Áfonyás tortácska

Csak lestem, amikor a vasárnapi két fogás  után általában kidőlő Népek megszavazták, hogy akkor most azonnal a desszertet is, igen. Tudtam, hogy ennek a csokis alap az oka, kerülgették már azt ebéd előtt a konyhában ( - ebbőlmilesz???!!!)) , azután pedig pont olyan gyorsan tűnt el a süti, mint amennyi  munkát   - kábé 5 perc -  igényelt. Csak így utólag jöttem rá, milyen kis fenszi felvágós desszert  lett, akármilyen vacsoravendégségben megállja a helyét.

Hozzávalók: (4 db-hoz)

-tészta

1 tojás

7 dkg joghurt

7 dkg cukor

7 dkg liszt

1 dkg holland kakaó

1 csapott kk. sütőpor

-krém és öntet:

1 db 175 gr-os jughurt pár órán át szűrőben lecsöpögtetve

2 ek sűrű tejszín

2 tk. porcukor

1 tk vaníliapaszta/ 2 tk vaníliakivonat/ vaníliáscukor

1 dl portói
2 tk. méz

4 ek. fagyasztott áfonya

Igen szofisztikáltan sorban összekevertem a tészta hozzávalóit, a 8 cm átmérőjű fém tartelette-formákat kivajaztam, kakaóporral megszórtam, (kikakaóporoztam...) beleöntöttem a tésztát és 175 fokos sütőben tűpróbáig (10 perc) sütöttem.

A lecsöpögtetett joghurtot a tejszínnel,  a porcukorral és a vaníliakivonattal elkevertem. A fagyasztott áfonyát a a mézzel elkevert portóiban átfuttattam, míg felolvadtak és megfényesedtek a szemek, kiszedtem, a portóit sziruposra forraltam.

A formákból kiszedett tortácskákra, krém, áfonya, portóiszirup, megesszük, inkább frissen.

Alkohol- és gyümölcskomponens tetszőlegesen variálható, minden előre elkészíthető, tálalás előtt összeállítható.

Málnás-vaníliás csigák

Végre itt a szezonja az édes kelt tésztáknak. Comfort food ide, sűrű zöldséglevesek és pörköltek, raguk, egytálételek oda, azért édességgel a legjobb átvészelni a hideg, esős napokat. És mivel a hétvégén még rántott hús is volt ( a Kisebbségnek), elmaradtak a szemrehányó pillantások az ebédlőasztal felett, ilyenkor mindig Nagyon Jó vagyok. Egyik olvasóm juttatta eszembe ezt a fajta kicsit szokatlan  kelt tésztát, és mivel annyira semmi munka nincs vele, és hihetetlen könnyű tésztát ad, párszor előveszem majd idén, és kipróbálom nemcsak csiga formában is. És mivel a múlt hétvégén a kiskorúak beájultak holmi darbo málnalekvártól, gondoltam itt az ideje megmutatni, hogy ilyen van nekünk otthon is, sőt, ilyenebb, sk. És tényleg. A vaníliaszósz nem rontotta el, persze rögtön az következett belőle hogy, demikorleszaranygaluskaanya...
A kávés-juharszirupos csiga és a narancsos-fahéjas  csiga erős versenyben szerintem második  és harmadik.

 

Hozzávalók: (ebből a mennyiségből tele lett:1 db 20 cm-es kerek forma, 1 db 32x24 cm-es tepsi, 1 db 27x21 cm-es tepsi....rengeteg)

50 dkg + 12,5 dkg dkg liszt
10-12 dkg vaj
10 dkg cukor
0,5 liter tej
2,5 dkg élesztő vagy 1 cs( 50 dkg liszthez való) szárított élesztő
1 púpozott kk. sütőpor
1 csapott kk. szódabikarbóna

1 kisebb üveg sűrű málnadzsem/lekvár

-a vaníliasodóhoz:
fél liter tej
2 nagy tojás sárgája
1 tk vaníliapaszta/2 vaníliáscukor/fél rúd vanília stb.
2 ek cukor
2 teáskanál étkezési keményítő

Egy nagyobb fazékban a tej felét, a vajat és a cukrot majdnem forrásig összemelegítettem. Ezután hozzáadtam a tej másik felét, így gyorsabban hűlt langyosra, amikor bele lehetett morzsolni/szórni és elkeverni az élesztőt. 10 perc után hozzákevertem 50 dkg-ot a lisztből, szó szerint kevertem, mert sűrű nokedlitészta állagú cucc lesz belőle - különbség, hogy simára kell kidolgozni egy fakanálla. Ezután a napsütéses konyhaablakban kelt egy órát.
A maradék lisztet elkevertem a sütőporral és a szódabikarónával és lisztes kézzel beledolgoztam a tésztába. Kilisztezett munkalapra borítottam a fazékból, most jött a minimális dagasztás-dögönyözés, közben óvatosan liszteztem, épp csak ne ragadjon, mert a túl sok liszt megkeményítené és elnehezítené a tésztát. 5 perc után más sima és fényes volt, nem is ragadt, ekkor hoszzúkás rúddá formáltam, majd nyújtófával, alul-felül lisztezve 70x35 cm-es téglalappá nyújtottam. Megkentem a málnadzsemmel, feltekertem és kb. másfél centis szeletekre vágtam. Sütőpapírral bélelt tepsiben, 180 fokon 15 perc(!) alatt megsül, 10 perctől takarni kell, hogy a teteje szép világos maradjon, mert mi úgy szeretjük.

A sodóhoz 4 dl tejet és a vaníliapasztát majdnem forrásig melegítettem, addig a maradék 1 dl tejel simára kevertem a tojássárgákat, a cukrot és a keményítő, majd belekevertem a forró tejbe és folyamatos keverés mellett csak addig hagytam a tűzön, amíg kicsit besűrűsödött. Ha vaníliáscukrot használunk, csak akkor adjuk hozzá, amikor a sodót levettük a tűzről és hűlt is kicsit.

A tészta PW receptje.

Körtés-hagymás kardamomos relish

Vagy chutney. Erre azt hiszem, tényleg nincs magyar szó, viszont ez lett az év körete nálunk. És bár a karácsony igenis messze van, több mint két hónap, és november közepe -vagyis advent - előtt nem valószínű, hogy gasztroajándékokon törtöm a fejem, de majd lesz egy fül, ha a munka és a Zélet közepette sikerül egy ilyen fület kreálnom fentre,  (nem szólva azokról, amiket fel kéne tölteni címkékkel )- ezt mégis ajánlom gasztroajándékként mindenkinek, aki szereti a kicsit különlegeset. Én tökéletesen el tudom képzelni egy nagydarab marhahús, tarja vagy hamburger mellé, nálunk egy sima kis konfitált kacsacombot abszolút szofisztikált ebéddé változtatott.. Ráadásul talán az egy  kardamomon kívül könnyen elérhető alapanyagokból készül, nagyobb mennyiségben is készíthető, üvegbe zárható, és melegíthető.Én most frissen használtam fel, de ha apróbbra vágjuk a hagymát és a körtét, akkor lekvárszerűbb állagot kapunk.

Hozzávalók:

35 dkg hagyma
2 nagy vagy 4 kisebb körte
2 ek. vaj
1 ek. olaj
1 dl portói
2 ek fehérborecet
2 ek méz
2 nagy csipet reszelt szerecsendió
8 zöldkardamom magja megtörve
1 ek balzsamecet
kevés só és bors

A körtét meghámoztam, felkockáztam, és a portóiba áztattam.
A negyed karikákra felvágott hagymát kevés sóval és a mézzel vastag teflonserpenyőben kis lángon 15 perc alatt , néha megkevergetve, megpároltam a vaj és az olaj keverékén. Hozzáadtam a körtét, majd 10 perc után a portóit és a fehérborcetet. 15 perc alatt szépen beredukálódott a szaft, ekkor került bele kevés bors, a szerecsendió, a kardamomból mozsárban megtört magvak és a balzsamecet.1-2 perc összepárolás után kész volt a relish, és milyen jó volt!

A recept kevés átalakítással erről az oldalról származik.

Rozmaringos-chilis rakott zeller

Krumpli is van benne, sőt. 

De  én le nem írom azt, hogy rozmaringos-chilis zeller-burgonyagratin, az biztos, pedig választékos és elegáns lenne, és ember soha el nem készítené azután, hogy elolvasta a címet. Aminél már csak egy borzasztóbb  van, a csőbensült... Gyermekkoromban elég bizarr képzettársításokat fűztem ehhez a szóhoz, hatalmas nagy betoncsövek jelentek meg a szemem előtt, de hogy mi közük van a főzéshez-sütéshez, na azt nem tudtam kitalálni....

Holott ez egy igazán jólsikerült köret lett, felkerült a repertoárba, és ha lenne itthon rajtam kívül, aki hétvégi ebéd keretében díjazza a csak  vega cuccokat, írhatnám azt is, hogy főétel. A zeller az én sütőtököm, mellette a rozmaring meg a chili már rossz nem lehet, a krumpli ad azért kis testet neki, közérejtve van némi megpirított bacon is ( ja, akkor nem vega, de kihagyható persze) és kis luxus hozzá, a fűszerekkel megbolondított tejszín.

Hozzávalók: ( nálunk gond nélkül 2 személyre köret)

5 dkg bacon
25 dkg krumpli
25 dkg zeller
1 gerezd fokhagyma
1 ág rozmaring
1 chili
2 dl tejszín
2 dl tej
1 ek dijoni  mustár
só

A bacon-t apróra vágtam és kis lángon kisütöttem a zsírját. Kiszedegettem a serpenyőből, a megmaradt zsíron megfuttattam a fűszereket és összeforraltamvelük a tejet, a mustárt és a tejszínt.
Közben a krumplit és a zellert megpucoltam és zöldséggyalun vékony szeletekre gyalultam.
A sütőt 180 fokra előmelegítettem.
Egy 23 centis kerámiatálat kivajaztam, és sorban lerétegeztem a krumpli- és zellerkarikákat, a rétegek közé bacon-t szórtam, sóztam,  locsolgattam rá a fűszeres tejszínt, majd alufóliával borítva 40 percet, majd anélkül 10 percet sütöttem. Nálam pont befért a sült mellé, így pont egyszerre lettek kész.

Fügés-fetás kosár

A kéksajtos-diós fügét, azt hittem, nem lehet felülmúlni, de kiderült, hogy a - valljuk be - borzasztóan édes fügéhez legjobban a feta passzol.Mivel kész vajastészta az alap, kissé talán  túlzás is receptnek nevezni, emellett erős felindulásból, hűtőkészlet-felszámolás céljából született, de ennél rosszabbul sose sikerüljön egy alkalmi párosítás.

Hozzávalók: ( 4  kosárhoz)

10-12  dkg kész vajastészta
4 füge
8 dkg fetasajt
4 fél dióbél
bors

A vajastésztával kibéleltem  a 8 cm átmérjű  fém tartelette-formákat, a 6 részre vágott fügét beleraktam, rámorzsoltam a feta sajtot, borsoztam, középre került a fél dióbél, és 180 fokos sütőben kb 10 percig sütöttem.

Dupla mogyorós fügetorta

Fügehét lesz, mert nálunk az volt a múlt héten. Kezdjünk édessel, mert a hétvége már régen volt, és elmúlt az édességek miatti lelkifurdalás, és még messze van a következő, ezért muszáj egy kis édességet tolni...
A tészta a zserbós aprósütiből indult, plusz tojással és liszt helyett részben mogyoróval, a töltelékhez pedig félig piskóta-félig tojáshabot képzeltem, hogy megvédje a fügéket a hőtől, és puha legyen a ropogós-omlós tésztakosár mellé.

Hozzávalók: (20 cm-es formához)

a tésztához:
10 dkg vaj
8 dkg liszt
7 dkg porcukor
1 tojás sárgája
7 dkg darált mogyoró
1 csipet só


-a töltelékhez
1 tojás
plusz egy tojásfehérje a tésztából
2 ek. cukor
3 dkg darált mogyoró
1 ek liszt
5-6 db füge

A tésztához a lisztet és a hideg, felkockázott  vajat késes robotgépben megpörgettem, hogy morzsás legyen. (Vagy: kézzel, gyorsan dolgozva elmorzsoljuk - ekkor jó, ha a liszt is hideg) Ezután gyorsan kézzel összegyúrtam a többi hozzávalóval. Lisztezett munkalapon kinyújtottam 24 cm átmérőjű körré, és beigazítottam a formába, hogy 2 centis pereme legyen. Hűtőben egy órát pihentettem, majd vaksütöttem ( a tésztalap alját ki kell bélelni sütőpapírral, és szárazbabbal vagy lencsével tölteni - én speciel egy fél csomag durum fusilit használok újra meg újra erre a célra jó ideje)180 fokon 10 percig.

Addig a  fügéket négybe vágtam, a tésztaperemnek és egymásnak támaszkodva kiraktam vele a tésztát - hogy kilátsszanak kicsit a piskótaburokból. A tojást szétválasztottam, a tojásfehérjét plusz a tésztából maradt egy  tojásfehérjét habbá vertem, belekevertem a cukrot, a tojás sárgáját a mogyorót és a lisztet. A fügékre kanalaztam és 200 fokos sütőben 10 percig  sütöttem.

Süldőcsászár-tekercs

Most, hogy mindjárt itt a hétvége - sőt esetleg esni is fog két hónap után először - lehet gyúrni a gyors salátáknál vagy leveseknél komolyabb dolgokra is, például egy jó nagy darab, enyhén zsíros húsra....

Tudom, a süldőcsászárhoz a legfontosabb hozzávaló egy tuti hentes. Ahol lehet egyáltalán ilyet húst  kapni. Én most kedves gasztrobloggeri együttműködés keretében szereztem be a Vásárcsarnokból, hogy azután egy hétre rá helyben  is belefussak, az ment gyorsan a mélyhűtőbe, így most, hogy lassan egy éve megláttam a GoodFood címlapján mindjárt gyorsan megcsinálom kétszer, annyira jó lett. Olyan igazi vasárnapi együnk-sok-húst-és-aludjunk-rá-egyet-délután. Mostmár tényleg jöhetne egy  kis eső vagy fagy is, mert olyankor az igazi.

Hozzávalók: (4-6 személyre)

2-2,5 kg-os süldőcsászár

3 nagy gerezd fokhagyma

2 ek. friss kakukkfű

1 chilipaprika

só

bors

néhány evőkanál olaj

A fokhagymát lereszeltem, igazságosan elosztottam a húson, megszórtam   a kakukkfűvel és a kimagozott, apróra vágott chilivel, sóztam, borsoztam és a húst a bőrös felével kifelé feltekertem. Hústűvel rögzítettem, majd ujjnyi közöket hagyva (ez lesz pont egy szelet) körbekötöztem.

Egy nagy, vastagabb aljú serpenyőben kevés olajon körbepirítottam, közben a sütőt 140 fokra előmelegítettem. Sütőpapírral bélelt tepsiben , egy citrom levével is lelocsolva lefóliázva sütöttem két és fél órát, majd a sütőt 175 fokra felvéve fél óra alatt kapta meg a bőre a végleges színét és lett klassz ropogós. Mivel fiatal disznóból volt,magasabb víztartalmú a hús,  nem kellett alá tenni semmit, és a lassú sütés miatt szépen egyenletesen kisült belőle a zsír nagy része is. Aki finnyás, vagy fogyózik, az meg tologassa a tányér szélére azt a keveset, amit talál a puha, omlós húsrétegek között.

GF 2010 októberi recept, nagyjából.

Túrós százszorszépek

Azt hiszem, ez a legjobb tölteléke ennek a formázásnak. A puha, túróval töltött kalácsszirmokat még melegen letépegetni, mindegyik egy falat, azután ottmarad a közepe, ami a legtúrósabb, mindemellé egy nagy bögre hideg tej, komfort. Bár a Nagy Kakaóscsiga Párt lelkes tagjai először nyafogtak, de meg se hallottam, azután meg hízelegtek, hogy legyen megint holnap is.

