Chocolate chip cookie

Nálunk ő vetekszik a gyerekek szívében a linzerrel az első helyért az itthoni kekszek közül. A meglehetős sötét vasárnap délután vigaszsütijét darabra el kellett osztanom, mondanom sem kell, hogy nekem elég volt bőven kettő is, a többi 20 meg egy órán belül elfogyott nyom nélkül, na és mellé rengeteg tej, mert úgy az igazi. 

Van aki ezt a sütit kicsit ragadósan-puhán szereti, sőt, azt mondják, az az igazi. Nálunk inkább az a menő, ha állagban hasonlít a multikban kapható szemérmetlenül drága nagyon porhanyós kekszekhez. És hiába a  profi cukrász receptje, mivel nem vártuk ki a 24 órás pihentetési időt, a tészta inkább porhanyós-omlós-morzsálódós-szájbanolvadós maradt, de senki nem reklamált. A fűszerek furcsán hathatnak, de a kombináció tökéletesen hozza a klasszikus chocolate chip cookie aromát :).

Hozzávalók:

30 dkg liszt

20 dkg vaj

10 dkg (barna nád)cukor

10 dkg cukor

1 tk. sütőpor

1 tk. szódabikarbóna

fél tk. só

1 késhegynyi őrölt szerecsendió

fél kk. mandulaaroma ( a fehér színű, drOetket)

1 ek vaníliakivonat vagy 2 csomag vaníliáscukor

1 tojás és 1 tojás sárgája

15 dkg étcsoki chip vagy felaprított étcsoki

A szobahőmérsékletű puha  vajat, a kétféle cukrot, a fűszereket, a sütőport és a szódabikarbónát kis fokozaton simára kevertem - elég ha egynemű a keverék, nem kell habosra keverni! Hozzákevertem az egész tojást és egy sárgáját, azután elkevertem a liszttel, majd a csokichips-szel.

Két részre osztottam a tésztát és 4 cm átmérőjű rudakká formálva folpackban  hűtőbe raktam pár órára. (24 óra egyébként az előírt idő.)

Ezután késsel egyenlő darabokra vágtam - 4 dkg-osak voltak, de legközelebb kisebbek lesznek, mert hatalmas sütik lettek így is - gombócot formáltam belőlük, a sütőpapírral bélelt tepsin egy bögre aljával ellapítottam és 175 fokos sütőben 10 percig sütöttem.Ekkor még puha, de rácsra téve kell kihűteni, és akkor pont omlós-morzsálódós lesz.

Az egyik adagot kb 5 cm átmérőjűre, ujjnyi vastagra  lapítottam, így  ducibb kekszek születtek, mindenkinek ez ízlett jobban, a másik adag fél centis volt csak, ekkor nagy tenyérnyi kekszek jöttek ki a sütőből.

A forró süti tetejére szórtam még pár bespájzolt csokichipecskét, ami a süti melegétől szépen krémesre olvadt rajta.

Az eredeti recept sokkal több csokit tartalmaz, tej- és étcsokit vegyesen, de szerintem ennyi  is bőven elég volt egy szuper csokis kekszhez.

A recept innen.

Gesztenyés-zsályás tekercs

Tulajdonképpen  töltelék volt a karácsonyi pulykához - a tökéletes pulykasült készült megint - , csak rendhagyóan teljesen a pulykán kívül sült,  kényelmesen, a sütési idő utolsó 30 percében. Önálló ételként is simán  is megállja   a helyét, sőt vega is lehetne, ha elhagyjuk a bacont, bár nem árt valami alternatíva, ami jól is néz ki, meg összetartja a tulajdonképpen zsemlemorzsa/kenyér  alapú cuccot. A gesztenyétől meg a zsályától igazán különleges íze lett, na persze a gyerekek nem kértek, de télre még tervezem elkészíteni egyszer valami hús mellé, nekem annyira bejött. Elkészíteni rém egyszerű, oké, hogy a gesztenyét pucolni kell (én nem használnék natúr pürét, mert direkt kellenek bele az apró kis gesztenyedarabkák) de azt szintén egybe lehet kötni a hússütéssel, és ahogy rájöttem, egyáltalán nem macerás. 

