Ízlések és...

Nagyobb: (beleszagol a nyári szuvenír rózsalekvárba) Húúúú de jó, ...... isteni illata van!!

Kisebb: Na ne röhögtess...szappanszagú!

Lassan sült kacsacomb diós-portóis aszaltszivapürével

Lusta őszi ebéd, 15 perc munka, majd  a sütő dolgozik 3 órán át. Ráadásul bónuszként be lehet spájzolni  a kisült  kacsazsírból, hiszen jön a hideg, kellenek a kalóriák, némi plusz szigetelőréteg úgyse tűnik fel a téli cuccok miatt...

Hozzávalók (4 személyre):

4 kacsacomb

só

1 fej lilahagyma

1 ág rozmaring

2 marék aszalt szilva (kb 15-20 darab)

egy marék dió

kb. egy dl portói (vörösborral is helyettesíthető, inkább félédeset javasolnék maximum)

A kacsacombokról a feleslegesen túlzónak ítélt hájdarabokat levagdostam ( egy pár falatnyi töpörtyű lett belőle), a bőrét óvatosan beirdaltam keresztben-hosszában, kicsit besóztam, és egy nagyobb serpenyőben a bőrös felével lefelé fordítva közepes lángon kb. 10 perc alatt  lassan megpirítottam, azért, hogy minél több zsírt kinyerjek belőle.

A sütőt közben 140 fokra előmelegítettem, egy jénaiba pakoltam a combokat a bőrös felükkel lefelé, kisujjnyi kisült zsírt alájuk öntöttem, ismét sóztam, és 3 órán keresztül sütöttem őket. Félidőben melléjükdobtam egy fej, félbevágott lilahagymát, egy ág rozmaringot és az aszalt szilvákat.

A sütés végeztével a lilahagymát és az aszalt szilvákat kiszedtem a hús mellől, lecsöpögtettem a zsírt is róluk. A diót  egy evőkanál kacsazsíron kissé átpirítottam, hozzáadtam a szilvát, a hagymát és a portóit, összeforraltam és az aprítógépben pürévé turmixoltam.

Nem is nagyon kívánt más köretet, csak egy kevés krumplipürét, de egy friss karaj házikenyérrel is tökéletes.

Almáspite dzsem

 Az idei - késői - nagy felfedezés. Biztos jó felmelegítve, vaníliafagyira öntve, valami kis linzerrel vagy keksszel és tényleg kész az almáspite-életérzés, de az igazi jó dzsem arról ismerszik meg, hogy az ember térül-fordul, kanalaz itt-ott a kanyarban a konyhában kinnhagyott maradék félüvegből, és az hipp-hopp észrevétlen kiürül. 

Ez egy ilyen dzsem. 

Ráadásul gyönyörű: az apróra vágott almakockák a főzés során üvegessé válnak, úgy üldögélnek a vajas kalácson, mintha valaki megszórta volna feleslegesnek ítélt drágakövekkel. Csináltam goldenből, az sárgásabb-okkeres színű lett, a jonatán viszont a héjától halvány rózsaszínes. Pirospont még, hogy nem kell bele semmilyen tartósítószer: az alma magas természetes  pektintartalmát egy kis trükkel megőrizve egészen sűrű dzsemet kapunk, és ugyan a cukor is tartósítószerként működik, de azt a receptben - mint általában az amerikai receptekben  - egyből megfeleztem, így kifejezetten hűvös kamrában vagy hűtőszekrényben kell inkább tartani.

A mérték miatt ez egy kicsi, kétüveges adag, tökéletes elfekvő almák hasznosítására, de ha töbször mérjük össze az alma és a víz mennyiségét, mindjárt komolyabb tételben is elkészíthetjük.

Hozzávalók:

4 nagyobb alma

víz

fél citrom leve

20 dkg cukor

egy csapott kk. őrölt fahéj

2 szegfűszeg

fél csapott kk. őrölt szegfűbors vagy 3 szegfűbors-szem

1 tk vaníliakivonat vagy 1 zacskó vaníliás cukor

Az almákat meghámoztam, négybe vágtam, a magházat és a körkörösen levágott héját félreraktam. A negyed  almákat apró, fél centis  kockákra vágtam. A felkockázott almát beletöltöttem egy mérőedénybe, úgy hogy az 500 ml-es jelzésig érjen, és annyi  vízzel töltöttem fel, hogy az almakockákat épp ellepje. Az egészet vastagabb aljú lábasba öntöttem, hozzáadtam az összes fűszert ( ha vaníliás cukorral dolgozunk, azt csak a főzés végén kell hozzáadni), a cukrot és a citromlevet, és beleraktam a levágott héjat  és a magházakat is. (Abban van a vitamin meg a pektin.) Nagy lángon erős forrásig főztem, és innentől még körülbelül 10-15 perc kell,erős lángon, kevergetve, hogy az almakockák üvegessé váljanak. Ekkorra   szinte átlátszóvá válik a héj is - ezt kiszedtem a dzsemből (és megettem, nagyon finom) a magházzal együtt. Ilyenkor még nem tűnik igazán sűrűnek, de kb. 24 óra kell, hogy a végleges  állagot elérje.Kigőzölt üvegekbe töltöttem, 5 percre fejre is állítottam és száraz dunsztban hűtöttem ki.

A recept innen.

Segítsüti II.

