Bajor szódás kifli

Nálunk már senki nem kíván semmilyen édeset, a szaloncukrok szomorúan árválkodnak egy tálban, az aprósütemények a nagy fémdobozban, és amikor felvetettem, hogy legyen valamikor túrógombóc ebédre, mindenki egyöntetűen "édeset ne!!" felkiáltással szavazta le azonnal (majd jöttök ti még azén utcámba... :) ) és egyből arra tértek át, hogy milyen sósak legyenek (=milyeneket süssek) szilveszterkor:  "Olyan kicsi kockákat, tudod, meg a pogácsát, meg azt a paprikásat, meg azt a kis barna kiflit..."

Hozzávalók:
1 ek. liszt
2 dl langyos víz
5 gr szárazélesztő
20 dkg liszt
2 dkg vaj
1 dkg só
3 dl víz
5 dkg szódabikarbóna
1 felvert tojás
só a szóráshoz

Az első három hozzávalót elkevertem és  10 percig állni hagytam.

Hozzákevertem a lisztet, gyúrni kezdtem és hozzáadtam fokozatosan  az olvasztott vajat majd a 4-5 pernyi gyúrás után a sót is. 

Kiolajozott tálban, folpackkal takarva egy órán át kelesztettem. 

Ezután a tésztát átgyúrtam, két részre osztottam és egyenként kb. 25 cm átmérőjű körlappá nyújtottam.

Közben a sütőt 220 fokra előmelegítettem és  két tepsit sütőpapírral béleltem. Éles késsel negyedeltem a körlapokat, a negyedeket további 4-5 részre osztottam, és a vékonyka háromszögeket feltekertem. A kis kifliket meglapogattam kicsit, úgy, hogy a középső végek alulra kerüljenek, ne bomoljanak majd ki a későbbiekben. 

Egy kis lábasban a vizet és a szódabikarbónát felforraltam, egyszerre 4-5 kiflit fél percig megfürdettem-forgattam a lobogó vízben, majd szűrőlapáttal a sütőpapírra szedtem.

A felvert tojással megkentem a kifliket,  kissé megsóztam és 12-15 perc alatt megsütöttem.

Barnított vajas omlós pekándiós csillagok whiskys cukorral

Talán nem ez a keksz, aminek  3 nappal  karácsony előtt kell nekiállni: barnítani kell a vajat, külön megcsinálni a whiskys cukrot, a tésztát muszáj kb. két órára behűteni, na és azután még mártogatni is kell majd. De azok után, hogy én már a múlt héten megsütöttem, és tudom milyen finom, simán nekiállnék most is: minden más tennivaló közé be lehet ütemezni egy-egy munkafázist, a végén pedig a sütés pont annyi, mint bármelyik omlós kekszé.

A barnított vaj finom mogyorós aromája, a pekándió összetéveszthetetlen, juharszirupos íze meg a whiskys cukor karamelles-füstös aromája (bourbon whiskyvel is ki lehet próbálni én egy öregebb, 12 éves Ballantine's-t használtam)  és az étcsoki együtt elég verhetetlen párosnak bizonyult, igen még Martha Stewart pekándiós kekszét is legyűrte.

Hozzávalók: (40-50 db kekszhez a csillagok méretétől függően)

25 dkg vaj

5dkg cukor

5 dkg nádcukor

1 nagy  tojás

25 plusz 3-5  dkg liszt

10dkg aprított pekándió

fél rúd vanília kikapart magja

10 dkg barna nádcukor

2 ek whisky

fél rúd vanília kikapart magja

10 dkg étcsokoládé (65%-os)

A vajat egy vastag aljú lábasban közepes lángon felmelegítettem, míg habot vetett, és ezután gyakran kevergetve addig gyöngyöztettem - kb.8-10 percig -, míg a lábas alján a vajból kiváltak az apró, barna morzsák: a vaj tej-és szárazanyagtartalma.Levettem a tűzről és papírral bélelt szűrőn átszűrtem, hűlni hagytam.

Mikor már épp csak langyos volt, barnított vajból 20 dkg-ba belekevertem a kétféle cukrot, és sót, a felvert tojás 3/4 részét, a vaníliát és a lisztet. Először csak 25 dekát, majd még további 5 dkg-ot: a lényeg, hogy a tészta ekkor gombóccá álljon össze. Természetesen ekkor még lágy, hiszen ha langyos is, a vaj még folyékony volt az összeállítás elején, ezért  több lisztet ne tegyünk bele. Belekevertem az apróra vágott pekándiót.

2 óra hűtés után a tészta kemény lett, de a kézmelegtől gyorsan formázhatóvá vált. A sütőt 175 fokra előmelegítettem. Kettéosztottam, gyorsan kisujjnyinál vékonyabbra nyújtottam lisztezett munkalapon és sütőpapírral bélelt tepsibe raktam, a csillagokat félig megkentem a tojásmaradékával, ott megszórtam a whiskys cukorral és 10perc alatt megsütöttem.

A csillagok másik felét olvasztott étcsokiba mártottam.

Whiskys cukor: Elkevertem a hozzávalókat, sütőpapírra  vékony rétegben elterítettem, majd 120 fokos sütőbe tettem. Kb. 20 perc utána cukor kicsit kezdett megolvadni/összeállni. Ekkor egy fakanállal megtörögettem, hogy durva szemcséket kapjak,  és még 40 percig a sütőben hagytam.

Ez a meglehetősen rusztikus külsejű keksz alakult át nálam karácsonyi sütivé.

Vörösboros só

Nálunk hatalmas kedvenc húsokhoz a vörösboros só, amivel kétszer is volt szerencsém Bordeaux-ból feltankolni. Egy jó steakhoz ez a só asztalon meg egy finom saláta pont elég is. 

A Sel du Chateau-t úgy készítik - legalábbis így magyarázták a cégnél - , hogy a tengeri sót berakják a pár éves, már nem használatos tölgyfahordókba, ahol magába szívja a bor aromáit és színét. A készleteim már erősen megfogyatkoztak, és sajnos a cég, aki készíti, bár van weboldala, nem szállít, csak Franciaországba. Ezért próbáltam ki a házi előállítását - borászat és vörösboros hordók hiányában - egyszerűbb és gyorsabb módszerrel. Azt nem mondanám, hogy ugyanolyan lett, de akik kapták - a kollégáim - egyből kóstolták, és nagyon bejött nekik.

Finom szemű sóból is meg lehet próbálni, de mivel ez egy "befejező só", nem az ételhez kell adni, hanem már a tányéron használni - és így jóval kisebb az esélye, hogy egy vörösboros masszát kapunk csillogó sószemcsék helyett.

Mivel nem tartalmaz csomósodásgátlót, a vörösbor szirupja viszont a cukortartalom miatt ragadós, ezért picit összeállhat, ezért inkább nem túl szorosan záródó üvegben tartsuk, és tálalás előtt keverjük át kicsit.

Hozzávalók:

15 dkg nagyobb szemű tengeri só
2 dl jó minőségű száraz vörösbor (merlot vagy cabernet)

A vörösbort egy vastagabb aljú lábasban felforraltam, visszavettem  a lángot és csendben gyöngyöztettem addig, amíg sűrű, szirupos nem lett - kb 1-1,5 evőkanálnyi mennyiség. Ekkor hozzáadtam a sót, és addig kevergetem még, amíg nem láttam  folyadékot a lábas alján - de lehet pluszban is sót adni hozzá, ha több a szirupunk.

Folpackkal bélelt tálcán vékonyan szétterítettem és 2 napig száradni hagytam. ( Be lehet tenni sütőbe is, és 50 fokon szárítani, néha meg-megkevergetve.)

Nagyjából az itteni arányokból indultam ki.

Fahéjas cukrozott mandula-dió-mogyoró

Vagy ahogy tetszik, csak egyik, csak másik kettő illetve más tetszőleges csonthéjasok . 

Ma már kóstolták a megajándékozottak, és úgy döntöttek, gyorsan elsüllyesztik inkább a táskájuk mélyre, mert abbahagyhatatlan kategória., és egy ilyen adag, plusz a rajta lévő (nem túl sok) cukor egy irodai délelőttre mégiscsak túlzás lenne.

Azt nem is kell mondjam, milyen felháborodás fogadta itthon, hogy persze már megint elviszek minden jóságot, nekünkbezzegnemmaradegyszemse. Azért nem kell őket sajnálni, betáraztam dióból, mandulából, így már csak arra kell rávennem a Népeket, hogy a rengeteg tavalyi és idei mogyorótermésből törjenek megint egy adagra valót, mert én  a múltkori körben már beszereztem a magam kis vízhólyagjait.

Hozzávalók:

30 dkg dió-mandula-mogyoró (egyenlő mennyiségeket használtam)

15 dkg barna nádcukor (a sima fehér cukor is működik)

0,6 dl víz

1 tk. őrölt fahéj

1 csapott kk. vaníliapor 

Egy nagy, 28 cm-es teflonserpenyőben elkevertem a hozzávalókat és közepes lángon kevergetni kezdtem. Folyamatos keverés mellett lassan besűrűsödik a fahéjas cukorszirup, a mennyisége csökken, ahogy a víz párolog, és elér egy ponthoz kb. 6-8 perc alatt, amikor hopp, megköt a magokon. Ekkor sütőpapírra borítjuk, elterítjük, hagyjuk kihűlni. 

Óvatosan kevergessük, hogy a szirup ne a teflonserpenyő oldalára rakódjon ki, hanem a mogyikra jusson.

Rosé kacsamell vajas tésztában sütve

Ez tulajdonképpen egy ember  kacsakísérlet volt, mert a rosé kacsamellre már megvan a jól bevált perceket számolgatós taktikám, de  kíváncsi voltam, hogy működik vajas tésztás verzióban: legyen a bőre ropogós, ne  süljön túl a hús, de  a tészta is piruljon  meg szépen. 

Úgy okoskodtam, hogy a bőrét kell serpenyőben hosszabban sütni, hiszen az a tésztába csomagolva már nem pirul - ellentétben a sütőben befejezett szimpla rosé kacsamellel -, viszont a másik oldaláról nem kell annyira átsütni, hogy megmaradjon a rózsaszínes  jellege, ne legyen kiszáradt, rágós, hiszen a sütő hőmérsékletét a tészta sütéséhez viszont jelentősen emelni kell.

Ezért aztán a fűszerezéssel már nem sokat foglalkoztam, egy kis rozmaring-egy kis bors: a tésztatáskában ennek ellenére nagyon jól átjárták a friss fűszerek aromái a húst, a kísérlet eredménye pedig a képen látható: meg volt mindenki elégedve.

Hozzávalók: (4 személyre)

4 db  pecsenyekacsa-mell
1 csomag előhűtött kész leveles-vajas tészta
kevés só
frissen őrölt tarkabors-keverék
4 ág friss rozmaring
1 tojás

A kacsamelleket leszárítottam, a bőrét sűrűn beirdaltam hosszában és keresztben.

Hideg teflonserpenyőben kezdtem el sütni, a bőrével lefelé, közepes lángon, amíg a bőre szép aranybarna nem lett. (Ez legalább 5-6 perce jelentett.) 

A sütőt 2000 fokra előmelegítettem.

Míg a mellek pirultak, a vajas tésztát kitekertem, 4 felé vágtam, picit megliszteztem alul-felül, és egészen kicsit nagyobbra nyújtottam mindegyik negyedet, középre raktam a rozmaringágakat, a tésztát sóztam-borsoztam.

A melleket átfordítottam és egy percig sütöttem még.

Ezután egyenként, bőrével lefelé a tésztadarabok közepére, a rozmaringágra fektettem a melleket, enyhén sóztam és borsoztam, ráhajtottam a tésztát, a két végét is összenyomkodtam, behajtottam és megfordítva - hogy a bőrös fele kerüljön felülre - sütőpapírral bélelt tepsibe raktam. A tésztát is beirdaltam óvatosan, hogy ne vágjam át, lekentem a felvert tojással és a 200 fokos sütőben 20 percig sütöttem.

5 perc pihentetés után éles jó éles késsel szeletelhető szépen.

Juharsziruppal karamellizált sárgarépa

Ó igen, már hetekkel az ünnepek előtt el kell kezdeni a készülődést. Hogy ennek mi köze van a répához? Hát nagyon is van köze, sőt ez maga a készülődés: most kell sürgősen leadni pár kilót, hogy ne kelljen azon hezitálni karácsonykor, hogy ehetünk-e még egy szelet fatörzstortát, ha már bedobtunk minden kávé mellé egy trüffelt, reggelire Sachert ettünk, és mivel délben nem tudtunk már kolozsvári töltött káposztát enni, abból mindenképpen kell vacsorára melegíteni.

Aki pedig futkos, az szedhet a répából még egyszer.

Hozzávalók:(köretként, 2 személyre)

fél kg répa

1 ek olívaolaj

csipet só

2 kk. méz

2 ek. juharszirup

őrölt bors

egy tk. friss kakukkfű

A sütőt 220 fokra előmelegítettem. A megtisztított, hasábokra vágott répát megmostam, leszárítottam. Egy közepes  tepsit sütőpapírral béleltem, beleszórtam a répákat, rálocsoltam-szórtam az összes hozzávalót, (a kakukkfüvet kivéve) megforgattam és kb. 25 perc alatt megsütöttem, egyszer közben át is forgatva a zöldséget.

A sütőből kivéve, forrón szórtam meg a kakukkfűvel.

Ropogós-omlós citromos keksz

Ez még csak olyan adventi előzetes, mert ezek a kekszek igazán szerény külsejűek: sehol a precíz máz, nincsenek csillogó cukorkák, nincs derékkszaggató kekszszaggatás - tepsirerakosgatás órákon át (bár ezt gyermekmunkával át lehet hidalni, de az enyémeim nagyobbak és  rafináltabbak már annál, hogy ilyenben 10 percnél többet részt vegyenek), hanem csak egyszerű terülj-terülj golyóbisokról van szó Ettől függetlenül  nagyon finomak, ideális teához-tejhez-kávéhoz, hosszan eltartható, kicsit ropogós, kicsit omlós, már-már nagyüzemi jellegű, utánozhatatlanul addiktív állaga van, amit viszont nem ipari mennyiségű és jellegű adalékokkal, hanem szódabikarbónával, sütőporral ÉS citromlével (ezt nem szabad kihagyni, mert ez nemcsak az ízért hanem az állagért is megdolgozik) érünk el.

A mák-szezám párosítás tetszőlegesen variálható, de egyrészt jól néz ki, másrészt ez is ad egy kis plusz ropogósságot a keksznek.

Hozzávalók: (25-30 db kekszhez)

25 dkg liszt
6 gr sütőpor
6 gr szódabikarbóna
1 gr só (kb. egy csapott kávéskanál)
10 dkg puha vaj
15 dkg cukor
1 tojás
2 ek. citromlé
2 citrom reszelt héja

15gr mák
15 gr szezámmag
1 ek. barnacukor

Az első négy hozzávalót jól elkevertem. A vajat és a cukort kézi mixerrel egy percig habosítottam, belekevertem  a tojást, citromlevet és reszelt citromhéjat is. A lisztes keveréket hozzáadtam, simára összedolgoztam.

Egy kis tálban összekevertem a szezámmagot, mákot és a barnacukrot.

A puha tésztából kisebb diónyi  (2 dkg-os: az elsőt mérjük ki, azután ehhez igazítsuk a többi golyóbis méretét) gombócokat formáltam, beleforgattam a mákos keverékbe, közben már kicsit ellapogattam (így könnyebben tapadnak rá a magok). 

Sütőpapírral bélelt tepsire raktam, két-három centi távolságban egymástól, és egy pohár aljával  fél centinél kicsit vastagabb korongokká lapítottam. (Ha vékonyabbak, a sütési idő rövidül, viszont nagyméretű, laposabb kekszeket kapunk, állagra ugyanolyan finom.)

190 fokra előmelegített sütőben kb 12 percig sütöttem, rácsra szedve hűtöttem őket.. A kekszek ekkor még puhák, tortalapáttal lehet hozzájuk nyúlni, kihűlés után viszont finom ropogósak-omlósak.

Málnahabos Sacher torta

A novemberi szülinapos eredetileg Cookie Monster (mármint Cookie Monster alakú, kék) tortát szeretett volna, és bár sokáig beletörődtem abba, hogy brutális mennyiségű kék ételfestékkel kell színeznem valami jobb sorsra érdemes tortakrémet (na és bevinni az ünnepelt meg a barátnői szervezetébe), de végül nem tudtam megállni, és minden diplomáciai készségemet bevetve (amiből ismerjük el, ilyen helyzetekre kevés jut már) sikerült lebeszélnem erről a verzióról, így viszont jött az örök málnás, de - jó ízlésű kívánságra - Sacher alappal, és a mandulás-étcsokis  tészta tökéletesen működött a málnás-tejsznínes, joghurtos krémmel is.

A régi jól bevált Sacher torta 26-os formára hangszerelt laposabb verziója a 20 cm-es formában gyönyörű magas piskótát adott, a krém pedig már kisebb-nagyobb eltéréssel rendszeres szülinapi szereplő; őrült színét pedig kizárólag a málnának köszönheti.

Sajnos mikorra a tortára került sor, már nem voltak normális fények, így csak szeletről van kép másnapról, de nem olyan nehéz elképzelni: magas, sötétrózsaszín és szórócukor mindenütt...

Hozzávalók: (20 cm-es kapcsos forma)

- a tésztához

15 dkg étcsoki (min 60 %-os)
12,5 dkg vaj
6 tojás sárgája
6 tojás fehérje
12, 5 dkg cukor10 dkg liszt
5 dkg darált mandula
1 tk. sütőpor
1 csipet só
1 ek. vaníliakivonat (vagy 2 csomag vaníliás cukor)

- a krémhez

50  dkg málna
50 dkg natúr  joghurt
15 dkg cukor
2 dl tejszínhab
2 habfix
6 lap/10 gr zselatin

A krémhez a joghurtot előző este tiszta zsebkendővel bélelt nagy fémszitába öntöttem és hagytam lecsöpögni.

A tészta receptjét egészben írtam le, de mivel szép magas lapokat akartam, két részletben sütöttem meg, 2/3-1/3 arányban elosztva a hozzávalókat. 

A csokit a vajjal együtt a mikróban közepes fokozaton összeolvasztottam.  Elkevert lisztet a sütőporral, a mandulával,  csipet sóval. A tojássárgákat fehéredésig kevertem a porcukorral és kemény habot vertem a tojásfehérjéből. 

A tojássárga-porcukor keverékhez adtam a kihűlt vajas-csokis keveréket,majd felváltva, két-két részletben a lisztes keveréket és  a tojáshabot. (Első részét vagányabban, a másodikat óvatosabban átforgatva.)

A sütőpapírral bélelt tortaformában a nagyobbik adagot  kb. 20-22 percig - tűpróbázva - sütöttem. 5 percig még a nyitott sütőben hagytam, rácsra fordítottam, és ugyanígy - csak rövidebb ideig, kb. 18 perc alatt lett kész - kisütöttem az egyharmadnyi mennyiséget is.

A málnát felolvasztottam,összeturmixoltam a lecsöpögtetett joghurttal és a cukorral. (összesen 0,5 liternyi sűrű turmixot kaptam. Ha több lenne, akkor a zselatin mennyiségét 1 deci pluszonként 2 gr-mal emelni kell!)

A tejszínt az utasítás szerint habbá vertem a habfix-szel.

A zselatint 4 ek vízben néhány percig áztattam, hozzáadtam pár evőkanálnyit a málnás keverékből és felmelegítettem, simára kevertem, majd hozzámixeltem a málnához.

Beleforgattam a habbá vert tejszínt is.

A nagyobbik piskótalapot vízszintesen félbevágtam, a tortaforma oldalát sütőpapírral béleltem, és benne  összeállítottam a tortát. A lapok közé a krém egy-egy harmada került, és 15 percre be is tettem a mélyhűtőbe, mielőtt rápakoltam volna a következő szintet.

Kívülről a maradék egyharmad krémmel vontam be a tortát, de előtte félórára a krémet is beraktam a hűtőbe.

3-4 óra hűtés szükséges, hogy a torta a formából biztonsággal kivehető és  szépen vágható legyen.

Az ünnepelt kívánságára színes szórócukor borította az egészet kívülről.

Diós-sherrys csirkemell

Nem ismerek ennél tökéletesebb elkészítési módját a csirkemellnek: átsül, de mégis szaftos és omlós marad, nem kell klopfolni, nem kell szálkásra és rágósra párolni, és kb 10 perc alatt van ebéd, ha a köret már megvan. Tulajdonképpen ezt a cideres verziót akartam megcsinálni, de rájöttem, hogy a hűtőben nyár óta hallgató cider mentolos-lime-os, így passzoltam az After Eight csirkemellet, és lett sherry-s diós, jobban is illik az őszhöz.

Hozzávalók: (4 személyre)

2 nagyobb csirkemell
6 dkg só
1 liter víz

frissen őrölt bors
3 dkg vaj
5 dkg dió
fél dl félszáraz sherry
egy tk. méz
1 mandarin leve

A csirkemelleket 2 órára a hideg sós vízbe raktam. A diót a serpenyőben szárazon kevergetve enyhén megpirítottam. Egy nagyobb darab - akkora, hogy a melleket majdbele tudjam csomagolni - alufóliát előkészítettem.

A húst megtörölgettem, leszárítottam, borsoztam (sózni már nem kell a sóoldat miatt, esetleg csak a végén) és a felforrósított vajon oldalanként 3 percig - nem kell mozgatni - jó közepes lángos sütöttem. Ezután az alufóliára szedtem és szorosan becsomagoltam.

A serpenyőben maradt vajra dobtam a diót, hozzáöntöttem a sherry, a mandarin levét és a mézet, és felforraltam a szószt. Visszaraktam a csirkemelleket a serpenyőbe és fedővel letakarva kis lángon  további 3 percig sütöttem.

Capuccino keksz

Nem írnám itt le , hogy mennyi kávét szoktam inni, mert anyukám is be szokott ide nézegetni, de mivel simán iszok este hatkor, meg tízkor is, ha megkívánom, és semmilyen hatása nincs arra, hogy mikor mennyit alszom (sőt, szerintem a vasárnapi ebéd utáni kávé után a legédesebb egyet szundítani) szerintem teljesen érthető, ha a kávé mellé az ember még bekap egy-két kávés kekszet, biztos, ami biztos.

Emellett pillanatokon belül elkezdődik az adventi kekszsütési szezon, lehet kipróbálni, mert ez a keksz kávé nélkül is nagyon finom, tejszínes-fahéjas-omlós-ropogós. (Ezt a réges-régi teás kekszet hangszereltem át kávésra-fahéjasra.)

Hozzávalók: (20-22 db kekszhez)

0,5 dl tejszín
2 gr. nescafé (kb. 4 kávéskanál)
5 dkg porcukor
7 dkg vaj
1 tojás, szétválasztva
egy csipet só
12 dkg liszt
késhegynyi őrölt fahéj

a kekszek szórásához:

2 ek. nádcukor
1 tk. Nescafé

A tejszínt felforraltam és feloldottam benne a Nescafét. (kevergetni kell, lassan megy)

A porcukrot habosra kevertem a vajjal és egy csipet sóval, hozzáadtam a tojás sárgáját, aztán a kávés tejszínt, majd hozzágyúrtam a lisztet és a fahéjat.

A puha tésztát folpackba csomagolva, jól ellapítva, fél órát pihentettem a hűtőben (ekkora kezelhetővé dermedt), azután lisztezett munkalapon gyorsan kisujjnyi vékonyra nyújtottam, kiszaggattam.

A szóráshoz a Nescafét mozsárban porítottam és a nádcukorral elkevertem.

Sütőpapírral bélelt tepsire raktam a kekszeket, az enyhén felvert tojásfehérjével megkentem, megszórtam a kávés nádcukorral, és 160 fokra előmelegített sütőben 18-20 percig sütöttem.

Batyuban sült körte

Mivel a  hétvégére eléggé kimerültünk a mindenféle felújításokban és utazásokban, a jól bevált " lusta asszony kacsáját" terveztem be a vasárnapi ebédhez. És mivel a lassú sütés miatt rengeteg szaft/zsír gyűlik össze a tepsi alján, a köretnek szánt körtéknek muszáj volt tepsin kívüli helyet szorítanom a sütőben. Így lett ez a körte batyuban sült, de mondhatjuk en papillote-nak is, ha fel akarunk vágni a franciás (gasztro)műveltségünkkel. 

Tény, hogy jobban átjárták a fűszerek aromái, az egyébként nem túl érett körték ennyi idő alatt pont tökéletesre párolódtak, nem voltak babaétel-puhaságúak sem, hanem finom selymesek-krémesek.

Persze most is voltak, akiknek a krumplipürét preferálták, a majonézről nem is beszélve :)...

Hozzávalók:

4 kisebb Vilmoskörte
2 ág rozmaring
1 kk. őrölt gyömbér
1 mandarin leve
kevés méz

A körtéket feleztem, egy nagydarab sütőpapír közepére raktam, megszórtam a vágott felüket a gyömbérrel, az aprított és a mozsárban kissé megdögönyözött rozmaringlevelekkel, meglocsoltam a mandarin levével. A sütőpapír sarkait összecsíptem, bebatyuztam a körtéket és jó szorosan megkötöttem a tetején.

A majdnem kész kacsa mellé raktam és 20 percig pároltam 200 fokon.

A sütőből kivéve kevés mézet csorgattam még a körtékre.

Karamelles-almás sajttorta kockák

Igen, a hozzávalók listája rémségesen hosszúnak tűnik, de ezzel fordítottan arányos a sütire fordítandó idő: nem kell gyúrni, kevergetni, egy késes robotgéppel meg mixerrel kb. 5 perc kimérni és összedobni a hozzávalókat. 

Ami egyedül munkás: igen, az alma felvágása, kimagozása, felkockázása - csak ezért fázom minden "pucoljunk-kockázzunk-reszeljünk-közben citromlével locsoljunk" recepttől. Itt azért 3 almával ez nem annyira vészes, és mondhatnám, hogy aki fél a karamelltől, hagyja ki, de nem mondom, mert ez a karamellszósz nem nagyon rontható el, és ezzel lesz mindenségesen tökéletes: szerintem a kép magáért beszél.

Hozzávalók: (20x30-as tepsihez, 30 kockához vagy 26 centis kerek, kapcsos formához )

-alap:

20 dkg liszt
8 dkg cukor
12 dkg vaj

-töltelék

40 dkg natúr krémsajt
8 dkg cukor
2 tojás
1 tk. vaníliakivonat
1 citrom reszelt héja
3 keményhúsú alma (pl. Granny Smith)
fél tk. fahéj
fél kk. őrölt szerecsendió

- tetejére:

15 dkg liszt
6 dkg cukor
4 ek. aprószemű zabpehely

8 dkg vaj

-karamellszósz:

10 dkg cukor
2 ek víz
6 ek. tejszín

A sütőt 175 fokra előmelegítettem.

Az alap hozzávalóit késes robotgépben addig mixeltem, míg jól elkeveredtek, de még nem kezdtek összeállni. A sütőpapírral bélelt tepsire szórtam a keveréket, egyenletesen szétterítettem, egy pohár aljával jól lenyomkodtam, és 15 perc alatt megsütöttem.

Míg sült, a krémsajtot, cukrot, a tojásokat és a vaníliakivonatot kézi mixerrel simára kevertem.

Az almákat negyedeltem, magházukat kivágtam és az almákat apró kockára vágtam, elkevertem a citromhéjjal és a fűszerekkel.

A tetejére a hozzávalókat késes robotgépben morzsásítottam.

A sütőből kivett alapra öntöttem a sajtkrémet, rászórtam a fűszeres almát, majd egyenletesen rászórtam  a morzsát.

30-35 percig sült, kihűlve lehet szépen vágni.

A karamellszószhoz a cukrot a vízzel felforraltam, addig főztem, míg a víz elpárolog, és a cukor elkezd karamellizálódni. Ekkor kicsire vettem a lángot, a tejszínt közben mikróban jól megforrósítottam, és lassan a sötétarany színű, fortyogó cukorsziruphoz adtam. (Két-három részletben, keverni sem kellett, nem habzott fel nagyon, és nem is dermedt meg tőle a karamellizált cukor – így a végén tejszínes karamellöntetünk van.)

Zöldfűszeres-diós spagetti padlizsánnal

Egy Barilla spagetti dobozáról ezer éve letépett kartondarabot találtam az egyik fűszeres dobozom alján a konyhaszekrény átpakolása közben, ez a recept volt rajta, és igazi szezonzáró, gyors hétköznapi ebéd lett belőle. Kicsit variáltam a mennyiségekkel, így fűszeresebb és zöldségesebb lett, a tészta kevesebb, pont jó: a padlizsán krémes, a zsálya-rozmaring friss íze a pirult dióval és az őszi, édes paradicsommal akár egy pirítóson is tökéletes lett volna.

Hozzávalók: (2 személyre)

5 dkg dió
4 ek. olívaolaj
25 dkg padlizsán
2 gerezd fokhagyma
15 dkg paradicsom
10 levél zsálya
4 ág rozmaring
bors
só

Feltettem a tészta vizét forrni.A padlizsánt kis kockákra vágtam, besóztam és 10 percig állni hagytam.

A diót durvára vágtam és száraz serpenyőben kevergetve megpirítottam, félreraktam.Az olívaolajban pár percig melegítettem a hajszálvékony szeletekre vágott fokhagymát, vigyázva, hogy meg ne égjen, majd hozzáadtam a lecsöpögtetett padlizsánt, és nagyobb lángon, kevergetve átsütöttem.Közben elkezdtem kifőzni a tésztát. A padlizsánhoz hozzáadtam a felaprított zöldfűszereket és a felkockázott paradicsomot, és keveset a tészta főzővizéből. Átforraltam, sóztam, borsoztam, a tűzről lehúzva hozzákevertem a kifőtt spagettit és  a diót, egy perce visszatettem a lángra és jól átforgattam.

Nutellával töltött csokis keksz

Nutellával minden jobb! (Ahogy egyébként baconnal is.) És igen, a chocolate chip cookie is emelhető eggyel magasabb szintre. 

A sok felsorolt hozzávaló ellenére két részletben kell mindent összekeverni, csak a lágy tészta miatt kell hosszabb hűtési idő, na és arra kell figyelni, nehogy a drága nutella kifolyjon sütés közben.

Ha ez megvan, akkor minden megvan ahhoz, hogy elfelejtkezzünk erről a ronda, szürke, esős, depresszív októberről, abszolút nem kell magyarázkodni, kell az endorfin és kész.

Hozzávalók: (20 nagyobb kekszhez)

30 dkg liszt
1 tk. sütőpor
1 tk. szódabikarbóna
késhegynyi őrölt szerecsendió
3 gr só
10 dkg NAGYON apróra vágott jó minőségű étcsoki vagy mini csokoládécsepp
20 dkg puha vaj
20 dkg cukor (fele barna nád, fele sima kristálycukor)
egy tk. vanília-kivonat/fél rúd vanília kikapart magja/1 vaníliás cukor
1 kk. mandulaaroma ( a dr.Oetker-féle, színtelen)
1 egész tojás
1 tojás sárgája
20 tk. nutella (hűtsük be, míg a tészta is hűl)

Az első 6 hozzávalót összekevertem. A vajat és a kétféle cukrot kézi mixerrel 2 percig habosítottam, majd hozzáadtam a vaníliát, a tojást, tojássárgákát és a mandulaaromát.

A vajas keverékhez hozzáadtam  a száraz  hozzávalókat és egy fakanállal egynemű tésztává kevertem

A tésztát két 20 cm-es rúddá formáztam belőle és folpackban 4 órát pihentettem  a hűtőben.

Sütés előtt fél órával kivettem, hogy átmelegedjen a tészta, a rudakat 10-10 részre vágtam, tenyér méretű (az enyém kicsi, olyan 6-7 cm) körré lapítottam, középre raktam a teáskanálnyi  nutellát, majd óvatosan körbegombócoztam a tésztával. Ha körben valahol kikukucskál a nutella, oda tapasszunk kevés plusz tésztát, nehogy kifolyjon sütés közben .

Sütőpapírral bélelt tepsibe raktam, egymástól 6 centi távolságra, és óóóóóvatosan ujjnyi vastag koronggá lapítottam, hogy ki ne szakadjon a tészta.  

175 fokra előmelegített sütőben 10 percig sütöttem,  rácsra szedve hűtöttem ki.

Pilótakekszes-dunakavicsos brownie

Az öregség biztos jele, ha valaki ilyen cuccokkal nosztalgiázik, igaz? Pedig nem, nem volt régen minden jobb...először is, a Leo jégkrémből azonnal elfogyott a csokis, és csak a vacak puncsosat lehetett kapni. Nem voltak ilyen szuper ropogósak az ostyás csokik, nem létezett pl. a Balaton Bumm, a Sport szelettel a mai napig a világból ki lehetne kergetni, és igen, a Dunakavics fogfájdítóan kemény volt, a Boci csoki csak hírből ismerte a kakaót, a konyakmeggy már eleve  másodlagos frissességű volt, mikor a boltba érkezett, na és a rumos Kajla...borzalom még a szaga is! 

De a franciadrazsé valahogy étcsokisabb, a zselés szaloncukor sokkal finomabb volt, és a vaníliás karika meg a Kapucíner csoki se a régi...

Viszont   sokkal jobb a  Pilóta (főleg a triplacsokis), ropogósabb a keksz  és a krém benne  sose avas, és bár a Dunakavicsot ma sem szeretem annyira, nálunk két függő is van a családban: folyton lebuknak, mert a kamrában a legfölső polcra,  a gyógyszeres doboz mögé dugdossák a hármasával-négyesével beszerzett csomag cukorkájukat.

Kicsit tartottam tőle, hogy a Dunakavics nem fog passzolni a lágy brownie-hoz, de valahogy a sütés során kicsit vékonyodott még a cukros bevonat, pont enyhén roppanós lett, és az omlósabb, szárazabb, de krémes keksz, a puha brownie és a ropogós-natúr mogyoró együtt nagyon-nagyon bejöttek nálunk mindenkinek. És mivel Dunakavics mindig van itthon, könnyű reprodukálni is...

Hozzávalók: (20x20-as formához)

20 dkg vaj

10 dkg étcsoki

15 dkg cukor

5 dkg kakaó

10 dkg natúr krémsajt(vagy mascarpone)

3 tojás

csipet só

6 dkg liszt

1 zacskó Dunakavics

6-8 db tripla csokis Pilóta

 

A vajat mikróban felolvasztottam és  fel is melegítettem, beletördeltem a csokoládét, vártam egy kicsit, míg az is megolvadt és simára kevertem. Hozzáadtam a cukorral elkevert kakaót.
Összekevertem a felvert egész tojásokat a krémsajttal , belemixeltem a csokis keverékbe (nem kell agyonkeverni, épp csak legyen egynemű), hozzáadtam a csipetnyi sót  majd belekevertem az átszitált lisztet is és a sütőpapírral bélelt formába simítottam.

A kekszet eltördeltem, megszórtam vele a süti tetejét, ezután a Dunakavics jött, majd 160 fokra előmelegített sütőben 35 percig sütöttem.

Jalapeno falatok

Ez csíp...akkor is, ha ki van magozva-erezve. De annak aki, szereti és bírja a csípőset, borzasztóan addiktív tud lenni,  és a  sajtok meg a bacon magas zsírtartalma elég ahhoz, hogy a kapszaicint, ami a csípősséget okozza, szépen elsimítsa (na jó, nem annyira, de pont ez a jó benne). A 20 falatka-paprikának 10 perc se kellett hogy eltűnjön, és bár a chilik másik feléből eredetileg chiliizselét akartam csinálni, az ötletet leszavazták, jöhet a következő adag.  

A jalapeno poppers vagy jalapeno bites lehet baconba csavart, vagy tulajdonképpen panírozva kisütött tex-mex falatka, és a sajtos változaton kívül létezik fűszeres húsos verzió is.

Ma már itthon is sokan termesztenek chilit, érdemes körülnézni a piacokon, én helyben vettem, és remélem, még elkapom az utolsó adagot a következő alkalommal-csak akarok egy chilizselét is.

Hozzávalók:

10 db jalapeno chili
10 dkg natúr krémsajt
5 dkg cheddar
10 szelet bacon

A chiliket (szigorúan gumikesztyűben) hosszában elfeleztem és kimagoztam, igyekeztem az ereket is kiszedni. A cheddart lereszeltem, elkevertem a krémsajttal, a fél paprikákba töltöttem, azokat pedig szorosan belecsavartam a keresztben félbevágott bacon-szeletekbe.
200 fokos sütőben a szalonna pirulásáig sütöttem.

Sör mellé tökéletes, és pirítóson is nagyon finom.

Pilótakeksz-túrórudi torta

Képtelen voltam kihagyni ezt az olvasómágnes elnevezést, mentségemre szolgáljon, hogy a torta tésztája tényleg pilótakekszből van, a túrós rész pedig ízében a túrórudit hozza: túró,cukor, vanília, citrom - na és a tetején étcsoki van, természetesen, hagyjuk csak  a tejcsokit az édesszájúaknak.

Már amikor a mennyiségeket kimértem, meg elővettem a húszcentis kapcsos formámat, tudtam, hogy kizárt, hogy ennyi alapanyagból olyan méretű/magasságú torta legyen, mint a Leckerben, ezért legközelebb korrigálni  fogok a mennyiségeken; tojás is került bele, anélkül biztos nem állt volna össze jól a túrós töltelék, több cukor, több citrom, a vaníliapuding helyett pedig étkezési keményítő. (= vaníliapudingpor mínusz aromák, színezék és csomósodásgátló)

Hozzávalók: (20cm-es kapcsos formához)

egy csomag (180 gr) tripla kakaós pilótakeksz

4 dkg vaj

35 dkg túró

20 dkg tejföl

1 citrom lereszelt héja

1 ek. citromlé

8 dkg cukor

2,5 ek. étkezési keményítő

1 vaníliás cukor

1 tojás

10 dkg étcsoki

1 dl tejszín

A sütőt 175 fokra előmelegítettem.

A pilótakekszet késes robotgépben morzsásítottam és hozzácsorgattam a megolvasztott vajat. A tészta kétharmadát egyenletesen elosztottam a sütőpapírral bélelt forma alján és kissé le is nyomkodtam.

A túrót áttörtem a tejföllel, a citromhéjjal és a citromlével, elkevertem a cukrot a keményítővel, a túróhoz adtam a vaníliás cukorral és a felvert tojással együtt. A massza felét a kekszalapra öntöttem, kisebb körben elosztottam rajta a maradék vajas morzsát, majd óvatosan, egyenletesen ráöntöttem a túrómassza másik felét.

Kb. 50 percet sütöttem, a sütés második felében lazán alufóliával takarva.

A bevonathoz a tejszínt felforrósítottam, egy kis tálban lassan a kockákra tördelt étcsokira öntöttem, majd 5 perc várakozás után fényesre kevertem (ha a csoki nem akar elolvadni teljesen, mert visszahűlt, akkor egy-egy körre be lehet tenni a mikróba) és a kihűlt torta tetejére öntöttem.

Segítsüti 2015 ősz - Méteres kalács

Egy méter sütit, valaki...?

Igen, az őszi sütilicit is már iskolaköteles korba lépett: ez lesz a hatodik, őszi  jótékonysági fordulónk. Sok új és lelkes bloggerrel, sok, régi lelkes bloggerrel és a főszereplőkkel: azokkal az önzetlen licitálókkal, akik megbíznak bennünk, mert tudják hogy a befolyt összeg minden fillére a támogatottakhoz kerül, na és tudják, hogy olyan finom sütiket, mint amilyeneket itt lehet megnyerni, legfeljebb csak az anyukájuk tud sütni.

Ezért is választottam most egy igazi klasszikust: a méteres kalácsot - és mivel a süti a nevét a hosszúságáról kapta, tényleg egy méternyi, (3 klasszikus püspökkenyérforma egyben) süti a licitnyertesé.

A hagyományos  receptet jól ismerem, mert az én anyukám,  nagymamám, nagynénéim is sütötték nagyobb ünnepeken, de azért én kicsit luxyra formáltam: csak vaj, rengeteg tojás, tejszín, valódi csokibevonat, a töltelékben pedig nem a puncs pudingpor a főszereplő, hanem a rum, narancs- és citromhéj, és még némi rumos mazsola,  természetes színezék, semmi aroma.

Az árverés szeptember 21.-én, hétfőn indul, és szeptember 24.-én, csütörtökön zárul, a támogatottunk pedig a Mosoly Alapítvány, akin keresztül, tárgyi beszerzés formájában a beteg és lelki traumát átélt gyermekek gyógyulását támogatjuk. Az akcióról itt találhattok meg minden információt, a sütiárverést  pedig ezen az oldalon - egyszerű jelszavas regisztrációval - lehet elérni.

Egy méter sütit, valaki...??

( Tejérzékény verzió is kérhető, sőt, ha valaki ragaszkodik a retro puncs pudingporhoz, az is oké.)

Málnás-rozézselés macaron

Elérkeztünk a desszerthez: az Országos Bormustra három Tesco különdíjas borával volt már előétel, főétel, jöhet az édesség!

A szigetcsépi Gál Szőlőbirtok és Pincészet 2014-es kékfrankos roséja tökéletes választás volt a finom vaníliás málnadzsem mellé: a bor gyümölcsös-aromás ízének egy része  a középen rejtőző borzseléből  átszívódik a süti tésztájába, másik része pedig akkor robban a szánkban, amikor beleharapunk (vagy valljuk be, hamm, bekapjuk egyben) a macaronba és az édes-vaníliás-mandulás ízt ellensúlyozza a könnyű  szárazságával.

Hozzávalók: (kb. 30 db macaronhoz)

90 gr  tojásfehérje (ez kb. 3 közepes tojást jelent)
25 gr cukor
200 gr porcukor
110 gr mandula
1 kk. céklapor vagy pár csepp piros ételfesték

- a töltelékhez:

1 dl 2014-es Gál kékfrankos rosé

3 gr porzselatin

2 ek. sűrű málnadzsem

A porcukrot és a darált mandulát kávédarálóban kétszer átpörgetjük, hogy teljesen sima,lisztszerű legyen, és ezután kétszer átszitáljuk a céklaporral.

A szobahőmérsékletű (és egy napig a konyhában vagy 5 napig a hűtőben várakozó) tojásfehérjét a fokozatosan hozzáadott cukorral lágy habbá verjük (ne csússzon ki a tálból, ha fejjel lefele fordítjuk) majd belekeverjük a mandulás keveréket, és átforgató mozdulatokkal addig keverjük, míg lassan, de szalagszerűen folyik le a lapátról.

Fél centi nyílású habzsákból, jó minőségű szilikonos  sütőpapírral bélelt tepsire, a habzsákot függőlegesen tartva kb. 2 cm. átmérőjű köröket nyomunk. 

45 perc pihentetés tán 140 fokos sütőben a középső sínen 16-18 perc alatt készre sütjük, úgy, hogy az első 8 percben az alsó sínre, az utolsó 5 percben felülre teszünk egy másik tepsit.

Teljes kihűlés után óvatosan leválasztjuk a sütőpapírról.

A töltelékhez a zselatin 2-3 ek. borral pár percig megáztatjuk, a maradék bort felforrósítjuk, a zselatinhoz adjuk, simára keverjük.

Egy kisméretű tálcára öntjük, a hűtőben dermedni hagyjuk.

A borzseléből dermedés után pici köröket szaggatunk, ez kerül a süti közepére, habzsákból körben  málnadzsemmel  kerítjük, így töltjük.

Ha egyszerűsíteni akarjuk a dolgunkat, akkor a forró borhoz keverjük a málnadzsemet, majd kihűlés tán töltjük vele a macaronokat - így viszont nem lesz a közepében külön egy finom rosébomba :).

Marhaszelet kékfrankos gombával

A vörösbor-marhahús klasszikus párosítás, de ebben a receptben nem mártás készül belőle, és nem is a  a hús kísérője - bár az üvegből maradt bor tökéletes az ebéd/vacsora mellé - , hanem egy első hallásra-olvasásra furcsának ható, sokáig készülő gombaétel alapeleme. 

A lassú tűzön készült  gomba magába szívja a bor és a fűszerek zamatát, és a szafttá sűrűsödött bor/leves igazi ízbomba: önállóan, hús nélkül is megállja a helyét, de ekkor két személyre is dupláznunk kell a mennyiségeket.

Az Országos Bormustrán a Tesco különdíjas vörösbora a Bock Pince 2014-es kékfankosa lett, és a meleg nyárillatú, enyhén testes bor a friss, gyenge apró csiperkével vadas jellegű, fűszeres, férfias fogást eredményezett.

Hozzávalók: (4 személyre)

60 dkg fehérpecsenye
kevés olaj
frissen őrölt bors
3 dkg vaj

40 dkg apró szemű barna  csiperkegomba
5 dkg vaj
4 dl Bock Kékfrankos 2014
3 dl csirkehúsleves (nem helyettesíthető leveskockával, mert nagyon sós lesz!)
1 kicsi babérlevél 
két gerezd fokhagyma
fél vöröshagyma
fél teáskanál tört koriandermag
3 szem tört szegfűbors
csipet fahéj és szerecsendió
fél kávéskanál frissen őrölt bors

A gombát a borral, a levessel, a vajjal és a fűszerekkel egy lábasban fedő alatt 4, ezután anélkül még 2 órát gyöngyöztetve főzzük. Ha szükséges, fedő nélkül, nagyobb lángon sűrítsük be a végén a mártást, de figyeljünk oda, nehogy odakapjon a besűrűsödött szósz. 

Csak utólag sózzuk, ha szükséges, mivel a levesben is van só.

A főzés ideje alatt az ujjnyi vastag   hússzeleteket szobahőmérsékleten olajozva-borsozva pihentetjük.

Forró, vastag aljú serpenyőben kevés olajon, oldalanként 2 percig sütjük, megfordítás után a vajat is mellédobva. Tálalás előtt, már a tűzről lehúzva fedő alatt még 2 percig pihentetjük , (így közepesre sül, a szelet belül enyhén rózsaszín marad)  a vörösboros gombával és a szósszal leöntve tálaljuk.

Sárgarépás panna cotta szecsuáni borssal és szezámmaggal

A jó bornak nem kell cégér, ismerjük mindannyian a mondást, de ha valaki nem mélyed el rendszeresen az egyre bővülő és egyre színvonalasabb hazai kínálatban, annak lehet, nem árt tippet adni, hátha legközelebb nem áll tanácstalanul a polcok előtt, vagy épp ellenkezőleg, megkóstol olyan bort is, amit egyébként nem ismer és/vagy nem venne meg ismeretlenül.

A 36. alkalommal megrendezett Magyar Bormustra idén is díjazta a legjobb borokat, a verseny főtámogatója, a Tesco pedig saját különdíjasokat is választott, ami nemcsak puszta elismerés, hiszen a legjobb borokat így nemcsak itthon értékesíthetik a pincészetek, hanem az áruházláncon keresztül könnyebben kijuthatnak a külföldi piacokra is.

A három különdíjas borhoz kérésükre készítettem három receptet, itt az előétel, amelyet a főétel és egy desszert követ.

Az Irsai Olivér magyar keresztezésű (bor)szőlőfajta, muskotályos, gyümölcsös ízű: a mostoha kunsági  homok alatt rejtőző lösz adottságait  kihasználó Frittman Pincészet légies, könnyű száraz bort készített belőle a 2014-es évben.  Az enyhén édes-fűszeres-borsos panna cotta a ropogós szezámmaggal és a picit sós füstölt lazaccal tökéletes párja volt ennek a szárazsága ellenére is nőies, gyümölcsös aromájú, nagyon jól guruló bornak.

Hozzávalók: (4 személyre)

4 dl tejszín
20 dkg édes sárgarépa
negyed kk. só
12 szem szecsuáni bors
4 gr zselatin
2  evőkanál szezámmag
füstölt lazac

A megtisztított sárgarépát  vékonyra gyaluljuk, a tejszínben  a mozsárban porrá tört szecsuáni borssal és a sóval  közepes lángon 10 percig alig  gyöngyöztetve pároljuk, a tűzről lehúzva belekeverjük a zselatint, oldódásig keverjük. A szezámmagot serpenyőben megpirítjuk.

A tejszínt és a répát botmixerrel pürésítjük, a sózás miatt ekkor utánakóstoljuk, 4 pohárban/tálkában elosztjuk, behűtjük. Tálaláskor rászórjuk a pirított szezámmagot, lazacszeletkékkel díszítjük.

A poszthoz a bort a Tesco biztosította, a borról írt (laikus) vélemény a szerző saját álláspontja.

Krémsajtos gofri csokivajjal

A gofri az gofri, de kívülről ropogós,  belül viszont krémes a natúr krémsajttól. Megtartjuk. Na de a csokivaj... Ami tulajdonképpen kakaó(s)vaj, mert vaj és jó minőségű holland kakaó van kikeverve, de semmi cukor...na az a legjobb ebben - meg valószínűleg minden másféle - gofriban. Az is jó benne, hogy gyerek ezt nem eszi, mivel nem édes, tehát több marad nekünk. (Mind.) Fagyasztható, azaz mindig van itthon. Sűrű, zsíros, keserű és mégis addiktív. A gofri kapott hozzá egy kis juharszirupot még, tökéletesebb nem is lehetett volna.

Hozzávalók:(4-6 személyre)

45 dkg liszt
12 gr sütőpor
2 gr só
8 dkg cukor
12,5 dkg natúr krémsajt (az eredeti receptben duplaennyi)
4 tojás
4-5 dl tej
4 ek olaj
2 tk. vaníliakivonat
egy teáskanál citromlé

- a csokivajhoz:

6 dkg vaj
2 dkg holland kakaó

A lisztet, sütőport, sót, cukrot elkevertem. A krémsajtot a tojások sárgájával, majd a tejjel, olajjal és a vaníliakivonattal kézi mixerrel kissé felvertem. Hozzáadtam a száraz hozzávalókat, simára kevertem, majd a citromlével kemény habbá vert tojásfehérjét is beleforgattam. (Ha túl sűrű a tészta, ekkor még adhatunk hozzá tejet. Félórát pihenni hagytam.

Mivel a tészta cukrot tartalmaz, rendszeresen kiolajozott gofrisütőben sütöttem. 

A csokivajhoz simára kevertem a vajat és a kakaóport, egy alufólián 4 mm vastagra elkentem, hűtőbe raktam, kockákra vágtam tálaláskor.

A gofri nagyjából innen, a csokivaj pedig Stella Park szuper ötlete.

Áfonyás-fahéjas morzsás muffin

Szegény, unalmas muffin...téged se fog megnézni senki. Pedig ez egy deluxe verzió, áfonya, vaj, fahéjas morzsa a tetején: gyorsabban fogyott, mint bármelyik nyári gyümölcsös pite, édes volt, levegős, szaftos, a teteje ropogós; legeslegjobb lenne reggel az illatára ébredni és bekapni a napsütésben a teraszon egyet egy nagy pohár hideg tejjel, csak az a baj, hogy ehhez előbb nekem kellene mégis felkelni és megsütni.
(Nem,másnap is finom.)

Hozzávalók:

10 dkg vaj

16 dkg cukor

2 tojás

12 gr sütőpor

1 kk.só

25 dkg liszt

1,2 dl tej

20 dkg áfonya

-a morzsához: 

4 dkg vaj

7 dkg cukor

fél kk. őrölt fahéj

6 dkg liszt

A vajat és a cukrot kézi mixerrel 5 percig habosítottam, majd egyenként belekevertem a tojásokat. A lisztet elkevertem a sütőporral és a sóval, és a tejjel váltakozva a vajas keverékhez adtam. ezután kevertem bele az áfonyát, de a felét előtte  kissé megtörtem, hogy az íze jobban átjárja a tésztát.

Muffinpapírral bélelt formában szétosztottam (kellett egy plusz ramekin is, mert 13 muffin akart belőle lenni) A morzsa hozzávalóit villával összenyomkodtam, rámorzsáltam a muffinok tetejére és 175fokra előmelegített sütőben kb. 25 perc alatt megsütöttem.

A muffinrecept innen.