Hozzávalók: (köretnek 8 személyre)

2 dkg vaj

1 nagy fej vöröshagyma

20 dkg héjas gesztenye

10 dkg mogyoró 

zsemlemorzsa

tojás

8-10 zsályalevél ( én még találtam a kertben a vékony hólepel alatt karácsonykor)

10 dkg zsemlemorzsa

1 késhegynyi őrölt szerecsendió

2 nagy tojás, felverve

8-10 szelet bacon (kb 20 dkg)

A gesztenyét előző este beáztattam, másnap keresztben bevagdostam, majd  egy kisebb tepsiben egy pohárnyi vizet aláöntve a sülő pulyka alá tettem a 150 fokos sütőbe 20 perce. Még elég  forrón - nem árt egy főzésben edzett kéz hozzá, persze - villámgyorsan megpucoltam és hűlni hagytam.

A hagymát a vajon kevergetve puhára pároltam, hozzáadtam a felaprított zsályát és még egy percig   dinszteltem. A gesztenyét apróra, a mogyorót durvára vágtam aprítógépben, majd minden hozzávalót összekevertem.

Egy nagy alufóliát  megvajaztam, és kicsi rálapolással keresztbefektettem rajta a baconcsíkokat, és nyújtófával kicsit meglapogattam őket. Hosszában rúd alakban elegyengettem a tölteléket, majd a fólia segítségével ráhajtottam egyik oldalról a baconborítást, majd a másik oldalról is úgy, hogy szorosan tartson a fólia körben, a fólia két végét pedig összecsavartam. 

30 percet sült a pulyka mellett 150 fokon, azután kibontottam fóliából, hogy a bacon is kapjon színt, ehhez 10 perc kellett csak 175 fokon.

Picit kihűlve vékonyabban is szeletelhető, de a bacon-ök mellett egyébként adja magát egy-egy emberesebb darab.

Karácsonyi torták - Sacher torta (műelemzés)

Vannak nagy művészek, aki egész életükben egyetlen témát járnak körül: szúrós szemű németalföldi polgárokat festenek szakmányba, vagy kék kockákat helyeznek el a vásznon, sárga sávok között. Másoknak Rudolf, a piros orrú rénszarvas az állandó múzsája, és évek telnek el a kompozíció és a technika tökéletesítésével. Az idei kísérlet érintette a színezést: - figyeljük csak meg a kompozíció festett darabjait; az egyensúlyt, amely a gyerekes középre-a-fő-téma koncepciója helyett az aranymetszés elveinek megvalósítására irányuló - kétségtelenül csak tapogatózó - szándékot mutat, és a figurális kidolgozást, amely az előző évihez képest egyértelmű fejlődést mutat a rénszarvas, mint felismerhető egyed irányába. Emellett a lobogó sál megjelenítése az állat nyakában dinamikát visz az alkotásba, ahogyan egyébként a naiv művészeti irányzatra jellemző kidolgozású baktató lábak ábrázolása is. Mindezeken túl azonban egy kérdésünk marad: mit keres ott az ünnepkörtől idegen nyúl? 

Vajon a művész ambivalens vágyát fejezi ki a karácsonyi tortán a Húsvét felé? Vagy mélyen rejtett szimbolikája van, amit majd egy időskori visszaemlékezésből tudhatnak meg a rajongók?  Vagy csak a vissza a természetbe rousseau-i elvek mentén kíván  közelíteni az alkotás a hómezőkön zajló, a tél hidegségét és sötétségét legyőző valóságos történések ábrázolásához? Nem tudjuk a választ, de azt mindannyian tudjuk, hogy az igazi műalkotások mindenkiben más-más, sokszor megválaszolhatatlan kérdéseket vetnek fel...

Torta: Sacher

Karácsonyi torták- Fatörzs torta (műelemzés)

Megvan még az alkotó tavalyi fatörzse? Az alapok ugyanazok (recept is itt található) azonban átütő koncepcióváltás tapasztalható. A megszokott, hagyományos formából kitörő művész újraértelmezte az fatörzs fogalmát: az ezerszer ismételt klisé helyett horizontális síkban helyezte el az alkotást, amit akkor lehetne igazán értékelni, ha ehhez nem egy Pierre Hermé nevű cukrász adta volna az ötletet. Lépjünk túl azonban ezen a kényes problémán és vizsgáljuk meg a művet a maga valóságában: a gondosan évgyűrűzött rönk körül pszichedelikus gombák virulnak, harsányzöld fűszálak jelképezik az élniakarást és az ég felé törekvést, és a burjánzó Életet jelképező virág ( insider  információink szerint: apró szulák) kezdi körbefonni a halott objektumot. A koncepciót árnyalja egy furcsa, gülüszemű állat felbukkanása a peremen, melynek szimbolikája nem tisztázott, azonban megállapítható, hogy a tavalyi fatörzshöz képest az idei karácsonyon kissé fantáziadúsabb, bár megjelenésében statikusabb - és hogy is fejezzem ki, Pierre Hermé ötlete ide vagy oda - némiképp hatásvadász, a giccs határait feszegető  alkotás született. 

A műelemzés nem tud mit kezdeni a birtokába jutott hangfelvételnek, mely a mű születése közben készült, de a koncepció teljes megértése kedvéért közzétesszük:

 Én: Oké, akkor amíg összeállítom a tortát, addig csináljátok meg a marcipándíszeket!

Segéd1, 2,3: (továbbiakban S1,S2,S3):Hol a marcipán?

S1,S2,S3:Hol az ételszínezék?

S1,S2,S3:Hol a vágódeszka?

S1,S2,S3:Hol van kés?

S1: ..és milyen gomba legyen?

Én: Hát piros pöttyös, természetesen...

S2: De hogy csináljam a gombát, anyaaaa....????

Én: Látod így gombócolod, azután egyik felével odalapítod a tányérra, kész is a kalapja.

S3: Oké, én csinálom a pöttyöket

...

 

Én: Ez nem fű...

S1: Már miért ne enne fű??

Én: Vastag. Úgy néz ki, mint egy bokor.Nem bokrot kértem, füvet.  És vegyetek elő kést, én nem érek rá, úgy normálisabb a széle. Nem ilyen cakkos...

S1:Ne kritizáld a füvemet, ezek teljesen jó füvek!!!

Én: Csináljatok szép gombákat és füveket, majd megszavaztatom az olvasókkal, melyik a legszebb.

S2: Néééézd Apa, direkt elrontja a gombáinkat!! Azok nem is pöttyök, hanem plecsnik!!Azt akarja, hogy az övé nyerjen!!!

S3: Persze, mert a Te gombáid kalapja mind béna..na és a tönkje... ez nem csiperke, bocskora is kell!

S1: Jó, akkor te csinálod a bocskorokat.

S3: Nem vagyok cipész.

S1,S2: HA-HA.

...

S1: Így üres lesz a torta teteje. Kell rá valami.

Én:Nem, nem kell.

S1: De kell. Egy növény, ami felfut rá, folyondár.

Én: De ez nem trópusi erdő!!!

S1: Oké, akkor egy virág. Csinálok egy apró szulákot.

Én: Miiiiit??

S2 ésS3: Igen, igen, az nagyon jó lesz.

S3: Én pedig csinálok egy gyíkot.

Én: Nem, nem,  nem teszünk a TORTÁMRA hüllőket.

....

S1: Na tessék látod milyen szép virág.Neked csináltam.

Én: Ez apró szulák??? Városi gyerek, látszik, sose kapáltál. Az nem is ilyen. Nem ilyen a szirma.

S1: De akkor is szép. Tedd fel.Persze, nem is értékeled, hogy milyen szép virágot csináltam NEKED.

S3: Kész a gyík.

S2: Ez nem is gyík!! Ez úgy néz ki, mint Ned varázsgőtéje a rajzfilmben.

S3: Jóóóóó,  akkor legyen gőte.

Én: Nemár, azt akarod, hogy tényleg feltegyem rá..........?

S3: (nagyon cuki nézéssel): Anyaaaaaaaaa.....

Nehéz a művészek élete.

Kívánok mindenkinek...

Pannacotta gránátalmás narancsos ötettel vagy karamellizált diós-mandulás öntettel

Az elronthatatlan és ezerféleképpen ízesíthető desszert. látványos, kiadós, egyszerűen csak követni kell az olaszok receptjét: Csak tejszín, minimális zselatin és cukor, enyhe besűrítés. Aki tart a formából való kiszedéstől, nyugodtan tálalja valami helyes decis körüli pohárban, akár egy sima vizesben is  egy szalaggal (mármint a poháron körbe...) 

Nálam szabály, hogy ünnepekkor nem fotózok, így a tavalyi karácsonyi menü desszertje nem is került fel a blogra, viszont a héten  trüffelhez bontott tejszín panna cottában végezte, és érdekes módon senki nem kifogásolta, hogy egy egyszerű hétköznapi ebéd végén még előkerült a hűtőből. Kipróbáltam hozzá egy kis karamellizált csonthéjas variációt is, és annak, ha lehet, nagyobb sikere volt, mint a gránátalmásnak.

Hozzávalók (4 személyre)

3 dl tejszín (nem főző, 30%-os zsírtartalmú)

2 lap zselatin

2-3 dkg cukor

- a gránátalmáshoz.

1 gránátalma

1 kk méz

2 ek. portói vagy  édes vörösbor esetleg valamilyen hozzá passzoló likőr

kevés frissen reszelt narancshéj

- karamelles-csonthéjashoz:

2 ek cukor

2 ek durvára vágott dió, mogyoró, és szeletelt mandula vegyesen

csipet fahéj

2 ek tejszín

A lapzselatint összetördeltem, 1 ek. vízben állni hagytam. A tejszínt a cukorral egy kis lábasban, alacsony lángon 5-7 percig csendesen forraltam. Néha nem árt megkeverni, ne bőrősödjön. A tűzről lehúztam, a zselatinról a felesleges vizet leöntöttem, a tejszínben oldódásig kevertem.

A muffinsütő alját bevajaztam és 4 forma alját kerekre vágott sütőpapírral béleltem. A kihűlt tejszínes keveréket elosztottam a bélelt formákban. Kb 6-8 óra hűtés kell minimum neki, ijesztően folyékony, de tökéletes lesz, lágy, de a formáját megtartja, semmi gumikocsonya érzés :).

Egy vékony pengéjű kést kell körbefuttatni a formát, picit megpiszkálni a papírt alul, és szépen kijön. A másik, tökéletesebb mődszer a rövid időre forró vízbe mártás, itt ekkor a fémmel érintkezve kicsit enged a zselatin, ez egyrészt egyedi fémformánál működik jól, viszont ezt a módszert  azért nem szeretem, mert nagyon nehéz eltalálni, hogy ne kapjunk félig folyós panna cottát belőle.

A gránátalmás szószhoz fél gránátalmát a citromfacsarón kicsvartam és összeforraltam a többi hozzávalóval, hogy enyhén szirupos legyen. A másik fél gránátalmából kiütögettem a magokat, a szósszal és a friss magokkal tálaltam a desszertet.

A karamelleshez egy kislábasban 2 ek cukrot nagy lángon melegítettem, míg a széle elkezdett karamellizálódni, ekkor hozzákevertem a csonthéjasokat, és addig kevergettem, amíg a karamellizált cukor be nem vonta őket, - ez nagy lángon nagyon gyorsan megy. A tűzről lehúzva hozzáadtam a tejszínt,a pici fahéjat, és visszaraktam kis lángra, hogy egy kicsi visszaoldódjon a tejszínbe a karamellből. Így a lágy desszerthez volt szósz is, és ropogós pirult dió,mandula, mogyoró is.

Akinek juharszirupja van, sok, mint most nekem, amit érthetetlen módon megint csak külföldről cipeltem haza, (értetetlen módon pont felébe kerül mint itthon, pedig oda is át kellett hozni Kanadából) az mindenbe juharszirupot tesz, így kapott még egy evőkanállal az alapdesszert és hát nem rontotta el.

Klasszikus linzer karácsonyra

Ha minden hétvégén sütnék, akkor is eltüntetnék pillanatok alatt. Így aztán most kifejezetten dugdosnom kell, szigorúan osztogatva egyet-kettőt,  pedig a decemberi utazásom miatt a héten egyszerre pótolom az adventi hétvégék gyűjtögetős sütisütését, ezzel csak a moszkauer tud versenyezni, vagy a zserbó aprósüti, esetleg.

Bár klasszikus linzer szinte mindenki sütött már, aki kicsit is tud sütni-főzni, sőt nálam is szerepel egy verzió, ez azonban icipicit más, na és jó pap is holtig tanul alapon kipróbáltam pár trükköt, amitől abszolút profi és percíz külsejű lett, nem mintha nem lenne ugyanolyan jó, ha kicsit csálébbak a sütemények, de nekem ez most terápia, végre szabadságon vagyok, és molyolhatok kedvemre a konyhában.

Az arány: 3:2:1 a liszt-vaj-porcukor között, karácsonykor megérdemel fél rúd igazi vaníliát, és pár kivitelezési trükköt, ha belefér az időbe.Legeslegjobb valamilyen savanykás lekvárral, ez alapesetben ribizli, szerintem boltban nem igazán kapható, én szinte csak a linzer kedvéért rakom el, és rejtegetem a pár kisüveget a kamrapolcok mélyén, főleg, hogy a ribizli macerás, szemezgetni, azután  passzírozni kell, sokkal munkásabb mint más dzsmek, így nálam is kevesebb van belőle.

A formáról annyit, hogy talán egy Lidl-ben vettem, borzasztóan elégedett vagyok vele, tökéletesen működik, bár műanyag, de precíz, minden formának van egy lyukasztott párja, így nagymamám gyűszűje az evőeszközös fiókban pihent.

Hozzávalók:

30 dkg liszt

csipet 

20 dkg hideg vaj

10 dkg porcukor

1 tojás, felverve

fél rúd vanília kikapart belseje

A lisztet a sóval elkevertem, a vékony lapokra vágott hideg vajjal gyorsan elmorzsoltam (aprítógép tökéletesen jó hozzá), a vaníliarúd magjait elkevertem a porcukorral, hozzáadtam a vajas morzsához, összkevertem, hozzáöntöttem a tojást és gyorsan homogén masszává gyúrtam. 

Trükk no.1:Lehetőleg ne melegedjen fel a tészta a kezünktől, akkor nem tartja meg majd szépen a formáját és könnyebben odakap.

TrükkNo.2: ujjnyi vastag lappá nyújtva folpackba csomagolva egy órára hűtőbe raktam. Ez megint kell a szép eredményhez.

Trükk 3: a hűtőből kivett tésztát megfeleztem, egyik fele várt a hűtőben, a másikat két folpack között 3 mm vékony lappá nyújtottam. Ezzel el lehet kerülni a folyamatos lisztezést, a tészta állaga pontosan ugyanolyan marad. a maradékokat is gyorsan kinyújtva használtam fel a tészta felét, ezután jött a másik fele.

180 fokra előmelegített sütőben sütőpapírral bélelt tepsiben 10-12 perc kellett a sütéshez, gyönyörű világos maradt, és finom omlós már ekkor is, mert nincs benne a nyújtáskori plusz liszt.

Ebből az adagból viszonylag kisebb, 4 cm átmérőjű formákkal több mint 3 tepsinyi forma,  50 db kész ribizlis linzer lett.