Marcipán-eper-proseccohab-torta

Bárhogy utálom a hosszú posztcímeket, vagyis a hosszú ételneveket, amikről mindig a többnek látszani akaró éttermek jutnak eszembe, jobb ötletem nem volt. Illetve eljátszottam mindenféle Piszke-kopirájt névvel is, mert ez a húsvétra készült torta saját fejlesztés, de ebben meg szerény és visszahúzódó lényem akadályozott meg. Így maradt a puszta leírás, azzal a magyarázattal kiegészítve, hogy már egyszer elmeséltem itt, mennyire szeretném, ha Anthon Berg, a  dán királyi udvar szállítója a mi utcánkba is rendszeresen szállítana... de nem jutott el fülükbe a gyengéd célzás. Maradt tehát a viszonzatlan rajongás a ötletadó csokijuk, a marcipános-epres-pezsgős iránt, és ebből született ez a süti. Csak azt tudom még hozzátenni, mint a tavaly húsvéti somlói tortánál: hosszú lesz, de megéri a fáradtságot.

Mandulás-csokis piskótaalap: (26 cm-es formához)

4 kisebb tojás

4 ek. cukor

2 ek. liszt

1 ek. kakaó

2 ek. darált mandula/mandulaliszt

fél kk. sütőpor

A sütőt 180 fokra előmelegítettem. 

A tojásokat robotgéppel sűrű, világos, krémes habbá vertem a cukorral, majd a többi hozzávalót hozzászitáltam, óvatosan összekevertem és a sütőpapírral bélelt kapcsos formában kb. 15 perc alatt megsütöttem. A kinyitott sütőajtóban hagytam kihűlni.

Két részre vágtam, az egyik lap ment a fagyasztóba, lesz más belőle.

Amíg a tészta sül, elkészíthető két következő réteg: az epres-joghurtos krém és a marcipánhab.

Az epres-joghurtos krémhez:

25 dkg eper

2 púpozott ek. porcukor

1 tk. vaníliakivonat

500 gr joghurt

2 dl tejszín

1 habfix

5 lap zselatin

3 ek. víz

Az első 4 hozzávalót összeturmixoltam.A zselatint a vízben megáztattam, lassan kevergetve kis lángon óvatosan simára  feloldottam, majd az epres krémbe  csorgatva kézi mixerrel belekevertem. A tejszínt habbá vertem a habfix-szel, és a joghurtos krémhez kevertem.

20 cm-es,  az alján sütőpapírral bélelt  fém tortaformába öntöttem, hűlni és dermedni hagytam. (Kb. 2 óra elég volt.)

A marcipános habhoz:

25 dkg marcipán

3 dl tejszín

3 lap zselatin

2 ek. víz

A lapzselatint a vízben felpuhítottam, majd óvatosan melegítve teljesen feloldottam.

A marcipánt elmorzsoltam és 1 dl tejszínnel kicsit összemelegítve sűrű krémmé kevertem össze. A tejszínt kézi mixerrel habbá vertem, fokozatosan hozzákevertem a marcipános részt is, majd hozzákevertem a langyos zselatint. A krémet a formába visszarakott mandulás piskótalapra simítottam. 

Hűtő.

Amikor az epres krém is megszilárdult, óvatosan a marcipánhabos réteg közepére fordítottam.

Ezután jön a borhabkrém, ami most prosecco-habbá alakult, ez az egyetlen munkásabb része a tortának.

Hozzávalók:

3 dl száraz prosecco

4 tojássárgája

7 dkg cukor

2,5 dl tejszín

2 lapzselatin

2 ek. víz

Egy lábasban vizet forraltam, és a fölé helyezett fémtálban kb. 10 perc alatt kézi mixerrel a duplájára, könnyű habos krémmé kevertem a tojássárgájákat, a cukrot és a proseccot. A lapzselatint beáztattam, majd a vizet leöntöttem róla és a meleg krémbe belekevertem.

Ezután a tálat hideg vízbe állítottam és kb. további 5 percig tovább keverve lehűtöttem a krémet.

A tejszínt habbá vertem, és beleforgattam a krémbe.

A hűtőben várakozó marcipános-epres rész tetejére öntöttem, és egy éjszakát dermedni hagytam. (Külön bónusz, hogy sikerült a mennyiségeket úgy belőni, hogy a borhab normálisan befedte  az epres réteget, és nemcsak oldalra jutott belőle :))

A torta tetejére 30 dkg fagyasztott ribizlit 2 ek cukorral felfőztem, hozzáadtam még 2 ek. ribizlilikőrt is, átpasszíroztam, és a biztonság kedvéért fél csomag piros tortazseléporral is átmelegítettem a szirupot. 

Ez klasszikusan zselésítő nélkül menne, miroir-nak hívják fransziásan, de képtelen voltam megjegyezni a behízelgő képű, ám általam igen csodált James Martin receptjét a Tv Paprikán.

Bár az ibolyás macaronok sehogysem illettek a képbe, de ha már sikerültek, akkor főszerepet kaptak az ünnepi torta tetején. Ha engem kérdeztek, ez a torta: nem túl édes, könnyű, elegáns, a prosecco-hab pedig mindent visz.

Húsvétkor nálunk...

ilyesmi kerül az asztalra:

sonka és kóla - abszolút kedvenc, idénre minden más variáció leszavazva

orosz reteksaláta - a legjobb tavaszi saláta

 torta, torta, torta -  eperhab, somlói, erdeigyümölcs -

kalács: klasszikus foszlós tejeskalács, kerek tortafomában sütve - idénre a kenyérmúzeumban látott mintával

sós, sós, sós - mákos-szezámos, vajas-sajtos, tejszínes-sajtos-paprikás

és lesz nyuszis macaron is :

Köszönöm Titinek, hogy gondolt rám.

Kalács, kacsa

Bár húsvétkor a nagy, egyben sütött kalácsra szavazok, ha hirtelen négyre duplázódik a gyerekek száma a házban, akkor jobb, ha nem kell órákat várni arra, hogy kisüljön a  vacsora. Nyilván a húsvét közelsége miatt lett  madárforma, a gyerekek meg annyira tudnak lelkesedni az ilyesmiért, hogy azt se kérik számon, miért nem kakaós tekercs van. 

Hozzávalók:

0,5 kg liszt

3-3,5  dl tej

3 dkg élesztő

5 dkg cukor

1 egész tojás

5 dkg olvasztott vaj

pár szelet mandula

szegfűbors/bors/szegfűszeg

a fényes mázhoz: 1 ek.cukor 3 ek. víz

A cukorral és 1 evőkanál  elkevert langyos tejben 15 perc alatt megfuttattam az élesztőt, és az összes többi hozzávalóval 15 percig dagasztottam ( nem túl lágy tésztát kaptam), egy porcelán tálban folpackkal lefóliázva a meleg konyhában egy órát kelesztettem.

Ezután enyhén lisztezett munkalapon kézzel néhány perc alatt jól átgyúrtam (menjen ki belőle a levegő nagy része), 16 részre osztottam, kb. 25-30 cm-es vékony rudakat sodortam, egyik végüket csigaként tekertem fel, a másik végüket csak egy kicsit csavartam be, és S alakot formáltam a feltekert tésztából. Szemük szegfűbors, csőrük mandulalap.

180 fokra előmelegített sütőben, sütőpapírral bélelt tesiben kb. 15 perc kellett ahhoz, hogy megsüljenek. A sütés végeztével még forrón cukros vízzel kentem át a kiskacsákat. Nem szoktam a kenéshez tojást használni, mert utálom, hogy nem tudok mit kezdeni a maradékkal....

Némileg átalakított recept A sütés iskolája c. könyvből.

Meggyes-marcipános pite vaníliaszósszal

Bár legszívesebben eperből sütnék mindenfélét, de az még odébb van, meggy meg van üvegben, fagyasztóban, megtaláltam a jégen 4x25 dkg lefagyasztott marcipánt, és mivel a következő karácsony előtt még itt a Húsvét, most minden marcipános (is) lesz.

Emellett ezt a pitét a tésztáról érdemes megjegyezni, mert nem az a szájpadláshoz tapadó, könnyen odaégő lepénytészta, hanem klassz, vékonyra nyújtható, ropogós-omlós anyag, a finom puha gyümölcsös-marcipános töltelékkel nagyon jól játszik. A vaníliaszósz csak amolyan mentsük-meg-a-tojássárgáját ráadás, mert nálam ismert okokból mindig fehérjehiány van, egy pavlovára vagy angelfoood cake-re esélyem sincs.

Hozzávalók:

20 dkg liszt

12,5 dkg  vaj

10 dkg porcukor

1 tojás

1 üveg magozott meggybefőtt

4 ek. zsemlemorzsa

2 ek. cukor

5 dkg marcipán

-vaníliaszósz:

fél liter tej

3 tojás sárgája

3 ek. cukor

fél rúd vanília

A meggyet szűrőbe raktam, hogy lecsöpögjön.

A lisztet összemorzsolta az aprítógép a hideg vajjal, majd a cukorral és a tojással gyorsan egynemű tésztává gyúrtam. Egyórai hűtőben pihentetés után kétfele osztottam a tésztát, az első felét egy 22X22 cm-es lappá nyújtottam,  ezért  a 20X20-as tepsiben lett egy kis pereme is. Így nem kell vastag szélét képezve körben lenyomkodni majd a tetejét, mert nálunk a Népek a vastag, sült, üres tésztaszéleket általában a tányér szélére finnyáskodják.

Megszórtam 4 ek. zsemlemorzsával, ráraktam a lecsöpögött meggyet, azt a cukorral szórtam és közémorzsoltam a marcipánt. A másik kinyújtott tésztalappal takartam, picit összenyomkodtam a peremet és a felső tésztalapot, és villával megszurkáltam, hogy a gőz távozhasson.

180 fokra előmelegített sütőben 25 perc alatt ropogós és omlós lett a tészta, a töltelék épp eléggé szaftos, jöhettett mellé a vaníliaszósz.

A tojások sárgáját habosra kevertem a cukorral és lazítottam 3 ek. tejjel. A többi  tejet a vaníliarúddal együtt felmelegítettem - épp kezdjen gőzölögni, de semmiképp se forrjon, mert akkor a tojás kicsapódik. Kevergetve hozzáadtam a tojásos-cukros keveréket, és kis lángon szorgalmasan kevergetve melegítettem még vagy öt percig, vigyázva, hogy a forrást most is elkerüljem. Hűlni hagytam, ez alatt még sűrűsödik is kicsit, ezután vettem csak ki a vaníliarudat is belőle.

Az anyagmennyiség egy 22 cm-es kapcsos kerek formába is elég.

Újhagymás-vajas tépj-egyet-kenyér

Úgy kell odaimádkozni a Népeket a vacsoraasztalhoz? Mindenki a fülén ül, amikor meg kellene teríteni?

Egy ilyen kenyérrel esélyes, hogy begyógyul a szelektív halláskárosodás.Ráadásul tényleg körbeülve élvezhető igazán, csak igyekezni kell, hogy jusson belőle.

Eredetileg édes és citromos volt (nem lehet rossz, tervbevéve, úgy, mint a fahéjas-meggyes is) de először egy sós kenyértésztával próbáltam ki, és ez tuti van legalább olyan jó. Langyos, puha, téphető szeletek, enyhén sós vaj, édes-csípős újhagyma, nagy bögre tej, egy pohár sör, mindenki beoszthatja ízlése és életkora szerint.

Hozzávalók:

50 dkg liszt

1 zacskó (7 gr) szárított élesztő

1 tk cukor

2,8-3 dl víz, attól függően, milyen a liszt

1 ek. tejpor (vagy cseréljük a vizet fele tejre helyette)

1 + 1 tk. só
 5 dkg olvasztott vaj

1 csokor újhagyma

só

A lisztbe mélyedést csináltam és 10 perc alatt megfuttattam benne az élesztőt a cukorral, 1 dl langyos vízzel és egy evőkanálnyi hozzákevert liszttel. Ezután a többi vizet  és a tejport is hozzáadva 15 percig dagasztottam a tésztát, csak a végén dagasztottam bele  az egy teáskanálnyi  sót.

Folpackkal szorosan letakarva 1 órát kelesztettem, azután átgyúrtam és lisztezett munkalapon 45X35 cm-es nagy téglalappá nyújtottam. Megkentem az olvasztott vajjal, a karikára vágott újhagymával megszórtam, kicsit sóztam. 

A kinyújtott tésztát hosszában 5 egyforma széles  csíkra vágtam, szépen egymás tetejére pakoltam, a csíkokat, majd az emeletes tésztacsíkot 7 egyenlő részre elvágtam. 

Egy négyszögletes ( 25X10X8cm-es ) fémformát sütőpapírral béleltem, és a tésztatornyokat  besorakoztattam a formába. Ekkor még nem ér végig a formán, és nem tölti ki azt a két széléig és a felső széléig sem, ezért, hogy ne dőljenek ide-oda a tésztarétegek, kicsit meg kell dönteni a formát, - én egyszerűen az egyik vége alá tettem a sótartót :) -, és így összerakni és keleszteni újra.

40 percnyi kelesztés után 200 fokon 40 percig sütöttem,  20 perc után a tetejét már takartam.

Kismillió ízzel lehet rétegezni, durván egyszerűtől az egészen szofisztikált cuccokig, nálunk a következő kacsazsír/lilahagyma kombó lesz....

 

Én itt láttam meg, de Jade-nél is van édes változat.

Kakukkfüves-körtés sertésszűz gorgonzolás szósszal

Eddig a lassú sütéssel mentem biztosra, bár akkor is húshőmérőztem, most azt hiszem váltok erre az elkészítési módra. Így is megvolt a biztonságos 71 fok, a hús belül mégis rózsaszín maradt, omlott, és megtartotta a szaftját is.Szóval olyan lett, amit házi körülmények között, mindenféle extra konyhai cucc nélkül  maximálisan  ki lehet hozni egy ilyen húsból. Mármint az egyik feléből. A másik fele szeletben sült, tudjukkikmiatt, de azt legalább megették, és nagyon dicsérték is, majdnem annyira, mintha kirántottam volna.
Nem mellesleg 20 perc alatt kész volt  az ebéd, ami nem elhanyagolható körülmény.

Hozzávalók: (2 személyre)

40 dkg sertésszűz ( kb. 6 cm átmérőjű, méretesebb fajta volt)
2 ek olaj
2 ek. szárított kakukkfű
2 körte
1 dl tejszín
5 dkg gogonzola/blue cheese/márványsajt

A szobahómérsékletű húst lehártyáztam. A sütőt 220 fokra előmelegítettem.

Egy szeletsütő, vastagabb aljú teflonserpenyőben felforrósítottam az olajat, kicsit lejjebb vettem a lángot  és körbesütöttem a húst, mind a négy oldalán két-két percig; mozgatás és lökdösődés nélkül.

Ezután a húst gyorsan  körbesóztam, megszórtam a kakukkfűvel, mellédobtam a negyedelt körtéket és serpenyőstől 10 percre a sütőbe tettem. A körtéket közben egyszer átforgattam.

A szószhoz a tejszínt felforraltam, belemorzsoltam a gorgonzolát, kevergettem felolvadásig, majd leszűrtem.

A sütőből kivéve alufólia alatt pihentettem még a húst olyan 5-8 percig, ezzel fejeződik be tulajdonképpen a sütés.