Nálunk nincsenek rajongók. Vagyis inkább begyógyult, és egyszer majd nagyon sok pénzt fog érni a gyűjthető matricás album 1996-ból, meg 1997-ből, remélem annyit, mint amennyibe a matematikai statisztikusok által kitalált ötös csomagolású és random elosztású focisztár-képecskék kerültek - ennél már csak a gyűjthető barbis albumok lehetnek borzasztóbbak, de azt időben elkezdtük ócsárolni, hogy mennyire giccses és nyálas, ffúj, és ehhez persze lelkesen csatlakozott az is, aki az előző évben még minden zseb- és kunyerapénzét az egy idő után állandóan duplázódó focistaképekbe ölte.
A pattogatott kukorica azonban bármikor jöhet, én meg mindent megteszek, hogy ne érezzem azt a borzasztó moziszagot; nálunk inkább a drasztikus csípős fogy, a pesztós változat kissé szofisztikált még az ifjúságnak, de annyira feldobja a pattogatott kukoricát, hogy még egy epizód Szex és New York alatt se érezhetjük úgy, hogy kilógunk a sorból a sok sikk és hype között.
Hozzávalók:
1-1 csomag mirohullámúban pattogtatható natúr, sós kukorica
- csípős (ami nem mexikói, hanem tex-mex, de ne tudtam ellenállni a címnél az áthallásnak)
4 dkg vaj
1 csapott kk. pirospaprika
fél kk. chilipehely
1 késhegynyi őrölt kömény
pár tekerésnyi feketebors
1 nagy gerezd újfokhagyma
- a pesztóshoz:
4 dkg vaj
1 tk. szárított bazsalikom
1 kk. petrezselyem
3 ek. reszelt parmezán vagy grana padano
1 nagy gerezd újfokhagyma
A vajat felforrósítottam egy nagyobb lábasban ( a lényeg, hogy beleférjen egyszerre az egy zacskó kész kukorica) belekevertem a fűszereket ( illetve a pesztósba a sajtot is) és a kicsit összezúzott fokhagymagerezdet, és lehúztam a tűzről. Amíg a kukorica pattogott, kis lángra visszaraktam és kevergetve melegen tartottam ( óvatosan, nehogy megégjenek a fűszerek, de ennyi idő alatt szépen bele is melegszenek a vajba az aromák) , kihalásztam a fokhagymagerezdet, azután beleborítottam a forró kukoricát és jól összeforgattam a fűszeres-vajas szósszal.
Ez a fűszermennyiség tökéletesen elég egy adagnyi kukoricához, ha mégis többet szeretnénk beletenni, akkor kicsit emelni kell a vaj mennyiségét, mert így is elég sűrű - különösen a sajtos - és akkor nem lehet jól eloszlatni a kukoricán.
Az eredeti ötlet itt.
A pattogatott kukorica azonban bármikor jöhet, én meg mindent megteszek, hogy ne érezzem azt a borzasztó moziszagot; nálunk inkább a drasztikus csípős fogy, a pesztós változat kissé szofisztikált még az ifjúságnak, de annyira feldobja a pattogatott kukoricát, hogy még egy epizód Szex és New York alatt se érezhetjük úgy, hogy kilógunk a sorból a sok sikk és hype között.
Hozzávalók:
1-1 csomag mirohullámúban pattogtatható natúr, sós kukorica
- csípős (ami nem mexikói, hanem tex-mex, de ne tudtam ellenállni a címnél az áthallásnak)
4 dkg vaj
1 csapott kk. pirospaprika
fél kk. chilipehely
1 késhegynyi őrölt kömény
pár tekerésnyi feketebors
1 nagy gerezd újfokhagyma
- a pesztóshoz:
4 dkg vaj
1 tk. szárított bazsalikom
1 kk. petrezselyem
3 ek. reszelt parmezán vagy grana padano
1 nagy gerezd újfokhagyma
A vajat felforrósítottam egy nagyobb lábasban ( a lényeg, hogy beleférjen egyszerre az egy zacskó kész kukorica) belekevertem a fűszereket ( illetve a pesztósba a sajtot is) és a kicsit összezúzott fokhagymagerezdet, és lehúztam a tűzről. Amíg a kukorica pattogott, kis lángra visszaraktam és kevergetve melegen tartottam ( óvatosan, nehogy megégjenek a fűszerek, de ennyi idő alatt szépen bele is melegszenek a vajba az aromák) , kihalásztam a fokhagymagerezdet, azután beleborítottam a forró kukoricát és jól összeforgattam a fűszeres-vajas szósszal.
Ez a fűszermennyiség tökéletesen elég egy adagnyi kukoricához, ha mégis többet szeretnénk beletenni, akkor kicsit emelni kell a vaj mennyiségét, mert így is elég sűrű - különösen a sajtos - és akkor nem lehet jól eloszlatni a kukoricán.
Az eredeti ötlet itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése