Utolsó kívánságok - Créme brulée VKF! XXI.

Saját kiírásom okozott ám nekem is fejtörést... Nem tudtam eldönteni, vajon kit szeressek? Legyen valami kreol, amivel Gabriela nemcsak Nacib úr gyomrát, hanem szívét is elbűvölte, majd összetörte? Vagy Alexandra spagettiszósza, ahogy szerintem spagettiszószt még nem írt le senki? Vagy égessem el egyszerűen a krumplit a kolbász mellé, mint Tristan a depresszióra receptre felírandó Herriot-könyvek egyikében? Vagy válasszak valamit a születésnapi vacsora menüjéből a Jó étvágyat, Amerika!-ból, ami arra tanít minket, hogy sose akarjunk tökéletesek lenni, mert az kíhívás a természet tökéletessége ellen? Vagy biztos kézzel nyúljak egy Bächer-kötethez? Eszembe jutott még kedvenc szomorú könyvem, A folyón át a fák közé, persze esznek abban is, de ott az olyan mellékes, gyorsan elolvastam inkább vagy tizedszerre..

Azután kezembe került egyik szeretett modern novelláskötetem, (Beszélgetés az angyallal, Európa Könyvkiadó, 2002) amit a szintén nagy kedvenc Nick Hornby szerkesztett (Hosszú út lefelé - ne hagyja ki senki) és már meg is volt az ihlet. Ráadásul a créme brulée régóta szerepel a kipróbálandók listáján, és pár hete végre beszereztem a háztartásomból eddig méltalanul hiányzó kis felfújtformákat is hozzá.

Akkor olvassunk...

"De persze van, aki nagyon is tudja, mit akar. Ott volt ez az ügyvéd, aki eltette láb alól a feleségét. Az újságok is írtak róla. Az életbiztosítás miatt csinálta. A barátnőjével tervelték ki, és hónapokig nem is keveredett gyanúba. Szépen végigcsinálta az egészet - hüppögött a temetésen, betelefonált a rendőrségre, hogy sikerült-e már valami nyomra bukkanniuk, és közben tényleg elsírta magát, satöbbi. Egy darabig valóságos hős volt - tragikus hős. És aztán megtalálták a krokettütőt, a panel mögé suvasztotta a hajóján, egy luxushajón, ami Mersea kikötőjében horgonyzott. Mikor megkérdezték, mért nem tüntette el, dobta a vízbe vagy valami, furcsa választ adott. Azt mondta: - Nem vitt rá a lélek. - Körülbelül egy hónapja került rá a sor. Emlékszem a kézírására. Nagyon elegáns volt. És a rendelése... Dave hozta le, és azzal adta át, hogy na, ez tetszeni fog magának. Előételnek spárgát kért, azazhogy csak spárgafejet. Aztán két gyöngytyúkot baconszeletekbe göngyölve és megsütve, vajban párolt zöldbabbal és zellerkrémmel, aminek, megmondom őszintén, utána kellett néznem. Desszertnek pedig créme brulée-t. Legszívesebben felmentem volna hozzá azzal, hogy na idehallgasson, ha magának flancos francia koszt kell, akkor tessék, jöjjön és csinálja meg. ...
Az ügyvéd küldött egy cédulát, amire azt írta: " Tiszteltetem a séfet. " Ilyen még az életben nem történt velem. Elpirultam, mikor olvastam, annyira jólesett. Persze mindenki örül ha megdicsérik. Ha értékelik, amit csinál. "

Giles Smith: Utolsó kívánságok



Hozzávalók 4 személyre:


5 tojás sárgája
6,5 dkg cukor
3,2 dl tejszín
1 teáskanál vaníliakivonat (vagy fél vaníliarúd)

1 ek. porcukor

konyhasárkány

A sütőt 160 fokra előmelegítettem, és a teáskannában vizet forraltam.

A tojássárgákat addig kevertem a cukorral, míg selymes világossárga sűrű krémet kaptam. (ld. piskótakészítés első fázisa) Sajnos csábító volt a kézi mixer használata, ez viszont azt eredményezte, hogy a massza tele lett apró levegőbuborékokkal, azokat pedig ki kell varázsolni belőle. Úgyhogy maradt a fakanállal kevergetés, és így ugyanannyi ideig tartott, mintha eleve azzal csináltam volna...

A masszához óvatosan és egyenletesen hozzákevertem a vaníliaaromás tejszínt, és a folyós krémet négyfele öntöttem.

(Ha vaínilarúddal dolgozunk, akkor kettévágjuk, felhasítjuk, magokat a teszínjbe kapargatjuk, utána dojuk a rudat és 10 percig jól összemelegítjük. A tejszint némileg kihűlve keverjük ilyenkor a tojásmasszához, nehogy összerántsa.)

Egy mély tepsibe 2 cm magasan töltöttem a forró vizet, óvatosan beletettem a formákat, a tepsit még óvatosabban belötyögtettem a sütőbe és ott 50 percig gőzöltem.


A tepsiben hűltek ki a fomák, azután pedig a hűtőben hűtek tovább.

A tetejére óvatosan porcukrot szitáltam, és jól megégettem itt-ott a lángszóróval. Ezt még gyakorolni kell...

Konyhasárkány hiányában a maximálisra feltekert grill alá is be lehet tenni pár percre, míg a cukor pirulni nem kezd, de akkor újra mehet a hűtőbe.

Ahány internetes oldal, annyi recept, az enyém a www.crémebrulée.com oldalról származik, a mértékek a cup átszámítgatása miatt ennyire lehetetlenek.

3...2...1.....VKF!

Remélem a sötét, havas, - vagy éppen esős -, hosszú téli estéken nemcsak sütésre-főzésre, hanem arra is jutott mindenkinek ideje, hogy bekucorodjon egy jó könnyvel valami kényelmes fotelbe, és ihletet kapjon a Főzzünk könyvből! fordulóra.

A vasárnapi határidő természetesen kicsit virtuális, és az összefoglaló első részét - mert remélem sokan olvastok és sokan játszotok - leghamarabb következő csütörtökre igyekszem összeállítani. És most lehet kicsit kíváncsibb vagyok a könyvekre, mint a receptekre...

Főzzünk könyvből! VKF! XXI.

Sziasztok, üdvözlök mindenkit, aki kíváncsian idekattint, főképp azok után, hogy kissé lemaradtam magamtól, másoktól meg még inkább...
Először is szeretném megköszönni Cserkének a stafétát, azért különösen is, mert a fentiek ellenére bízott bennem, sőt aggódott, bírom-e majd, belefér-e. Persze, hogy boldogan mondtam igent, hiszen valljuk be mindannyian magunknak, (én legalábbis magamnak bevallom) hogy mindannyiunkban ott motoszkál egy kicsi álom arról, amióta belekerül(t)ünk a gasztroblogger-világba, hogy majd egyszer én is (mi is) szervezhetünk egy ilyet; amikor izgatott kollégák várják az újabb, ötletes, fakanalat és fantáziát megmozgató kihívást. Máig emlékszem, hogy először a "Titkos Töltelék" VKF!-et csodáltam végig, akkor még csak olvasóként, talán nem volt több mint 20 résztvevője.

Van is nekem erre egy régóta dédelgetett témám, és bár sokat hezitáltam, hogy a közelgő ünnepekre tekintettel legyen valami mikulásos-karácsonyos-szilveszteres játék, azután mégis egocentrikusan úgy döntöttem, valósuljon csak meg az én kis álmom, és egyébként is biztos, hogy a blogok rengeteg jobbnál-jobb, szezonális és alkalmi recepttel lesznek majd tele az évvégi időszakban.

Úgyhogy kalandra fel, a cím lehet kétértelmű, de nekem teljesen egyértelmű: december 7.-i határidővel (na jó a szervező lustaságára tekintettel legyen +2 nap a legeslegvégső határidő) ide várok minden olyan receptet, amely valamilyen módon kapcsolódik egy irodalmi alkotáshoz. Vagyis semmiképp sem szakácskönyvről van szó a címben :)) Én nagyon szívesen olvasnék arról is a recept mellett, amit egy irodalmi alkotás inspirált, hogy ki miért választotta épp azt a könyvet, mi az ami a recepten kívül (vagyis hát az ételen kívül, mert Proust nem szolgált ugye a madeleine receptjével) megragadta benne. Nincs ezen túl semmiféle megkötés, jöhet az előételek, levesek, főételek, desszertek, koktélok - szóval ezerféle színes és varázslatos ennivaló és innivaló - kavalkádja, ihlesse azt gasztroregény vagy a Háború és béke...
Jó (újra)olvasást, fejtörést, jó játékot együtt!

A recepteket és a történeteket - a megjelenésük linkjét - (na és az ajánlanivaló olvasnivalókat) a piszkeblog@windowslive.com címre várom december 7-én vasárnap éjfélig. Ha valakinek még nincs blogja, ugyanerre a címre küldheti mail-jét és a fotót.

Az üzleti, kereskedelmi és ügynöki célú nevezések kizárva.

Szégyenkezős körteleves csak úgy

Szóval sikerült önmagamat alulmúlva szerény 47 órával lecsúsznom aVKF-ről, ami azért olyan nagy beéégés a tetejébe, mert egyik (ha nem A) kedvenc blogszerzőm, a már személyesen is megismert Cserke volt a háziasszonya. Magyaráztam én ezt neki alig egy hete, hogy van ám levesem, de már nem is olyan friss, meg nem is ilyet akarok, meg majdén... na ez lett belőle. Olvassa aki még idekattint néha, főzze, egye, mert végülis a hideg zimankós kanalaznivaló kitalált pályaművet elmosta a novemberi április, így ha behúzódunk teraszunk vagy erkélyünk napsütötte szegletébe, jól tud esni egy ilyen hideg leves még most is szerencsére.


Hozzávalók:

4-5 közepes méretű, illatos körte
fél citrom leve
5dl víz
1 nagy ek.méz
kevés cukor
2 dl tejszín
1 ek. étkezési keményítő (NEM liszt)
1 kk. vaníliaaroma (ezzel igazán tökéletes)
1 ek. Vilmoskörte (elhagyható)


A körtéket meghámoztam, kivágtam a magházukat és fél citrom levével, a vaníliakivonattal és a mézzel elkevert 3 dl vízben megfőztem. (Kb. 10 perc)

A maradék két dl. vizet hozzáöntöttem a tűzről már levett leveshez, (így elég langyos lesz elméletileg ahhoz, hogy ne rántsa össze a tejszínt) az étkezési keményítőt egy kevés cukorral elkevertem, simára kevertem a hideg tejszínnel, hozzákevertem a körtés léhez és pár percre visszatettem a tűzre, hogy összeforraljam. A tűzről levéve összebotmixereztem a levest és jól behűtöttem.

Egy kis pirított mandulaforgáccsal lehet sikkesíteni rajta.

Egy Klassz étteremben ettem a nyáron ilyet és egész tűrhető reprodukciója lett.

VKF! XIX. Romantikus vacsora....

Nincs ember a földön, akinek erről elsőre nem a kettesben eltöltött, gyertyafényes, gondosan megválasztott terítékkel és halk zenével kisért vacsorálgatás jut eszébe. Pedig ha jól belegondolunk, egy megfelezett vajaskifli lehet legalább olyan romantikus.

Szóval a külsőségek csak kellékek, és annak a valaminek ott belül kell elvarázsolnia a helyzetet...

Ehhez képest pedig akinek gyerekei vannak már, igencsak törheti magát, hogy saját otthonában romantikus vacsorát szervezzen. Ilyenkor vagy a lelkifurdalás árnyékolja a helyzetet : "elpasszoltuk", ugye, őket; vagy maradnak és pont azon az estén nem sikerül elaludniuk még 10-kor sem, vagy a vacsora közben kell sürgősen pisilni felkelniük, vagy ami a legrosszabb, kitör rajtuk a nátha, köhögés, allergia vagy valami hasonló. Arról nem is szólva, hogy nevetségesen dugdosni kell előlük a desszertet, aminek végül úgy is az a sorsa, hogy a gyerek(ek) este 11-kor créme brulée-t vacsorálnak az ágyban ülve, angyali vigyorral a képükön.

Ezért most elhatároztam, hogy Doki kiírásához fűzött, némileg cinikus megjegyzésem ellenére én most kéretlen tanácsot osztok olyanoknak, akik elsőre és nem túl nagy tapasztalattal próbálnak az sk. vacsorán keresztül is hatást gyakorolni az ellenkező nem tagjaira.

Azaz az én romantikus vacsorám itt és most, (meg általában) olyan, hogy:
- lehetőleg sikerüljön és kevés dolgot lehesen elrontani benne,
-valamint elő lehesen készíteni, ezzel esélyt adva magunknak arra, hogy alkalmatlannak találjuk szekényünk egész tartalmát arra, hogy viseljük valaha is, különös tekintettel az adott estére, és megmoshassuk háromszor a hajunkat, megállapítva, hogy az eredmény egyik mosás-szárítástól a másikig csak rosszab lett.


Legyen előétel, mert mellette jót lehet beszélgetni: ezt most magamtól emeltem be ide, mert bevallom, ez lemaradt: füstölt pisztráng-krém.

Hozzávalók:

10 dkg füstölt pisztráng
1/4 vöröshagyma
2 púpos evőkanál tejföl
1 nagy tk majonéz
fél cirom leve
kevés fekete bors
1 ek száraz sherry(nem kötelező)
snidling a díszítéshez

Az összetört pisztránghoz kevertem a finomra vágott hagymát és a többi hozzávalót. Lehet pirítóssal, vagy - a szervezés megkönnyítése érdekében - rozskenyérrel tálalni.


A főétel:

Kevés olyan pasit ismerek (sőt egyet se) aki nem rajongana az olasz(os) kajákért. Ez majdnem biztos választás, a hozzávalók:


25 dkg óriás csiga - tészta
25 dkg darált marhahús
1 kis doboz sűrített paradicsom-konzerv
2 nagyobb, húsos, kimagozott paradicsom
3 dl víz
5 ek olívaolaj
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 tk. bazsalikom
1 kk. oregano
1kk. kakukkfű
kevés őrölt bos
só


A ragut simán megcsinálhatjuk előző nap.

A felforrósított olivaolajon megdinszteltem az apróra vágott hagymát és fokhagymát, meg is sózva. Átpirítottam rajta a húst fehéredésig, majd hozzáadtam a felkockázott, kimagozott, hámozott paradicsomot és a sűrített-paradicsomkonzervet, beledobtam a babérleveleket, és a vizet hozzáöntve, lefedve, kis lángon 20 percig rotyogtattam. A főzés vége előtt raktam hozzá a fűszereket és utánsóztam.

A tésztacsigákat a zacskón lévő utasítás szerint 13 percig főztem, azután beletöltögettem a ragut, kapott némi sajtot a tetejére és 10 percre ment a 200 fokos sütőbe.

Egészen a sütés fázisáig a célszemély érkezése előtti időben előkészíthető, az előétel alatt pedig megsül.

A csigákat a Tesco-ban lőttem, ritkán látom, de megteszi a canelloni is, az mindig kapható.


Desszert:


Körtés Tatin-torta


Ebben szintén az a könnyebség, hogy egy része előkészíthető, másrészt mélyhűtött leveles tészta használható hozzá.

Hozzávalók:

6 közepes, keményebb körte
25 dkg cukor
2 dkg vaj
kb 20 dkg leveles tészta

A körtéket négybevágtam és kivágtam a magházakat. A sütőt 200 fokra előmelegítettem. A 26 cm-es teflonserpenyőmben összeolvasztottam a vajat és a cukrot, azután szépen sorban-körben beleraktam a a körtenegyedeket és jó közepes lángon 20 percig pároltam. Ekkor a cukor már enyhén rózsaszínes volt. Ezután 5 percet töltött még a sütőben. (A teflonserpenyőnek nem levehető a nyele, így az kapott egy kis alufóliaburkolatot.)

Eddig szintén elkészíthető akár előző nap, a körték csendben hallgatnak a konyhasarokban.

A vajastésztát a serpenyőnél 6 cm-rel nagyobb átmérőjű körré nyújtottam, és a körtés-karamelles keverék mellett a serpenyő szélénél a kilógó részeket befelé körbedugdostam, a tésztát villával jól megszurkáltam.
A 200 fokos sütőben 15-20 perc kellett hogy elkészüljön. (Tökéletesen jól váltja a csigákat a sütőben.)

Ezután tálra borítottam és diófagyival tüntettük el nagyon gyorsan. Lehet esetleg jó hideg tejszínhabot, créme fraiche-t vagy sűrű joghurtot is adni hozzá.

Háromsajtos harapnivaló

Sajt, dió, dió, sajt, és esetleg még egy kis dió. Ilyesmi - meg még mindenféle őszi - dolgok fordulnak meg mostanában a kamránkban és a konyhánkban, mert a csalóka hőség ellenére itt ólálkodik a hideg és a sötétség, amire fel kell készülni pl. azzal, hogy energiában gazdag csonthéjasokat eszünk mindenféle formában, némi védőréteget képezve a fagyok ellen. Ez genetika, be van kódolva, úgyhogy tessék többet sétálni...

Egyébként ideális vacsorakaja, eszegetnivaló barátokkal, pohár sörrel, fehérborral vagy egy hatalmas bögre jegesen hideg Igazi Tejjel.

Hozzávalók:

25 dkg liszt
10 dkg zsíros reszelni való sajt (ementáli, gouda, trappista pl)
1 tasak szárított élesztő
2 dl langyos víz
2 ek olivaolaj/napraforgóolaj
1 tk. só
5 golden alma
5 dkg dió
10 dkg roquefort/márványsajt
10 dkg brie (vagy camambert)
1 tasak szárított élesztő
1 tk. só
bors

Eredetileg a recept friss kelesztést írt, de én reggel gyorsan összekevertem, hűtőbe raktam, azután amikor hazaestem 1 órára kitettem a konyhaablakba besütő napra, és meg is volt a kelesztés...

A lisztet, a lereszelt sajtot, a sót, a szárított élesztőt ruganyos tésztává gyúrtam a langyos vízzel és az olivaolajjal. Géppel nem ment, mert elég kemény a tészta, de kézzel is elég volt öt perc hozzá. Ezután aludni ment letakarva a hűtőbe úgy 8 órára.
Este egy órai kelesztés után a még mindig igen ruganyosan ellenálló tésztát (igazából a pizzatésztára hajaz egy kicsit) fél centi vékony négyszögre nyújtottam - pont belefért egy normál gáztepsibe.

Az almát vékony szeletekre vágva beborítottam a tésztát, igazságosan elmorzsoltam rá a roquefortot, rászórtam a kis kockákra vágott brie-t, a durvára vágott diót, a borsot azt viszont elfelejtettem rádarálni.

Elsőre soknak tűnt ennyi liszthez az egész zacskó élesztő, de működött, és nem lett élesztőízű.

200 fokra előmelegített sütőben 15-20 perc alatt illatos gyönyörűség lett belőle.
Az egészet megettük vacsorára.

Malackák

Amikor összesen 90 évnyi fiúgyereket kell felügyelni és etetni bizonytalan hosszúságú ideig, mivel a nyárzáró focibuliba beleszólt a büdös nagy Élet, és a szülők elmentek rendkívüli szülői értekezletre harcolni egy kicsit az iskoláért 3 nappal a tanévnyitó előtt, akkor csak egy megoldás van. Jól kifárasztani őket, azután meg jól megetetni, hogy egy kicsit elpilledjenek.

Bár nemes gondolat, hogy ilyenkor is Elveket kell követni, és Egészséges Ennivalóval készülni, de teljesen szerintem elhibázott. Bátran mondhatom, amióta ilyen nálunk van, soha egyetlen szem gyümölcs nem fogyott például.

Mivel szerezhet tehát igazi örömet egy tudatos szülő a gyerekének annak pót-születésnapján? Hát azzal hogy az év egy napjára békénhagyja, és nem olvassa fel neki az üdítők összetételét, nem rémíszti a chips telített zsírsavaival és jól bebüdösíti az egész lakást pattogatott kukoricával. Mellesleg így jófej anyukának könyvelnek el az osztálytársak is. Jó, elfogyott egy csomó bioköles is, de azt csak azért eszik, mert úgy néz ki, mintha junk food lenne.
Legyen persze virsli is, de hogy a többi tudatos szülő ne rémüljön meg annak hallatára, hogy húsipari mellékterméket esznek a gyerekek a vendégségben, legyen kicsit más, olyan, mintha...


Hozzávalók:

sok koktélvirsli
vajastészta


A vajastésztát a koktélvirsliknél egy cm-rel keskenyebb 10 centis csíkokra vágtam, szorosan belecsavartam a virsliket, és úgy, hogy a tésztavég alulra kerüljön, a sütőpapírral kibélelt tepsbe raktam.
Kb 15 perc kellett nekik a kétszáz fokos sütőben.

Lehet persze cifrázni, a vajastésztára kenni ezt-azt, mellé még egy kis bacon-t, virslikbe sajtot, ilyesmi, mindenki a fantáziájára és a kamrája tartalmára van bízva.


Én Nigellától kaptam az ihletet, de a sós sütőporos tészta nem volt szimpatikus.