Tejberizs karácsonyra

Le vagyok maradva. Igen. De ez egyik évben sem újdonság. Sőt, úgy gondolom, valószínűleg csak egy UFO képes mindent gördülékenyen, totálisan az előre jól megtervezett ütemben, kisimult mosollyal az arcán megszervezni  december második felében. Egyesek persze úgy gondolják, hogy az év összes többi hetében se vagyok erre képes...:), de ez nem ide tartozik, ugye. 

És az UFÓK meg nem is blogolnak. 

Szóval a tejberizs. Egy gasztroajándék, egy luxustejberizs, vagyis inkább sokféle, az ötletet kinn egy hype  - nem is hype, hanem előkelő, és az nagyon más...- gourmand boltban láttam, ahol kemény eurókért árusították a tejberizst, igen, celofánzacskóban. Tehát hajrá, ilyet mi is tudunk.

Hozzávalók:

20 dkg arborio vagy carnaroli rizs (CBA, Tesco kilós, dobozos kiszerelésben 800 Ft alatt)

7 dkg cukor

aszalt gyümölcsök

csokicseppek

fahéjrúd

vaníliarúd

csonthéjasok apróra vágva vagy darálva

mandulapehely

jó minőségű tejkaramell

alkoholos bonbonok

szárított citromfű vagy levendula

rózsabors

vagy, amit akartok.... a szilárd hozzávalók mennyisége  ennyi  rizshez az íz intenzitásától  5-10 dkg legyen
 

A rizst, a cukort és a különféle, fantáziánkra bízott  hozzávalókat látványosan  rétegezzük - pont alkalmas méretű üveget talán nehezebb taláni a kamrában most, mint májusban, mikor már végét járják a dzsemek és lekvárok celofánzacskóba,  csini masnizzuk, elnevezzük és címkézzük  mondjuk konyakmeggyes-álom-tejberizsnek, vagy a képen lévőt zöldcitromos-cseresznyés-fahéjas csodának, és a megajándékozottat  ellátjuk azzal a jó tanáccsal, hogy a cuccot egy evőkanálnyi  forró vajban vajban forgassa át, és összesen kb. egy liter felforrósított tejet fokozatosan hozzáadva, mindig kevergetve főzze puhára 20-25  perc alatt. Inkább desszertnek, inkább hidegen, de ez az ízösszeállítástól is függ.

Kekszek adventkor: Juharszirupos-pekándiós shortbread

 

Ő az. Igen. A legeslegjobb. És egyszer egy évben van karácsony, tehát mindenki, aki jó volt, megérdemli a drága juharszirupot, a drága pekándiót és belőlük ezt a kekszet. Ha kisült, gyorsan zárjuk magunkra a konyhaajtót, különben még langyosra se tud hűlni.

A juharszirup dominál talán benne, még akkor is, ha az "A" tipusú, enyhén karamelles fajta (dm Alnatura)  és   bár pekándiót leginkább csak  diákcsemegében lehet látni (jó, biztos, a Culinarisban tartanak, de ha valaki tud megfizethető kategóriájú lelőhelyet, ne habozzon kommentelni; kóstoltam nemrég Savannah-ból, és igen, ott is aranyárban adják, hiába tele pekánnal  az egész állam) de ősszel volt az az Aldiban egészen emberi áron, na abból dugtam el ehhez a kekszhez, előre megfontolt szándékkal. Viszont a juharszirup kivonat szerintem már nem hiányzott belőle, így jó egyensúlyban volt a két ütős résztvevő.

Hozzávalók: (45-50 kekszhez)

22 dkg vaj

15 dkg cukor

1 nagy tojás sárgája

0,6 dl juharszirup

35 dkg liszt

fél tk. só

5 dkg aprított pekándió a tésztába

és kell rengeteg a tetejére, de anélkül is finom

1 tojás a kenéshez

barnacukor a kekszek megszórásához

A liszet és a sót átszitáltam, és belekevertem az apróra vágott pekándiót. (Ne hagyjuk ki a  szitálást, nincs sütőpor a tésztában.) A cukrot és a  szobahőmérsékletű vajat kézi robotgéppel a legnagyobb fokozaton habosra kevertem. Hozzáadtam a juharszirupot és a tojást, majd alacsony sebességen fokozatosan a lisztet. A tésztából lisztes kézzel lapos korongot formáztam és másfél órára betettem a hűtőbe.

A pihentetés után lisztezett munkalapon gyorsan alig fél centi vékonyra nyújtottam, öt centis köröket szaggattam, sütőpapírral bélelt tepsire raktam, tojással kentem, cukorral szórtam és egy fél pekándióval dobtam meg a külcsínt. (Na ehhez kellett volna  komolyabb mennyiségű dió, de a sima diósak is fogytak rendesen.)

180 fokra előmelegített sütőben 10 perc alatt sültek a szélükön aranybarnára, rácson hűltek ki.

Martha Stewart receptje.

Erős felindulásból elkövetett kávés macaron

Először is elnézést kérek közeli családtagjaimtól, akik, mikor megkérdeztem, mégis mi lenne jó a kicsik (kétéves) szülinapjára, azt válaszolták: macaron. A gyerekek macaront kérnek :). És nem kaptak. És azoktól is, akik olvasgatják itt a macaronos bejegyzéseket, kommentben vagy e-mailben kérdeznek, és akkor azt a választ (is) kapják, hogy hát a precizitás, meg a páratartalom, meg a keverés-forgatás satöbbi,satöbbi, a sok okosság.

De ez a macaron tulajdonképpen csak egy vadhajtás, egy halálraítéltnek gondolt próbálkozás, amiből azután összesen 6, teljesen  tökéletes macaron lett, és rácáfolt minden eddigi szabályra. Mert a macaronkészítés, úgy látszik, ilyen. Mint a Zélet. Szeszélyes, változatos, váratlan, meglepetésekkel, bosszúsággal és sikerélménnyel teli. Csak az fogjon bele, aki nem szeret unatkozni....

Szóval szomorkodott  1 darab tojásfehérje a konyhában már szombat óta, (2x24 óra), kerülgettem ebédidőben,  és mivel pár napja botlottam bele egy receptbe, ami egy tojásfehérjéből indít David Leibovitz csokis macaronjából kiindulva, úgy gondoltam,  félkézzel -és főleg gyorsan, mert hét közben nincs idő ilyenekkel szórakozni - mégis kipróbálom a receptet,  ezekkel a béna mennyiségekkel, amiket utálok,  - főleg A Nagy Precizitást Igénylő Macaronnál - , mint cup, meg fél cup, evőkanál, az "egy nagyobb tojásfehérje" kitételről már nem is szólva.

Legfeljebb lesz 10-15 darab kávés tojásfehérjepalacsintám, nagy kár a házat alapanyagban nem éri.

És különben is takarékosan járok el, hiszen mi mást lehetne ezen kívül csinálni egy két napja a konyhában gubbasztó  tojásfehérjével, mint kidobni?? Ráadásul őrölt kávés ízvariáció, legalább  nem kell kínlódva kitisztítani a kávédarálót a mandula és a porcukor összeőrléséhez.

A tojásfehérjém nagyobbnak eleve nem volt mondható, és két nap a meleg hétvégi konyhában még csak rontott a helyzeten. Ehhez képest mégis sikerült  egy túl nagy edénybe raknom, nem baj, haladjunk, a tál alján kapargatta a mixer. A mandula és a porcukor ment a kávédarálóba, amiben volt kb. 1 teáskanálnyi mennyiség a reggeli kávéból. Jóleszannyiiselég. Cukrosdoboz elő, vajon mekkora lehet D.L. evőkanala? Legyen kisebb, mert az ő tojásfehérjéje viszont tuti nagyobb az enyémnél. Hozzáadtam több részletben  a cukrot a tál alján gyengélkedő tojásfehérjéhez - már így is nagyon sűrű volt - azután jött a mandulás cucc  - milliliterbe konvertálva, mércés felespohárral mérve. Annyira sűrű és kemény lett, hogy alig bírtam keverni, a kimért  mandulás-kávés porcukorból - éljen a precizitás - nem is tettem bele vagy másfél evőkanálnyi mennyiséget. A masszát kíméletlenül kevertem, hátha kicsit folyósabb lesz, így is lett, de még mindig sokkal sűrűbb és tömörebb volt, mint amit eddig bármikor macaronban láttam. Amikor már nem szakadozott le a kiemelt fakanálról, feladtam, gyorsan tepsire adagoltam  egy sima levágott végű nejlonzacskóból, azután kimentem szocializálni a kutyát.

Kb. negyven percet pihent a macaron, és 14 perc után 140 fokon a sütőből ilyen gyönyörűségesen került elő.

Leírom a receptet ide is, de aki eljutott idáig, az inkább a ganache-ra koncentráljon: nekem eddigi ez ízlett a legjobban.

Hozzávalók (majdnem szó szerinti fordításban,kávé kevesebb, tojásfehérjepor még nem volt sose itthon):

egy nagyobb, szobahőmérsékletű  tojásfehérje

fél csésze porcukor

2,5 kisebb evőkanál kristálycukor

negyed csésze mandulaliszt

egy teáskanál őrölt kávé

A mandulalisztet,  őrölt kávét és a porcukrot a kávédarálóban rövid ideig összedaráltam. A tojásfehérjét habbá vertem, mikor már kezdett felverődni, fokozatosan beleadagoltam a kristálycukrot. Ezután két részletben hozzákevertem a mandulás keveréket - másfél evőkanálnyi kivételével - majd addig dolgoztam össze a masszát, amíg sima, könnyebben keverhető, a kanálról lassan legördülő massza nem lett.

Sütőpapírra 3 centis köröket nyomtam a keverékből, jópárszor az asztalhoz csapkodtam a tepsit, hogy a felszín elsimuljon, majd 40 percet pihentettem. 140 fokra előmelegített sütőben 14 percig sütöttem a macaronokat. A teljes kihűlés után választottam le őket a sütőpapírról.

a csokoládés ganache-hoz:

3 dkg étcsoki

2 cl tejszín

1 cl Cointreau

1 késhegynyi őrölt fahéj

A tejszínt összeforrósítottam a narancslikőrrel és a fahéjjal, az apróra vágott étcsokira öntve simára kevertem, teljes kihűlés után töltöttem vele a macaronokat. ( A likőr miatt szobahőmérsékleten kissé lágyabb a krém, mint a normál ganache.)

A D.L. receptet itt találtam, itt pedig az eredeti.

Semmi kis gombás rizottó

Most már tudom, hogy a jó rizottónak úgy kell "gördülnie" a tányéron, mint amikor a tenger hullámai kúsznak lassan a partra - legyen sűrű, de mégis pont annyira szaftos, hogy szép lassan elterüljön a tányéron.  Tetszett hogy a Spektumon most futó Jamie-sorozatban a velencei kis kifőzde tulaja szerint nem kell semmi extra a rizottóba: olaj, hagyma, rizs, só, bors, húsleves. És tényleg így is van, itt is csak egy kis sherryt és gombát használtam még pluszban, és a Szakácsok Könyve alapreceptje szerinti mennyiségekkel dolgoztam.

Hozzávalók: (nálunk ez 2 személyes adag, ha csak ez az ebéd)

28 dkg rizottórizs

2 ek. olívaolaj

8 dkg vaj

1 kisebb fej vöröshagyma

4 nagy barna csiperke

0,8dl -1 l csirkehúsleves

1 evőkanál szárított erdeigomba-keverék

kevés friss petrezselyemzöld
fél dl sherry/fehérbor
só
bors

A levest felforrósítottam, és kis lángon tartottam. Az olívaolaj és 4 dkg vaj keverékén, közepes lángon megdinszteltem az apróra vágott hagymát és átforgattam a rizst, hogy egyenletesen bevonja a zsiradék a szemeket. Hozzáadtam a felaprított csiperkét,  kevergetve átpirítottam,  picit sóztam, és ezután a keverést sosem abbahagyva  decinként fokozatosan adtam hozzá a forró húslevest, mindig megvárva, míg az előző adagot felszívja a rizs. Félidőben került bele a szárított gomba és a sherry; már majdnem kész volt, amikor a petrezselyem és a bors; összesen kb. 20 percig tartott mikorra elérte a tökéletes állagot. A tűzről levéve kevertem bele a maradék vajat.

A leves mennyisége függ attól, hogy mit adunk esetleg hozzá pluszban, és hogy hogy szeretjük a rizst, bár az igazi rizottóban picit roppanós még belül, ha valaki  puhábban szereti, annak kicsit tovább kell főzni, és ekkor több leves is szükséges. A só mennyisége a leves sósságától is függ.

Kekszek adventkor: zöldcitromos-kókuszos cookie

Gyorsan egymás után három, mert két adventi vasárnapból egy negyedet töltök itthon, aminek  örülök is meg nem is...ezért úgy döntöttem, hogy nem bíbelődünk szaggatós sütikkel, - elég lesz egy osztálynyi rénszarvas -  jöjjenek az egyszerűbben előállíthatók. Ami persze nem bizonyult annyira egyszerűnek, merthogy golyóbisozni, ebbe-abba mártani, áthúzni csak kíván némi időt, viszont legalább kipróbáltunk pár újdonságot, és meg is tartjuk őket, úgy döntött az Édesszájú Csapat.

Hozzávalók:

30 dkg liszt
 fél tk.sütőpor

1 tk.szódabikarbóna
 fél tk.só

20 dkg vaj
22 dkg cukor
1 tojás
3 ek. lime-lé
8 dkg kókuszreszelék

cukor a bevonáshoz

A sütőt előmelegítettem 180 fokra és a kókuszreszeléket egy tepsire terítve- az apróbb szemű fajta - kb. 6 perc alatt halványsárgára pirítottam. Az első négy  száraz hozzávalót összekevertem.
A cukrot habosra kevertem a vajjal, belekevertem a tojást, a lime-ok levét, majd a száraz hozzávalóket egy fakanállal, a legvégén pedig a kókuszreszeléket.

Kisebb dió nagyságú gömböcöket gurigáztunk a kuktámmal, azután cukorba - részben dekorcukorba - forgatva, sütőpapírral bélelt tepsiben 10 perc alatt sütöttük ki őket. Ekkor még igen lágyak a sütik, de semmiképp sem szabad továbbsütni, mert akkor kihűlés után nagyon kiszáradnak, ahelyett, hogy finom ,kicsit omlós, kicsit ragadós belsejük és ropogós külsejük lenne.

A sütőből kivéve 2 percet üldögéltek még a tepsiben, azután óvatosan rácsra szedve hűtöttem ki őket.

Az eredeti recepthez képest csökkentettem a liszt és a cukor, növeltem a kókusz mennyiségét, a lime meg nem kezeletlen volt, így a reszelt héja kimaradt.

Gombás-lilahagymás Tarte Tatin dióval és kéksajttal

Hogy ez miért tavaszi recept a GoodFood-ban nem tudom, de nálunk most jött, látott és győzött.Benne van minden, amiért az őszt lehet szeretni, színre-ízre passzol tökéletesen. Blogszínekhez is...:)
Vacsorára pohár borral, köretként sült mellé, vagy csak úgy magában, ebédre langyosan bekapva a munka mellett.

Hozzávalók: (20 cm-es formához)

10 dkg  liszt

3 dkg vaj

1 nagy ek. tejföl

kevés hideg víz

fél tk. só

6 nagyobb gombafej

1 fej lilahagyma

egy marék dió

kéksajt

A lisztet és a hideg vajat az aprítógépben összepörgettem, hozzáadtam a sót a  tejfölt és egy ek. hideg vizet, és mikor épp kezdett gombócosodni, kézzel gyorsan simára gyúrtam. Hűtőbe raktam, míg elkészítettem a feltétet, ami először  a torta aljára kerül.

A gombafejeket megmostam, közel centi vastag szeletekre vágtam, a lilahagymát pedig úgy tisztítottam meg és vágtam fel, hogy a gerezdek  egyben maradjanak. 2 evőkanál olajon nagy lángon együtt hirtelen mindkét oldalukon  átsütöttem őket, kevés sóval és a dióval  megszórva. 

A formába  rendezgettem mindent, a tésztát körlappá nyújtottam, és ráborítottam a zöldségekre, körben a szélét lenyomkodva a tortaforma aljához.

190 fokos sütőben 35 perc alatt sült ilyen szépségesre, és a sütőből kivéve kiborítás után rámorzsoltam kevés kéksajtot is.

Adventi készülődés Kicsi Vú-val a Bloggerkonyhában

Életemben először akkor láttam gasztrobloggert. Valami késő esti kérdezgetős felelgetős műsor ment 2007 elején az 1-es (vagy ki tudja, hogy hívták akkor) csatornán, és egy vékony, mosolygós copfos lány válaszolt a riporter  csodálkozó kérdéseire.  Ő volt Kicsi Vú, akit azóta már a valóságban is ismerek , és csütörtökön sok-sok év, rengeteg poszt sőt egy kis keleti kitenkintés minden tudását megosztja azokkal, akik idén adventkor hétről  - hétre el akarják kápráztatni a szeretteiket süteményekkel. Rossz hírem van: karácsonyra egy szem és egyetlen szelet nem fog maradni!

Itt, a Kuktanodában  jelentkezhetsz, már alig van hely!