Ez ugye nem maradhatott ki... Hivatalosan egres, de hívják még köszmétének, büszkének, pöszmétének is. Mindenesetre mikor blognevet kellett választanom, egyből beugrott, hogy ebbe aztán tuti nem köt bele a rendszer.
De vissza a szószhoz. A piszkét természetesen már az ókorban is... stb, a ribizli rokona, leves, mártás, szósz készíthető belőle; évekkel ezelőtt csináltam konyakos piszkedzsemet, de a receptem eltűnt valahová. Mint növény, igen igénytelen, legalábbis nem emlékszem, hogy gyerekkorom több évtizedes öreg bokraival bárki bármit törődott volna, és a mostaniakkal sem foglalkozom semmit: igazi hálás bionövény.Van piros piszkénk is, ami mikor megérik, olyan finom, hogy vétek belőle bármit főzni, csak le kell enni a bokorról. ( Viszont milyen jól mutatna kajafotón...)
A piszkeszósz nálam abszolút a gyerekkor íze, minden nyáron szedtük - nagyon szúr- macerásan vagdostuk kisollóval a szárát és a kicsi szakállát alul, - de hogy a szószon kívül mi készült még belőle?? - és akkor az egész hosszú óráknak tűnt.
Hozzávalók 4 személyre:
50 dkg piszke
néhány kanál zsiradék
két púpozott ek. étkezési keményítő vagy liszt
3dl víz
4-6 dl tej
min. 4-6 ek. cukor, attól függően, milyen érett a gyümölcs
A megtisztított piszkét a zsiradékon megforgatjuk, a vízzel felöntve, lefedve puhára pároljuk és kruplitörővel összetörjük. A cukrot és az étkezési keményítőt összekeverjük, 2 dl tejjel simára keverjük, ráöntjük a gyümölcsre, összeforraljuk, és- a tűzről lehúzva - hozzákeverünk annyi tejet, hogy tejszínszerű állaga legyen, majd sűrű szitán átpaszírozzuk - de ez nem kötelező. Utánízesítjük cukorral - ha nem volt érett, igencsak savanyú tud lenni. A nyári hőségben hidegen a legjobb, magánvéleményem szerint mellé csakis enyhén zsíros sült sertésborda vagy tarja az ideális - ez már-már kínai jellegű édes-savanyú-sós ízorgiát erdeményez. Ja és nem kell bele citromhéj, vanília, fahéj - semmi, semmi csak a piszke különleges íze.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése