Portóis-narancsos rebarbarakompót

Ültessen mindenki rebarbarát....Itt a homokon, déli tűző napon is gyönyörűen nő, kibírta az idei mínuszokat takarás nélkül, szerintem mivel  egy  virágágyás kellős közepén pompázik, tényleg virágnak képzeli magát, és ez jót tesz az önbizalmának...És bár most mindenki rebarbarát hajkurász, nálunk a szezonban megelégszenek a Népek egy sütivel, egy kevert dzsemmel, én tervezek még egy chutney-t belőle, és erre egy termetesebb bokor tökéletesen elég is. Mondjuk egy piros rebarbara még elférne,így hát  szegény ember zölddel főz....

Hozzávalók: (2 db 2  decis üveghez)

6-8 rebarbaraszár, mérettől, vastagságtól függően.
1 dl friss narancslé
1 dl portói (ruby)
2 tk. méz

A rebarbarát alaposan megmostam, megtisztítottam - én szeretem kicsit lehúzgálni a külső, vastagabb héját - és centis darabokra vágtam. A többi öszekevert hozzávalóval felforraltam, kis lángon 3 percig főztem és forrón a mikróban sterilizált üvegekbe szedtem, a portóis levével felöntöttem,  a kisterilizált fedőt rácsavartam. Ezután száraz dunsztban, lassan hűtöttem ki. (  Nem kell tovább főzni a rebarbarát, puhul még a dunsztban is.) Ha marad ki szirup azt gyorsan elnyalogatjuk felhasználhatjuk fagyiöntetnek pl.

Biztos ami biztos, hűtőben tartom, egy hónap alatt semmi baja nem lett, csak lassan elfogyott, vaníliafagyival a legjobb :)

Snidlingvirágecet

A májusi Befőzünk! akcióban -kétségtelenül igen kevés energiabefektetést igénylő :D- egyik megmozdulásom. De aminek ilyen színe van, vagyis lesz, azt ki kellett próbálnom.A legviccesebb, hogy a szupercuki rózsaszín folyadék: nagyonhagymás ecet - ordító az  ellentét a külseje  és az - nevezzük így - illata között. Kétfélét próbáltam: az egyik sima 10%-os ecettel készült,  jobban kiszedte a virág színét, sötétebb lett, a másik, 5%-os fehér balzsamecet ( SPARból jött), az kicsit halványabb rózsaszín kivitel. 

A snidling virága is ehető, és amikor a bimbókat használtam, akkor is meglepő volt, mennyivel erősebb íze van, mint a sima snidlingszárnak - ez a virágjára is igaz, úgy látszik. 

Az első paradicsomsaláta biztos kap majd ebből a jó kis ecetből.

Hozzávalók:

2 decis kis üveg

sok snidlingvirág

ecet/borecet

Az üveget teletömködtem a virággal, felöntöttem ecettel és egy hétig a hűtőben érleltem, majd leszűrtem.

Minél több az egységnyi ecetben ázó virág, annál intenzívebb a szín és a hagymaszag :))).

Epres-marcipános szelet

Keverjünk, dobáljunk, morzsáljunk. 

Körülbelül ez a süti munkamenete, a marcipán pedig még karácsonyi bónusz, amikor sikerült úgy feltölteni a készleteket, hogy három torta után is maradtak komoly tartalékok. Persze a Válogatós Bandának még eper is csokival a legjobb, ezért kapott csokis rácsozást, bár azt nem árultam el nekik, hogy ehhez három kockányit használtam el :D. Marcipán hiányában a morzsa készíthető csak simán vaj-cukor liszt egyenlő arányú keverékéből, (10-10-10 dkg) de a liszt fele helyettesíthető is bármilyen darált csonthéjassal. A morzsába lehet tenni ízesítésként vaníliát,  fahéjat, reszelt narancshéjat, mindenki fantáziájára és jó ízlésére bízva,  szóval ez egy kamrapolc-kompatibilis süti, és 15 perc alatt be lehet tolni a sütőbe. Kerek formában csak egy kis tejszínhab vagy édes görög joghurt-réteg  választja el a marcipános-epres tortaszelettől.

Hozzávalók: (20x20-as szögletes formához 16-20 szelethez, 22cm-es kerek formához)

15 dkg vaj

2 tojás

10 dkg cukor

15 dkg liszt

1 tk. sütőpor

1 tk. vaníliakivonat/ 1 vaníliáscukor

30-40 dkg eper

-a morzsához:

3 dkg vaj

3 dkg liszt

3 dkg porcukor

csipet só

20 dkg marcipán

 A sütőt 180 fokra előmelegítettem.

A morzsával indítottam:  marcipánt kockákra vágtam, a vajat megolvasztottam,  belekevertem a cukrot, sót  azután a lisztet, villával összenyomkodtam a marcipánnal és a hűtőbe tettem.

Az alsó tésztalaphoz a lisztet és a sütőport átszitáltam - nem jó kihagyni, sok extra levegőt ad a tésztának.

A vajat,  a cukrot és a vaníliakivonatot kézi mixerrel pár perc alatt  habosra kevertem, simára kevertem a felvert egész tojásokkal, majd lapáttal forgatva egyenletesen belekevertem az átszitált lisztes-sütőporos keveréket. 

A sűrű tésztát egy 20x20-as mélyebb tepsi sütőpapírral bélelt aljába simítottam egyenletesen  egy kanál hátával - a két ellentétes oldalán lógjon túl vagy 5 cm-rel a sütőpapír, mert majd ennek segítségével lehet a sütés végén óvatosan kiemelni a puha   tésztát - rászórtam az epret - a nagyobbakat félbe-négybe vágva, majd rámorzsoltam marcipános tésztát.

 

Kb 40-45 perc a sütési idő,  félidőtől takartam, hogy  a morzsa ne nagyon piruljon meg.

Az étcsoki csíkozáshoz 3 kocka csokit olvasztottam meg  a mikróban 560 watton 3-4-szer átkeverve, pár másodperces körökben, és egy icipicit kivágott sarkó zacskó volt a célszerszám.

Az alsó tészta puha, de könnyű, az eper nem sül szét, de szaftos, a marcipán morzsa meg csak épp picit ropogós a tetején....

A piszkés-epres morzsasüti volt  a kiindulópont.

Citromos-fokhagymás krumplikarikák

Igen jön az újkrumpiszezon, a legeleslegjobb parázskrumplival legelöl, de azért a régit el kell használni... Jó régóta nincs nálunk olajban sütés, így vannak tartva a szegény férfinépek mifelénk, helyette van steakkrumpli sütőben sütve, kevés olajjal, sok fűszerrel. Ennek egyik variánsa ez a köret, ami nagydarab sült húsok mell való, de a citromos fokhagymás szaft a sok friss petrezselyemmel eteti magában is. Nem várt pozitívum, hogy a tepsibe sorakoztatás módja miatt a krumpli egyik fele pirult, a másik fele pedig fűszerekkel átitatottan omlós.

Hozzávaló:

1 kg sütni való krumpli
2 tk só
5 dkg vaj
4 gerezd fokhagyma
fél citrom leve és reszelt héja
kis csokor petrezselyem
bors

A jól  megmosott krumplit (héja maradhat) fél centis karikákra vágtam, leszárogattam és egy mély porcelán tálban, folpackkal szorosan letakarva 5 percre a mikróba tettem, a legmagasabb fokozatra.

Közben a petrezselyem kivételével az öntet hozzávalóit összekevertem - a vajat olvasztva), átforgattam a krumplit benne, lesorakoztattam a tepsibe és 200 fokon kb. fél óráig sütöttem. ( A tál alján maradt szaftot is egyenletesen száétlocsoltam a tepsiben lévő krumplin.)

Sütés közben még pár vajforgácsot  és 10 perccel a vége előtt az apróra vágott petrezselymet is rászórtam.
 

Tejfölös-epres brownie

Az ilyen recepteket szokás úgy elkezdni, hogy  "valami könnyebbet képzeltem el" :)

Az ötletet még a márciusi GoodFood címlap adta, ahol málnákat dobáltak nagyon gusztusosan egy hatalmas adag brownie-ba. Nálunk a  hétvégén az eddig a toplista első helyén tanyázó  mascarponés brownie alakult át, és a gyümölcs kicsit lejjebb tolja a szeletenként ezer kalóriás átlagot, az biztos. :) És a tejföl a mascarpone helyett szintén karcsúsít kicsit, igaz ? Tehát minden rendben, nyugodtan ehetünk belőle rögtön kettőt....És a mellé adandó tejszínhez szinte nem is kell cukor....

Hozzávalók: (20 darabhoz)

20 dkg vaj

10 dkg étcsokoládé

20 dkg cukor

5 dkg kakaó

csipet só

175 gr tejföl (20%-os!)

2 nagyobb tojás

1 tk. vaníliakivonat

8 dkg liszt

20-25  dkg eper

Az epret megmostam, megtisztítottam és kockákra vágtam.

A sütőt 165 fokra előmelegítettem.

A vajat felolvasztottam a mikróban, beletördeltem a csokit, simára kevertem (lehet vissza kell tenni őket egy körre együtt, csak ne forrósítsuk fel). Kicsit hűlni hagytam, addig kimértem a cukrot, összekevertem a kakaóval és a csipet sóval, a tojásokat felvertem, a tejföllel és a vaníliakivonattal simára kevertem. A cukros kakaót adtam először a vajas-csokis masszához, azután a tejfölös-tojásos rész jött, a végén pedig rászitáltam a lisztet. Kézi mixerrel simára kevertem.

Egy 20x20-as négyzet alakú ( süthetjük bármilyen más formában is, lényeg, hogy kb 400 cm2 legyen az alapterület :) - pl egy 22 centis kerek torta vagy piteforma is jó ) magasabb falú fémtepsit úgy béleltem ki sütőpapírral, hogy a széle jól túllógjon a tepsi peremén, hogy könnyen ki lehessen emelni belőle a sütit, ha kisült. Elsimítottam benne a sűrű masszát, megszórtam az eperrel, és az előmelegített sütőben 40-45 percig sütöttem. ( Utolsó 15 percben mehet a tetejére alufólia lazán, - ekkorra már szép vékony kérge van felül a brownie-nak -, hogy száradjon ki az eper.)

Belül  picit krémes marad, nem kell túlsütni!

A tejföl és az eper  miatt kevésbé ütősen édes, és nemcsak tejszínhabbal, de vaníliafagyival is nagyon finom.

 

Kakaós csiga

Azt hittem, ennek a posztnak majd ősszel jön el az ideje; ugyan ki akar kakaóscsigát sütni a májusi júliusban? Most viszont direkt jól esik bekapcsolni a sütőt esténként, és bár darázsfészek formában már van fenn egy recept, de ez külsőre is teljesen úgy néz ki, mint a bolti kakaóscsiga,  a gyerekek ezért borzasztó elégedettek, és még veszekedhetnek is a vacsora  végén, hogy kinek mennyi maradjon a másnapi tízóraira.

Hozzávalók:

40 dkg liszt

2 dkg élesztő

kb. 2-2,5 dl tej

4 dkg cukor

1 tojás

3+2 dkg vaj

 csipet só

10 dkg cukor

6 ek. kakaó

Az elmorzsolt élesztőt elkevertem fél deci langyos tejben egy evőkanál cukorral, és 15 perc alatt felfuttattam.

A liszthez adtam a maradék cukorral, tejjel  és a tojással együtt, és a lágy tésztát  kézi robotgéppel 10 percig dagasztottam. Félidőben adtam hozzá  a 3 dkg olvasztott vajat és a csipet sót.

Langyos helyen, folpackkal lezárt mély tálban a duplájára kelesztettem (ez kb. 1 óra)

Enyhén lisztezett munkalapon kézzel jól átgyúrtam, és kb. 20x70 centiméteres téglalappá nyújtottam.

Megkentem 2 dkg olvasztott vajjal, egyenletesen megszórtam a cukorral és a kakaóval és a téglalap rövidebbik oldala felől feltekertem. Ujjnyi vastag csigákat vágtam, és hatosával sütőpapírral bélelt tepsire raktam. Ezután egy kistányér aljával ellapítottam a csigákat, majd letakarva újra keltek fél órát.

Előmelegített sütőben, 180 fokon kb. 10-15 perc alatt megsütöttem.

15-18 darab lesz belőle.

Spárgás pite baconnel és camemberttel

Oké, tulajdonképpen aki nem szereti a spárgát, az akár ki is hagyhatja belőle...Nálunk a zöld  nyerő (értve ezalatt, hogy  család felnőttebbik fele megeszi), de az, hogy csak úgy, a spárga magában aligvalamivel...az ugye nem ebéd. Mindjárt jobban hangzik a férfifülnek, ha van hozzá egy kis sajt, szalonna, így az alapul szolgáló vajastésztával már elmegy előételnek a spagetti elé :D Kicsit tartottam tőle, hogy a spárgát nem is lehet majd érezni, de szerencsére jól  sikerült eltalálni az arányokat, a camembert nem volt érett igazán, a leheletnyi kis pörcök pont kellettek, ja és ez a házi vajastészta ilyen formában is bizonyított.

Hozzávalók: (szerintem két személyre, ha főétel)

30 dkg leveles vajastészta (ennek az adagnak a fele a mélyhűtőből)

25 dkg spárga

1 db 125 gr-os camembert

4 szelet bacon

A spárgát alaposan megmostam, leszárítottam. A szalonnát apró kockákra vágtam és kis lángon kevergetve átpirítottam. A sütőt 200 fokra előmelegítettem.

A tésztát még előző este tettem át a normál hűtőbe, így tökéletes állagú volt annak ellenére, hogy nem lapokra nyújtva, hanem összehajtogatott fél tömbben fagyasztottam le. Enyhén lisztezett munkalapon 20x30-as nagyságúra nyújtottam (ez kb. késfok vastagság). Körben a szélétől befele egy centi széles részen - a tésztát át nem vágva - a kés hegyével keretet húztam.

A sajtot egészen vékonyra szeleteltem, kiraktam vele a keret belsejét, rárakosgattam a végüktől megszabadított spárgákat (az ment a levesbe), megszórtam a megpirított baconnel, meglocsoltam a kevéske kiolvadt zsírjával, tekertem rá kis borsot, a szélét körben tojássárgával megkentem és 20 percig sütöttem.

Ez az eddigi kedvenc spárgaétel nálunk, fogunk ismételni.

NAGYON egyszerű házileveles-vajas tészta és pálmalevél fahéjas karamellel és csokival

A vajas tészta....sokáig megelégedtem a mélyhűtöttel, sok gyors recept is van belőle itt a blogon, de régi vágyam volt az igazi sk. elkészítése. Láttam cukrásztól főzőiskolában, a klasszikus, kétféle tésztából, lisztes vajtéglával elkészítve...hát, macaronsütés ide vagy oda, úgy találtam, ehhez én nem vagyok elég precíz és gyakorlott.  Viszont az utóbbi időben egyre használhatatlanabbnak találtam a boltit, ( amiben ugye vaj nem is nagyon van), alakíthatatlan, fénytelen, nehezen nyújtható vacak lett belőle, ezért még a  télen elővettem a régóta könyvjelzőzött házi módszert: Stella Parks  blogjáról származik, aki profi, nem mellesleg most választotta a Food and Wine az év öt legjobb fiatal cukrásza közé. 

Ebből a mennyiségből kb. 60 dkg  natúr enyhén sós tészta lesz, az egyik felét hajtogatás után nyugodtan lehet mélyhűteni, és azután hűtőben (!!) egy éjszaka alatt kiengedve formázás után azonnal sütni. A hajtogatás nekem a leírtak szerint jött be a legjobban, bár egyszerihajtogatással is teljesen jó eredményt lehet elérni, és ha nincs nagyon meleg, a tésztának elég rövidebb hűtési idő is (akár 15 perc, mint az eredeti receptben) de ízlés szerint lehet akárhányszor is hajtogatni ...:)

A pálmalevél annyira kis semmi, de rém elegáns sütinek tűnik egy letűnt korból, pedig a pár jó alapanyag, a sütés közben karamellizálódó fahéjas nádcukor meg a kis étcsokimártás eredményeképpen pillanatok alatt eltünt nálunk, semmi porcelán teáskészlet meg ezüst kiskanál, egyszerűen csak befalták a Népek.

Hozzávalók:

20 dkg HIDEG liszt

20 dkg HIDEG vaj

2 tk.citromlé

75 gr  JEGES víz

1 csapott tk. só

plusz kevés HIDEG liszt a munkalap szórásához.

pálmalevél:

10 dkg barna nádcukor

1 tk őrölt fahéj

5 dkg étcsoki

A recept legeslegfontosabb része, hogy a vaj és a liszt egyenesen a hűtőből kerüljön a tésztába - igen, a lisztet is tegyük mondjuk előző nap  zacskóstól a hűtőbe, mert a munkalapot is jobb lesz majd  hideg liszttel szórni - biztosan szebb lesz a tészta, főleg ha ilyenkor, melegebb időben készül.

A lisztet egy kisebb, mély tálba kimértem, a vajat éles késsel  fél centis szeletekre vágtam, a szeleteket hosszában feleztem, felkockáztam, és a lisztbe dobáltam, kevertem rajta egyet. Ezután a vajkockákat a hüvelyk és a mutatóujjam között gyorsan  vékonyra  ellapítottam. Elkevertem a liszttel és egy órára a hűtőbe tettem. A vizet kimértem, pár jégkockára öntöttem, és azt is hűtőbe raktam.

A vízhez adtam a citromlevet, a hűtőből kivett keverékbe kevertem a sót. A jeges citromos  vizet fokozatosan a lisztes vajas keverékhez adtam, miközben a kézi mixer dagasztókarjával/ mixerkarjával (mikor mi van kéznél) kevergettem. Csak pár percig kell dolgozni rajta, nem is fog összeállni ettől - hanem ezután nagyon gyorsan kézzel kell összegyúrni: de nem kell egyáltalán egyenletesnek lennie, direkt jó, ha maradnak benne vajpöttyök, lényeg, hogy a tészta összeálljon, akkor nem is kell tovább gyúrni, nehogy átmelegedjen. Ekkor egy ragacsos, lehetetlen masszának tűnik, de ezzel nincsen semmi baj.

Az első képen még  jól látszanak a vajdarabkák, ezután következik a nyújtás-hajtogatás, az utolsón pedig a  második hajtogatás után gyönyörűen látszik a kettévágott tészta rétegeződése

Ezután a tésztát a hideg liszttel szórt munkalapon kisujjnyi  vastagságú álló  téglalappá nyújtottam-alakítottam,  alulról-felülről középre hajtottam a széleket, (ez minél pontosabb, annál szebb és egyenletesebb  lesz a levelessége a tésztának)  ezután pedig balról jobbra félbe - duci könyv alakban. Kicsit meglapogattam hogy soványabb legyen, majd folpackban pihentettem egy órát a hűtőben, ezután következett egy ugyanilyen hajtogatás és hűtés - a hűtőből kivett "tésztakönyv" gerince, ahogy a képen látszik,  bal kéz felől legyen a második  nyújtás-hajtogatás  kezdetén.

Ennyi! Ezzel kész is a szuper házi leveles-vajas tészta.

Itt azután megállhatunk, és elgondolkodhatunk, milyen sütit akarunk a tésztából : lehet krémeslap, sós vagy édes töltött kifli, pie vagy bármilyen más forma, illetve mehet  a fagyasztóba is.

A pálmalevélhez a tészta felét használtam fel. Összekevertem a cukrot a fahéjjal, és a megcukrozott munkalapon nyújtottam kb 3 mm vastagra a tésztát, kb. 20 x 30 centis téglalapra. Közben mozgattam, ne ragadjon le, és egyik oldaláról a másikra is fordítottam, és  folyamatosan szórtam cukorral, ami a nyújtás során szépen bevonja a tésztát kívülről.
Számos variációja van a levél hajtogatásának, különböző oldal-arányokkal. Én a hosszabbik oldala felől, jobbról is és balról is a középvonalig hajtottam be kétszer, azután pedig a középvonalnál az egész tésztát hosszában félbehajtottam- de nyugodtan lehet akár feltekerni is. Duci rudat kaptam, kicsit meglapítottam a nyújtófával (nem eléggé, ezért látszik a legelső képen, hogy picit szétnyílt középen) és éles késsel közel centi vastag szeletekre vágtam. Sütőpapírral bélelt tepsibe raktam a vágási felülettel lefelé, egymástól tisztes, 4-5 cm távolságra - ekkor tulajdonképpen semmi közük a képen látható későbbi formájukhoz, hosszúkás, csíkszerű valamik :), hűtőben fél órát pihentettem,  majd 200 fokos sütőben az egyik oldalukon 10 percig, a másikon - tortalapáttal óvatosan átfordítva - 5 percig sütöttem. Így kicsit karamellizálódott a fahéjas cukor, ezután kaptak még egy kis étcsokibevonatot.
Kb. 25-30  darab lesz belőle.

Ez hosszú volt...de ha belejön az ember, nagyon gyorsan összedobható, és mindig van otthon házi vajas tészta!

Aki kibírta idáig, láthatja milyen leveles :) : - hát kell ennél több??

Hokkaido kalács

Az első próbálkozás törött kézzel nem volt az igazi. Azóta is sütöttem már többször, de a szögletes formákban, de akármekkorák is, úgy éreztem, nincs elég hely a tésztának. Igazam volt...A várakozási idők pontos betartásával majdnem vattacukor-szerű, könnyű kalács lett az eredmény. Az összeállításon változtattam kicsit, sima lisztet használtam, a tejport is kihagytam, viszont - mint minden más tésztánál is - a szárított élesztőt igenis megfuttatom: sokkal jobban dolgozik így. Most ez a kedvenc "legyen kalács a vacsi" receptünk, még a kakaós csigát is lenyomta a gyerekeknél, ami nagy szó...

Hozzávalók:

60 dkg liszt
10 gr szárított élesztő
8 dkg cukor
1 tojás
2,5 dl tej
1,5 dl tejszín
9 gramm só

A hozzávalók legyenek szobahőmérsékletűek, a tej, tejszín langyos.

A lisztbe vájt mélyedésben az élesztőt elkevertem egy ek. cukorral és a langyos  tej felével. Kicsi lisztet is hozzákevergettem és 10 percig állni hagytam. Hozzáadtam a tejszínt, a maradék tejet, cukrot és az elkevert tojást és 20 percig dagasztottam, úgy, hogy a sót csak az utolsó 5 percben adtam a tésztához.

Folpackkal szorosan letakart nagy tálban 45  percig kelesztettem - ha nem futtatjuk az élesztőt ennél több idő szükséges.

Enyhén lisztezett munkalapon átgyúrtam, 4 egyenlő részre osztottam, és a kis bucikat 20 percig letakarva kelni hagytam.

Ezután egyenként kb. 8 cm széles, 60 cm, hosszú csíkot nyújtottam belőlük, feltekertem és az így kapott kövérkés kifliket középen keresztben éles késsel  kettévágtam. A 28 cm-es, sütőpapírral bélelt csatos formába  körben úgy rakosgattam be őket, hogy a vágott felük nézett a forma oldala felé.

Újabb kb. 60 perces kelesztés következett letakarva, majd a 175 fokos sütőben  40 percig (tűpróba) sütöttem, a sütőből kivéve sűrű cukoroldattal fényeztem.

Eredeti recept itt.

Snidlinges sajtkrémmel töltött uborkafalatok

Hogy ez milyen jól esett jéghidegen a késő délutáni 32 fokban...Tény, hogy volt mellé szép darab marhasült is, ami elég pszichedelikusan nézett ki zöldborsos mustárral kenve, viszont passzolt a színe :) Hús nélkül karcsúsító vacsora, bár az én tapasztalataim szerint ilyen esetben  nem árt korán elaludni, mert különben este tízkor hűtőajtó-feltépés veszélye áll fenn....

A helyes kis sipkák a töltelék tetején a snidling bimbói - ha még nem nyíltak ki, ne hagyjátok ki: koncentrált snidling-íze van, ugyanúgy ehető, mint a szára - egyébként kinyílva is, igaz akkor már veszít a jó kis aromájából, cserében viszont  cupcake-cukiságúvá alakít minden komolyabb sós fogást.

Hozzávalók: (mondjuk hús mellé 2 személyre)

1 nagyobb kígyóuborka

két kocka klasszik mackósajt - vagy bármilyen más sajt/sajtkrém 7 dkg

1 ek tejföl

1 kisebb csokor snidling

só

bors

Az uborka, jó ha egyenesebb féle, a két végét így is le   kell vágni szendvicsbe. Az egyenesebb szakaszt megmostam és éles késsel csíkokban meghámoztam ( nem kötelező elem). Az uborka magos  belsejét egy kávéskanállal kúposan kikapartam. A sajtot villával összetörtem, tejföllel lazítottam, picit sóztam, borsoztam és belekevertem az aprított snidlinget, majd az uborkaszeletekre púpoztam, erre jött a snidling bimbója. Tálalásig fél napot is kibír a hűtőben.

Kókuszos epertorta forró tejes piskótával és JÁTÉK!

Több mint két hete nem volt itt egy süti se??? Tarthatatlan... pedig valahogy olyan kép él a fejemben a blogomról, amin folyton csak cukros, fehérlisztes, egészségtelen, hizlaló édességek sorakoznak, és ekkor komoly lelkifurdalás fut át rajtam, de azután gyorsan elmúlik, hiszen aki akar, az számos kiváló , hiteles egészségtudatos oldalt és receptet találhat a neten, aki meg nem, az talál itt másmilyet, például ezt a piskótát, eperrel. vagy bármi mással, mert nagyon jó anyag. 

Eléggé hihetetlennek tűnt elsőre a recept, mindjárt arra gondoltam, a forró tej egy-az egyben megfőzi a tojást a sütiben, de nem:  szuper állagú, jó tartású,  stabil, de mégis könnyű piskóta lesz belőle, puha, szaftos, de nagyon jól vágható, nem morzsálódós. Megvettük. Azt csak a hétvégi hűtőtartalom döntötte el, mi kerül bele, nem is volt torta tervbe véve, de azután volt ok egy kis örülésre, mert a nagyobb ügyeskedett sportban a hétvégén, ráadásul  táááávol szülei féltő szemétől, félig önállóan és kicsit magára és a saját felelősségére hagyva - jól meg is sikerült fáznia a 32 fokban....

És még három jó hír: két kedves felkérésnek is eleget tettem a tavasszal : a Vidék Íze 2012 áprilisi számában  és  Stahl Magazin  Recept&Rejtvény különszámában jelentek meg receptjeim. Itt is köszönöm a lehetőséget a szerkesztőknek. 

A harmadik pedig: játék nálam a facebookon, klassz nyereményekkel!

Hozzávalók: (20-22 cm-es formához)

3 tojás

10 dkg cukor

15 dkg liszt

1 púpozott tk. sütőpor

1,3 dl tej

5 dkg vaj
1 kk. só
1 tk. vaníliakivonat/1 vaníliáscukor 

50 dkg eper

kevés eperdzsem

50 dkg mascarpone

2-3 ek tejszín vagy joghurt

3-4 ek porcukor

1 citrom reszelt héja

5 dkg kókuszreszelék

A sütőt 175 fokra előmelegítettem

A tejet és a vajat addig melegítettem, míg a vaj megolvadt, majd kis lángon felforrósítottam - ez kb. pont addig tart míg a tojásokat a cukorral felverjük, de ne forraljuk fel.

Egy mély tálban a kézi mixer legnagyobb fokozatán felvertem az egész tojásokat, majd fokozatosan hozzáadtam a kristálycukrot és további 6 percig vertem. ( A mély tál - vagy pl. egy nagyobb mérőkancsó - azért lényeges, mert akkor verődik fel jól a tojás és a cukor, ha nem csak a mixer karjának az alja kapirgálja az anyagot, hanem lehetőleg minél jobban beleér - ilyen, viszonylag kis mennyiségnél ezért lényeges a mélyebb, szűkebb edény, vagy: döntsük meg a tálat....)

Rászitáltam a  sütőporral és sóval elkevert lisztet 3 részletben, és egy lapáttal óvatosan elkevergettem. Hozzákevertem ugyanilyen óvatosan forgatva a forró, vajas tejet, és a víniliakivonatot és az alján sütőpapírral bélelt kapcsos formába öntöttem.

Középső rácson 25 percig sütöttem, az utolsó 10 percben egy alufóliával lazán takartam a tetejét.

Az epreket megmostam, lecsumáztam, az aljukat egyenesre vágtam és a tetejüket is levágtam, hogy 2 cm magas eperrétegem legyen. ( A maradék. díszítésre és a kuktáknak ment). A mascarponét a cukorral és a citromhéjjal felhabosítottam, közben a tejszínnel (joghurt is jó) lazítottam.

A tortalapot kettévágtam, az alsó lapot vékonyan megkentem eperdzsemmel, szorosan kiraktam az eprekkel, megszórtam a kókuszreszelék felével (ez felszívja a  nedvességet, ami eláztatná a piskótát) az eprek közötti részeket feltöltöttem a krémmel, a tetejét is egyenesre simítottam vele, ráhelyeztem a felső lapot, körben is egyenletesre kentem a torta oldalát, bevontam a tetejét, kókuszreszelékkel szórtam mindenütt, és pár levágott epersipkával díszítettem. 

A piskóta Tish Boyle receptje, kicsit módosított cukorral és tejjel ,  cup-okból átalakítva.