Lustaság fél egészség, megint  bukta alaptészta, 12-15 darabhoz:

0,5 kg liszt
2 dkg élesztő
2 tojás sárgája
3,5 dl tej
6 dkg vaj
5 dkg porcukor
csipet só 

Töltelék: 

fél kg túró

2 nagy tojás

3-4 ek porcukor (ízlés szerint)

reszelt citromhéj

fél citrom leve

még egy tojás a kenéshez

A lisztet egy nagy tálba öntöttem és a lisztkupac közepébe nagy mélyedést csináltam. A mélyedésbe öntöttem 1 decit a langyos tejből, belemorzsoltam az élesztőt és 1 teáskanál porcukrot is rászórtam. Kicsit hozzákavartam a lisztből is, és hagytam 10 percet felfutni. Ezután hozzáöntöttem a 6 dkg-nyi olvasztott vajat, a maradék porcukrot és a tojássárgákat és a további 2, 5 dl langyos tejet, majd a dagasztókaros robotgépemmel 10 percig dagasztottam.Ilyenkorra a massza minden anyagot felvett a tálból, nem is ragadt hozzá, és a felszínén folyamatosan "szakadozik" vagyis a belegyúrt levegőbuborékok rögtön ki is "pukkadnak".
Folpackkal szorosan  letakarva langyos helyen 1,5 óráig kelesztettem
2 óra elteltével jól kilisztezett munkalapra borítottam, és kézzel átgyúrtam,  fél centinél kicsit vékonyabb nagy téglalappá nyújtottam és egy viszkispohárral nagy köröket szaggattam. A körök felének közepére ment egy evőkanál túrótöltelék, ráborítottam egy másik kört, a széleket összenyomkodtam, és közben a tölteléket is jól ellapogattam közöttük.

Először 3-6-9 és 12 óránál vágtam be a tésztát éles késsel, nem egészen a közepéig  azután pedig még közöttük is mégegyszer. A szirmokon egyet csavartam, így kerül felülre-alulra a túrótöltelék.  Tojással kentem, még kb 20 percet pihentettem, majd a 180 fokra melegített sütőben kb 15-20 perc alatt megsütöttem.

Almás-szegfűborsos párolt lilakáposzta

Indítsuk a hetet egy vadító színű körettel....

Mindenkinek megvan a maga Menzai Borzalma, és is csépeltem már a langymeleg, agyoncukrozott-lisztezett-fahéjazott, szétfőtt befőttből készült gyümölcsleveseket, na és a paradicsomos káposzta hallatán is kiráz a hideg. Mellettük dobogós még a pár.káp. - fehérkáposzta, amit  teljesen halottra párolva, fáradtolajízűen csaptak a húslevesben szálasra főtt, majd megsütött ezeréves sertéscomb mellé. Huuuh...

Ezért én nem vagyok a párolt káposzták nagy barátja, sokszor biztos csak csúnya előítéletességből. Nemrég ettem egy nagyon klassz éppcsakánizsos-narancsos vöröskáposztát itt, és mivel az ánizst nagyontrendisége ellenére még mindig nem szeretem annyira, itthon inkább egy másféle ízesítéssel próbálkoztam. Ha a fehér még nem is, de a lilakáposzta felkerült a köretek listájára.

Hozzávalók: (4 személyre)

50 dkg lilakáposzta

1 fej lilahagyma

1 nagy savanykás alma (idaredet használtam, még nem érett be)

2 ek olívaolaj

2 nagy csipet só

kevés frissen órölt bors

2 ek nádcukor

3 szegfűbors
3-4 ek. vörösborecet

kevés víz

A káposzta torzsáját és vastagodó levélnyeleit kivágtam és a káposztát vékony csíkokra vágtam. (Legközelebb majd gyalulom, mert apróra vágva hamarabb lesz kész.) Az olívaolajon picit megfuttattam a felkarikázott  hagymát, hozzáadtam a felkockázott almát, a káposztát, sót, borsot, a mozsárban porrá tört szegfűborsot  és jól  átforgattam az olajon,  majd egy  decinyi vizet is öntöttem alá. Lefedve, kis lángon kb. 35 percig pároltam. Közben azért nem árt figyelni, és picit pótolni a vizet, ha nem enged elég levet. Ezután adtam hozzá a cukrot és a vörösborecetet, és fedő nélkül  15 perc kellett, mire majdnem teljesen elpárolgott alóla a folyadék. Ekkorra pont jó lett: nem szomorkás, hervadt, köménymagbanúszó hanem éppcsak nem roppanós, friss, vadító színű és melengető ízű  lila pár.káp. lett belőle. Örült ő is, meg mi is örültünk - leszámítva persze a kiskorúakat.