Semmi kis mogyorós sütemény

Back to the basics Horváth Ilona Kossuth kifli ( sose értettem, hogy miért kifli, ha egyszer kiszúróval vágunk félholdakat a kisült tésztából), aminek az illatára a népek kicsődülnek a konyhába, hogy mikorleszmárkész.

Szívesen mellécsaptam volna kevés vaníliás mascarponét, de az ősz miatt inkább a juharszirup mellett döntöttem, (az alja nem megégett, hanem beszívta a szirupot) nem tett vele rosszat, mondhatom;  a Válogatós Banda persze csokiöntetet követelt, az se volt rossz.

Mogyoróval pont ugyanolyan finom, mint az eredeti diós változat,  a forma   miatt ez mondjuk  inkább elegáns ötórai teához való, főleg, hogy a méretéből következően   pár percet élt meg nálunk. 

El tudom képzelni kétszer kisütve, egy klassz kis étcsoki-ganache alá rejtve tortaként is.

Hozzávalók: (22 cm-es kerek formához)

10 dkg vaj

10 dkg porcukor

2 tojás

9 dkg liszt

fél kk. sütőpor

fél citrom reszelt héja

5 dkg mogyoró

A vajat habosra kevertem a porcukorral és egyenként belekevertem a tojássárgájákat. A fehérjét habbá vertem. A lisztet a sütőporral összeszitáltam és a habbal együtt felváltva, három részletben a vajas krémhez kevertem. 

A kerámiaformát vékonyan kivajaztam és kiliszteztem, és a tésztát elegyengettem benne. A tetejét durvára vágott mogyoróval szórtam.

200 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig, jó 20 percig sütöttem, az idő felétől a formát sütőpapírral takarva.

Startol a BloggerKonyha

Mániád a főzés?
Vagy éppen csont kezdő vagy a konyhában?
Gasztroblogokat olvasgatsz szabadidődben?
Szívesen tanulnál főzni, de nincs aki megtanítson, a hivatásosoktól meg tartasz?
Esetleg jómagad is gasztroblogger vagy és szívesen főznél bloggertársaiddal?
Itt a helyed nálunk, a BloggerKonyhában!
Minden csütörtökön más és más blogger forgatja a fakanalat és mindenki bemutatja, amiben igazán tehetséges!
Különleges témák, izgalmas menük, fergeteges hangulat! Gyere el, pallérozd konyhai tudásod, ismerkedj meg különleges alapanyagokkal, főzni szerető emberekkel!
Mert a jó bulik a BloggerKonyhában kezdődnek és ott is érnek véget!
És jegyed? Van-e már?
További részletek hamarosan!

Túrógombóc torta

Van olyan felnőtt/gyerek, aki nem szereti a túrógombócot? Nem arra a fojtós, kemény, grízzel agyonnyomott, öklömnyi  gombócokra gondolok, hanem például az ilyenekre. Könnyű, levegős, a túró messze győzedelmeskedik a többi hozzávaló felett, omlik a villára, kívül aranyszínű, épphogy vajas zsemlemorzsa, tejföl, baracklekvár, fahéj, vaníliás porcukor. Az egyszerűség dicsérete.

Tortában valami hasonló. Nem, sajnos nem én találtam ki, egy helyi cukrászda készíti már évek óta, és az ország tortája versenyen a második lett, a szintén helyi szilvagombóc torta után. És mivel megosztották a receptet, gondoltam, kipróbálom, adódott rá alkalom is. Ugyan a nyomda ördöge - legalábbis remélem, és nem az alapvető, ötödik osztályos matematikaismeretek teljes hiánya -  azt eredményezte, hogy a 3 tortára, 48 szeletre megadott recept szerint, összesen  13 dkg  cukor kellene a krémbe - vagyis tortánként alig 4 dkg. Ez jól hangzik, de ettől nem lesz édesség belőle.  Ezt egyébként is a saját ízlésemre bíztam volna, mert ugyanakkor   40 deka cukrot (mert valahogy elcsúszott az a fránya tizedesvessző, ez nyilvánvaló) egy könnyű tortába  túlzásnak tartok. Mellőztem még a zsemlemorzsát, amit a recept szerint étolajban (...áááá) kellene pirítani, de az általam egyébként használt vajas változatot sem tudtam elképzelni a tetején, így babapiskótamorzsa-fahéj kombó utánozta a fahéjas-zsemlemorzsás  aranyló külsőt, és mivel a rengeteg hozzávaló között valahogy elsiklottam a krémsajt felett, és teljesen kihagytam a bevásárlólistából, lett csak túrós a krém, kevés tejszínt is hozzáadva.

Emellett belekerült egy plusz vékony piskótaréteg, mert olyan magas lett 3 tojásból az alap, hogy jobbnak láttam elfelezni, szóval az eredeti recepttől ez a torta  már kissé távolabb van, de nem vált hátrányára, úgy láttam, és itthon mély szemrehányásokat kaptam a gyerkőcöktől, hogy miazhogynekikmárnemjutott. (Hát persze, mert evés helyett csapatostól viháncoltak egész délután, szerintem letarolva egy komplett kertet.)

Hozzávalók: (24 cm-es kapcsos forma, 16 szelet)

- a piskótához: 

3 tojás

3 ek. cukor

3 ek. liszt

fél kk. sütőpor

-a krémhez:

0,5 liter tej

4 dkg étkezési keményítő

10 dkg búzadara

12 dkg cukor

1 citrom reszelt héja

1 tk. vaníliakivonat/1 csomag vaníliáscukor

0,5 kg túró áttörve

0,5 dl tejszín

- a  tejfölös réteghez:

500 gr. tejföl

1,5 dl tejszín

10 dkg porcukor

fél  citrom leve

4 lap/8 gr zselatin

fél dl víz

- és még:

barackdzsem

6 db babapiskóta

1 kk. fahéj

A sütőt 180 fokra előmelegítettem, a formát alul sütőpapírral béleltem.
A piskótához  a tojások sárgáját kézi mixerrel fehéredésig sűrű krémmé kevertem a cukorral. A lisztet és a sütőport rászitáltam és a masszába kevertem. A keményre vert fehérjét 3 részletben óvatosan forgattam a tésztába, míg egynemű nem lett.
15 perc alatt készre sütöttem.Kihűlés után vízszintesen kettévágtam, az alsó lapot visszatettem a formába, és megkentem barackdzsemmel.Most a forma oldalát  béleltem sütőpapírral.

A tejet simára kevertem a búzadarával, cukorral és a keményítővel, és kevergetve sűrű krémmé főztem, közben belereszeltem a citromhéjat és hozzáadtam a vaníliakivonatot is.(Ha vaníliás cukorral dolgozunk, azt csak a tűzről már levéve keverjük bele.) A túrót a tejszínnel  krumplinyomóval áttörtem és belekevertem a már kissé kihűlt tejes krémbe. 4 evőkanálnyit félreraktam, a többit  elegyengettem az alsó piskótalapon, majd ráhelyeztem, vízszintesre lapogatva, a második piskótalapot, amit ezután szintén barackdzsemmel kentem meg.

A zselatint a vízben megáztattam, óvatosan felmelegítettem, hogy teljesen felolvadjon. A tejfölt, tejszínt és a többi hozzávalót kézi mixerrel habosítottam és közben belekevertem, egyenletesen csorgatva a már nem túl forró, de még teljesen folyékony zselatint.
A második piskótalap tetejére öntöttem, elsimítottam. Ezután hűtőbe raktam, és a teljes dermedés után - ehhez kell 2-3 óra legalább - díszítettem: a félretett búzadarás krémből gombócokat formáztam, meghempergettem az aprítógépben a fahéjjal morzsásított piskótamorzsában, és ezzel szórtam meg a torta tetejét is.


Juhász János cukrász  receptje volt a kiindulópont.

Ízlések és...

Nagyobb: (beleszagol a nyári szuvenír rózsalekvárba) Húúúú de jó, ...... isteni illata van!!

Kisebb: Na ne röhögtess...szappanszagú!

Lassan sült kacsacomb diós-portóis aszaltszivapürével

Lusta őszi ebéd, 15 perc munka, majd  a sütő dolgozik 3 órán át. Ráadásul bónuszként be lehet spájzolni  a kisült  kacsazsírból, hiszen jön a hideg, kellenek a kalóriák, némi plusz szigetelőréteg úgyse tűnik fel a téli cuccok miatt...

Hozzávalók (4 személyre):

4 kacsacomb

só

1 fej lilahagyma

1 ág rozmaring

2 marék aszalt szilva (kb 15-20 darab)

egy marék dió

kb. egy dl portói (vörösborral is helyettesíthető, inkább félédeset javasolnék maximum)

A kacsacombokról a feleslegesen túlzónak ítélt hájdarabokat levagdostam ( egy pár falatnyi töpörtyű lett belőle), a bőrét óvatosan beirdaltam keresztben-hosszában, kicsit besóztam, és egy nagyobb serpenyőben a bőrös felével lefelé fordítva közepes lángon kb. 10 perc alatt  lassan megpirítottam, azért, hogy minél több zsírt kinyerjek belőle.

A sütőt közben 140 fokra előmelegítettem, egy jénaiba pakoltam a combokat a bőrös felükkel lefelé, kisujjnyi kisült zsírt alájuk öntöttem, ismét sóztam, és 3 órán keresztül sütöttem őket. Félidőben melléjükdobtam egy fej, félbevágott lilahagymát, egy ág rozmaringot és az aszalt szilvákat.

A sütés végeztével a lilahagymát és az aszalt szilvákat kiszedtem a hús mellől, lecsöpögtettem a zsírt is róluk. A diót  egy evőkanál kacsazsíron kissé átpirítottam, hozzáadtam a szilvát, a hagymát és a portóit, összeforraltam és az aprítógépben pürévé turmixoltam.

Nem is nagyon kívánt más köretet, csak egy kevés krumplipürét, de egy friss karaj házikenyérrel is tökéletes.

Almáspite dzsem

 Az idei - késői - nagy felfedezés. Biztos jó felmelegítve, vaníliafagyira öntve, valami kis linzerrel vagy keksszel és tényleg kész az almáspite-életérzés, de az igazi jó dzsem arról ismerszik meg, hogy az ember térül-fordul, kanalaz itt-ott a kanyarban a konyhában kinnhagyott maradék félüvegből, és az hipp-hopp észrevétlen kiürül. 

Ez egy ilyen dzsem. 

Ráadásul gyönyörű: az apróra vágott almakockák a főzés során üvegessé válnak, úgy üldögélnek a vajas kalácson, mintha valaki megszórta volna feleslegesnek ítélt drágakövekkel. Csináltam goldenből, az sárgásabb-okkeres színű lett, a jonatán viszont a héjától halvány rózsaszínes. Pirospont még, hogy nem kell bele semmilyen tartósítószer: az alma magas természetes  pektintartalmát egy kis trükkel megőrizve egészen sűrű dzsemet kapunk, és ugyan a cukor is tartósítószerként működik, de azt a receptben - mint általában az amerikai receptekben  - egyből megfeleztem, így kifejezetten hűvös kamrában vagy hűtőszekrényben kell inkább tartani.

A mérték miatt ez egy kicsi, kétüveges adag, tökéletes elfekvő almák hasznosítására, de ha töbször mérjük össze az alma és a víz mennyiségét, mindjárt komolyabb tételben is elkészíthetjük.

Hozzávalók:

4 nagyobb alma

víz

fél citrom leve

20 dkg cukor

egy csapott kk. őrölt fahéj

2 szegfűszeg

fél csapott kk. őrölt szegfűbors vagy 3 szegfűbors-szem

1 tk vaníliakivonat vagy 1 zacskó vaníliás cukor

Az almákat meghámoztam, négybe vágtam, a magházat és a körkörösen levágott héját félreraktam. A negyed  almákat apró, fél centis  kockákra vágtam. A felkockázott almát beletöltöttem egy mérőedénybe, úgy hogy az 500 ml-es jelzésig érjen, és annyi  vízzel töltöttem fel, hogy az almakockákat épp ellepje. Az egészet vastagabb aljú lábasba öntöttem, hozzáadtam az összes fűszert ( ha vaníliás cukorral dolgozunk, azt csak a főzés végén kell hozzáadni), a cukrot és a citromlevet, és beleraktam a levágott héjat  és a magházakat is. (Abban van a vitamin meg a pektin.) Nagy lángon erős forrásig főztem, és innentől még körülbelül 10-15 perc kell,erős lángon, kevergetve, hogy az almakockák üvegessé váljanak. Ekkorra   szinte átlátszóvá válik a héj is - ezt kiszedtem a dzsemből (és megettem, nagyon finom) a magházzal együtt. Ilyenkor még nem tűnik igazán sűrűnek, de kb. 24 óra kell, hogy a végleges  állagot elérje.Kigőzölt üvegekbe töltöttem, 5 percre fejre is állítottam és száraz dunsztban hűtöttem ki.

A recept innen.

Segítsüti II.

Hiába, nem lehet elég a macaronokat elég korán kezdeni :). Vagyis inkább későn, hiszen a képen látszik, már igencsak esteledett, mikor rövid, alig másfél órás  sütizés-kávézás után csináltunk egy búcsúfotót Csillával és angyali türelmű másfél éves kisfiával, akit, míg mi megbeszéltük az adományozás és az alapítványok helyzetét Magyarországon - mert vigaszágas nyertesem és családja rendszeresen támogat mindenféle jó ügyet - mindenféle gyereknevelési-etetési kérdéseket, és persze receptet cseréltünk, tökéletesen lekötött két pogácsa és egy kulccsomó, és mindenre borzasztóan figyelt. De Milánnak a macaronok is nagyon ízlettek, nem volt nehéz lefotózni, mindig volt mindkét kezében egy. A segítsüti számlálója pedig Csilláék vigaszágas hozzájárulásával együtt 4 529 346 Ft-os hihetetlen összegen áll...