Lehet persze beletenni mindent. Mazsolát meg konyakot, csirkenyakat vagy koktélrákot, pár csepp tabasco-szószt feltétlenül. Akkor, amikor kitalálták, semmi más nem volt benne, csak alma meg szárzeller. Még dió se, ami nélkül ma már tényleg elképzelhetetlen. Igazából szerintem ez utóbbitól igazi téli étel, és sok éve hagyományosan a szilveszteri malacsült mellé mindig van nálunk egy hatalmas adag. Sült húsokhoz tökéletes, én magában is kiválóan el tudom kanalazni, de egy egyszerű vajas pirítósnak is jó kísérője.
Sokáig a normál zellert használtam hozzá, és Túrós Lukács szakácskönyvéből dolgoztam, de amióta a szárzeller nem olyan ritkaság, már csak azzal ízlik igazán. Így tényleg salátának hat, bár a dió, a tejszín, meg a majonéz megdobja a kalóriákat benne rendesen, úgyhogy sajnos, az ünnepek utáni fogadkozások betartására abszolút nem alkalmas, pedig a ropogós alma meg a zellerszár gyönyörű zöld színe igazi tavaszi illúziót tud kelteni... dehát hol van az még...
Hozzávalók:
4 savanykás alma
4 zellerszár
8 dkg dió
1 dl majonéz
2 ek. tejszín
fél citrom leve
pici só
pár tekerésnyi bors
Az almákat meghámozom, negyedelem és hosszúkás, gyufaszálnyi részekre aprítom és meglocsolom a citrom levével. ( Kiváló késtechnikai gyakorlat, mégha a kerek alma egységesen hosszú és gyufaszálnyi méretű részekre aprítása az euklideszi geometria keretei közé sajnos nem illeszthető be. ) A zellerszárakat is vékonyan felkarikázom - amellett, hogy finomabb, mennyivel egyszerűbb ez, mint 20 dkg zellergumó gyufaszálasítása.
A diót le kellene héjazni - ez a már említett szakácskönyv szerint friss dióval a legegyszerűbb - de én ezt még soha meg sem kíséreltem. Viszont lelkiismeretesen próbálom ezt is vékony szeletkékre felvágni a durva aprítás helyett - ha szépen pucolt fél diókhoz jutunk, mint én az idén, ez nem túl bonyolult dolog, és így néz ki jól a saláta - olyan waldorfsalátásan...
A tejszínes majonézt ráöntöm az összekevert többi alkotórészre, picit sózom, borsozom, és nagyon nehezen tudom kivárni azt a két-három órát, amíg áthűl.
Összegezve: a Waldorf-saláta olyan étel, ami pont attól finom, mert a néhány hozzávaló tökéletesen kiegészíti egymást, nem hiányzik belőle semmi, így kerek, ahogy van.
6 megjegyzés:
A csirkenyak is elég ropogós, jó ötlet!
Iádom a Waldorf salit. A kép is nagyon szép! Gratulálok hozzá.
A saláta néz ki jól, én csak lekaptam :)
Tyű, megcsináltam, és ez szerintem is tényleg kategóriákkal finomabb, mint a zellergumós, annak nekem túl erős az íze. Köszi a receptet!
Kedves Piszke,
a recepted alapján én is megcsináltam ezt az isteni salit. Laktózmentesen. Nem igazán tudom, hogy vannak ezek a blogszokások, de szeretném én is felrakni a blogomba, természetesn úgy, hogy feltüntetem, honnan való. Remélem így nem probléma.
Üdvözlettel
trichterwinde.blogspot.com
Szia, így vannak a blogszokások ahogy írtad :). Már a korrekt embereknél persze, bár sajnos vannak kivételek...
laktózmentes tejszínből, vagy pontosan hogy? Ja, majd elolvasom!
Megjegyzés küldése