Adjonisten Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta – biztos
itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem,
Segíts, édes Istenem.

Istenfia, jónapot, jónapot;
Nem vagyunk mi vén papok.
Úgy hallottuk, megszülettél
szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, égi ország!
Gáspár volnék, afféle
földi király személye.

Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
Főtt kolbászunk mind elfogyott,
fényes csizmánk is megrogyott,
hoztunk aranyat hat marékkal,
tömjént egész vasfazékkal.
Én vagyok a Boldizsár,
Aki szerecseny király.

Irul-pirul Mária, Mária
boldogságos kis mama.
Hulló könnye záporán át
alig látja Jézuskáját.
A sok pásztor mind muzsikál.
Meg is kéne szoptatni már.
Kedves három királyok,
jóéjszakát kívánok!


József Attila: Betlehemi királyok

Kókuszos sarkok

Az idén a csonthéjasokkal készült sütiké volt aprósütiben a főszerep. Ebbe a sorba illeszkedik a kókusz is, meg különben is régen tervezgettem, két szakácskönyvemben is szerepel meggyőző fotókkal, továbbá van kókuszrajongó a családban és nem mellélkesen kicsit untam már a szaggatást, a gyerekek nemkülönben.
Nem volt rossz választás, gyors, omlós, kókuszos, lehet csokiba mártani, ami ugye Bounty-felhangokat ad az ügyhöz, és nem utolsósorban csak felvágjuk a tepsiben és kész is.

Hozzávalók:

15 dkg liszt
fél teáskanál sütőpor
1 tk. vaníliaaroma, vagy egy jobbféle vaníliáscukor
6,5 dkg cukor
1 tojás
6,5 dkg puha vaj vagy margarin.

A fentiekből nagyon egyszerűen, mindent bele alapon tésztát gyúrunk (Én belezúdítottam az aprítómba és már kész is volt.) Beparkoltam a hűtőbe.

továbbá:

10 dkg vaj
10 dkg cukor
1 tk vaníliaaroma vagy 1 tk. vaníliáscukor
2 ek. víz
20 dkg kókuszreszelék.

A vajat (csak vaj jó!) a cukrot, vaníliát és a vizet lassan felmelegítettem, összeolvasztottam és belekevertem a kókuszreszeléket.

A tészta nagyon jól nyújtható lett; gáztepsi nagyságúra nyújtottam (kb 30X32 cm), rákentem a kókuszos masszát és 175 fokos sütőben 25 perc alatt megsütöttem. A végén vigyázni kell, a kókusz ne barnuljon, de az alja is süljön át. Ez sütőfüggő, lehet esetleg alufóliát tenni a a tetejére.

4x4-es kockákra vágtam jó éles késsel még langyosan, aztán meg háromszögekre. A csücskök felolvasztott étcsokiba mártóztak.

Ezt nem eszünk karácsonykor

Én: Mégis mi legyen 24-én az ebéd, ha a mákos gubát nem eszitek meg??
Kisebb: Anya, anya...! A Guba az egy ország!!!!!

Mogyorós-nutellás süti

Vagyishát mogyorós mogyorókrémes. Adventkor minden hétvégén készül nálunk valamilyen aprósütemény, aminek a felét megpróbálom elmenteni egy jó nagy dobozba, és akkor meg van oldva az ünnepek alatti édes rágcsálnivaló. A mentés néha sikertelen, mert bizony ahhoz nagyon kőszívűnek kell lenni. Tavaly így jártam a mogyorós rudakkal, ami Lajos Mari receptje volt a Nők Lapjában, és olyan jól el voltak benne találva az arányok; megvolt benne minden, ami kell: intenzív mogyoróíz, vajas omlósság, egy kis csokimáz... Már tudtam, hogy az újság már nincs meg, és amíg azon filózgattam, hogy szerezhetném be, az idő csak telt. Persze idén megint volt- épp időben - egy mogyorós receptje, gondoltam nem sokban különbözik, legyen az. Aztán amikor kihalásztam a kamrámból a nagy hóemberes dobozt, alóla kikandikált a kivágott recept. Hát igen, tutira akartam menni tavaly, csak kár, hogy elfelejtettem...
Ami pedig a két receptet illeti: 2-3 dkg-os eltérések ide vagy oda, a lényeg ugyanaz.

Hozzávalók:

30 dkg liszt
15dkg porcukor
15 dkg darált mogyoró
1kk.vaníliaeszencia vagy 2 cs.vaníliás cukor
15 dkg vaj/margarin
1 tojás sárgája
1 nagy ek. nutella (eredeti recept szerint tejföl, de nem tetszett)

étcsoki a díszítéshez

A vajat az aprítógépben a fele liszttel morzsásra dolgoztam, aztán egy nagy tálban gyorsan összegyúrtam az összes többi hozzávalóval. Egyórát pihentettem a hűtőbe, fél centi vastagra nyújtottam, rengeteg kisebb-nagyobb szívecskét szaggattunk belőle a Kisebbbel és a 180 fokra előmelegített sütőben 15 percig sütöttük.

Részben csokiba mártogattam, és mikor már nagyon untam, a felolvasztott étcsokiba mártott kiskanállal többször átcikáztam a szorosan egymás mellé rakott szívek fölött.

Ropogós süti, lehet hogy a tejföl lágyította volna, de vigyáznom ennek a felére is kellett.

Kicsit vékonyabbra nyújtva valami jó kis ribizli-vagy málnadzsemmel összeragasztva sem lenne rossz.

Téli habzóborzselé naranccsal és gránátamával - VKF! XI.

Kávé? Tea? Kakaó? Csoki?Fűszerek? Mind annyira kézenfekvő, bár rengeteg lehetőség van bennük. Aztán beugrott az alkohol... Szerencsére, ahogy látom, nem csak nekem. Bár mértékkel állítólag inkább lazító, majd egypár maligánnal beljebb igencsak élénkítő, még beljebb pedig totális nyugtató.
Én egyfajta alkoholt ismerek, ami - rámnézve legalábbis - már kis mennyiségben is igen élénkítő hatású, és már egyetlen pohárnyi kihozza belőlem a vihogó nyolcadikost. Ez pedig a habzóbor. Így ebből csináltam egy desszertet, de a kocsonyás alkohollal nem állok egyedül, majdnem sikerült Eszterrel teljesen ugyanarra az eredményre jutnunk.

Ja és el ne felejtsem, az élénkítő hatású alapanyagok utáni keresés eredménye szerint a C-vitamin is rendelkezik ezzel az erénnyel, úgyhogy duplán élénkülhetünk :-)) !

Hozzávalók:
(4 személyre)

4 nagy narancs vagy 2 nagy narancs és 4 mandarin

1 gránátalma

0.5 dl narancsikőr

2,5 dl fehér habzóbor (vagy pezsgő) (szerintem száraz)

1 ek. cukor

0,5 dkg zselatin

Úgy kezdtem, hogy előző nap minden hozzávalót bepakoltam a hűtőbe.
Mielőtt másnap hozzáláttam, a bort és a 1,5 dl-es pezsgőspoharakat a mélyhűtőbe raktam. A narancsokat és a mandarinokat kifiléztem, a gyümölcshúst és kisebb kockákra vágtam. ( A narancs két végét levágjuk, ekkor látszik milyen vastag héjú. Körben hosszanti csíkokban meghámozzuk úgy, hogy teljesen levágjuk a gyömölcs fehér héját és a külső hártyáját is, és akkor már csak az elválasztó hártyákból kell kinyisszantani, szerencsésebb fajtánál meg csak kilökdösni a narancs húsát.) A gránátalmát kettévágtam, a magokat kiütögettem, kikapirgáltam belőle és összekevertem a naranccsal. Mentek a mélyhűtőbe a bor mellé.

A zselatin néhány percig megáztattam a fél decinyi narancslikőrben, aztán szép lassan összemelegítettem vele és a cukorral is, úgy, hogy sima szirupot kaptam. Mindent kivettem a mélyhűtőből, a gyümölcsöt gyorsan és igazságosan elosztottam a 4 pohárban (a levét feltétlenül le kell önteni, mert kihígítja a zselatint!) - nem lett teljesen tele -, ekkor bontottam csak fel a bort, a meleg zselatint 0,5 dl habzóborral hígítottam - jól össze kell keverni - aztán hozzáadtam a maradék 1,5 dl bort, jól összekevertem és ráöntöttem a hideg gyümölcsre. Nagyon habzik, egy kicsit lekeverhetjük a habot a tetejéről, aztán gyorsan be a hűtőbe!

Ha laposabb formát használunk, ki is borítható a zselé, mehet mellé egy kis tejszínhab.

Az alap Jamie Oliver receptje a Happy Days with the Naked Chef-ből.

Gombóc update

A blogom sztárjává vált aszalt sárgabarackos gombócok gasztroajándékká avanzsáltak. Mondjuk mikor az utolsó, hatvanadikat forgattam olvasztott csokiba 24 óra 07 perckor, hogy aznap reggel bevihessem a kolléganőimnek, már nem találtam olyan csábítónak ezt a projektet .... :-p

Most mazsolás-sárgabarackdzsemes-diós-konyakos (finommm) volt a csapat fele, de amiért újra írok róla, az a másik fele, a mandula-meggydzsem-aszalt meggy-amarettolikőr párosítás, ami úgy gondolom magasan, de nagyon magasan a legeslegjobb az eddigi variációk közül. Arányok a korábbi bejegyzésnél, és a mandulát héj nélkül daráltam le. Ja és ízlés dolga, de kicsit több porcukor kell bele, kb. plusz még egy evőkanál.

Ha valaki megretten a csokiba forgatástól, nyújsa ki a masszát, öntse le a tetejét az olvasztott csokival, és mielőtt a csoki teljesen megszilárdulna, vágja föl forró vízbe mártott késsel. Így is lehet kis papírkosárkákba ültetni, vagy szaloncukornak álcázni.

Luca koronája és paphaj -svéd sáfrányos kalács (saffransbröd)

Ugye megint szombat volt, tehát akkor kelt tészta. A kuglóf-kakaós csiga-aranygaluska megunhatatlan ritmusából ki kellett már lépni, itt a Luca-nap (ma) úgyhogy aktuális is volt, és a legelső blogbejegyzésem paellájából maradt igazi spanyol sáfrányt is ideje volt felhasználni.
Állítólag a svédeknél ezt Luca napjára sütik, és karácsonyra készül - ott biztos egyszerűbb volt évszázadokkal ezelőtt is a kész kalács lefagyasztását megoldani - és a fonási motívumok a régi pogány szokások maradványai. Így van- e vagy sem, nem tudom, de nálunk csak aznap vacsoráig tartott ki.

Ez a süti is jó példa arra, hogy a hozzávalók kis módosításával egész másféle ízű-illatú kelt tésztát kapunk, nem is szólva persze a sáfrányról, amitől gyönyörű színe és egy egészen picikét kesernyés íze lesz az egyébként kellemesen nem túl édes első harapás után.

A leírásból majd látszik, hogy nem kell a kelt tészta rabjává lennünk egész délelőtt: lehet trükközni a hűtővel, és közben rohangálhatunk össze-vissza.

Hozzávalók:

0, 5 kg liszt (most Pannon finomliszt)

10 dkg vaj (vagy margarin)

2,5dl tej

2,5 dkg élesztő

5 dkg cukor

1 kisebb tojás

1 kk. só

1 gr sáfrány

még egy tojás kenni

mazsola



A liszet kimértem, egy tálba öntöttem és a közepébe nagy mélyedést csináltam. Ide öntöttem a meglangyosított tej felét, belemorzsoltam az élesztőt, rászórtam a cukrot és megvártam míg az élesztő szépen

felhabosodik. Közben a tej másik felét a sáfránnyal összemelegítettem és azt is állni hagytam. A vajat felolvasztottam, hozzáadtam a sót, az élesztős tejhez öntöttem és hozzáadtam a sáfrányos tejet is, meg beleütöttem a tojást. Ezután a robotgép dagasztókarjaival összekevertem mindent a liszttel, és kb. 5 percig dagasztottam. A tészta viszonylag kemény és ruganyos, fényes felületű gombóccá alakult.

Mivel ekkor éjjel fél tizenkettőre járt, ideje volt aludni mennem, a tészta ugyanezt tette letakarva a hűtőben.

Reggel 8-ra tökéletesen megkelt (kicsit több, mint kétszeresére). Ekkor enyhén kilisztezett munkalapon - nem ragadt a tészta, könnyű volt vele dolgozni - kézzel jól átgyúrtam - lásd az aranygaluskánál. Ezután kb. 1/3-2/3-ad arányban kettéosztottam. A 2/3-ad részből 6 egyforma gombócot csináltam, és egyenként ujjnyi vastag hurkákra sodortam őket. ( A recept pontos: tényleg 50 cm hosszúak lettek :-))

Így lesz paphaj:

Az első hurkát félbehajtottam, és a két végét kicsit feltekertem. A következő-következő -stb. hurkákat már csak mindig köré-fölé raktam, ugyanúgy felcsigázva a végüket. A csigácskák a végeken kaptak egy-egy szem mazsolát.

Az 1/3-adnyi részből lett Luca koronája:

A tésztából egy kicsi darabot tettem csak félre, egyébként háromfele osztottam, sodortam és hármas fonatot készítettem, kicsit meghajlítottam. A félretett részből négy kis csiga készült a tetejére, ők is kaptak mazsolát.
Megkentem tojással, és mivel el kellett mennem otthonról, a tészta ismét a hűtőben landolt, reggel fél kilenctől egészen fél egyig.

Mikor hazaértem, kivettem a hűtőből, vártam-vártam-vártam amíg a csigalassú sütőm felmelegedett 200 fokra. Egymás után sültek, a nagyobb formának 20 perc kellett, a kisebbnek elég volt 15 is.

Ahogyan a képen látható, nem hagyhattam el az ebéd mellől a svéd piszke-dzsemet :-)), amit ugye bútorboltban vettem, de jövőre csinálok saját termésből. A dzsem szuper, ajánlom mindenkinek, a kalács pedig sima vajjal is finom volt.

A receptet egy 1983-as Magyar Konyhá-ban találtam.

Aranygaluska step-by-step

Ezt már sokan megírták. De bizony én meg elhatároztam, hogy a mégis rengeteg ember számára misztikusnak tűnő mindenféle kelt tésztákat annyira szájbarágósan írom le, hogy tényleg tutira mehessen az is, akinek nincs varázslatos kenyérsütő gépe ( mint ahogy nekem sincs), tapasztalata, gyerekkori emléke és esetleg nincs hozzá bátorsága. A recept az alapmű Hortváth Rozi-ból (bocsánat, Ilona, persze!!) származik, szerintem nem lehet elrontani, "fizettem" én már ezzel az aranygaluskával állatorvosnak is :-))
A mennyiségeket grammra, az időt percre pontosan lemértem, a tej az eredeti receptnél több lett, a diós töltelékhez viszont mindig kevesebb cukrot használok. A liszt minősége befolyásolja a folyadékmennyiséget, ezért még a liszt márkáját is megadom.( Reménykedjünk, hogy állandó minőségű.)

Hozzávalók:

0,5 kg Vitamill búzacsírás Bl-55-ös fehérliszt

2 dkg élesztő

2 tojás sárgája

3,5 dl tej

6 dkg vaj

5 dkg porcukor

csipet só

20 dkg darált dió

10 dkg kristálycukor

5 dkg vaj

Ha kelt tésztát csinálok ebédre, azt úgy kezdem el, hogy előző este kipakolom az összes hozzávalót a konyhába, hogy ne legyenek kamra-hidegek.

1 dl tejet összekevertem 1 ek porcukorral, meglangyosítottam és belemorzsotam az élesztőt, majd 8-10 percig állni hagytam. A lisztet egy nagy tálba öntöttem és a lisztkupac közepébe nagy mélyedést csináltam. A mélyedésbe öntöttem a külön összekevert 6 dkg-nyi olvasztott vajat, maradék porcukrot és a tojássárgákat. Hozzáöntöttem az élesztős tejet, a további 2, 5 dl langyos tejet, majd elővettem a dagasztókaros robotgépemet ( akinek ilyen esetleg nincs, az hagyatkozzon nyugodtan a kezére) és összedolgoztam a folyadékelegyet a körben várakozó liszttel. A géppel, ha már összeállt a tészta, 5 perc tökéletesen elég az átdolgozáshoz. Ilyenkorra a massza minden anyagot felvett a tálból, nem is ragadt hozzá, és a felszínén folyamatosan "szakadozik" vagyis a belegyúrt levegőbuborékok rögtön ki is "pukkadnak".

A kerekre paskolt tészta alatt és körülötte liszttel beszórtam a tálat, és egy tiszta konyharuhával letakarva 2 órára egy félreeső meleg, huzatmentes sarokba félretettem kelni.

2 óra elteltével jól kilisztezett munkalapra borítottam, és kézzel átgyúrtam. Ez nálam úgy néz ki, hogy kerek tészta félbehajt, dögönyöz körré, negyedkört fordít (tetszőlegesen óramutató járásával egyezően vagy vissza), újra félbehajt, dögönyöz körré stb. Öt perc szintén elég ebből a játékból, néha keveset lisztezni kell, ha ragadna.

Ezután a munkalapot jól kiliszteztem és a tésztát egészen vékonyra - kb 0,5 cm vastagságúra - nyújtottam. A diós töltelékhez a vajat felolvasztottam.

Elővettem a 26 csm-es kapcsos tortaformát, kivajaztam vékonyan a tetejét és az oldalát. A tésztából 4 cm-es szaggatóval köröket szaggattam, és kiraktam vele a forma alját. A kis körök között maradjon fél centinyi rés, nem kell szorosan, mert még úgyis kelnie kell, a rések között lehulló dió-cukor pedig finoman megpörkölődik, ami egyáltalán nem baj. Az első rétegre szórtam a dió és a kristálycukor egyharmadát, meglocsoltam a vaj egyharmadával. Ráraktam az újabb adag lapos tésztakarikákat - átfedéssel a rések között - majd megint dió-cukor-vaj, majd a harmadik tésztakarika-réteg, és dió-cukor-vajeső. A tésztából ilyenkor általában már nem elég egy újabb teljes rétegre,ami a teteje lenne de fel kell használni minden egyes hulladékdarabot is újragyúrva és nyújtva, a képen is látszik, hogy van ahol kikukucskál a diós-cukros előző réteg, de az direkt jó.

Ezután újabb kelesztés következik. Egy óra elég, én most kicsit elcsúsztam, 1,5 lett belőle mikorra a sütő felmelegedett, de nem "kelt el" a tészta, így pont a forma tetejéig feljött.

A 200 fokra előmelegített sütőben 5 percig sütöttem, azután a tészta tetejét alufóliával letakartam és további 35 percig sütöttem 180 fokon. Sütője válogatja, úgyhogy egy tűpróba azért nem árt, csak ne keverjük össze a nyers tésztát a hústűre tapadt cukorral-dióval, mert akkor egy örökkévalóságig süthetjük -és még jó se lesz :-)

A sütőből kivéve a tészta tetejét- már ahol volt- cukros vízzel kentem át, attól lett szép fényes.

Minimum vaníliasodó jár hozzá, fél liter tejből, két tojássárgájából,2 ek. cukorból, 2 dkg étkezési keményítőből és egy löttyintésnyi vaníliakivonatból. (vagy negyed rúd vanília vagy 2 cs. vaníliás cukor)
A forrásban lévő 4, 5 dl tejet a tűzről lehúztam, belekevertem az előre összekevert cukrot-tojássárgáját-0,5 dl tejet- étkezési keményítőt, visszatettem a tűzre, megvártam míg kevergetés közben újra besűrűsödik, levettem a tűzről és beletettem a vaníliát.

Én mindig hagyom kelni a tésztákat, reggel nyolckor kezdve a komoly szünetek ellenére egyre van ebéd, de ha mégis sietek, akkor becsalom az 50 fokos sütőbe. Ott elég fél óra...

Brokkolikrémleves - Krémlevesek ideje III.

"Ehhez mindenekelőtt leküldjük a cselédet brokkoliért. Mondjuk neki, hogy hozzon friss mentát is. Mindkettő található a Vámház téri csarnokban manapság. Persze ha Nagykanizsán lakunk, akkor kicsit várni kell, míg a cseléd visszaér."

A brokkolit 0,75 dl húslevesben puhára főztem úgy, hogy hozzáadtam egy ág mentát, 6-8 zsályalevelet, egy kisebb csokor petrezselyemzöldet és két szál zerllerzöldet. Amíg főtt, 3 dkg vajon egy evőkanál lisztet kcsit megpirítottam, felöntöttem 2 dl tejjel és besűrítettem.

" Mikor a brokkoli puha, áttörjük szitán.
Akinek nincsen szitája, az turmixolja vagy oldja meg.
A pépet ráöntjük a tejes, lisztes, vajas alapra, utánaöntjük a levét is és habverővel finoman, doucement keverjük, amíg teljesen sima lesz.
Amink most van, az már leves, de még csak potage purée.
Ezt most aztán legírozni kék.
Egy tálba egy tojásnak sárgáját elkeverjük két deci tejszínnel és óvatosan, fokozatosan, egyszóval doucement, állandó kevergetés közepette ráöntjük a brokkolipürét. Elkeverjük doucement.
Szinte észre se vettük, és már legíroztunk is.
Ez már pláne leves, de még mindig csak potage purée, nem pediglen potage créme.
Hogy az legyen, montírozni kell még.
Ez már igazán gyerekjáték. A legírozott levesbe apró vajdarabkákat morzsolunk, kevergetjük, melegítjük, amíg a vaj elolvad, de csak doucement, nem szabad felforrnia ugyanis, mert akkor kicsap a tojás belőle, langyosítjuk csupán.
Ezután belehintjük a finomra aprított mentalevelet.
Végül szedünk egy fekete vagy narancsszínű tányérba egy keveset.
Egy leheletnyi céklakrémet pöttyintünk reá, fogvájóval vékony szálakat húzunk ki a pettyből, a csillagszerű piros folt közepére elhelyezünk egy turnírozott karottát, vagyis ügyesen - például szirom alakúra vagy masnira - formázott sárgarépát, zakót veszünk föl, nyakkendőt kötünk, helyet foglalunk asztalunknál, egy darabig csak nézzük-nézzük a levest, és érezzük, hogy mégiscsak finom emberek vagyunk mi.
A levest megesszük, magunk is csodálkozunk rajta, milyen jó, de nem mutatjuk.
Aztán megpofozzuk a cselédet és kilovagolunk."

Bacher Iván: Vándorbab 1999 - Potage créme de choux de Bruxelles


Hozzávalók:

50 dkg brokkoli

0,75 dl húsleves

zellerzöld, petrezselyemzöld, menta, zsálya

3 dkg vaj

egy ek. liszt

2 dl tej

1 tojás sárgája

2 dl tejszín

2 dkg vaj a montírozáshoz

sárgarépa

céklakrém



A fentiek szerint járunk el.

Tejszínes karamell(szalon)cukor

Szaloncukor, az aztán van már ezerféle. A zselés már klasszikusnak számít, de hol van már az aranyszínű, kis zöld pálcikafenyőfákkal díszített csomagolású eredeti íz?? A következő újdonság szerintem a vajkaramella volt, aminek szintén jelentős rajongótábora van. És ha már nosztalgiázunk, akkor szólni kell a Krówká-ról, ami a lengyel tejkaramell fedőneve.A bolti rémes volt, de a szépemlékű lengyel piacokon frissen beszerezve igazi omlós-tejes-morzsálódós karamell bújt meg a bocifejes, sárga-barna csíkozású papírcsomagolás alatt. Mintha mostanában benzinkutakon láttam volna, nem is hittem a szememnek.
Amikor pedig kipróbáltam az alábbi receptet, már tudtam, hogy nem kell nekem krówkát keresni sehol, sőt, egy vajkaramell-rajongónak van már gasztroajándék-ötletem is, de ez titok!!


Hozzávalók:

12,5 dkg finomított kristálycukor

1 dl tejszín

0,5 dl tej

1/4 vaníliarúd


Egy kis lábasban összekevertem a cukrot a tejjel és a tejszínnel, a vaníliarudat kettévágtam, a magokat a keverékbe kapirgáltam, utánukdobtam a rudat magát és szép csendes lángra ( a legkisebb gázrózsám legkisebb fokozatáról is egy kicsit félrehúzva és egy fokhagymapréssel kitámasztva alulról ) feltettem főddögélni a cuccot.
Úgy 15-20 percig különösebb emberi beavatkozás nélkül megvolt, azután viszont nagyon oda kellett figyelnem a mérsékelt lángra és a kavargatásra, mert a sűrűsödéssel együtt folyton ki akart futni.A recept szerint 40-45 percig kell főzni. Ez pontosan így volt igaz, ha az utolsó tíz-tizenöt percben folyamatosan kavarjuk, hogy oda ne kapjon, ahogy én is tettem. Akkor jó, ha már nem akar a lábasból folyadékként kifutni, hanem csak mérgesen fortyog és pukkadozik magában, világos meleg bézs-mogyoró színt ölt, és egy-egy kavarásra elválik a lábas aljától.Ekkor még a a tűzön tartottam néhány percig, erős kavargatás mellett.
A második adagnak lett kihűlve tökéletes az állaga: az első változat - attól félve hogy majd szögbeverésre alkalmas keménységű lesz - túl gyorsan került le a tűzről, és 3 napig szárogattam, hogy különösebb óvatosság nélkül meg lehessen fogni, bevonásról szó sem lehetett.
A tűzről levéve kivettem belőle a vaníliarudat és - t3v3d3 ötlete nyomán- a picit kiolajozott 16 db-os Ferrero Rocher műanyagdoboza tetejébe öntöttem. ( Mert ez jóval egyszerűbb, mint alufólia-tepsit hajtogatni megfelelő méretben.) Így fél centinél kicsit vastagabban terült el a massza, és 16 db, kb 2x1cm-es hasábnyi cukorka lett belőle. Igazából ennél kisebbekre vágom majd a következő adagot, mert az Ember megjegyezte, mikor bekapott egyet: Ha valaki megeszik egy ilyet, azért azzal elvan egy darabig -hát igen, a cukor az cukor, nincs mit tagadni.

Semmiféleképpen ne spóroljuk ki belőle a vaníliarudat, ne helyettesítsük semmi mással: íze a krówkánál is krówkább lett, nem kemény, hanem finom, morzsálódósan omlós, és ha az időrabló kavargatáson túl van még energiánk étcsokiba forgatni, akkor nem is fog soha kiszáradni, igaz ennek a mennyiségnek egyébként sem volt rá esélye. Állítólag fémdobozba tárolva kell tartani, de odáig nem jutott el.

Még filózgatok, hogy és mennyi vajat, esetleg kekszmorzsát kellene belecsempészni a szaloncukrosabb feelinghez, de lehet hogy maradok ennél a variációnál.

Ui:Kicsit mellényúltam a hiperben, így a borzas külső a kakaóbab-töretes tibi csokinak köszönhető. A képen a leírtnál világosabb színűnek látszik, valahogy kihűlés után nyerte el ezt a világosabb színt, a tűzön egyértelműen halvány világosbarna volt.

A kincsesbányának bizonyult 2001-es Tina karácsonyi konyhamagazinból származik a recept, ahonnan az aszalt barackos gombócok ötlete is jött.

Tea,sütemény

Tegnap elkezdődött a várakozás. A várakozás a bizonyosságra, hogy a fény, ha lassan is, de le fogja győzni a sötétséget, a várakozás a bizonyosságra, hogy megváltatunk.
És a várakozás a gyerekeim szemében felrobbanó öröm-tűzijáték százezer szikrájára, amikor meghallják a csengőt és berontanak az igenis a Jézuska által hozott karácsonyfához a nappaliba.

Nálunk a rituálék része az adventi vasárnapok sütisütése. Ez temérdek liszt és porcukor szanaszét szórásával, a konyha teljes összemaszatolásával és a ki-szaggathat-a-karácsonyfa-alakú-szaggatóval állandó vitájával jár, de nem baj.Ráérünk.

A repertoárnak vannak állandó darabjai, de mindig kipróbálunk újakat, mint most ezt a részben saját fejlesztésű tea-süteményt is. Az eredeti ötlet: ahogy a levendulás sütinél írtam, egy ausztrál blogger variált egy amerikai blogger receptjével. Ez utóbbi zöld teás volt, és még a levendulás sütinél beígértem, hogy kipróbálom.A matcha por beszerzésének problematikáján rágódva úgy gondoltam, adventkor meglesz a jó alkalom, aztán pár hete láttam, Lila Füge megelőzött.

De a tea+teasütemény variáció nem hagyott nyugodni, és akkor eszembe jutottak a "piros teák". A Kisebb így hív minden gyümölcsteát, és télen nem lehetünk meg nélkülük. Van ezerféle, olcsóbb, drága, nagyon drága, de színben egy sem veszi fel a versenyt a Plus egyik sajátmárkás termékével: ez azért dicsérendő, mert semmilyen színezőanyag nincs benne. Teljesen őszintén ráírják a dobozra, hogy Raspberry and Blueberry flavour és valóban, se málnát, se szedret nem tartalmaz, csak hibiszkuszt, csipkebogyót, almát, bodzát (szerintem ez a fő színanyag-forrás) és áfonyát. Na meg egykis aromát, dehát semmi sem tökéletes.


Hozzávalók:

8,5 dkg porcukor

14 dkg vaj

24 dkg liszt

2 tojás sárgája

5 filter Fruit Garden Raspberry and Blackberry gyümölcstea a Plus-ból
(ez 15 gr gyümölcsteának felel meg)

0,5 dl tejszín

0,5 dl tej csipet só

5 dkg kandírozott eper

kis áfonyalikőr

kristálycukor

A teafiltereket még reggel kettévágtam és a tartalmukat egy pohárba szórtam.A tejet és a tejszínt felforraltam és a teára öntöttem.Lefedve várakoztak késő délutánig. A kandírozott epret apróra vágtam, beáztattam egy kis áfonyalikőrbe.

A porcukrot habosra kevertem a vajjal és egy csipet sóval, egyenként hozzárobotoltam a tojássárgájákat, aztán a tejszínes-gyümölcsteás sötétbordó masszát, az epret, majd hozzágyúrtam a lisztet. Pihentettem a tésztát jó félórát a hűtőben, azután fél-egy centi közötti vastagságúra nyújtottam, a gyerekekkel kiszaggattam és kristálycukorban megforgattam.

160 fokra előmelegített sütőben sült közel húsz percet. Kb 40 db lett belőle.

Az eredeti receptből egy tojássárgáját cseréltem fel a tejszínes teadarabokra, és kapott egy kis plusz cukrot is erre tekintettel. A kandírozott eper+áfonyalikőr teljesen opcionális, utóbbi puszta szerencse kérdése, hogy hallgat egy ideje a szekrényben.

Már a levendulás variációnál írtam bizonyos fenntartásaimról az eredeti elkészítési módhoz képest, de ott nem jött ki ennyire, mint most, ahol fontos a szín, ha már ennyit vacakolunk vele.

Tehát 1,5 centire hagyni és 12-15 percig sütni ilyen hőfokon: kizárt, hogy valamennyire is átsüljön. Ha emeled a hőfokot, barnul a süti, és elveszti a színét. Ha nagyon vékonyabbra nyújtod, de hagyod a hőfokot, szintén ez az eredmény.

A képek tanúsága szerint a helyes megoldás: 0,5-1 cm közöttire - ezt mondják kb. kisujjnyinak - nyújtani, 160 fokon 15 percig türelmesen sütni, majd alufóliával letakarni, még további 5 percig sütni, majd kivenni és a tepsin, alufóliával változatlanul letakarva kihűlni hagyni. Így alulról kellőképp átsül, felül pedig marad alig-Barbie.

Ja és az íze??? Nagyon finom! Nem túl édes, a gyümölcstea-íz tökéletes, és az illattal tele van a lakás. Rózsaszín ide vagy oda, ennél több nem is kell...