Vagy ahogy tetszik, csak egyik, csak másik kettő illetve más tetszőleges csonthéjasok .
Ma már kóstolták a megajándékozottak, és úgy döntöttek, gyorsan elsüllyesztik inkább a táskájuk mélyre, mert abbahagyhatatlan kategória., és egy ilyen adag, plusz a rajta lévő (nem túl sok) cukor egy irodai délelőttre mégiscsak túlzás lenne.
Azt nem is kell mondjam, milyen felháborodás fogadta itthon, hogy persze már megint elviszek minden jóságot, nekünkbezzegnemmaradegyszemse. Azért nem kell őket sajnálni, betáraztam dióból, mandulából, így már csak arra kell rávennem a Népeket, hogy a rengeteg tavalyi és idei mogyorótermésből törjenek megint egy adagra valót, mert én a múltkori körben már beszereztem a magam kis vízhólyagjait.
Hozzávalók:
30 dkg dió-mandula-mogyoró (egyenlő mennyiségeket használtam)
15 dkg barna nádcukor (a sima fehér cukor is működik)
0,6 dl víz
1 tk. őrölt fahéj
1 csapott kk. vaníliapor
Egy nagy, 28 cm-es teflonserpenyőben elkevertem a hozzávalókat és közepes lángon kevergetni kezdtem. Folyamatos keverés mellett lassan besűrűsödik a fahéjas cukorszirup, a mennyisége csökken, ahogy a víz párolog, és elér egy ponthoz kb. 6-8 perc alatt, amikor hopp, megköt a magokon. Ekkor sütőpapírra borítjuk, elterítjük, hagyjuk kihűlni.
Óvatosan kevergessük, hogy a szirup ne a teflonserpenyő oldalára rakódjon ki, hanem a mogyikra jusson.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése