Almás-szegfűborsos párolt lilakáposzta

Indítsuk a hetet egy vadító színű körettel....

Mindenkinek megvan a maga Menzai Borzalma, és is csépeltem már a langymeleg, agyoncukrozott-lisztezett-fahéjazott, szétfőtt befőttből készült gyümölcsleveseket, na és a paradicsomos káposzta hallatán is kiráz a hideg. Mellettük dobogós még a pár.káp. - fehérkáposzta, amit  teljesen halottra párolva, fáradtolajízűen csaptak a húslevesben szálasra főtt, majd megsütött ezeréves sertéscomb mellé. Huuuh...

Ezért én nem vagyok a párolt káposzták nagy barátja, sokszor biztos csak csúnya előítéletességből. Nemrég ettem egy nagyon klassz éppcsakánizsos-narancsos vöröskáposztát itt, és mivel az ánizst nagyontrendisége ellenére még mindig nem szeretem annyira, itthon inkább egy másféle ízesítéssel próbálkoztam. Ha a fehér még nem is, de a lilakáposzta felkerült a köretek listájára.

Hozzávalók: (4 személyre)

50 dkg lilakáposzta

1 fej lilahagyma

1 nagy savanykás alma (idaredet használtam, még nem érett be)

2 ek olívaolaj

2 nagy csipet só

kevés frissen órölt bors

2 ek nádcukor

3 szegfűbors
3-4 ek. vörösborecet

kevés víz

A káposzta torzsáját és vastagodó levélnyeleit kivágtam és a káposztát vékony csíkokra vágtam. (Legközelebb majd gyalulom, mert apróra vágva hamarabb lesz kész.) Az olívaolajon picit megfuttattam a felkarikázott  hagymát, hozzáadtam a felkockázott almát, a káposztát, sót, borsot, a mozsárban porrá tört szegfűborsot  és jól  átforgattam az olajon,  majd egy  decinyi vizet is öntöttem alá. Lefedve, kis lángon kb. 35 percig pároltam. Közben azért nem árt figyelni, és picit pótolni a vizet, ha nem enged elég levet. Ezután adtam hozzá a cukrot és a vörösborecetet, és fedő nélkül  15 perc kellett, mire majdnem teljesen elpárolgott alóla a folyadék. Ekkorra pont jó lett: nem szomorkás, hervadt, köménymagbanúszó hanem éppcsak nem roppanós, friss, vadító színű és melengető ízű  lila pár.káp. lett belőle. Örült ő is, meg mi is örültünk - leszámítva persze a kiskorúakat.