Süldőcsászár-tekercs

Most, hogy mindjárt itt a hétvége - sőt esetleg esni is fog két hónap után először - lehet gyúrni a gyors salátáknál vagy leveseknél komolyabb dolgokra is, például egy jó nagy darab, enyhén zsíros húsra....

Tudom, a süldőcsászárhoz a legfontosabb hozzávaló egy tuti hentes. Ahol lehet egyáltalán ilyet húst  kapni. Én most kedves gasztrobloggeri együttműködés keretében szereztem be a Vásárcsarnokból, hogy azután egy hétre rá helyben  is belefussak, az ment gyorsan a mélyhűtőbe, így most, hogy lassan egy éve megláttam a GoodFood címlapján mindjárt gyorsan megcsinálom kétszer, annyira jó lett. Olyan igazi vasárnapi együnk-sok-húst-és-aludjunk-rá-egyet-délután. Mostmár tényleg jöhetne egy  kis eső vagy fagy is, mert olyankor az igazi.

Hozzávalók: (4-6 személyre)

2-2,5 kg-os süldőcsászár

3 nagy gerezd fokhagyma

2 ek. friss kakukkfű

1 chilipaprika

só

bors

néhány evőkanál olaj

A fokhagymát lereszeltem, igazságosan elosztottam a húson, megszórtam   a kakukkfűvel és a kimagozott, apróra vágott chilivel, sóztam, borsoztam és a húst a bőrös felével kifelé feltekertem. Hústűvel rögzítettem, majd ujjnyi közöket hagyva (ez lesz pont egy szelet) körbekötöztem.

Egy nagy, vastagabb aljú serpenyőben kevés olajon körbepirítottam, közben a sütőt 140 fokra előmelegítettem. Sütőpapírral bélelt tepsiben , egy citrom levével is lelocsolva lefóliázva sütöttem két és fél órát, majd a sütőt 175 fokra felvéve fél óra alatt kapta meg a bőre a végleges színét és lett klassz ropogós. Mivel fiatal disznóból volt,magasabb víztartalmú a hús,  nem kellett alá tenni semmit, és a lassú sütés miatt szépen egyenletesen kisült belőle a zsír nagy része is. Aki finnyás, vagy fogyózik, az meg tologassa a tányér szélére azt a keveset, amit talál a puha, omlós húsrétegek között.

GF 2010 októberi recept, nagyjából.