak a rétegek.

Mivel a mascarpone lágyabb, több kisebb adagban töltöttem a habzsákba, a többi krémet addig hűtőben tartottam.

Ruffle cake díszítés videó itt: 

Lazacos-pórés tagliatelle

Zöld is (egy kicsit), böjtös is, tehát pont jó zöldcsütörtökre. Nálunk a tagliatelle a kedvenc tészta - persze, hogy az a legdrágább- , (bár fogalmam sincs miért, hiszen éppúgy nem kézzel gyártják, mint a farfalle-t vagy a pennét, hanem gép nyújtja vágja és gombolyítja), és megérdemel egy kicsi lazacot, ami így füstölve egészen kicsi mennyiségben is megadja a mártás alapízét.Hozzá a póréhagyma lágy íze,és  igazából szinte nem is hiányzik a sajt, de egész kevés parmezán vagy grana padanoval lesz tökéletes.

Hozzávalók: (2 személyre)

30 dkg tagliatelle

2 dkg vaj

egy póréhagya  20 centis zöldebbik vége

3 ek mascarpone
5 dkg füstölt lazac

só és bors

Amíg a tészta főtt, a póréhagymát négybe vágtam, a darabokat hosszában félbe, és hosszában vékony gyufaszálnyi szeletekre aprítottam. A forró vajon épp csak átforgattam, 1 percig pároltam, azután hozzáadtam a mascarponét, és a tészta keményítős vizéből pár kanál vízzel hígítottam a mártást. A csíkokra vágott lazacszeletekkel csak egyet forraltam a mártáson, kicsit utánasóztam, borsoztam, majd a lecsurgatott, serpenyőbe szedett tésztával átforgattam.

Mini piskóták mascarponekrémmel és gyümölcsökkel

Bárkit kérdezünk, a piskóta itthon leginkább  magas torta vagy tekercs. Pedig kevesebb munkával látványosabb, magas cukiságfaktorú sütiket lehet elállítani, ha van valamilyen egyszemélyes formánk. Tény, hogy  nálunk az ilyen  visszafogott méretezésű desszerteket némi értetlen pislogás szokta követni, hogycsakennyivan, nincsmégahűtőben, ehetekmégegyet..., dehát nem lehet minden hétvégén többnapos tortákba felejtkezni, főleg, hogy mindjárt itt a húsvéti sonka-tojás-tortamaraton.

Hozzávalók: (6 db 7 cm-es átmérőjű fém formához)

-a piskótákhoz:

2 tojás

5 dkg cukor

4 dkg liszt

kevés vaj és liszt a formák kenéséhez

kevés lapkamandula (elhagyható)

20 dkg mascarpone

0,5 dl tejszín vagy joghurt

4 tk porcukor

fél citrom leve

25 dkg tetszés szerinti  friss vagy lecsöpögtetett befőtt gyümölcs (itt eper és kevés mangó)

A formákat alaposan kivajaztam-liszteztem. A sütőt 175 fokra előmelegítettem. A piskóta első három hozzávalóját a kézi mixer legnagyobb fokozatán 10 perc alatt sűrű krémes, világos habbá vertem. Óvatosan, de alaposan belekevertem a lisztet és elosztottam a formákban,  a mandulával megszórtam, hogy legyen benne valami enyhén ropogós is és  8-10  perc alatt megsütöttem.A formában, rácson hűtöttem ki.

A mascarponét  tejszínnel lazítottam,  (joghurtot is használhatunk) mixerrel felhabosítottam, belekevertem a cukrot és a citromlevet is. A formákból kivett piskótákon elosztottam a krémet, megszórtam a kockára vágott gyümölccsel, tálalás előtt kevés porcukorral.

Pénztárca- és madzagbikinibarát változatban a mascarpone helyett használhatunk néhány órán át szűrőben lecsöpögtetett 2 doboz joghurtot is, ekkor kenjük meg a piskóták tetejét kevés lekvárral, hogy ne áztassa el a joghurtkrém a tésztát, vagy közvetlenül tálalás előtt állítsuk össze.

A mennyiség elég egy 18-20 cm-es kerek formára is, ekkor 8 diszkrét szelet sütink lesz.

Csinálhatunk ilyen cukiságot is, ha másképp vágjuk fel a gyümölcsöket, és csinálunk egy helyes buborékos karamelldíszt: