Vörösboros szarvasragu kakukkfüves krumpligombóccal

Hát ezt egy hétig mindennap tudnám enni...  A ragu  szuper volt, főleg, hogy gondos vizsgálódás után  gyönyörű szarvas apróhúst vettem - ez mélyhűtött cuccnál rejteget magában némi kockázatot -, igazán méltányos áron, de ami igazán megdobta, az a fűszeres, velefőtt gombóc, ami ennek a sörös marharagunak az ötlete alapján készült. Nem lesz rosszabb marhahúsból sem, csak a bor legyen még jó benne, ugyanaz mellé, és nem fogunk fázni szánkózás közben. 

Hozzávalók (4-6 személyre):

10 dkg füstölt szalonna

1 nagyobb répa

1 petrezselyemgyökér

5 dg zeller

10 pici mogyoróhagyma ( vagy 1 vöröshagyma)

1 kg szarvas apróhús

2 dl száraz, testes  vörösbor (Egri bikavért használtam)

2 babérlevél

1 tk. szemes feketebors

fél kk. szárított rozmaringlevél

1 tk. só

3 dl húsleves

-a gombóchoz:

40 dkg sós vízben főtt krumpli összetörve

10 dkg liszt

2 tk. szárított kakukkfű

A sütőt 180 fokra előmelegítettem.

A szalonnát felkockáztam és serpenyőben, kis lángon kiolvasztottam a zsírját. A lángot feljebb vettem és a felkarikázott-kockázott zöldségeket jól megpirítottam. Kiszedtem és egy vastagabb aljú lábasba raktam őket, a zsíron pedig külön-külön  kis adagokban , kevés liszttel szórva gyorsan megkapattam a húskockákat.Mikor minden a lábasba került a serpenyőből, hozzáraktam a fűszereket, a sót és 2 dl bort. Jól záródó fedő alatt 3 órán keresztül párolódott a sütőben, és a második óra környékén öntöttem rá a gázon gyöngyöző marhahúslevesből is.

A gombócokat a langyos krumpliból és a kakukkfűvel elkevert lisztből összegyúrtam és a sütőben töltött  idő utolsó tizenöt percében egyszerűen a ragu tetejére rakosgattam, újra lefedtem - így tökéletesen átpárolódott, de nem esett szét a végére.

Házi nutella

Amiből van ezer a neten és nekem is van pár könyvjelzőm innen-onnan. De meggondoltam magam, és úgy döntöttem, hogy a házi nutella ne legyen olyan-mintha-nutella , mert ugye aki nutellát akar enni, az nutellát akar enni, és nem olyan-mintha-nutellát. Elképzeltem, hogy majd a gyerekek áhítattal néznek rám, és javasolják, hogy most azonnal nyissunk egy saját nutella üzemet, mert ez olyan jó, tökolyan, mint a nutella, de tényleganya. És kijárnak rá a kamrába, ahol az eredeti, mostanában már  aranyárú 400 grammos üvegből egy hét alatt elszublimál a csokis mogyorókrém, ÉS érdekes módon soha egyetlen nutellás kiskanál nincs a mosogatóban vagy a mosogatógépben ...ugye tudjátok, miért...?

Ezért azután úgy döntöttem, elolvasom mi van az üvegben, és akkor tudni fogom, mi kell a házi nutellához. 

Nem kell a szívhez kapni, semmi durva műanyag nincs benne. Az összetevők ( mennyiségük  sorrendjében kell egyébként feltüntetni): cukor, növényi olaj, mogyoró 13 %, zsírszegény kakaópor 7,4 %, sovány tejpor 5%, tejsavópor, emulgeátor (szójalecitin) és vanilin. 

Nyilván nem meglepő, hogy a cukor a legtöbb, hiszen tudja mindenki, a nutella ÉDES. Nagyon édes. 

Na és persze kalóriadús, hiszen van benne zsíradék is rendesen. Növényi olaj. Szerintetek? Én nehezen tudom beleélni magam, hogy házilag készült  cukros-kakaós  napraforgóolajat kanalazok, de azt sem tételezem fel, hogy a növényi olaj kizárólag moogyoróolaj lenne, mert akkor a nutella nem ennyibe kerülne a boltban, hanem sokkal többe. Én kókuszzsírra tippelek, ami szobahőmérsékleten kellemesen sűrű állagot ad. Ez sem olcsó, szóval nem tudom, mi van az igazi nutellában, de eldöntöttem, az enyémben vaj lesz. Az arányok persze nincsenek ezekből az üvegen, így csak tippelni tudtam, gondolván, az állag majd igazol. 

Mogyoró. Nálunk az terem a kertben, így igazán költséghatékony házilag a nutella, de azért elgondolkodtató, hogy a hivatalos receptúra szerint 100 gr-ban csak 13 gr van, igaz? Ezért én meg is emeltem az arányát,  és megpirítottam, hogy intenzívebb legyen az íze.

Zsírszegény kakaópor, pipa, igyekeztem nagyon jót haszálni, bár a második nutellás körben már elsajnáltam a Van Houten-t és meg kell mondjam, érződött is a gyengébb cucc.

Tejpor - pipa.

Tejsavópor - kapható, de még sose volt a kamrámban. Mivel 100 gr nutellában 5 gr alatti mennyiségben van, úgy döntöttem, talán nem fog hiányozni az autentikus ízhez. 

És most jutunk el a kulcsösszetevőhöz, aminek a nutella az állagát köszönheti: a szójalecitin. Igen, ez E szám, de legalább természetes anyag, igaz, tuti GMO, de mindegy, mert ilyet nem tartok a kamrában. Viszont ez egy emulgeálószer, ami azt jelenti, hogy ez felelős a sima, homogén állagért, és a zsírok, zsírban oldódó anyagok, a víztartalmú alkotórészek tökéletes egymáshozsimulásáról gondoskodik.Vagyis, hogy a nutellánk ne váljon szét elemeire, és ne nézzen ki gusztustalan trutyinak azután, hogy szépen összekevertük az alkotórészeket. Ez azért is fontos, mert a mogyoró magas olajtartalmú, és én nem akartam darabos krémet, viszont  a mogyoró tökéletes őrlésével szabadul fel mogyoróolaj is rendesen, a cukorral darálva szinte pasztaszerű állagot kaptam.

Nem mellesleg a neten kerengő legtöbb recept pont ezért használ csokoládét a házi nutellához: abban eleve benne van a szójalecitin, homogenitás megoldva.

És mivel a növényi olaj, mint opció kiesett, a vaj meg azért nem annyira kenhető hűvösen, muszáj volt  valami folyékonyat csempészni még a házi nutellába, hogy ne kockákra vágva kelljen a palacsintába tenni, ezért kevés tejszín és méz játszott szerepet.

Ja és a vanillin: ha megkóstoltok egy kiskanál nutellát, nagyon odafigyelve, akkor szerintem abszolút kiordít belőle az erős (mű) vanília: ennek egyébként ízfokozó hatása van, úgyhogy nem véletlen, hogy belerakták.

Na ezek után, hogy így kielemeztem a nutellát (deráérezanő) így készült otthon:

(450-500 gr)

15 dkg porcukor

2 ek. méz

2 ek tejszín

12 dkg vaj

10 dkg mogyoró

3 dkg holland  kakaópor

2,5 dkg tejpor

1 tk. vaníliapor (vagy helyette 2 tk vaníliakivonat)

A mogyorót megpirítottam és amennyire lehetett, ledörzsöltem róla a héját. Kávédarálóban ( igen, nem tesz neki jót, de mindent a tudományért) a porcukorral együtt daráltam le több adagban, míg csak bírta a gép, mert az egyes körök végén az anyag nagy része már  pasztaszerűen tapadt.

A vajat, mézet, tejszínt,  tejport és a vaníliaport kis lángon  langyosra összeolvasztottam, hagytam hűlni, majd hozzákevertem a mogyorós-porcukros pasztát és a kakaóport, simára kevertem. A vaj és a mogyoróolaj együtt így már túl sok volt a száraz összetevőknek, kb. két evőkanálnyi kivált, azt egyszerűen leöntöttem a masszáról.

Szobahőmérsékleten tökéletesen kenhető, és ha csak úgy meg akarjuk kóstolni, akkor még kiskanál se kell hozzá ;).

Zárható üvegben kell tárolni, és a benne lévő vaj szavatossági ideje korlátot szab a kamrapolcon való álldogálásnak. Igaz, ez a mennyiség szerintem egy palacsintázás meg egy kalácssütés alkalmával nálunk simán elfogy.

Hercegnő kalács

Megérdemli a nevét, ne hagyjátok ki. Nemcsak jól néz ki a szokatlan töltési mód miatt  hanem full aromás a narancstól, a likőrtől meg a rengeteg étcsokitól tökéletes téli wellness süti, 500 kalória egy szelet...Nem, nem, csak a fele, olyan 250 körül. Hólapátolás után több szelet jár!

Nekem húsz éve van meg a szakácskönyv, amiben a receptje van, kb. azóta akarom megcsinálni. Csak mindig elétolakodott valami más ebből a könyvből, ami azután meg  állandó szereplő lett, mert még egyetlen receptben sem csalódtam innen Na és a fotók... Amikor 20 éve még sehol se volt a digitális technika...Gyönyörűek, bevilágítva, minimál design, semmi fél tonna zöldségespult harsányan a háttérben elrendezve, vintage(!) kiegészítők,  nem mellesleg a kaja tényleg úgy néz ki, ha elkészíted, mint a képen...

És bár levettem a mennyiségekből, mert az én formám kisebb, sőt az egyik kanál sütőpor helyett habfixet sikerült tennem a lisztbe, a süti szuper lett, és rettentően kiadós is, ha van hozzá egy kis mascarpone, vagy tejszínhab, akkor vendégeket is lehet rá hívni nyugodtan, simán kijön 20-25 szelet - mondjuk a csokit nem sajnáltam ki belőle.

Hozzávalók: (22cm-es szögletes formához)

18 dkg vaj

15 dkg cukor

3 tojás

2 kisebb  narancs lereszelt héja

2 csapott tk. sütőpor

18 dkg liszt
6 dkg étkezési keményítő

0,5 dl narancslé a két narancs levéből

0,5 dl narancslikőr (vagy több narancslé és kevesebb vodka, esetleg konyak)

20 dkg bevonó étcsoki

5 dkg tejcsoki

A szobahőmérsékletű vajat és a cukrot habosra kevertem kézi mixerrel, egyenként hozzáadtam a tojásokat is, és belereszeltem a narancsok héját. Hozzászitáltam a sütőporral és az étkezési keményítővel elkevert lisztet ( szerintem a szitálást nem jó kihagyni, mert az is ad plusz levegőt a sütibe), és egy fakanállal egyneművé kevertem a tésztát - sűrű, de ilyennek kell lennie.

A szögletes, magasfalú sütőformát (22 cm hosszú, 12 cm széles felül) kivajaztam és kiliszteztem, beleegyengettem a masszát, a sütő alsó rácsán és 200 fokon 1 órát sütöttem, az utolsó 20 percben alufóliával takarva a tetején. 10 percig rácson a formában, azután abból kivéve hűtöttem ki.

A sütit hosszában hatfelé vágtam, meglocsolgattam a szeleteket a narancsos-likőrös keverékkel. A csokikat a mikróban - félpercenként átkeverve - 800 watton felolvasztottam, megkentem a hosszú sütiszeleteket, összeállítottam a kalácsot eredeti formájába és kívülről is bevontam a csokival. Ha megdermed a máz, már ehető is, de nem tesz rosszat neki kevés pihenés, mert úgy jól összeérik a narancs-likőr-csoki kombó - ekkor csomagoljuk alufóliába.

Ui: Én az Aldiban még karácsony előtt vett étcsokibevonót használtam, ami nagyon jó minőségű ( 20 dkg-os, és  celofánba van csak csomagolva). Mást nem mernék ajánlani, de helyettesíteni inkább 20 dkg étcsoki és  1 dl tejszín lassan összemelegített  keverékével helyettesíteném inkább, hogy megdermedjen, de szépen vágható legyen.

Nova Szakácskönyvek: Édességek darabjából.

Mézes krémes meyer citromos krémmel

Gyerekkorunk egyik kedvenc sütije. Oké, nem Meyer citrommal kergetett az asztal körül anyukám, sima besamelalapú édes, vaníliáscukros-vajas krém volt benne (és nálunk a lekváros réteg nem játszott), retro hetvenes évek. És édes,  nagyon, bár gyerekként ez cseppet sem tűnt fel, egy nagy tepsi simán elfogyott egy hétvégén... Így utólag még a ctromos krémmel is édesnek találtam, nemhogy a klasszikussal, de az étcsokis bevonattal a tetején komolyodott és irtó elegáns lett. Már ez az egy szelet, amit elmentettem a fotóhoz, mert egyébként amint megpuhult, nyiszálta és ette mindenki, aki a konyhában járt....

Hozzávalók: (4 lapos 10X30-as süti, plusz 2 maradék lap)

1 nagy tojás

5 dkg vaj

1,5 ek méz

10 dkg cukor

1 csapott tk.szódabikarbóna

24 dkg liszt plusz a nyújtáshoz kb. 5 dkg

- a meyer citrom krémhez

2 tojás sárgája

6 dkg cukor

100 ml.meyer citromlé (VAGY. 60 ml sima citrom és 30 ml mandarin)
2 meyer citrom lereszelt héja
25 dkg vaj

A tészta első négy hozzávalójátt gőz fölött összeolvasztottam - csak oldódjon fel épp a cukor, főzni nem kell - és hagytam kihűlni. Ezután belekevertem a sütőporral elkevert lisztet, és egynemű tésztává gyúrtam. Elég gyenge volt még a tésztám, mert a tojásos-mézes cucc nem volt eléggé kihűlve, így hűtőbe raktam két órára.

A citromkrém első négy hozzávalóját vastagabb aljú lábasban, kis lángon kevergetve összefőztem, addig amíg enyhén, de jól érzékelhetően besűrűsödött, majd hozzáadtam a kockákra vágott vajat és ezt is behűtöttem.

A tésztát 3 fele osztottam, és egyenként   20x30 as vékony lappá nyújtottam az adagokat. A munkalapot, nyújtófát, tészta tetejét nagyon lisztezni kell, mert különben ragad, szakad - kezdőknek nem is ajánlanám.

180 fokos előmelegített sütőben 5-6 perc alatt kisülnek a lapok, és még a sütés előtt a tepsiben középen elvágtam a tésztát, hogy miután megsült, ne kelljen vagdosni, mert percek alatt kihűl és töredezhet.

Amikor a lapok kihűltek, megkentem sorban a citromkrémmel, a legtetejét pedig bevontam 10 dkg étcsokiból és 0,8 dl tejszínből készült ganache-krémmel. (Tejszínt majdnem felforraljuk, tűzről lehúzzuk, ezután a csokit apróra tördeljük, ráöntjük az eddigre kicsit visszahűlt tejszínt, 5 perc állás után simára keverjük.)

Jambalaya!

Legszívesebben három felkiáltójellel írnám, és sajnálom hogy ennél meggyőzőbb fotót nem sikerült készítenem. Ha valaki szereti a pacalt ( nálunk senki) a birkapaprikást ( nálunk mindenki) a sűrű vadragukat (Kiskorúak nem eszik), a megáll-benne-a-kanál-sűrű pörkölteket (ezt se, kivéve csirke), a chili con carne-t (nálunk mindenki), a bácskai rizses húst (mindenki), annak ez a kaja be fog jönni. Igazi ízorgia!
És nagypapám azt mondaná rá, ez aztán legényfogó, kisjányom. Már nem nagyon van szingli ismerősöm; ha lenne, és megkérdezné tőlem, mit főzzön a fiújának, biztos ezt ajánlanám, elronthatatlan, igazi pasis kaja.(  És legyen otthon sör is, vagy egy jobbféle vörösbor.) És bár én elsősorban  a fiúk kedvéért belepottyantottam a főzés végén pár garnélát is, ez nem tartozik az alaprecepthez. Nálunk zajos sikere volt, rendszeresen fogom főzni, főleg, hogy cseppet sem mellékesen a hozzávalók felvágásán túl igazán minimális munka van vele.

Szerintem a fotón is látszik, hogy a paella rokona: az Észak-Amerika déli részét is  meghódító spanyolok paradicsomot használtak az Újvilágban elérhetetlenül drága sáfrány helyett, majd a franciák tették hozzá a karibi fűszereket: így született meg a kreol jambalaya, vagy red jambalaya. Én nem tudtam ugyan ellenállni egy kreol fűszerkeveréknek, de az tökéletesen reprodukálható a dobozáról, és semmi elérhetetlen nincs benne, amit egy jobban felszerelt kisközértből ne lehetne beszerezni.

A jambalaya  csirkehúson és a kolbászon  kívül zöldséget és rizst tartalmaz,  nem nagyon lehet két egyforma receptet találni, bár nem gondolom, hogy vérre menő vitákat folytatnának erről, úgy mint mi a halászléről, a brassóiról vagy a gulyásról. A legeslegautentikusabb egy spéci kolbászt tartalmaz, anduille a neve, sertéshúsból készül, és én könnyű szívvel helyettesítettem sima, enyhén csípős házikolbásszal, mert a fűszerezésben csak egy kis plusz cayenne borssal és kakukkfűvel tér el, meg abban, hogy a húst nem darálják, hanem kockára vágva dolgozzák bele a kolbászba.

Miután beleakadtam az első receptbe, még megnéztem jópárat, sőt, a fűszer dobozán is volt egy,  és a végén így főztem meg:

Hozzávalók: (személyenként)

40 dkg csirkemell

10 dkg enyhén csípős szárazkolbász

5 ek. olaj

1 nagy  fej vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

3 szár szárzeller

1 nagy zöld kaliforniai paprika

3 tk. kreol fűszerkeverék (3 tk. pirospaprika, 2 tk.őrölt fekete bors,1 tk. cayenne bors, 1tk. só, 1 kk. oregánó, 1 kk. kakukkfű)
1 babérlevél

20 dkg rizs (hosszúszemű fajta, basmati tökéletes))

2 ek. sűrített paradicsom

7-8 dl forró csirkehúsleves

1 tk. só (mivel a leves is sós)
16 kisebb előfőzött garnéla

A felforrósított olajon néhány perc alatt, kevergetve megpirítottam a 2 centis kockákra vágott csirkemellet,  a kis darabokra vágott kolbászt, enyhén sóztam és borsoztam. Kiszedtem a serpenyőből,  helyébe raktam az apróra vágott vöröshagymát, fokhagymát és a félcentis darabokra vágott szárzellert, a  paprikát és egy babérlevelet, és picit megsóztam. Kevergetve néhány perc alatt megpároltam a zöldségeket, hozzáadtam a sűrített paradicsomot,  és egy decinyi levest. Összeforraltam, majd visszaraktam a serpenyőbe a csirkét, beleraktam a rizst,  5 deci forró  levest és a kreol fűszerkeveréket és az összetört babérlevelet. 10 percig kis  lángon rotyogtattam, a legvégén hozzáadtam az előfőzött garnélákat, és úgy ítéltem meg, hogy kevés lesz a leve, ezért még 2 deci levest öntöttem hozzá, majd elzártam a lángot, és egy fedővel lefedve állni hagytam. 15 perc múlva a levest tökéletesen felszívta a rizs, és pont puha is lett.

A leves mennyisége függ a rizs fajtájától, és hogy milyen fokon fő az étel, stb. Először inkább nem tettem hozzá az összeset, mert mikor kész, nem szabad tocsognia, sem ragadnia.

A fűszerkeverék maradéka később is felhasználható, de friss szárított fűszerekből készítsük. A kreol keverékben van vöröshagymapor és fokhagymapor is, ezért a receptben a friss hozzávalóknál emeltem a hagymák mennyiségét.

Duplacsokis kenyér

Nem is duplán szerintem, hanem inkább triplán és nagyon-nagyon. Eddig is tudtuk, hogy az amerikai receptek alapján készült sütik  egyik durva véglete a tíz dekánként ezer kalória, de valljuk be őszintén,  nem esnek jól ??? De, nagyon is jólesnek. Mert finomak. Mert édesek. Mert tele vannak vajjal. Cukorral. Csokival. És megérdemlünk néha valamit, ami jó,  erkölcstelen, és hízlal ? IGEN.

A Baked fiúk második könyvükben csupa amerikai klasszikust idéztek fel, és nekem úgy tűnik, még rátettek a klasszik receptekre egy lapáttal. Nálunk még nem fordult elő, hogy valamiből, ami csokis, két szerény szelet után, - egy nagy bögre tejjel, csakhogy legyen a vacsorában valami, ami egészségtudatosnak minősíthető - a gyerekek felállnak az asztaltól és azt mondják: "köszi Anya, ez szuper, de egyszerűen nem tudok többet enni...." - pedig mogyoróvaj nem is volt hozzá. Így tulajdonképpen  két legyet ütöttem egy csapásra: a kenyér másik  fele szuper desszertalap maradt fagyihoz.

Mindemellett a hozzávalók listája - talán az összesen 20 dkg cukrot kivéve - nem is igazán rémisztő, elkészíteni - lévén hogy igazi jó amerikai módra csak mindent össze kell keverni - igazán egyszerű. A cukrot pedig, szokásommal ellentétben  nem csökkentettem le, és szükség is van rá a rengeteg kakaó miatt. Az egyszerű hozzávalók és az egyszerű elkészítés ellenére egy magasabb osztályú sütemény kerül ki a sütőből - ez az igazi mesterek titka.

Hozzávalók:

15 dkg nádcukor

12 dkg kakaópor

6 dkg liszt

5 dkg cukor

1,5 tk. szódabikarbóna
1 csapott tk. sütőpor

1 tk. só

2 tojás plusz egy tojássárgája

2 dl tej ( A receptben író van, egy éve nem látok sehol...)

1 tk. vaníliakivonat

1,2 dl étolaj

20 dkg étcsoki

A sütőt 180 fokra előmelegítettem.

Az első hét hozzávalót egyenletesen elkevertem. A következő négy hozzávalót kézi mixerrel simára kevertem, majd fokozatos, lassú sugárban a mixer legkisebb fordulatán a száraz hozzávalókhoz öntöttem . Csak addig kell keverni, míg sima lesz, nem kell túlkeverni! Az apróra tört étcsokit fakanállal forgattam bele.

Szögletes, 22X12-es, kilisztezett és vajazott kenyérformában sütöttem, pontosan a recpet szerinti egy óra tíz percig, ekkor már jó volt a tűpróba. 

Először lassan mozdul a tészta, de azután gyönyörűen felemelkedett, kitöltötte teljesen a formát. Úgy a 40. perctől kezdve takartam a tetejét, mert a sok kakaó miatt ijesztően feketének nézett ki - mintha égett lenne, de hogy átsüljön, az utolsó 10 percben levettem az alufóliát. Kisülés után 10 percig a formában hűlt, majd rácsra raktam ki. Ekkor a külső "héja" vékony és picit  ropogós,  másnapra, alufóliába csomagolva volt szerintem tökéletes, ekkor egyenletes, nagyon csokis, sűrű, de mégsem fojtós, tömör gyönyörűség lett belőle.

Legközelebb a csoki fele megy a tésztába, másik fele pedig csokis bevonatként kerül a süti tetejére.

Zsályás-kolbászos húsgombócok spagettivel és paradicsomszósszal

Biztos találkoztatok már azzal a jelenséggel, hogy ugyanaz az étel más formában sütve-főzve-feldolgozva valami titokzatos okból egy fokkal feljebb lép, ízesebb, érdekesebb, finomabb lesz. Így jártunk mi is ezzel az eredetileg szósz formájában létező raguval: szétválasztottam a paradicsomos alapot a fűszeres hústól, és az utóbbi idők egyik legütősebb olaszos fogása lett belőle. A szósz egy kevéssé értékelhető fotóval már jó pár éve fenn van a blogon, ember ki nem próbálta szerintem, pedig  megérdemli. Ha pedig egy kis energiatöbblettel húsgombócos mártássá alakul, akkor esélyes, hogy az asztalnál ülő pasik elégedett szuszogással lapátolják befele az utolsó gombócig. Nálunk teljesen kidőltek tőle...:)

Hozzávalók ( 4 személyre)

- a gombócokhoz

25 dkg sovány darált hús (én most pulykát használtam)

10 dkg csípős szárazkolbász

6 nagy levél zsálya

6 gerezd fokhagyma

1 zsemle

1 kicsi tojás vagy egy tojás fele
fél tk.só 
bors

- a mártáshoz

7 ek. olívaolaj
3 ek. sűrített paradicsom
1 nagy fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1-1 kk. szárított bazsalikom, kakukkfű és oregano
1 kk. só és cukor
kevés frissen őrölt bors


40 dkg spagetti

A kolbászt körömnyi darabkákra aprítottam, apróra vágtam a zsályaleveleket (Az idei telet szó nélkül kibírta a kertben) a fokhagymát fokhagymanyomón préseltem át.  A zsemléből kinyomkodtam a vizet és a hozzávalókból összeállítottam a gombóc masszáját. Nagy, púpozott teáskanálnyi masszát használtam egy gombóchoz - kb 40 darab lett.

Feltettem a tésztának a vizet.

A mártáshoz egy nagy teflonserpenyőben megforrósítottam az olajat, az apróra vágott hagymát és fokhagymát átforgattam, majd sóztam és kisebb lángon, kevergetve megpároltam benne. Mikor a hagyma leve már nagyrészt elpárolgott,  öntöttem még 2 ek olajat a serpenyőbe és a gombócokat óvatosan -két részletben- beleraktam, kicsit nagyobbra vettem a lángot és először kb. 3 perc alatt az alsó felüket, majd a felsőt pirítottam meg ( Ha így kis kérget sütünk a gombócok aljára-tetejére, elkerülhetjük hogy totálisan szétesve kvázi milánói mártásként végezzék.)

Ekkorra forrt a víz és beletettem a spagettit és a sót.

Mikor már az összes gombóc biztonságban megpirult, hozzáadtam a sűrített paradicsomot, annyi vizet, hogy félig ellepje a gombócokat, megfűszereztem a szószt és részben fedő alatt  még 10 percig főztem - ekkorra a mártás  is besűrűsödött.

Szolg közl: Bár sokáig Aranyfácán fan voltam, de úgy kell külön vadászni rá, most az Aldi tubusos sűrített paradicsomát használtam. Átlagos olasz konzerv sűrített paradicsom szárazanyagtartalom(ref): 18%. Aranyfácán: 22-34%, Aldi tubusos olasz: 36% (!!)