Hiába, nem lehet elég a macaronokat elég korán kezdeni :). Vagyis inkább későn, hiszen a képen látszik, már igencsak esteledett, mikor rövid, alig másfél órás  sütizés-kávézás után csináltunk egy búcsúfotót Csillával és angyali türelmű másfél éves kisfiával, akit, míg mi megbeszéltük az adományozás és az alapítványok helyzetét Magyarországon - mert vigaszágas nyertesem és családja rendszeresen támogat mindenféle jó ügyet - mindenféle gyereknevelési-etetési kérdéseket, és persze receptet cseréltünk, tökéletesen lekötött két pogácsa és egy kulccsomó, és mindenre borzasztóan figyelt. De Milánnak a macaronok is nagyon ízlettek, nem volt nehéz lefotózni, mindig volt mindkét kezében egy. A segítsüti számlálója pedig Csilláék vigaszágas hozzájárulásával együtt 4 529 346 Ft-os hihetetlen összegen áll...

Wellington sertésszűz

Látványos, nagyon finom, többszemélyes elegáns fogás, holott semmilyen komolyabb konyhai gyakorlatot nem igényel az elkészítése, főképp ha van minimális kézügyességünk, aprítógépünk és félkész vagy mirelit vajastésztánk. Gordon Ramsey ugyan őzgerincfilével készítette - ami még szerintem a bélszínnél is ütősebb (és drágább) alapanyag - , és a zöldfűszeres palacsintát is kihagytam a receptből, de így is az utóbbi idők legjobb húsétele készült vasárnap ebédre.

Hozzávalók: (4-6 személyre)

2 db kb 30 dkg-os sertésszűz

25 dkg barna csiperkegomba

3 szelet fekete-erdei sonka

só

bors

kb. 25 dkg félkész vajastészta

nem papucsállatka!

A hártyáitól megszabadított húsokat ( kb. 20 cm hosszú, egyenletes vastagságú darabok voltak) 2 ek. olajon oldalanként 2 perc alatt egy serpenyőben körbesütöttem. 

A gombát megmostam, leszárítottam és az aprítógépben egészen apróra vágtam. A serpenyőben maradt zsíradékon a megsózott  gombapépet átsütöttem, kb. 5 percig, nagy lángon, hogy a nedvességtartalmát elveszítse, majd frissen őrölt borssal fűszereztem.

A vajastésztát kb 30x40 cm-es, 2 mm vastag lappá nyújtottam - illletve ekkorára vágtam. Egy nagy folpackot kiterítettem, ráhelyeztem a tésztát, a tésztára kerültek  sonkaszeletek, ezek közepére - a harminc centis oldal szélével párhuzamosan - a gombapép egyharmadát kentem, a gombapépre tettem a húsokat, a közüket is, majd az oldalukat is belapogattam a gombamasszával, majd alulról-felülről  szorosan rájuk hatottam a tésztát, a két szélét jól egymásra nyomkodva (ez kerül majd alulra). A folpackba úgy csavartam be a hússal töltött tésztát, mintha szaloncukor lenne :) és betettem egy órát pihenni a hűtőbe. 

Ezután kicsomagoltam, a két végét is jól összenyomkodtam, a tésztamaradékból csíkokat raktam a tetejére és kétszer alaposan  átkentem tojássárgájával.

200 fokra előmelegített sütőben 40 percig sütöttem, 20 perc után egy kis sütőpapírral borítva, hogy a tojással kent felszíne ne barnuljon meg túlságosan.

A sütőből kivéve 10-15 perc pihentetés után lehet szépen vágni.

Gordon Ramsey receptje kicsit karcsúsítva egy régebbi Good Foodból.

A süti segít

Idén ősszel is és még reméljük sokáig! Segít a kiválasztott koraszülöttosztályoknak, az ott dolgozóknak, rajtuk keresztül pedig a korábban érkezett kisbabáknak és szüleiknek. De rengeteget  ad a résztvevő bloggereknek is: a segítsüti-akción keresztül hihetetlen sikerélményt és az adni tudás örömét. Szerintem ugyanezt érezhették a licitálók is, ezért születtek olyan nagylelkű felajánlások mindenkitől, az Axa licitjéről Limara sütijére már nem is szólva.

Én a licit elején úgy gondoltam, egy 20.000 ft körüli  licit a macaronokra már komoly büszkeséggel tölt majd el, így amikor a sütiárverés első napján hazaérkeztem a munkából, nem is akartam hinni a szememnek, az utolsó, 48.000 Ft-os ajánlat pedig végképp elképesztő volt, az éjfél előtti  percek izgalmas taktikázásának eredményeképpen.

Ezután már csak azon izgultam, hogy minél előbb megkezdhessem a  Nagy Macaronsütési Műveletet, lévén a ronda párás idő nem éppen ideális nekifogni ennyire értékes süteménynek :). De az időjárás időzítése tökéletes volt, péntek-szombat elkészült a licitnyertes sütije, így tegnap sort kerítettünk az átadásra. Nem kell mondanom, hogy a licitnyertes család  is érintett, és nagy örömmel adományozott egy olyan célra, ami különösen közel áll a szívükhöz.

Móni hozzájárulásával így mindenki elgyönyörködhet kisfiukban is, akin ma már nyomai sem fedezhetők fel a kicsit korábbi startnak, és a kép elkészülte után azonnal neki is látott a kávés macaronok érzékszervi vizsgálatának :).

Végre egy vidám, életteli kép a blogon, nemcsak azok az uncsi néma kajafotók!!

Köszönöm a koraszülöttosztályok és a Segítsüti-csapat nevében is az adományozók  segítőkészségét, aki pedig hozzá szeretne még járulni az akcióhoz, a  mától elérhető  Segítsüti receptfüzet megrendelésével itt megteheti.

Egyszerű kérés

Megsütöttem a Segítsüti licitnyertesének macaronjait. 258 fél macaron.  7 tepsi.

Nagyobb: Anya...... most úgy süssél, hogy NEKÜNK IS MARADJON!!!!!