Aszalt sárgabarackos mogyorós gombóc

Az átlagembertől szerintem az különbözteti meg a konyhaőrülteket, hogy a Karácsony közeledte nem a kétségbeesett ajándékkitalálás- és felkutatás idegőrlő napjait jelenti, hanem azt, hogy konyhaőrültünk fejében zsonganak a különféle kipróbálásra váró adventi süti, stollen, gyümölcskenyér, házi szaloncukor, trüffel és nassolnivaló receptek. Jó, kell hal is, de az csak egyszer és pont elég.

Most itt nem részletezett okból - bár az már nem titok - szükségem volt a családban fellelhető összes régi receptújságra, és anyósom féltve őrzött Magyar Konyha számai között találtam 3 tematikus karácsonyi nőilap-mellékletet is. El kell ismernem - az előző bejegyzés ellenére is - hogy vannak bennük hasznosítható receptek. Itt akadt meg a szemem ezeken a gombócokon, és elhatároztam, hogy bloggerina kolléganőim lesznek a kísérleti alanyaim. A kísérlet sikerrel járt, köszönöm az angyalkajátékosoknak a nekem olyan jól eső dicséreteket!!

Hozzávalók:

15 dkg aszalt sárgabarack

15 dkg darált mogyoró

2 ek. narancslikőr

1 ek. víz

2 ek. vaníliás porcukor

1 ek. barackdzsem

1 fél tk. rumaroma

A bevonathoz 15 dkg ét tortabevonó és 1 tk. olaj


A barackokat - mivel nem voltak igazán puhák ( Nobilis termék, a Kalifa szerintem puhább) - a felforrósított narancslikőrrel és a vízzel kicsit- egy fél órára - beáztattam. Azután a késes aprítómat jól megdolgoztattam, és a lehető legjobban összeaprítottam őket az alkoholos lével együtt.
Hozzáadtam a mogyorót, a barackdzsemet - még ezekkel együtt is jól összedolgoztam a géppel - , és mivel nem találtam elég édesnek, beledolgoztam még két evőkanál vaníliás porcukrot és egy kicsi rumaromát.
Porcukorral megszórt munkalapon két, kb. 20 cm hosszú, másfél cm átmérőjű hengert gyúrtam belőle, másfél-két centis darabkákra vágtam, a darabokat pedig gyorsan gombócosítottam.
A gombócokat beraktam áthűlni a hűtőbe, hogy a máz könnyebben rájuk dermedjen.

A tortabevonót egy kicsike lábosban gőz fölött megolvasztottam és jól belekevertem az olajat.
A Macitól tanult módszerrel a gombócokba fogpiszkálót szúrtam, annál fogva forgattam- mártogattam őket a bevonóba.A tetejükre kis darabka aszalt barackot biggyesztettem. ( A kicsi lábast is még megdöntöttem, így majdnem teljesen be lehetett körbeforgatva vonni a gombócokat anélkül, hogy fél kiló csokit kellene felolvasztani a tuti eredményhez.)
Ha még engedetlenkedett a bevonó, vagy túl vastagon került a gombócra, egy kezem ügyébe eső teáskanállal igazgattam rajta. A fogpiszkálóra tűzött gombócokat beleszúrtam egy vastag hungarocell lapba, így dermedt meg rajtuk a bevonó a hűtőben.

Ez a bevonási művelet kissé macerásnak tűnik, de nem vészes annyira, továbbá - nekem legalábbis - az ilyen vacakolós-pepecselős - odafigyelős munka teljes lelazulást jelent.

A Válogatós Banda fel volt háborodva, hogy az összesen 27 darabból öt maradhat itthon, úgyhogy hamarosan remake következik.

Mikorra valaki idejutott az olvasásban, biztos eszébe jutott még n+1 variáció csonthéjasra, aszalt gyümölcsre, dzsemre, alkoholra vagy alkoholmentesre - igazi jól variálható receptecske.

Az eredeti - bár már nem nagyon lehetne ráismerni - a Tina 2001-es karácsonyi különkiadásában található; a diót egyből mogyoróra cseréltem, mert nagyon Zserbó-gombóc lett volna, és kellett hozzá kötőanyag, mert az ott írt minimális rummennyiség tuti nem lett volna elég.

Mutatós nasi sötét délutánokra, gasztroajándék egy szép dobozban, meg egyáltalán, saját magunk, családunk, barátaink és üzletfeleink kényeztetésére. Hasábozva szerintem házi szaloncukorként sem megvetendő.

Kördés a gasztroújságokról

Cserkétől gurult a hógolyó hozzám, és úgy látom, egy húron pendülünk ... nem vásárolok ugyanis semmilyen főzős lapot sem rendszeresen, sem alkalmilag.
Régebben hosszú éveken keresztül vettem a Konyhaművészetet, amikor az általa képviselt - nem is igazán hétköznapi - stílus még abszolút unikum volt. Kicsit sznob újság, na. Szerettem benne a gasztronómiához kapcsolódó ismeretterjesztő cikkeket, Eszterházy étteremkritikáit, a szépirodalmat, a 90-es években újdonságként ható fotókat. Aztán ahogy elfoglalt ezer más dolog - főleg a gyerekeim - ez is elkopott. Bár mániákus receptolvasó-majdmegfőzöm-tervezgető vagyok, egyelőre a szakácskönyveimben is el vagyok veszve, nem is szólva az internet és a blogok hatalmas kínálatáról és a lementett receptek százairól. Az inerneten viszont szemezek a Gusto-val.

Ha mégis belepillantok egy-két főzős újságba, valahogy az az érzésem, hogy a képek többet mutatnak, mint amit valójában a receptek adnak.

Biztos az öregség jele, de nagyon szeretem lapozgatni anyósom régi Magyar Konyha számait, még ha a receptek jó része ma már nem igazán "trendi".

Tovább gurítom a hógolyót t3v3d3-nak és Marmalade-nak.

Csirke tikka masala

Szeretem az Ulpius-ház könyveit. Van köztük nehéz és véresen komoly és van könnyű, teljesen komolytalan olvasmány. Ez utóbbiak egy csoportja -szerintem - a "szingli-regény" : tipikusan mai, angolszász, általában nőneműszerző műve a párkeresés viszontagságairól. Van benne több-kevesebb humor, némi könnyfacsarás és általában boldog vég. És számora legszembetűnőbb jellemzője: a hősnő és kitartó nőnemű barátai/kollégái/lakótársai a cselekmény kritikus pontján (értsd: probléma a pasival) nem a szokásos pubba, hanem valami indiai vendéglőbe térnek be és csirke tikka masalát esznek vigaszképpen.

Addig megvolt, hogy indiai eredetű, de ezentúl semmi. Eddig, be kell valljam, számomra az indiai konyha ismerete néhány Spektrumos sorozaton és a curry alkalmi használatán nem terjedt túl. De ez a dallamos csirketikkamasala nem hagyott nyugodni, ezért mivel adódott kisebb alkalom, továbbá kísérleti alanyként csak családtagok szerepeltek, körülnéztem a neten, hogy én is elkövessem.

Első pillanatra két dolog jött le: valami iszonyú bonyolult lehet ennyi hozzávalóval, továbbá hogy két egyforma csirke tikka masala nincs is. Vannak alap alapanyagok, de aztán lényegében mehet bele minden fűszer, ami egy kicsit is egzotikusabbnak minősül. Bonyolultnak pedig egyáltalán nem bonyolult, két fordulóban kell mindent összekeverni, és szinte kész is.

Ha valaki autentikus receptre vágyik, próbálkozzon, de előbb-utóbb fel fogja adni. Én néhány lelőhely alapján alakítottam ki az alábbi változatot, nagy sikere volt, lesz máskor is.

A fűszerkeverékeket még valamikor októberben tároltam be a Plusból.

Hozzávalók 4 felnőtt részére:

0.75-1kg csirkemell nagyobb kockákra vágva

tikka páchoz:

2 doboz natúr joghurt
fél zöldcitrom leve
6 gerezd fokhagyma
2 tk. reszelt gyömbér
1 tk.chilipor
1kk. őrölt koriander
1 kk. római kömény
1 tk. tikka fűszerkeverék
1 púpozott kk. currypor
só

(Azért  kapott a  pluszben curryporból, mert abban  több összetevő szerepel. Opcionálisan szerepelt még a receptekben feketbors, fahéj, kardamom, mustármag.)

A fenti hozzávalókat jól összekeverjük, a csirkefalatokkal összeforgatjuk és mehet egy éjszakára a hűtőbe.


A pácolt csirkehúst másnap 180 fokos sütőben 15 perc alatt grillrácson megsütöttem. Alátettem egy sütőpapírral bélelt tepsit, mert a szósz és a csirke leve lecsöpög sütés közben.

Ez eddig csirke tikka, ami önálló étel is egyben.

Amíg a csirke sül, elkészül a masala szósz:

Hozzávalók.

5 dkg vaj
2 gerezd  fokhagyma
2 kk reszelt gyömbér
1 140 gr-os paradicsompüré
4 dl tejszín
2 felaprított chili vagy 1 kk chilipor
1 tk. pirospaprika
2 tk. kömény
2 tk. őrölt koriander
1 tk.currypor
2 tk garam masala fűszerkeverék
só

A vajon megpároltam a szétnyomott fokhagymát, a gyömbért, ráöntöttem a paradicsompürét, kicsit még pirítottam, beleöntöttem a tejszínt és hozzáadtam az összes fűszert. Felforrósítottam és hozzáadtam a sült csirkét és az illatos lecsöpögött pácot is, és rotyogtattam együtt néhány percig.

Naan kenyérrel szuper volt, nem én sütöttem,de a csomagoláson szerepelt: Original English
Recipe :-))

(Egyébként  az indiaiak nem párosították így a kétféle szószt, csak az angolok találták ki, vagy egy skót étterem indiai szakácsa, vagy egy angol étterem indiai szakácsa, vagy pakisztáni szakácsa,stb, stb.)

Banános buci

Merthogy nemcsak a krémleveseknek van itt az ideje, hanem a különféle kelt tésztáknak is. Ilyenkor - úgy februárig - érzékelhető csalódottság van a levegőben, ha a szombati ebéd nem valami ilyesmi. ( Merthogy vasárnap meg természetesen hús kell, hogy legyen.) A lelkes nép nem unja a repertoárt, sőt gyanítom, azt se bánnák, ha egy darabig minden szombaton aranygaluska lenne, de én már régóta szeretnék valamit újítani. A bucikkal is szemeztem már egy ideje Jamie könyvében, - van benne némi szokatlanság - , majd rájöttem, hogy majdnem teljesen a dagasztásmentes kenyér arányait követi, így gyorsan nekiálltam.

Innem szeretnék biztatni bárkit, aki tart a kelt tésztáktól, hogy nincs bennük semmi ördöngösség. Bár én ezerszer láttam gyerekként otthon, hogy csinálja anyukám a kalácsot, de "felügyelettel" sose próbáltam. Nem is tudtam volna igazán ellesni, mivel ő sose mért hozzá semmit. Ezért amikor eljött annak is az ideje, hogy magam süssem magunknak, fogtam szépen a Horváth Ilonát, és mentem a kotta után. Így van ez a mai napig, nemhiába nyílik ki ott magától. Ha majd felrakosgatom ide a blogra szép sorban, lesz persze egy-két hozzáfűznivalóm, de bátraké a szerencse. A frissensült otthoni kenyérnél csak egy jobb dolog van: a mindenféle frissensült otthoni édes kelt tészta.

Hozzávalók ( 26 cm-es kerek kapcsos tortaformához) :


0,5 kg liszt

3 banán

fél citrom leve

kevés víz

1 dl tej

2,5 dkg élesztő

3 ek. cukor

4 ek méz

1kk. só

A liszt közepébe mélyedést vájtam, beleöntöttem a meglangyosított tejet, belemorzsoltam az élesztőt és megszórtam egy evőkanál cukorral, és hagytam, hogy felfusson.
A banánokat összeturmixoltam, és annyi vízzel egészítettem ki, hogy 3 dl folyadékom legyen, hozzákevertem a citromlevet, 2 evőkanál cukrot és 2 evőkanál mézet is.

Amikor az élesztő felfutott, a kétkaros robotgépem dagasztókarjaival fokozatosan hozzákevertem a liszthez
a banános elegyet, és néhány perc alatt megdagasztottam. Kicsit keményebb lett a tésztája mint a kalácsé, hiszen nincs benne sem tojás, sem vaj.

Kicsit körbeliszteztem alatta a tálat és jó egy órát kelt letakarva, akkor a tálból kivettem, kilisztezett munkalapon kézzel jól átgyúrtam és 18 kisebb bucira osztottam. A bucikat a kivajazott tortaformába pakoltam- bőven maradt köztük hely - de azt a következő bő fél órás kelesztés alatt betöltötték. A végén a tetejükre kenegettem két evőkanál mézet.

A 190 fokra előmelegített sütőmben majdnem 40 perc kellett a tűpróbáig, az utolsó tíz percben alufóliával takartam.

Nálunk gond nélkül elfogyott ebédre, és ahogy Jamie javasolja, valóban vajjal a legjobb; a dzsemek elnyomták a banán ízét.

A recept eredetije Jamie Oliver: Happy Days with The Naked Chef - ...és egyszerűen csak főzz! könyvében található.
Ehhez képest szerintem a citrom elengedhetetlen, mert a banánpép csúnyán megbarnul nélküle. (Egy kicsit így is, látszik a tészta színén) Emiatt pedig több cukor is szükséges. A kelesztési idők is hosszabbak, pusztán a többi kelt tésztával való tapasztalat alapján.
Azt pedig végképp nem értem, hogy 1 kg liszthez hogy írhat 3 dkg élesztőt kétszer 30 perces kelesztési idővel - ( a szárított élesztő esetén viszont 3 csomagot javasol) a 20 perc sütési időről nem is beszélve...na mindegy, a képen látható az, amit én sütöttem meg.

Epres-fehércsokis trüffelkocka - Keserédes Nr.3.

Merthogy ugye nem igazságos csupa felnőtteknek való desszertet készíteni, ezért tudtam, hogy epres csokipasztilla biztos lesz a Keserédes-ben kiválasztott ajándékcsokiban. Magamban csak Barbie-trüffelnek hívtam, mióta kiötlöttem, és jól elképzeltem, micsoda szépséges márványos rózsaszín-fehér golyóbisokat fogok gyártani. A csajosan rózsaszín és gömbölyded golyók ideája azonban az olvadékony trüffelmassza miatt végülis kockává lényegült át, főleg, hogy így látszik valami a márványos mintázatból. Mindent a szemnek: olyan édes - magától - hogy igazából csak súlyos édesség-éhségben szenvedők vagy 12 éven aluliak tudják értékelni. Azért jól behűtve kellemes endorfin-stimuláns.

Hozzávalók:

10 dkg epres csokipasztilla

10 dkg fehércsoki

1 dl tejszín

8 dkg vaj

1 ek vaníliakivonat


Gyenge vízgőzön külön-külön türelmesen felolvasztottam a kétféle csokit. A tejszínt megfeleztem közöttük, és mivel az epres massza határozottan folyósabbnak tűnt, abba 5 dkg, a fehércsokiba 3 dkg vajat olvasztottam bele. A fehércsokiba kevertem még a vaníliaaromát.

Egy műanyagdobozba beleöntöttem az epres kevercset, majd a sűrűbb fehércsokisat csorgattam a tetejére, és egy kiskanál végével még " márványosítottam".

Egy napot töltött a hűtőben, és mivel egyértelművé vált, hogy a golyóbisozás elrontja a márványos mintát, kockáztam.
Hűtőben tartandó; kivételt követően hamm, gyorsan bekapjuk.
18 kocka lett belőle.

Panna cotta After Eight - Keserédes Nr.2.

Még időben kimentettem a mentát a hó alól, hogy ezt a közismert csoki által ihletett desszertet megbolondíthassam vele. A jól ismert ízpár jól előjött a krémből, és a tejszín igazán finoman lágyította a 70%-os csoki és a hűvös-csípős menta erősebb, karakteres ízeit.

Hozzávalók két személyre:

2,4 dl tejszín

1 ek. vaníliás porcukor

1 csapott teáskanál zselatin

5 dkg 70%-os csokoládé

2 tk. apróra vágott mentalevél

Fél deci felforrósított tejszínbe kevertem a mentalevelet és 1 órán át állni hagytam.

A zselatint fél deci tejszínben 5 percre beáztattam.
A tejszínt fölforraltam a vaníliás cukorral, a tűzről lehúzva rugós habverővel jól elkevertembenne a zselatint, azután kétfelé osztottam. Egyik felébe belekevertem a mentás tejszínt, a másik felébe a csokicseppeket.
Az előzőleg hideg vízzel kiöblített formákba először a mentás rész töltöttem, azután a közepébe csorgattam magasabbról a sűrűbb, csokis tejszínt, így az alulra került. ( Kiborítás után így az lett felül.)
Egy napot töltött a hűtőben.

Elméletileg gond nélkül el kell válnia a formától, ha kiborítva akarjuk tálalni, de nincs akadálya a kikanalazásnak sem. Ha ragaszkodunk a látványosabb tálaláshoz, a pannacotta meg a formához, akkor mártsuk a formát óvatosan meleg vízbe. Türelmes idegmunkával ki lehet varázsolni, csak vigyázni kell, nehony túlmelegítsük, mert akkor kicsusszan ugyan, de a felszíne kevésbé esztétikusan elfolyósodik.

A zselatin lehet, hogy kevésnek tűnik, de tökéletesen elég volt, nem lett gumicukor-szerű, hanem lágyan olvadó.

Gyömbéres csokoládé-mousse - Keserédes Nr.1.

Nem tudok rá mást mondani, csak Jamie Oliver stílusban annyit: ez egy szexi desszert. Nem is baj, hogy Melange kínálatából előre megfontolt szándékkal csak 5 dkg-ot választottam a lágyabb, 53%-os fajtájú étcsokiból, amiből két személy - egy férfi és egy nő szerintem - romantikus, gyertyafényes vacsorájának ideális záróakkordja lehet. Ajánlott még: étkezőasztaltól a kanapéra húzódni, nagyon lassan és minden kiskanálját élvezve eszegetni, közben halkan szól Norah Jones.



Hozzávalók:

5 dkg 53%-os étcsoki

1 dkg vaj

1 tojás

2 teáskanál vaníliás porcukor

5 cl tejszín

2 teáskanál reszelt gyömbér

A tejszínt épp csak jól felmelegítettem, belekevertem a reszelt gyömbért és két órát állni hagytam. Ekkor kivettem a tojást is a hűtőből.

Az étcsokoládét a vajjal gyenge vízgőzön nagyon türelmesen felolvasztottam. A tojás fehérjéből a két kávéskanál porcukorral kemény habot vertem. A tejszínt leszűrtem - a gyömbérreszeléket ki is nyomkodtam - és felmelegítettem. A csokiba kevertem a tojássárgáját, a langyos tejszínt, majd a két teáskanál porcukorral keményre felvert tojásfehérjét két részletben. Poharakba osztva 8 órát pihent a hűtőben.

- A tojás nyers, én csak szalmonellamentesítettet használok.
- A csoki azért nem magasabb kakaótartalmú, hogy a gyömbér is érvényesüljön.
- A gyömbér íze gyönyörűen átmegy a tejszínbe, majd a kész műbe, ha valaki nem szereti szinte
csípősen, csak fele mennyiséget tegyen bele, bár szerintem akkor elvész az izgalom.
- Ahhoz, hogy tökéletesen áthűljön, minimum 8 óra kell, de egy nap után is tökéletes.