Wellington sertésszűz

Látványos, nagyon finom, többszemélyes elegáns fogás, holott semmilyen komolyabb konyhai gyakorlatot nem igényel az elkészítése, főképp ha van minimális kézügyességünk, aprítógépünk és félkész vagy mirelit vajastésztánk. Gordon Ramsey ugyan őzgerincfilével készítette - ami még szerintem a bélszínnél is ütősebb (és drágább) alapanyag - , és a zöldfűszeres palacsintát is kihagytam a receptből, de így is az utóbbi idők legjobb húsétele készült vasárnap ebédre.

Hozzávalók: (4-6 személyre)

2 db kb 30 dkg-os sertésszűz

25 dkg barna csiperkegomba

3 szelet fekete-erdei sonka

só

bors

kb. 25 dkg félkész vajastészta

nem papucsállatka!

A hártyáitól megszabadított húsokat ( kb. 20 cm hosszú, egyenletes vastagságú darabok voltak) 2 ek. olajon oldalanként 2 perc alatt egy serpenyőben körbesütöttem. 

A gombát megmostam, leszárítottam és az aprítógépben egészen apróra vágtam. A serpenyőben maradt zsíradékon a megsózott  gombapépet átsütöttem, kb. 5 percig, nagy lángon, hogy a nedvességtartalmát elveszítse, majd frissen őrölt borssal fűszereztem.

A vajastésztát kb 30x40 cm-es, 2 mm vastag lappá nyújtottam - illletve ekkorára vágtam. Egy nagy folpackot kiterítettem, ráhelyeztem a tésztát, a tésztára kerültek  sonkaszeletek, ezek közepére - a harminc centis oldal szélével párhuzamosan - a gombapép egyharmadát kentem, a gombapépre tettem a húsokat, a közüket is, majd az oldalukat is belapogattam a gombamasszával, majd alulról-felülről  szorosan rájuk hatottam a tésztát, a két szélét jól egymásra nyomkodva (ez kerül majd alulra). A folpackba úgy csavartam be a hússal töltött tésztát, mintha szaloncukor lenne :) és betettem egy órát pihenni a hűtőbe. 

Ezután kicsomagoltam, a két végét is jól összenyomkodtam, a tésztamaradékból csíkokat raktam a tetejére és kétszer alaposan  átkentem tojássárgájával.

200 fokra előmelegített sütőben 40 percig sütöttem, 20 perc után egy kis sütőpapírral borítva, hogy a tojással kent felszíne ne barnuljon meg túlságosan.

A sütőből kivéve 10-15 perc pihentetés után lehet szépen vágni.

Gordon Ramsey receptje kicsit karcsúsítva egy régebbi Good Foodból.

A süti segít

Idén ősszel is és még reméljük sokáig! Segít a kiválasztott koraszülöttosztályoknak, az ott dolgozóknak, rajtuk keresztül pedig a korábban érkezett kisbabáknak és szüleiknek. De rengeteget  ad a résztvevő bloggereknek is: a segítsüti-akción keresztül hihetetlen sikerélményt és az adni tudás örömét. Szerintem ugyanezt érezhették a licitálók is, ezért születtek olyan nagylelkű felajánlások mindenkitől, az Axa licitjéről Limara sütijére már nem is szólva.

Én a licit elején úgy gondoltam, egy 20.000 ft körüli  licit a macaronokra már komoly büszkeséggel tölt majd el, így amikor a sütiárverés első napján hazaérkeztem a munkából, nem is akartam hinni a szememnek, az utolsó, 48.000 Ft-os ajánlat pedig végképp elképesztő volt, az éjfél előtti  percek izgalmas taktikázásának eredményeképpen.

Ezután már csak azon izgultam, hogy minél előbb megkezdhessem a  Nagy Macaronsütési Műveletet, lévén a ronda párás idő nem éppen ideális nekifogni ennyire értékes süteménynek :). De az időjárás időzítése tökéletes volt, péntek-szombat elkészült a licitnyertes sütije, így tegnap sort kerítettünk az átadásra. Nem kell mondanom, hogy a licitnyertes család  is érintett, és nagy örömmel adományozott egy olyan célra, ami különösen közel áll a szívükhöz.

Móni hozzájárulásával így mindenki elgyönyörködhet kisfiukban is, akin ma már nyomai sem fedezhetők fel a kicsit korábbi startnak, és a kép elkészülte után azonnal neki is látott a kávés macaronok érzékszervi vizsgálatának :).

Végre egy vidám, életteli kép a blogon, nemcsak azok az uncsi néma kajafotók!!

Köszönöm a koraszülöttosztályok és a Segítsüti-csapat nevében is az adományozók  segítőkészségét, aki pedig hozzá szeretne még járulni az akcióhoz, a  mától elérhető  Segítsüti receptfüzet megrendelésével itt megteheti.

Egyszerű kérés

Megsütöttem a Segítsüti licitnyertesének macaronjait. 258 fél macaron.  7 tepsi.

Nagyobb: Anya...... most úgy süssél, hogy NEKÜNK IS MARADJON!!!!!

A Facebook meg én, na és a Termék

Először is összekeverte az accountokat, - mert ugye a Nagyobbnak van már rég, és persze Azannya gépén kell megjegyeztetni mindenhova, hotmail, gmail, akármilyenmél az összes felhasználónevét meg jelszavát mert a sajátja lassssssú ( nem csodálom, rajta van az összes világháború színes szélesvásznon, és lőhet ő is) ennek eredményeként rosszindulatú felhasználónak minősültem és nem engedett be az elsőbe, majd a kétségbeesős másodikba se egy idő után, amit pedig már szerkesztettem is, így aztán most három virtuális példányban vagyok jelen, szigorúan mint blogtulajdonos, (saját, különbejáratú és jólápolt Nagyt Testvér-fóbiával, egyébként) abból kettő változatlan formába dermedve, mint egy mamut a jégbe, míg meg nem találják a brittudósok.

Ekkor kellett volna gyanúsnak lenni, hogy ebből én már kinőttem - hogy finoman fogalmazzunk.

Azután, mikor végre hónapok óta tartó hezitálás és az egész regisztrációs zűrzavar után ott termettem és létrehoztam a Termékemet - ezt a blogot - abban a legújabb virtuális valóságban, elgondolkoztam azon is, hogy devajonminek?

Akarok én újabb perceket/félórákat/órákat a gép előtt tölteni ? Nem. És ha akarnék se nagyon menne, lévén egy nap 24 órából áll nekem is.

Ami a fenti kérdéssel szorosan összefügg: akarok még ennél is kevesebbet aludni? Tudnék, végülis az én gyerekeim is voltak kicsik, de azóta se tudtam behozni az akkori mínuszt...tehát nem, nem akarok.

Tudnék így rendes, tisztességes, együttműködő Facebook - felhasználó lenni, aki nemcsak a saját kis Termékét locsolgatja, ápolgatja és polírozza, hanem a szívének egyébként oly kedves kollégákét is  rendszeresen és gyakran, naponta többször látogatja, hozzászólja, tetszikgombozza meg ilyesmi? Nem :(

De ez még a legkevesebb, legyen 10 perccel kevesebb alvás, pár teccikgomb és usgyi. Ami nagyon nem menne, hogy tájékoztassam a nagyközönséget arról, hogy hol ebédeltem, és mit, milyen a kávé az akárhol, mi a véleményem erről vagy arról, meg egyáltalán, ami személyessé és az emberiség kíváncsibb felének érdekessé tehet (legalábbis úgy gondolom) egy ilyen interaktív felületet.
Egyrészt mert én úgy gondolom, a blog ugyan betekintést ad valamelyest a magánéletembe, de az legyen annyi pont, amennyit a blog ad - merthogy ez nem énblog - , és nem több. Másrészt egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy emberek szélesebb tömegeit érdekelné az, hogy mit ebédeltem és hol, milyen a kávé az akárhol szerintem, imádom-e a túrófagyit vagy inkább a hupikék törpikék nevű borzadványt kedvelem. ( A karamellt, egyébként.)

Szóval akkor minek van ott a blog mégis...? Úgy döntöttem, azért, mert biztos sok olvasónak egyszerűbb meg kényelmesebb ott látni a frissítéseket vagy 1-2  aktualitást. Többet egyelőre nem ígérhetek, a többi meg majd kialakul, de abban (is) nagyon egyetértek Cserkével, hogy a gépen lógás helyett sokkal jobb a személyes lógás, és abból sokkal több elmaradásom van, mint alvásból! Menjetek Ti is inkább gyorsan személyesen lógni!!

Najó, előbb lájkoljatok ;) .

Aszalt paradicsom (nálunk)

Piszke vagyok, aszaltparadicsom-függő. Csak sajna sajnálom nagyon magamtól, hiszen öt kiló paradicsomból lesz két picike, bébiételes üvegnyi, és amikor kiveszem a vacsorához, mindig arra gondolok, (tisztára Micimackó-effektus) hogy még vajon hány üveg rejtőzik a hűtő mélyén, és tuti hogy nem tart ki májusig sem.

Hogy lesz öt kilóből két kisüvegnyi? Először is én egészen sűrűre, koncentráltra aszalom, amióta itthon csinálom, olyanra, mint amilyet először kóstoltam Görögországban. Mivel csak olajban rakom el, hogy biztos ne romoljon meg, nagyon-nagyon szoros rakom az üvegbe , vigyázva, hogy sehol ne maradjon benne levegő, épp mint a dzsemeknél, csak ugye őket azért meg is forraljuk.

A fűszernövényeket - én csak rozmaringot használok - frissen, de jól megmosva és leforrázva rakom bele, így eddig mindig megakadályoztam a penészesedést.

Soha nem használok étolajat, csak olívaolajat - jó nem a legdrágább, kedvenc Borgesemet - de egy középkategóriás sajátmárkás extraszűz megteszi. És nem is kell sok belőle, hiszen a paradicsomok jól össze vannak szorítva az üvegben. Mert egyébként az aszalt paradicsomban nemcsak az aszalt paradicsom a jó, hanem szuperfinom a sötéterannyá színeződött fűszeres, illatos olaj is. Télen csak egy jó kenyérből készült pirítós kell hozzá, de bármilyen salátát is hihetetlenül felpörget. Előfordul nálunk, hogy az üveg alján csak paradicsomok árválkodnak, az olaj meg sehol...

Bár idén már majdnem letettem róla, most, amikor szeptember közepétől halmokban áll mégis a lucullus paradicsom - persze, mert minden csúszott ebben az idei időjárásban - jól bevásároltam belőle, nem is jött rosszul a sütő melege a múlt heti hidegben. Napon aszalás nálunk kizárva, mert nem tudom magam elszakítani a beteges képzelődétől, hogy mégis rámászik valahogy a letakart cuccra valami rovar, egyébként idén nyáron - meg most ősszel - ez egyébként is lehetetlen lett volna.


Hozzávalók: (2 2dl-es üveghez üveghez)

5 kg lucullus paradicsom

1 ek. só

2 kisebb ág rozmaring

2 dl extra szűz olívaolaj


A paradicsomokat félbevágom és egy kiskanállal kikaparom a magokat. A sütőpapírral bélelt tepsibe rakom a paradicsomokat (2 tepsinyi mennyiség ez nálam) a vágott felükkel felfelé, és megsózom őket.




90 fokos sütőben kb. az első 8 óra után kell kiöntögetni a fél paradicsomokból az összegyűlt levet, de ha ez elmarad, az sem nagy probléma. Attól függően, hogy a paradicsomok mérete mennyire egységes és egyébként is mekkorák, kb. 24-30 óra kell az aszaláshoz.
Én 24 óra elteltével szoktam figyelgetni, és a már kész sötét, de még azért nem csörgős darabokat kiveszem a sütőből.

Forralok kevés vizet és egy percre beledobom a rozmaringágakat, majd kiveszem és lerázogatom róluk a vizet.
A kiforralt, megszáradt üvegekbe úgy rakom a paradicsomokat, hogy csak szintén kiforralt villával-kiskanállal nyúlok hozzájuk. A paradicsomokat az üvegbe is a vágott felükkel felfelé teszem, és "megtöltöm" a belsejüket olajjal, így rakom rájuk a következő réteget, három-négy rétegegenként pedig jól lenyomkodom őket. Szó szerint megtömöm az olajjal rétegzett paradicsomokkal az üveget, és a legkisebb levegőbuborékot is kipréselem a paradicsomok közül. Félúton beleteszem a rozmaringágat, - idén csináltam fokhagymásat is - a végén az üveg szájánál nagyobb paradicsomokat rakok be, hogy le tudjam szorítani velük a bentieket, és figyelek, hogy a paradicsomokat teljesen ellepje az olaj.

A hűtő ajtajában van a legjobb helyük, nálam itt még nem dermed meg az olívaolaj, (akkor pici sárga gömböcskék jelennek meg az üvegben, nem kidobni, csak egy kicsit meleg helyen hagyni)
és felbontás után is itt tárolom.

Segítsüti macaronok - kávés-csokis, kókuszos és blue curacao

Két éve, egy sötét novemberi estén a mentő szirénázva vágott a lomha, esti nagykörúti forgalomba, és egyből a villamossíneken száguldott tovább. A benne vajúdó leendő anyuka - a testvérem - sokat küzdött a pillanatért, hogy végre kezébe foghassa kisbabáját. A sors duplán teljesítette kívánságát, most azonban bármit megadott volna azért, hogy ez a pillanat ne jöjjön még el... De már nem volt visszaút: egy kislány és egy kisfiú készülődött a világra, és minden perc számított, holott Viki és Áron, ha minden rendben megy, csak január közepén ünnepelte volna a szülinapjait.

A Klinikán nagyüzem volt, az ügyeletes nőgyógyászok és neonatológusok szokásos, mindennapos és anyagilag kevéssé elismert küzdelmüket vívták a korán érkezett kisbabák életéért. De a mi családunk legkisebb tagjai jó helyre kerültek, és szerencsések voltak: dr. Joó József és kollégái segítségével még éjfél előtt megszülettek és a Neonatális Intenzív Centrum áldozatkész orvosai és nővérei mindent megtettek azért, hogy ma tettrekész kétévesként pörögjenek egész nap megállás nélkül...
Ugye megértitek, nem nagyon van a szívemnek kedvesebb jótékony cél a Segítsüti kezdeményezésnél, és hogy mennyire örültem, amikor az őszi sütisütő csapatban való részvételre felkért az ötletgazda-szervező nemisbéka.

Indul tehát a licit, 1000 ft-ról, a képen látható macaronokra is, három napon keresztül, a nyertes pedig kb. 90- 100 db sikkes francia mandulás sütit kap - jusson belőle többeknek is :).

A macaron édes, kívül roppanós, belül lágy mandulamasszából áll, tölteléke gyakran karakteres, kevésbé édes, és a mandula mellett ennek alapanyagai adják az aromáját. Hogy eredetileg francia vagy olasz eredetű-e, vita tárgya, az biztos, mai, modern formáját a híres párizsi Ladurée cukrászat mesterének köszönheti.

A mostani macaronok az eredeti Segítsüti-színekre hangolva készültek, és a színekhez igazodott a kávés-csokis, kókuszos és narancsos íz.




A licit nem a blogon, hanem a kezdeményezés honlapján - www.segitsuti.hu - egy egyszerű regisztrációt követően (nick és mailcím) lehetséges, a befolyt összeg pedig - éppúgy mint az eddigi akciókban - az utolsó forintig két kórházi osztályhoz kerül : a budapesti I.sz. Gyermekklinika Koraszülött Osztálya és a Szegedi Tudományegyetem Klinikája Koraszülött Osztálya a kedvezményezett.

Az adományok a Manócsomag Közhasznú Alapítványon keresztül jutnak el a kórházakhoz, a befizetett összeg leírható az adóalapból.

A fenti sütire licitálónak az ország területén - egy családi kiruccanással egybekötve - házhozszállítjuk a macaronokat - a postázást nem nagyon bírják - , de ha valaki inkább budapesti kirándulással kötné egybe a süti átvételét, akkor szívesen kalauzoljuk is a városban. Mivel a macaronok utálják a ködöt, párát és a nedvességet (nagyjából eddig az idei áprilist, májust, júniust és szeptembert), ezért az elkészítésükre (és átadásukra) egy napos őszi hétvége lenne a tökéletes.

A hihetetlen licitekre figyelemmel a nyertes beleegyezésével a licit 2. és 3. helyezettjének - ha vállalja az általa ajánlott összeg befizetését 60-60 db macaront sütök a fenti összeállításban - a nyertes pluszban bónusz Piszke ajándékcsomagot kap. (jerk fűszerkeverék, ribizlicurd, olivaolajban eltett rozmaringos aszaltparadicsom)

Hozzávalók: ( kb 30-35 darabhoz)

90 gr pihentetett tojásfehérje(kb 3 kisebb tojásból)

110 gr darált mandula/mandulaliszt

200 gr porcukor

3 dkg kristálycukor


A tojásfehérjéket 5 napig a hűtőben vagy 1 napig 20-22 fokon kell pihentetni, hogy elfolyósodjanak és veszítsenek a nedvességtartalmukból.

A mandulát legjobb kávédarálóban, porcukorral összedarálva finomra őrölni.

A fehérjéket a kézi mixer alacsony fokozatán lágy habbá verjük, és fokozatosan hozzáadjuk a kristálycukrot is. Nagyobb sebességre váltunk, fényes, kemény habbá verjük, épp addig, míg már nem csúszik ki a felfordított tálból.
Hozzáöntjük a mandulás-porcukros keveréket, néhány gyorsabb mozdulattal összekeverjük, majd lassan, forgatva addig keverjük egyneművé, míg lassan, sűrűn, szalagszerűen folyik le a kanálról, ha azt kiemeljük a tésztából.

A kávés macaronokba kerülő porcukorhoz 1 púpozott teáskanál porrá tört nescafét adunk, a por alakú ételfestékből két gyufafejnyi mennyiség szükséges a világosabb szín eléréséhez.

Legalább fél centis nyílású habzsákba töltjük, és szilikonos sütőpapírral bélelt tepsire kb. 2 - 2,5 cm átmérőjű "kabátgombokat" nyomunk. Ekkor a masszának még picit terülnie kell. Ha maradnak csúcsok, akkor a tepsit kicsit az asztallaphoz csapkodjuk, vagy enyhén nedves ujjbeggyel lelapítjuk a csúcsokat. Legalább egy órát pihentetjük, de párás időben ennek a duplája is szükséges.

130-140 fokra előmelegített sütőben 5-7 perc a macaron jellegzetes talpainak megjelenése, összesen pedig 15 perc a sütési idő. Ha a sütik teteje barnulna, akkor takarjuk le sütőpapírral a sütési idő harmadik harmadában őket.

Kihűlés után a sütőpapírt óvatosan húzzuk le a macaronokról.

Töltelék:

-kávés ganache

8 dkg étcsokoládé

0,8 dl tejszín

1 kk. nescafé

A tejszínt forraljuk fel, öntsük rá az apróra tördelt étcsokira, keverjük bele a nescafét és az egészet keverjük simára.

- kókuszos

8 dkg vaj

1 ek kókuszlikőr

1 ek. sűrű tejszín

2 ek. kókuszreszelék

A porcukrot és a kókuszreszeléket a kávédarálóban összeőröljük. A vajat habosra keverjük a lassanként hozzáadott tejszínnel és a likőrrel, majd belekeverjük a kókuszos porcukrot is.

-narancsos:

2 tojás sárgája

1 narancs reszelt héja

6 dkg porcukor

15 ml narancslé

15 ml narancslikőr

8 dkg vaj

A hozzávalókat simára keverjük, majd gőz fölött kevergetve kb. 10 perc alatt besűrítjük.
Amikor kicsit kihűlt, hozzákeverünk felolvadásig 8 dkg felkockázott vajat.

A macaronok tölteléke egészen minimális mértékben tartalmaz alkoholt, ha mégis aggályaid vannak, mert gyerekek is kapnának a sütikből, akkor természetesen - az íz megtartása mellett - az alkohol kimarad.

A blue curacao macaron engedélyezett, természetes alapú ételszínezékkel készült, igazából csak a segítsüti-kék kedvéért. Ha zavar a milligrammnyi mennyiség is, akkor a szín elhagyható.

Parmezános-rozmaringos keksz

Nagyon csúszik... Az eddigi legjobb borkorcsolya, amit valaha csináltam, esetleg a mákos-szezámos vagy a tejszínes-paprikás jöhet versenytársként szóba. Négy ember és két üveg bor felett nyugodtan duplázzuk az adagot, el fog fogyni.

Hozzávalók:

12 dkg vaj

16 dkg liszt

fél tk. só

10 dkg reszelt parmezán/grana padano

2 kk. apróra vágott rozmaring

Kivételesen nem hideg, hanem szobahőmérsékletű vajból indulunk ki, de nagyon kell vigyázni, nehogy túlmelegedjen, mert akkor megég majd a keksz.

Szóval a szobahőmérsékletű vajat kézi mixerrel 1 perc alatt habosra kevertem, majd a mixer legkisebb fokozatán hozzáadtam a sót, a rozmaringot, a sajtot, majd még mindig a mixerrel, lassan keverve a lisztet - így is száll kissé - , míg morzsás állagot nem kaptam.
Lisztezett munkalapon kézzel gyorsan homogénné gyúrtam és kb. 4 cm átmérőjű, 22-25 cm-es rúddá formáztam. Folpackba csavarva egy órát pihentettem a hűtőben. ( De maximum 4 nappal előre is el lehet készíteni.)

A rúdból éles késsel egy centinél kicsit vékonyabb köröket szeleteltem és sütőpapírral bélelt tepsiben, 190 fokra előmelegített sütőben 22 perc alatt aranyszínűre sütöttem őket. ( Egy ekkora adag épp belefér egy nagy gáztepsibe, mert nőnek is sütés közben.)

Ina Garten receptje eredetileg kakukkfűvel.

Rozmaringos-juharszirupos, körtével sült csirke

A klasszikus vasárnapi-ebéd-probléma megoldása: ne kelljen órákat tölteni a nyúlfarknyi hétvégéből a konyhában, (kivéve: édességek elkészítése) ne kelljen többfélét főzni négy embernek, legyen olyan része, ami majdnem semleges ízű marad, hogy érvényesülhessen a majonéz (ld: majonéz- és ketchup-korszakok a gyermeki ízlésvilágban a kora XXI.században), lehetőleg fehér színű húsból legyen, emellett pedig a szülők is örülhessenek már valaminek, ami kevéssé hasonlít a hétközbeni nagyüzemi jellegű konyhákra.

Hozzávalók:

1 csirke

5 dkg vaj

4 nagy ág rozmaring

személyenként 2-3 körte

fél dl juharszirup

5 dkg kéksajt

só

bors

fél kg krumpli

A csirkét szárazra töröltem, bekentem a vajjal, sóztam, borsoztam, megszórtam egy ágnyi apróra vágott rozmaringgal, két ágat a hasüregébe dugtam, és a 200 fokos sütőbe raktam a mellekkel lefelé egy grillrácsos tepsibe, amit alufóliával béleltem. Félkilónként 20 perc plusz még 30 perc szükséges a sütéséhez, ez egy nagyobbacska darab volt, így egy óra húsz perc várt rá a sütőben.
40 perc után hátára fordítottam, és a rács alá raktam fél kiló, vékony hasábokra vágott, sózott krumplit - ez klasszul megsült-párolódott a lecsorgó szaftban.

A félbevágott, kimagozott -a magház helyén kevés kéksajt - , juharsziruppal megkent, egy ágnyi apróra vágott rozmaringgal megszórt körték az utolsó 20 percben kerültek a csirke mellé, ekkor kentem át a csirkét is juharsziruppal.

Igen, a bőre volt a legjobb :)), meg a körték.

MMM: Mézes mandulás madeleine

Egyértelműen kiütötte a madeleine nálunk a muffinokat a tízórais dobozból, és egy ekkora, kb. 25-30 madeleine-re elég adag sem húzza keddnél tovább. Főleg, hogy a méz és a mandula dob egyet a tulajdonképpen szimpla piskótaszerűségen, amit nem egy szakács, hanem egy író tett világhírűvé, valójában azonban csupán kissé kifinomultabb, mint a jó öreg muffin, ami manapság már nem számít annyira trendinek, pedig éveken keresztül kihúzott a pácból, amikor vasárnap este kiderült, hogy nincssemmitízórairaagyerekunjaaszendvicset. Csak az egy-két órás várakozási-hűtési idő teszi kicsit bonyolultabbá a madeleine-t, de ha csalunk, és sütőport teszünk bele, akkor várni se kell, és púpos lesz, ahogyan annak lennie kell.

A méz miatt kicsit óvatosabban kell ezt a változatot sütni, oda ne kapjon, de egy icipicit direkt jó a karamelles méz aromája, így a tízórai mellett esetleg lehet egy csokifondü vagy panna cotta kísérője is, ahogy Gordon Ramsey tanította az angoloknak az októberi GoodFoodban.
Én egy kicsit emeltem a süti méztartalmán a cukor terhére, így, ha valamilyen aromásabb mézet használunk, annak tényleg érezni is lehet majd az ízét. Bocs, Gordon...;)

Hozzávalók:

3 tojás

6 dkg cukor

4 dkg méz

8 dkg liszt

4 dkg darált mandula

8 dkg vaj


Az egész tojásokat habosra, világosra és könnyűre kevertem a mézzel és a cukorral - ez kézi mixerrel is legalább 10 perc volt. Ezután hozzákevertem az átszitált lisztet és a mandulát, majd a felolvasztott és kihűt vajat, amiből egy evőkanálnyit meghagytam a forma vajazásához.
2 órára betettem a hűtőbe a tésztát.

A sütőt 180 fokra melegítettem elő, és a vékonyan vajazott formában - teflonos, és úgy tapasztaltam, lisztezni nem szükséges - 10 percig sütöttem a piskótákat.

Ui: Úgy láttam, a héten a Corákban akciós a spéci forma, nekem nagyon bevált.

Hajtogatott kakaóscsiga

Utólag nem is annyira ijesztően bonyolult, de mégis értelmetlennek tartottam fázisfotók készítését, meg voltam győződve ugyanis arról - valószínűleg a leírás pontatlansága miatt - , hogy ami kisül belőle, az ide soha fel nem kerül...

A tésztája meglehetősen kemény, sokkal kevésbé kelt meg, mint amihez egyébként szoktam ilyen arányoknál, pedig a fél kiló liszthez tökéletesen elég kellene legyen egy zacskó instant élesztő - , viszont a sima és a kakaós réteg hajtogatásánál a tészta mégis úgy viselkedett, hogy - elsőre - szinte tökéletesen sikerült a hajtogatás, kisebb pontatlanságoktól eltekintve: a kétféle anyag úgy dolgozott együtt, hogy nem szakadt, nem keveredett össze, nem csúszkált-mászkált egymáson. Azért mégis inkább bátrabbaknak és gyakorlottabbaknak ajánlanám, és legközelebb idefrissítek fázisfotókat is, mert maga a süti nemcsak látványos, hanem minden furcsasága ellenére nagyon finom, könnyű, briós-szerű, igazi Válogatós Banda-kedvenc. Csak legközelebb több kakaóval, lécci, anya.



Hozzávalók:
- a tésztához

7 gr (egy csomag) instant élesztő

0,8 dl langyos tej

1 kk. cukor

0,5 kg liszt

1,2 dl langyos tej

12 dkg cukor

7,5 dkg vaj

2 tojássárgája

csipet só

- a kakaós töltelékhez:

1,2 dl tej

3 dkg kakaó

3 dkg liszt

6 dkg cukor

45 gr tojásfehérje ( a két tojásból - aminek a sárgája a tésztába kerül - ennél több lesz)

1,5 dkg vaj

Az első három hozzávalót összekevertem. A lisztet egy tálba szitáltam, a közepébe vájt mélyedésbe öntöttem az élesztős keveréket. A tojásokat szétválasztottam és sárgáját a puha vajjal és a cukorral összekevertem a liszttel és az élesztővel, a további 1,2 dl langyos tejet fokozatosan hozzáadva. A mixer dagasztókarjával 15 percig dagasztottam a kemény tésztát, a végén hozzádolgozva a sót is.
Folpackkal letakarva 2 órát kelt.

Miután a tésztát bedagasztottam, elkészítettem a tölteléket: A tejet simára kevertem a kakaóval és egy lábasban felforraltam. A lisztet és a cukrot összekevertem, simára kevertem a tojásfehérjékkel, és a forró kakaós tejhez adtam. Közepes tűzön addig főztem, folyamatosan kevergetve, míg egészen sűrű masszát kaptam. (Szó szerint: álljon meg benne a kanál.) Ekkor kevertem hozzá a vajat. Amikor a massza kihűlt, két folpack között kb. 18X18 cm-es négyzetté lapogattam és a hűtőbe raktam.

A két óra elteltével az alig-alig megkelt tésztát - mondjuk másfélszerese lett az eredeti méretének - kézzel jól átgyúrtam, és bár gondolkoztam valami gyors második fogáson helyette, végül is nekiláttam a hajtogatásnak, legfeljebb telefonozunk pizzáért... (Ezután láttam Le Petrin blogján, hogy a tészta úgy kelt meg, ahogy meg kellett kelnie.)

A ruganyos tésztát kb. 22 cm keskeny és 60 cm hosszú téglalappá nyújtottam úgy, hogy a sarkakat is húzogattam, ne legyenek lekerekítettek. A lap közepére raktam a folpackból kivarázsolt kakaós téglát és felülről, majd alulról ráhajtogattam a tésztalapot, picit a széleket összenyomogattam a biztonság kedvéért. Elfordítottam 90 fokkal úgy, hogy a felülre hajtogatott alsó széle jobb kéz felé essen, majd óvatosan lassan nyújtogattam megint hosszúkás téglalappá, ameddig mertem, nehogy szétszakadjon a tészta és kimásszon a kakaós töltelék akár középen, akár a széleken. Így kb. egy 20 cm széles és 50 cm hosszú téglalapot kaptam. Ekkor a felső és az alsó szélét úgy hajtottam fel, hogy a szélek középen találkozzanak, majd a felső felét ráhajtottam az alsóra ( azaz 4 réteget kaptam) Újra 90 fokkal fordítottam el a tésztát, a "kinyitható" széle jobb kéz fele esett.
Megint óvatos nyújtogatás következett, négyszögletesre és kb. fél centi vastagra, majd függőlegesen 1-1,5 cm-es csíkokat vágtam a tésztából, amelyeket csigába feltekertem.



9 csiga után a maradékot négy hosszúkás háromszögre vágtam, hogy kipróbáljam a kifliformát is.


Még egy órát kelesztettem letakarva a tepsiben a sütiket, majd 20 perc alatt 180 fokon sütöttem meg őket. A csigák épp belefértek egy nagy tepsibe, - és végre szemmel láthatóan nőttek is sütés közben - azaz lehet felezni is a feltekerendő csíkokat, és még négy nagy kakaós zebrakifli is kisült és el is fogyott ebédre.



Sokadik lépcsős recept innen, vannak fázisfotók is, itt is.

Semmi kis paradicsomsaláta

Csak az ízre figyelj...meg a színre... Egy tál napsugár :).

És a vége a legjobb: amikor a paradicsom és az öntet szaftját kitunkoljuk a tál aljából valami jó kis ropogós kenyérhéjjal. Természetesen hímnemű egyedek ehetnek mellé indokolt esetben fél kiló oldalszalonnát, nagy darab sült húsokat, ilyesmit, nem kell a salátavacsorával borzolni az idegeket, pedig én decemberig elélnék rajta.

Hozzávalók: (2 személyre)


30 dkg körteparadicsom

1 fej lilahagyma

fél kk. só

3 ek. extra szűz olívaolaj

2 tk. citromlé

kevés frissen őrölt bors

A félbevágott paradicsomokat és az apróra kockázott hagymát összeforgattam a sóval. Az "öntet" összekevert hozzávalóival meglocsoltam a paradicsomokat és jó lefedett tálban két órára behűtöttem a salátát. Vacsora előtt fél órával szerintem jobb kivenni kicsit a hűtőből, majd gyors eltüntetés, és már jöhet is a tányér tisztára törlése friss kenyérrel.

36 órás chocolate chips cookies

Nem ennyi ideig tart elkészíteni! Sőt, a sütisdobozból való eltüntetéséhez is nagyságrenddel kevesebb idő kell.

Ennyi ideig kell várakoznia a hűtőben a tésztamasszának, hogy - állítólag - elérje a tökéletes, platóni cookie-állagot. Ehhez a kémiának van köze, ami mindig érdekes szerintem a konyházásban is, így gondoltam megér egy próbát. A hosszú várakozási idő alatt a lisztszemcsék magukba szívják a nedvességet, ettől lesz omlós igazán a kész sütemény, és pont olyan, amit mindenféle kávézókban lehet kapni egyesével csomagolva. Mérete miatt pedig igazán aktuális: nem marad éhes egy gyerek sem, aki ebből egyet elvisz tízóraira. Izé...ja nem, teljesőrlésű kenyér, zöldség, gyümölcs, tejtermék, sovány hús...

Az igazi New York-i cookie-k tényleg nem lettek rosszak, akkorák, mint egy kisebb diszkosz - pedig a receptben megadottnál 25%-kal kisebb méretűeket gombócoztam a tepsire - sok cukor, még több csokoládé - ezt is lejjebb vettem, mert hirtelenjében csak két tábla étcsoki volt otthon - és valami kísérteties külsőt öltöttek a sütés elején: a pingponglabdánál kissé nagyobb, kemény gombócokról rétegekben olvadt le az anyag, és alul vette körbe, mint egy szoknya, azt hittem, kidobtam az ablakon a rengeteg drága jó hozzávalót - de nem, a recept működött, ráadásul a Válogatós Banda mindjárt ledöntött a cookie mellé egy teljes liter tejet is uzsonnára. Viszont azt is mondták, legközelebb lehet nyugodtan kicsit kisebb is :) .


Hozzávalók: (10-12 igazán nagyhoz)

10 dkg cukor

15 dkg barnacukor

15 dkg vaj

1 nagy tojás

1 teáskanál vaníliakivonat

20 dkg étcsoki- 60%-os kakakótartarmú legalább

25 dkg liszt

1 teáskanál sütőpor

1 csapott teáskanál szódabikarbóna

nagy csipet só

A kétféle cukrot és a puha vajat kézi mixerrel habosra kevertem, és jól eldolgoztam benne a tojást.
A lisztet, a sütőport, a sót és a szódabikarbónát a cukros keverékre szitáltam, és fakanállal kevertem össze épp csak addig, hogy egynemű legyen, túlkeverni nem szabad, majd belekevertem az apróra tört étcsokit.

36 óra hűtőbeni pihentetés után sütőpapírral bélelt tepsiben, 180 fokon 7,5 dkg-os gombócokra osztva 18 perc alatt sültek készre, kihűlés után a szélük ropogós, beljebb pedig omlósak. Egy normál gáztepsire max 4 gombóc rakható, különben összeérnek...
A sütési idő sütőfüggő, de amikor a sütik széle elkezd barnulni, bár a közepük még puhának tűnik, ki kell venni, különben hűlés közben kőkeményre változnak.


A recept és a tökéletes cookie keresése itt található.