Tejfölös sajttorta gyömbéres eperszósszal

Már pontosan nem is tudom, hanyadik féle sajttorta a blogon, az éppen aktuális hűtő/kamra tartalomhoz igazítva. Az alap tökéletesen pótol bármilyen kész kekszből induló alapot, és mivel csak két doboz krémsajt volt itthon, kapott egy kis tejfölös pótlást a krém. Kicsit kevésbé sűrű így, de állagra ugyanolyan tökéletes maradt. Az eperszósz a szezonban adta magát, viszont mivel nem túl édes, és kicsit csípős a gyömbér miatt, a tortával együtt működik jól: a zsíros-édes krém és a pikáns szósz klassz párosításnak bizonyult.

Hozzávalók: (20 cm-es formához)

az alaphoz:
10 dkg vaj

12 dkg liszt

2. ek. cukor

csipet só

a krémhez:
40 dkg tejszínes krémsajt/soft cheese

15 dkg tejföl

20 dkg cukor

1 rúd vanília

csipet só

3 tojás

 

az eperszószhoz:

 

25 dkg eper

cukor ízlés szerint

1 kisujjnyi gyömbér reszelve

2 tk vaníliakivonat

 

A sütőt 180 fokra előmelegítettem.

A vajat a mikróban 400 watton 2 perc alatt  megolvasztottam (langyos legyen csak), és hozzákevertem az előzőleg összekevert cukorhoz, sóhoz  és liszthez. A kevercset a sütőpapírral bélelt formába szórtam, és egyenletesen elnyomkodtam az  alján. 15 perc alatt a sütő alsó harmadába tett rácson  megsütöttem - világos  aranybarna színűnek kell lenni a tésztának.

 

Ha kész az alap, a hőfokot 165 fokra vissza kell venni!

 

Egy teáskannában vizet forraltam.

Míg a kekszalap sült, a krémsajtot és a tejfölt egy nagy, mély tálban 3 percig a kézi mixerrel  nagy fokozaton habosítottam, alacsony fordulaton hozzáadtam a cukrot, a kikapargatott vaníliamagokat és  egy csipet sót. Ezután a krém közepébe mélyedést csináltam, beleütöttem 1 tojást, és csak annyi ideig kevertem a mixerrel, míg egynemű lett kevés, körülötte lévő krémmel, majd lapáttal összeforgattam a krém többi 90%-ával. Ugyanígy kevertem hozzá a többi tojást is. Így elkerülhető, hogy a felvert tojással sok levegőbuborék kerüljön a masszába, amitől azután rengeteg kráter jelenne meg sütés közben a torta felszínén.

A krémet a kihűlt kekszalapra öntöttem, a munkalaphoz ütögetve elegyengettem, a feljövő kis buborékokat egy hústűvel kipukkasztgattam :).

A kapcsos formát alul és körben 3 rétegben hajtogatott alufóliába burkoltam, nehogy a víz belefolyjon, egy nagyobb tepsibe raktam, a sütő középső rácsára tettem,  körbeöntöttem a lobogó vízzel, míg az alufólia engedte, és 165 fokon 60 percig sütöttem. A torta tetejére félidőtől lazán alufóliát raktam. A lekapcsolt, kinyitott sütőben hagytam egy ideig hűlni,ezután alufóliástól hideg vízbe raktam, majd hűtőbe került.

Az eperszószhoz az epret összevágtam, megcukroztam, ráreszeltem a gyömbért, hozzáadtam a vaníliakivonatot, és épp csak addig melegítettem, míg az eper kicsi levet eresztett, és villával könnyen összetörhető volt. Ezután turmixoltam és átpasszíroztam.

Minimum 4-5 órányi  hűtés után tálalható.

 

Chilis csirke enchilada

Nem sok kevésbé fotogénebb étel van, mint egy narancssárgás, olvadt sajtban és pirosas szószban úszó tortillatekercs, így marad ez az "épphogy  kivettem a sütőből"-kép - viszont kevés olyan étel van, amire nálunk egyöntetűen mindenki kijelenti, hogy akkor ilyet máskor is, sokat.

Az enchilada eredetileg azt jelenti spanyolul, hogy valamit jól becsilizünk, Mexikóban pedig a feltekert, chiliszószba mártott kukoricatortillát hívják így, aminek rengeteg változata van, még svájci is - igen, amit besamel-szerű szósszal készítenek. (Én mondjuk nehezen hiszem, hogy bárki svájci Mexikóba vándorol be, legalábbis mostanság, de állítólag volt ilyen, és így született ez a változat.)

Mindenesetre mindenki érezze felhatalmazva magát, hogy olyan enchiladat készítsen otthon, ami neki tetszik, a lényeg a szósz és a tortilla (amit én mindig búzalisztből csinálok, de senki nem jutott még pokolra egy boltban vett kész tortilla alkalmazásától sem). A cheddar (típusú) sajtokat már  Új-Mexikóban keverték az enchiladahoz, és szerintünk jól tették, én nem cserélném le ebben a receptben másra. Ehhez  a tekercshez csirkemellet kockáztam és sütöttem ki (főleg a gyerekek kedvéért) de legközelebb szép lassan sütött, szaftos egész csirke lesz a húsos alap.

Hozzávalók: (4 személyre)

8 (búza)tortilla:
45 dkg liszt
2,2-2,3  dl víz
fél kk. sütőpor
37 gr napraforgóolaj
fél tk. só

-70 dkg csirkehús, sütve
kb. 40 dkg zöldségkeverék (én kukorica-vörösbab-zöldborsó-gomba keveréket használtam), párolva
1 nagy  lilahagyma, vékonyra szeletelve
egy adag enchilada szósz (recept itt)
két pohár tejföl
30 dkg cheddar sajt

A tortillát ezer éve flat-cat recetpje alapján készítem: a lisztet elkeverem a sütőporral, majd az összes többi hozzávalóval és gyorsan egynemű tésztát gyúrok. 8 egyenlő részre osztom, megspriccelem kis vízzel és 15 percig konyharuhával letakarva pihentetem. Ezután egyenként vékony, kerek lappá nyújtom ( a 26 centis serpenyőbe pont beleférjen) és forró serpenyőben oldalanként kb 2-2 perc alatt kisütöm.

A kész tortillákat itt inkább négyzetesre nyújtottam, hogy jól passzoljanak a nagy jénaiba. Megtöltöttem a csirkehússal, a zöldségekkel,a lilahagyma-szeletekkel, megpöttyöztem tejföllel, 2 ek. szósszal, reszeltem rá kevés cheddart, feltekertem és besorakoztattam a tálba.

A maradék enchilada szósszal és tejföllel leöntöttem, ráreszeltem a maradék sajtot is és 180 fokos sütőben 20-25 perc alatt készre sütöttem.

A tortilla-lapok éppúgy elkészíthetők előre, mint a szósz: folpackban, feltekercselve jól elhallgatnak a mélyhűtőben.

Enchilada szósz

Lassan letaszítják a trónjukról az olaszos mindenféléket nálunk a mexikói, vagy inkább tex-mex kaják. Nem csodálom, mert eddig heti rendszerességgel rendelték a gyerekek és a legjobb házi pizzát, lasagna-t és bolognai spagettit is meg lehet unni, én legalábbis már így vagyok egy ideje vele.

A sztár most a tortilla, mindenfélével töltve, a quesadilla rengeteg sajttal, na és mostantól az enchilada. Ez eredetileg szimpla utcai kaja volt, sima tortilla chiliszószba mártva, innen alakult át mindenféle jósággal töltött és szószban sütött egytálétellé.

Ez a szósz szerintem itthon nem nagyon kapható készen, de semmiség elkészíteni, és  akár nagyobb mennyiségben is tárolni.

Hozzávalók:

3 ek olaj
4 dkg liszt
20 dkg sűrített paradicsom
fél liter húsleves
4 szárított chili
2 nagy gerezd fokhagyma
fél tk. só
1 kk. oregano
1 kk. római kömény

Az olajon megfuttattam a lisztet, majd egy rugós habverővel lassan felengedtem a levessel, Hozzáadtam a fűszereket és a sűrített paradicsomot, belenyomtam a fokhagymát és kis lángon zümmögtetve 15-20 perc alatt besűrítettem.

A hűtőben eláll egy hétig, de le is fagyaszthatjuk, ha nagyobb mennyiséget készítünk.

Két receptből raktam össze: ebből és ebből.

Epres-túrókrémes torta

Ennyi kihagyás után - olyan volt ez az április a munka szempontjából, mintha az évvégi őrület zajlana, és nem lesz különb a május meg a június sem - muszáj valami ütősebb poszttal visszatérni, és nemcsak mert muszáj, hanem mert  kifejezetten jól is esett egy kicsit végre félretenni minden mást, és tortalapokat sütögetni, krémet kevergetni, krémalapot főzni, házi tortillát sütni, enchilada szószt kipróbálni, kisütni rengeteg palacsintát, szóval a háromnapos hétvégén végre kicsit félretenni a munkát.

Kicsit csalok azért ennél a receptnél, mert ezt a spéci piskótát már  máskor is készítettem: előnye,hogy az ilyen magas tortához is jó, szilárdan tartja formáját, ezt viszont nem az amerikai recepteknél szokásos rengeteg plusz cukor és liszt hozzáadásával érjük el, hanem forró tejjel-vajjal.

A krém alapreceptje a kedvenc vajkrémem:  a rengeteg krémben összesen 7 (!) dkg cukor van, a tojásos puding-alaptól könnyű és habos,és itt még rátett egy lapáttal a túró is. Nem mertem 25 dekánál többet adni hozzá, de a tapasztalatok alapján azt mondhatom, nyugodtan lehet akár 40 dkg túrót is hozzátenni, gyönyörűen meg fog állni. Csak a túró miatt került bele még összesen 2 evőkanálnyi porcukor, szerintem ez tökéletesen elég, hiszen a piskóta is édes, így  az eperrel együtt tökéletesen üde,friss ízeket kapunk.

A torta magas és hatalmas,  16 szelet simán kijön belőle.

Hozzávalók:

-a 4 réteghez két adag az alábbi piskótából, 18 cm-es formában sütve:

3 tojás

10 dkg cukor

15 dkg liszt

1 púpozott tk. sütőpor

1,3 dl tej

5 dkg vaj
1 kk. só
1 tk. vaníliakivonat/1 vaníliáscukor 

A sütőt 175 fokra előmelegítettem

A tejet és a vajat addig melegítettem, míg a vaj megolvadt, majd kis lángon felforrósítottam - ez kb. pont addig tart míg a tojásokat a cukorral felverjük, de ne forraljuk fel.

Egy mély tálban a kézi mixer legnagyobb fokozatán felvertem az egész tojásokat, majd fokozatosan hozzáadtam a kristálycukrot és további 6 percig vertem.

Rászitáltam a  sütőporral és sóval elkevert lisztet 3 részletben, és egy lapáttal óvatosan elkevergettem. Hozzákevertem ugyanilyen óvatosan forgatva a forró, vajas tejet, és a vaníliakivonatot és az alján sütőpapírral bélelt kapcsos formába öntöttem.

Középső rácson tűpróbáig, 20-25 percig sütöttem, az utolsó 10 percben egy alufóliával lazán takartam a tetejét.

Rácson hűtöttem ki, kettévágtam, és ugyanígy sütöttem meg a másik felét is a tortának.

-a krémhez:

1,5 dl tej

7 dkg cukor

egy rúd vanília vagy 2 ek vaníliakivonat vagy 2 vaníliáscukor

10 gr étkezési keményítő

1 egész tojás 

 -majd a krémhez még:

20 dkg szobahőmérsékletű puha  vaj

csipet só

25 dkg túró (én Oké-t használtam,mert aprószemű)

2 evőkanál porcukor
kb. 40 dkg eper, 1 cm vastagra szeletelve

 

A krémhez való vajmennyiséget és a túrót  kivettem a hűtőből, hogy szobahőmérsékletűre melegedjenek.

A krémalaphoz a tejet a vaníliarúd kikapart magjával egy kicsi lábasban  melegíteni kezdtem. A cukrot és az étkezési keményítőt elkevertem, hozzáadtam az egész tojást is, majd a meleg tejből 4 evőkanálnyit. Ezt a simára kevert langyos alapot adtam hozzá a melegedő tejhez és közepes lángon, kevergetve addig főztem, amíg besűrűsödött - amikor elkezd picit bugyogni, egy perc után  le kell húzni a tűzről, mert "visszaenged" a keményítő, ha túlfőzzük. A tűről levéve a mély, literes mérőkancsómba öntöttem - mivel nem túl nagy mennyiség, muszáj, hogy beleérjenek a habverők rendesen - és a kézi   mixer legnagyobb fokozatán addig habosítottam, míg langyosra nem hűlt. Ez a lépés nem hagyható ki, mert extra sok levegőt visz a masszába, és tökéletesen  sima, fényes alapot kapunk vele, továbbá nem lesz bőrös sem. Nem rossz, ha van egy állványunk a kézi mixerhez, de tehetjük hideg vízbe az edényt, így gyorsabban hűl felverés közben.

Meg kell vári míg teljesen kihűl a (tulajdonképpen) puding szobahőmérsékletűre - és ekkor ismét jól fel kell verni a mixer habverőjével.

A kihűlt  vajkrém alaphoz kanalanként hozzákevertem  a puha  vajat a mixer habverőivel magas fokozaton, így a  szobahőmérsékletű krém   habos és levegős lett. Ezután beleadagoltam a túrót is.

(Azért fontos az azonos hőmérséklet,hogy ne legyen ronda, kásás a krém, ha a vaj kicsapódik/megolvad.)

 

A piskótarétegek szélére habzsákkal nyomtam egy-egy ujjnyi vastag kört a krémből, belül megpakoltam a megmosott és felszeletelt eperrel, és kitöltöttem egyenletesre a krémmel.

A kevés maradék krém került a tetejére és kicsit áthúztam vele a torta oldalát is.

Zabpelyhes-banános-nutellás keksz

A francia cukrászattól sok-sok fényévre lévő univerzumban léteznek ilyen sütik: összemérjük, egy villával elkeverjük, kanállal kiadagoljuk, megsütjük. És azután eltűnik egy szempillantás alatt, biztos egy fekete lyuk nyeli el.

Hozzávalók:

4 dkg aprószemű zabpehely
2 ek. tej
10dkg liszt
10dkg cukor
3 gr sütőpor
késhegynyi fahéj és őrölt szerecsendió
7+3 dkg nutella
1 érett,nagyobb banán
1 kicsi tojás

A zabpelyhet a tejjel meglocsoltam, félreraktam,  a lisztet, cukrot, sütőport és fűszereket elkevertem. Hozzáadtam  a nagyobbik rész nutellát és az összetört banánt, homogénné kevertem, és hozzáadtam a felvert tojást is.Belekevertem a zabpelyhet, majd a maradék nutellát beleforgattam, ezt direkt nem kevertem el rendesen, hogy a keksz kicsit tarka maradjon, és fél órára hűtőbe raktam.

A tésztából  teáskanálnyi halmokat szedtem egy   sütőpapírral bélelt tepsire, egymástól 4-5 centis távolságra – erősen terülnek sütés közben - és 175 fokon körülbelül 10-12 percig sütöttem.

Sütés után még puhák a kekszek, ezért egy-két perc pihentetés után lapáttal szedtem rácsra őket, és ott hűtöttem ki -így is puha, piskótaszerű állaga maradt.

Hajtogatott, gyors krumplis pogácsa

Kívül vékony ropogós héj, belül levegős, puha tészta. Hát ez a legjobb mind közül, a poros lába nyomába se ér egyetlen félkészen vehető vagy gyors-sütödében árult pogi, és ezt még a gyerekeim is elismerik, akiket csak minden második alkalommal lehet lebeszélni az ilyesmikről; az a szerencse,  hogy a legközelebbi  metróaluljáró legalább húsz kilométer, és nem is esik útba.

A receptet még anyukám kapta valakitől gyerekkoromban, megsütötte párszor, azután valahogy kikerült a sütési menetrendből, de most újra bekerült, nálunk, és benn is marad. Ahogy az már az ilyen recepteknél lenni szokott, a liszt mennyisége úgy volt meghatározva, hogy " amennyit felvesz" - ez függ a liszt és a krumpli fajtájától is, a lényeg, hogy könnyen formázható, se túl sűrű, kemény  se túl lágy tésztát kapjunk - alálisztezni viszont mindig kell, hogy ne ragadjon.

Hozzávalók:(3 nagy tepsihez)

1 kg főtt, áttört krumpli

3 dkg élesztő

35 dkg tejföl

1 kk.cukor

5 dkg puha vaj

2 tk.só

kb. 55-60 dkg liszt

plusz liszt a nyújtáshoz-szaggatáshoz

1tojás a megkenéséhez

kevés sajt, reszelve és só a szóráshoz

A sós vízben megfőtt, áttört krumplit langyosra hűtöttem. A közepébe mélyedést készítettem, a tejföl egyharmadát meglangyosítottam, belemorzsoltam az élesztőt és elkevertem a cukorral, 10 perc alatt megfuttattam . Elkevertem, a többi tejfölt, a puha vajat  és a sóval elkevert lisztet is hozzáadtam, és kézzel pár perc alatt egynemű tésztává gyúrtam.

A sütőt 200 fokra előmelegítettem.

Lisztezett szilikonlapon nagyobb téglalappá nyújtottam, alulról-felülről meghajtottam, majd keresztben is áthajtottam. 10 percenként még háromszor hajtogattam így az újra kinyújtott tésztát, majd 2 részre osztottam, hüvelykujjnyi vastagságúra nyújtottam, késsel irdaltam a tetejét, lekentem a felvert tojással, sajttal szórtam, majd rendszeresen  lisztbe mártogatott 3 centis kiszúróval szaggattam, sóval megszórtam.

Sütőpapírral bélelt tepsiben kb. 25 perc alatt sültek készre, ekkor a pogik alja picit kopogós, a teteje aranyszínű. Belül a sütés után még nagyon puha, sűrű a tészta, kihűlés után tökéletes - de persze langyosan a legfinomabb, melegen pedig durván rosszullétig lehet enni...

Meleg sárgarépa saláta

Hogy mi köze van a répának a húsvéthoz? Semmi, éppúgy, ahogy valójában a nyúlnak se. Húsvéti receptek oldalt, ide meg jön a múlt hétvégi köret, ami egy fűszeres-morzsás lazacnak volt a kísérője. Szerintem nyugodtan lehetne önálló kaja is, én legalábbis beérném egy nagyobb adaggal, de férfiak előtt ezt inkább ne hangoztassuk.

A fekete szezámmag helyett pont ugyanolyan jó a sima is, ráadásul jobban látni, hogy mikor kezd megpirulni, nem kell annyira óvatoskodni. A pekándiót  mogyoróval helyettesíteném, a juharszirup helyett használhatunk mézet is, bár ez nyilván akkor már  egy más étel lesz, de sebaj. A legjobb benne egyébként a ropogós szezám, a pirult dió és az enyhén karamellizálódott szirup az éppcsak megpárolt roppanós zöldséggel.

Hozzávalók:

20 dkgsárgarépa

2 dkg vaj

nagyobb csipet só

egy marék pekándió,aprítva

2 teáskanál fekete szezámmag

2 ek juharszirup

Egy nagyobb serpenyőben kissé megpirítottam a szezámmagot, félreraktam.

A vékonyra szeletelt répát a serpenyőben  felforrósított vajra dobtam, erős lángon  átforgattam, sóztam,  lefedve 5 percig pároltam. A fedőt levéve a legnagyobbra vettem a lángot, megszórtam a dióval, 1-2 percig kevergettem, hozzáadtam a juharszirupot is, még egy percig pirítottam, a tűzről levéve megszórtam a szezámmaggal.