Burrito

Nagyjából a gulyásleves mexikói/tex-mex megfelelője, értve ezalatt hogy nincs két egyforma. Azt persze nem tudom, hogy ott a népek elvitatkoznak-e meddőn órákon keresztül arról, hogy az egyetlen, igazi, autentikus burritoba mi kell, bab, tejföl, sajt, chili, rizs, akármi, és ha kell akkor az milyen legyen. Úgyhogy ez a burrito az, amit mi burritonak hívunk, tortilla, paradicsomos-csípős szósz, tejföl, vörösbab, marhahús, kis paradicsom, paprika, chili, kukorica és a tuti nem mexikói cheddar sajt. Még nem láttam olyan pasit, aki azt mondta volna, nem, kösz, és sört se kérek...

Hozávalók: (8 tortilla-laphoz)

20 dkg vörösbab

40 dkg darált marhahús

2   fej vöröshagyma

3 gerezd fokhagyma

2 ek. paradicsompüré

1 kk. pirospaprika

pár tekerésnyi frissen őrölt bors

2  chili

fél kk. őrölt kömény

2 paradicsom

1 paprika

4 ek csemegekukorica

10 dkg cheddar sajt

egy pohár tejföl

6  ek étolaj

só

A vörösbabot előző este beáztattam. A felforrósított olaj felén megfuttattam az apróra vágott hagymákat, a paradicsompürét, hozzáadtam a leszűrt babot, felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje, és fedő alatt addig főztem, míg a bab puhulni nem kezdett. Ekkor az olaj másik  felén átforgattam a húst, hozzáöntöttem a babot, beletettem a felaprított chiliket, a többi fűszert és a bab puhulásáig főztem. A legvégén épp csak összeforraltam a kockákra vágott paradicsommal, paprikával és a kukoricával.

A kész tortillalapokat sütőben megforrósítottam, megkentem tejföllel, megtöltöttem, megszórtam a sajttal és a lap alsó harmadát behajtva, hogy ne csöpögjön ki a szósz, feltekertem. Hamm.