Jambalaya!

Legszívesebben három felkiáltójellel írnám, és sajnálom hogy ennél meggyőzőbb fotót nem sikerült készítenem. Ha valaki szereti a pacalt ( nálunk senki) a birkapaprikást ( nálunk mindenki) a sűrű vadragukat (Kiskorúak nem eszik), a megáll-benne-a-kanál-sűrű pörkölteket (ezt se, kivéve csirke), a chili con carne-t (nálunk mindenki), a bácskai rizses húst (mindenki), annak ez a kaja be fog jönni. Igazi ízorgia!
És nagypapám azt mondaná rá, ez aztán legényfogó, kisjányom. Már nem nagyon van szingli ismerősöm; ha lenne, és megkérdezné tőlem, mit főzzön a fiújának, biztos ezt ajánlanám, elronthatatlan, igazi pasis kaja.(  És legyen otthon sör is, vagy egy jobbféle vörösbor.) És bár én elsősorban  a fiúk kedvéért belepottyantottam a főzés végén pár garnélát is, ez nem tartozik az alaprecepthez. Nálunk zajos sikere volt, rendszeresen fogom főzni, főleg, hogy cseppet sem mellékesen a hozzávalók felvágásán túl igazán minimális munka van vele.

Szerintem a fotón is látszik, hogy a paella rokona: az Észak-Amerika déli részét is  meghódító spanyolok paradicsomot használtak az Újvilágban elérhetetlenül drága sáfrány helyett, majd a franciák tették hozzá a karibi fűszereket: így született meg a kreol jambalaya, vagy red jambalaya. Én nem tudtam ugyan ellenállni egy kreol fűszerkeveréknek, de az tökéletesen reprodukálható a dobozáról, és semmi elérhetetlen nincs benne, amit egy jobban felszerelt kisközértből ne lehetne beszerezni.

A jambalaya  csirkehúson és a kolbászon  kívül zöldséget és rizst tartalmaz,  nem nagyon lehet két egyforma receptet találni, bár nem gondolom, hogy vérre menő vitákat folytatnának erről, úgy mint mi a halászléről, a brassóiról vagy a gulyásról. A legeslegautentikusabb egy spéci kolbászt tartalmaz, anduille a neve, sertéshúsból készül, és én könnyű szívvel helyettesítettem sima, enyhén csípős házikolbásszal, mert a fűszerezésben csak egy kis plusz cayenne borssal és kakukkfűvel tér el, meg abban, hogy a húst nem darálják, hanem kockára vágva dolgozzák bele a kolbászba.

Miután beleakadtam az első receptbe, még megnéztem jópárat, sőt, a fűszer dobozán is volt egy,  és a végén így főztem meg:

Hozzávalók: (személyenként)

40 dkg csirkemell

10 dkg enyhén csípős szárazkolbász

5 ek. olaj

1 nagy  fej vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

3 szár szárzeller

1 nagy zöld kaliforniai paprika

3 tk. kreol fűszerkeverék (3 tk. pirospaprika, 2 tk.őrölt fekete bors,1 tk. cayenne bors, 1tk. só, 1 kk. oregánó, 1 kk. kakukkfű)
1 babérlevél

20 dkg rizs (hosszúszemű fajta, basmati tökéletes))

2 ek. sűrített paradicsom

7-8 dl forró csirkehúsleves

1 tk. só (mivel a leves is sós)
16 kisebb előfőzött garnéla

A felforrósított olajon néhány perc alatt, kevergetve megpirítottam a 2 centis kockákra vágott csirkemellet,  a kis darabokra vágott kolbászt, enyhén sóztam és borsoztam. Kiszedtem a serpenyőből,  helyébe raktam az apróra vágott vöröshagymát, fokhagymát és a félcentis darabokra vágott szárzellert, a  paprikát és egy babérlevelet, és picit megsóztam. Kevergetve néhány perc alatt megpároltam a zöldségeket, hozzáadtam a sűrített paradicsomot,  és egy decinyi levest. Összeforraltam, majd visszaraktam a serpenyőbe a csirkét, beleraktam a rizst,  5 deci forró  levest és a kreol fűszerkeveréket és az összetört babérlevelet. 10 percig kis  lángon rotyogtattam, a legvégén hozzáadtam az előfőzött garnélákat, és úgy ítéltem meg, hogy kevés lesz a leve, ezért még 2 deci levest öntöttem hozzá, majd elzártam a lángot, és egy fedővel lefedve állni hagytam. 15 perc múlva a levest tökéletesen felszívta a rizs, és pont puha is lett.

A leves mennyisége függ a rizs fajtájától, és hogy milyen fokon fő az étel, stb. Először inkább nem tettem hozzá az összeset, mert mikor kész, nem szabad tocsognia, sem ragadnia.

A fűszerkeverék maradéka később is felhasználható, de friss szárított fűszerekből készítsük. A kreol keverékben van vöröshagymapor és fokhagymapor is, ezért a receptben a friss hozzávalóknál emeltem a hagymák mennyiségét.