skip to main |
skip to sidebar
Mivel összevissza gyerekezek, dolgozok, főzök, fotózok és postolok, a blogon nem igazán követhető, hogy kapcsolódnak láncként össze a kaják (egy magasabb összefüggésbe :-)) Az ötlet ötlete - Mamma postján kívül - onnan jött, hogy maradt néhány chili a chilis babból, feta sajt meg egy spenótos fetás csigából ( majdcsak felkerül) kifolyólag, és így találkoztak össze ebben a kis semmiségben.
Hozzávalók:
egy, a fentinél szebb 2 dl-es üveg
1,25 dl olivaolaj
10 dkg feta sajt
1 chilipaprika
2 ágacska rozmaring
1 ek. színesbors-keverék
Az üveget kiforraltam a mikróban, kicsöpögtettem belőle minden vizet.
Az olajat és a fűszereket 60-70 fokra átmelegítettem, a tűzről le-lehúzva. Hagytam meghűlni, addig felkockáztam az engedetlen feta sajtot. A sajtot, a chilit és a rozmaringágakat az üvegbe raktam, középotyogtattam a borsot és felöntöttem az olajjal.
Legalább 3-4 nap kell, hogy jól összeérjen, hűvös helyen.Egy nagy fej salátát hihetetlenül feldob, de tésztára is tökéletes. Igazából hogy meddig áll el, nem tudom, mert mi mindeddig hamar elcsábultunk. Így kiváló utolsó pillanatos, kétségbeesett meglepetésnek is.
A fenti ötlet csak szerény javaslat, senki alkotó fantáziáját ne gátolja. Zsálya, bazsalikom,kakukkfű, koriander és még ezerféle fűszer(növény) pályára léphet, és ha a fetát kihagyjuk, jó kis fűszeres olaj lehet a meglepetés. Annak viszont jót tesz a hosszabb állás.
Ki szeret veszélyesen élni? Az extrém sportok mellett lassan az élelmiszerfogyasztás önmagában ebbe a kategóriába kerül. Tudja valaki, hogy pl. az ellenőrzött, bio csirkehús akkor kaphatja meg ezt a minősítést, ha a kukorica, amivel etetik, 0,0001 alatti arányban tartalmaz génkezelt terményt?? Ez ugye nagyon kicsi számnak tűnik, de egy országnyi nagyságrendben tonnákban mérhető. Mi a helyzet akkor a nem bio minősítésű állatokkal? Vagy hogy bajban vannak a spanyol sertéstenyésztők, mert a növekvő bioüzemanyag - termelés miatt nem etethetik a tengeri úton szállított, olcsón beszerzett, génkezelt amerikai kukoricával a disznókat? Ennyit a serrano sonkáról. Na és akkor itt a máj, ami szűrője és raktára minden mérgező anyagnak.
Mi akkor sem tudunk lemondani róla. Nekem gyerekkorom kedvenc étele volt, ráadásul nem is a csirkemáj - a csirke rövid élete miatt talán ez a legkevésbé méregraktár - hanem a sertésmáj, klasszikusan resztelve.
Most nálunk a legnépszerűbb a pástétom, meg a különféle raguk; a kiskorúakba is töltögettem rendszeresen, merthogy kiváló vasforrás. Azért mikor májat csinálok, mindig az eszembe jut, hogy valószínűleg még így is kevesebb kockázata van egy adag májnak, mint egy félórás budapesti sétának...
Hozzávalók.
30 dkg csirkemáj
30 dkg csiperkegomba
15 dkg szőlő
1 dl sherry/tokaji/ száraz fehérbor
2 kk. provanszi fűszerkeverék
5 dkg vaj vagy más zsiradék
só
A vaj egyik felén megfuttattam a szeletekre vágott gombát, sóztam és 10 perc alatt lefedve majdnem puhára dinszteltem. A felaprított májat a vaj másik felén pirítottam és dinszteltem meg, - azért külön, mert nem kaphat sót. 10 perc után összeházasítottam őket, hozzájuk adtam a kimagozott, nagyszemű szőlőt, a fűszerkeveréket és a sherryt. Még kb. öt percet töltöttek a tűzön,kóstoltam, sóztam, aztán már ettük is a közben kifőtt tagliatellével. Klaszz őszi, vörös-barnás ízek.
Saját kreálmány.
Ehhez szerintem nincs is mit hozzáfűzni. A depressziós, nyirkos sötétségben este hazaesve egy jó kis meleg krémleves gyors és hatásos vigasz egészen tavaszig. Krémlevest lényegében minden zöldségből lehet csinálni, a zöldség(ek) kiválasztása után csak néhány hozzáillő fűszer kell a kamrapolcról, lehet szabadon választani a sűrítés módját, maradjon csak magábanvaló, vagy tegyünk bele egy szem krumplit, legyen tejszínes, netán egy kis-vajas-lisztes-tejszínes alap, aztán szedjük-e tojásra, a végén dobáljunk-e bele vajdarabkákat: ez mind opcionális.
Azaz nincs két egyforma krémleves.
A fenti így készült:
10 dkg lencse
1 fej vöröshagyma
2 kk. currypor
1 babérlevél
8 dl víz
1 pohár natúr joghurt
5 dkg specksonka
só
A lencsét reggel beáztattam. Estére már majdnem magától puha lett, de azért a vízzel, az apróra vágott vöröshagymával a babérlevéllel, fél kk. sóval és a curryporral feltettem főni. Lefedve 20 perc teljesen puhára főztem.
Hozzáraktam a joghurtot és botmixerrel pürésítettem. A végén még kellett bele még egy kis curry és só.
Mig a lencse főtt, teflonserpenyőben kicsit megpirítottam a kis darabokra vágott sonkát, az potyogott a tetejére.
Stahl Judit receptje, több curryvel, cayenne-bors nélkül és a kötelező beáztatással.
Nem is olyan rég kiveséztük a levestémát Cserkénél, és a csirkehúsgombócok azóta is folyton ott jártak a fejemben, főleg, hogy abszolút beköszöntött a Levesek Ideje. Sőt, a Krémlevesek Ideje, de erről majd néhény mást postban, ha odajutok, hogy leírjam, amit megetettem. Cserke zöldséglevesbe főzte; ezt a változatot azonnal elvetettem, mivel nálunk a zöldségleves tetszési indexe lefelé 75%-ról indul, és jó esetben 50%-on stagnál, így maradt a húsleves. A húsleves érzékeny témáját is ugorjuk talán át, mert ahány anyuka, annyi húsleves. Van olyan elvetemült, aki pl. kelbimbót vagy fűszerpaprikát tesz bele, és még sorolhatnám...Ez körübelül olyan téma, mint a brassói - a Mindmegettén kb 500 hozzászóló 900-féle képpen csinálta, a végén már tényleg vicces volt.
Szóval nyitottam az én húslevesemmel - ami soha nem lesz olyan ízű, ahogy anyukám csinálja, de ebbe már beletörődtem -, és a benne főtt csirkemellből dolgoztam tovább, Cserke után szabadon. Igazi jó kis levesbetét sikerült belőle.
Hozzávalók:
20 dkg főtt csirkehús
3 dkg baconszalonna
1 kisebb fej vöröshagyma
1 csokor petrezselyem
só
bors
késhegynyi pirospaprika
A hozzávalókat - hagymát persze tisztítva - az aprítógépben jól össszedolgoztam. Apró, nagyobb mogyorónyi golyóbisokat gurítottam belőle nedves kézzel, és mivel főtt húsból készült, csak annyi időre tettem a gyöngyöző levesbe, míg felbukkantak a tetején. (Vigyázat, különben szétesik!) Jól feldobja az alapvetően nem igazán markáns levest.
Sütöttem már kenyeret nemegyszer, de mindig csak egy elég bonyolult, sonkás-sajtos fajtát, kizárólag ráérős téli hétvégi reggeleken, nem is reggeli lett belőle, hanem inkább ebéd. Én is követtem egy darabig a dagasztásmentes kenyér pályafutását a blogvilágban, de a negyvenfokos nyárban valahogy elfelejtődött ez a projekt. Ezért - bár kétségtelenül dagasztásmentes - Dolce Vita kenyerét nem is azonosítottam vele. Most látom Fakanál postját, így pedig biztos csak valami titkos magasabbrendű szellemi izé eredménye lehet, hogy én is ma próbálkoztam vele először, mégpedig majdnem hajszálra pontosan azonos recept alapján, de Dolce útmutatásait követve. Némi konzultációra még szükség lesz, a héja 150%-os, a belseje még csak kilencven, de így se maradt morzsa sem estére belőle. Ahogy az időbeosztásomat ismerem, hetente kétszer-háromszor végre normális kenyeret ehetünk, és már ez is valami.
Hozzávalók:
1 db két és fél decis bögre a mérce
3 bögre BL-80-as liszt
fél teáskanál szárított élesztő
1,5 teáskanál só
1,5 bögre víz
A lisztet, sót és a szárított élesztőt jól összekevertem, hozzáadtam a vizet és fakanállal kicsit eldolgoztam.
A tetejét megliszteztem és 12 órát kelni hagytam a konyhában. A 12 óra leteltével bekapcsoltam a sütőt hogy 250 fokra melegedhessen (rém lassan), a tésztát a lisztezett munkapultra borítottam és jobbról-balról alulról-felülről áthajtogattam, és egy kevés vízzel a gázlángon átmelegített, majd szárazra törölt ovális 1,5 literes jénaiba raktam. Lefedve kelt 30 percet, addigra a sütőm is felküzdötte magát a kellő hőfokra. Lefedve 35, tető nélkül 15 percet sütöttem. Mikor kivettem, hideg vizbe mártott papírtörlővel többször átsimítottam, így gyönyörű fényes lett.
Az én tapasztalataim: Kenyérízű kenyér; levegős, de ezen még lehet javítani. A jénait elfelejtettem kilisztezni, így kissé küzdelmesre sikerült kivenni, de egyben maradt. Nem vagyok benne biztos, hogyha kilisztezem, jobb lesz az eredmény. Lehet, hogy legközelebb tutira megyek, és kap az aljára egy kis sütőpapírt. Viszont nem bántam meg, hogy a tetejéről lemaradt a liszt. Hideg vízzel átkenve gyönyörű fényes, enyhén repedezett felületet kaptam; szerintem ilyet utoljára gyerekkoromban láttam.
Vagy camembert és gomba. Vagy gomba+camembert. Illetve fordítva. Ennél fantáziadúsabb elnevezést nem tudtam kiötölni, de hát mit rózsának hívunk...
Itt a gomba szezonja, ami nekem sajnos nem jelent friss erdei gombákat. Nem lakom elérhető szuperpiac közelében, nem ismerem őket, a barátaim és ismerőseim sem ismerik őket, arról viszont tudnék mesélni, hogy az alkalmi gombaárusok hogy vizsgáltatják be az általuk leszedett gombát... tisztelet a kivételnek, természetesen.
Így marad a csiperke, amit konzervként szóba sem jöhet, szerintem valami rémes akármennyi.
Persze gyerek gombát nem eszik, de a sors úgy hozta, hogy beiktathatunk a munkatornyok közé néhány hétközbeni közös ebédet - így a munka meg a főzés mellett ideírni már nem nagyon megy - , ahol végre mi szülők azt eszünk, amit akarunk!!! Például gombát így:
Hozzávalók:
8 nagyobb gombafej ( a tönkje megy a levesbe - később)
1 db 125 grammos camembert
néhány szem dió
bors
só
A sütőt 180 C-ra előmelegítettem.
A gombafejeket kíméletesen megtisztítottam ( vagyis nem kell megpucolni ) , olajos kézzel egy picit megmasszíroztam , kaptak kis sót és 15 percig elősütöttem őket. ( A közben képződött levet tíz perc magasságában kibillentettem belőlük. ) A camembert-t 8 cikkre vágtam, a gombafejeket jénaiba pakoltam és beleültettem a gombákba a sajtot, megszórtam durvára vágott dióval, tekertem rájuk kis borsot és kb. öt perc alatt készre sütöttem. A camembert persze kifolyik a gombák közé, de ez nem baj, szépen ki lehet kanalazni.
Külön tálkákban jó kis meleg előétel pirítóssal, mi ebédre fűszeres krumplival ettük. ( Krumpli hasábra, 5 perc forró víz, leszűrés, szárazra törlés, kanálnyi olaj-fűszerek keverékkel összeforgatás, 15 perc sütés a sütőben sütőpapíron. Sülttkrumpli-fanok is csípik.)
Szerintem Stahl Judit csinált valami hasonlót egyszer.
Pontosabban chili con carne y fréjolos rojos. ( Mintha valami előkelő spanyos család sarja lenne. ) Pedig leginkább a marhapörkölt rokona. És semmi köze a spanyolokhoz vagy Mexikóhoz; nagyon tetszik, amit Váncsa szakácskönyvében olvastam: "az 1959 -ben kiadott Diccionario Mejicanismos ezt írja róla: utálatos étel, Texastól New Yorkig mindenütt árulják és azt hiszik róla, hogy mexikói"
Egyébként bár nálunk a férfinépség mindennap megenné, szerintem abba a kategóriába tartozik, mint a gulyás, halászlé és társai: valahogy minél nagyobb mennyiséget főz belőle az ember, annál jobb lesz. Most 14 emberre főztem a hétvégén, el is fogyott szinte teljesen, de egy négyemberes leírás következik:
Hozzávalók:
60 dkg darált marhahús
40 dkg bab (vörös/vese vagy tarka)
15 dkg zöldborsó
15 dkg csemegekukorica
15 dkg sárgarépa
2 nagy fej vöröshagyma
6 nagy gerezd fokhagyma
4-6 thai chilipaprika
1 db 140 grammos sűrítettparadicsom-konzerv ( nálam Aranyfácán)
2 tk. szárított kakukkfű
1 tk. őrölt kömény
2 tk.. szárított oregano
1 tk. pirospaprika
olaj
só
A babot egy éjszakára beáztattam. ( Mint a fotón látható, a helyben elérhető boltokban csak a sima tarkabab volt hazai. A zöldségesek esküdözésében meg nem hiszek. Nem akarok én ellenállni a globalizációnak, de kínai babot és fokhagymát enni itthon mégiscsak értelmetlen - a bambuszrügy jöhet. Arról nem is szólva, hogy nincs is ízük. ) Na de térjünk vissza a lényegre.
Egy kellemes méretű lábasban az olajon üvegesre pároltam a hagymát, hozzáadtam a sűrített paradicsomot, átforgattam rajta a babot, felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje, belenyomtam a fokhagymákat, hozzáadtam az összes fűszert - a chiliket felkarikázva, részben magostul - és 2 tk. sót, és fedő alatt főztem addig, míg a bab majdnem teljesen puha lett - ez kb 1,5 óra volt most. A leve ekkorra már szépen besűrűsödött a hagymától, de mindig pótoltam az eredeti szintre.
A darált marhahúst kevés olajon fehéredésig pirítottam, kicsit megsóztam, hozzáadtam a babhoz a borsóval, a csemegekukoricával és a kis kockáékra vágott sárgarépával. Még jó fél órát kaptak a tűzön együtt.
Persze szoktam konzervből is, de így az igazi. Ha még türelmesebb vagyok, kockákra vágott marhahúst teszek bele, csak akkor módosul az időzítés: a babbal együtt kell elkezdeni a húst főzni. A végén mindig után kell fűszerezni: a chilinek pl. szerintem teljesen elmegy a végére az ereje, és a többi fűszerből is kaphat még, tehát ezek a mennyiségek nagyon ízlésfüggőek.
Ui: (a legkevésbé rémes fotó)
A fűszerezésnél egy csilis csirke receptjét vettem alapul, ami a Kiváló receptek szakácskönyvsorozatban (amerikai) található. ( Rick chilis csirkéje) Azért a Worchestershire szószt és a sáfrányt kihagytam.
