2010. szeptember 8., szerda

MMM: Mézes mandulás madeleine


Egyértelműen kiütötte a madeleine nálunk a muffinokat a tízórais dobozból, és egy ekkora, kb. 25-30 madeleine-re elég adag sem húzza keddnél tovább. Főleg, hogy a méz és a mandula dob egyet a tulajdonképpen szimpla piskótaszerűségen, amit nem egy szakács, hanem egy író tett világhírűvé, valójában azonban csupán kissé kifinomultabb, mint a jó öreg muffin, ami manapság már nem számít annyira trendinek, pedig éveken keresztül kihúzott a pácból, amikor vasárnap este kiderült, hogy nincssemmitízórairaagyerekunjaaszendvicset. Csak az egy-két órás várakozási-hűtési idő teszi kicsit bonyolultabbá a madeleine-t, de ha csalunk, és sütőport teszünk bele, akkor várni se kell, és púpos lesz, ahogyan annak lennie kell.
A méz miatt kicsit óvatosabban kell ezt a változatot sütni, oda ne kapjon, de egy icipicit direkt jó a karamelles méz aromája, így a tízórai mellett esetleg lehet egy csokifondü vagy panna cotta kísérője is, ahogy Gordon Ramsey tanította az angoloknak az októberi GoodFoodban.
Én egy kicsit emeltem a süti méztartalmán a cukor terhére, így, ha valamilyen aromásabb mézet használunk, annak tényleg érezni is lehet majd az ízét. Bocs, Gordon...;)

Hozzávalók:

3 tojás

6 dkg cukor

4 dkg méz

8 dkg liszt

4 dkg darált mandula

8 dkg vaj


Az egész tojásokat habosra, világosra és könnyűre kevertem a mézzel és a cukorral - ez kézi mixerrel is legalább 10 perc volt. Ezután hozzákevertem az átszitált lisztet és a mandulát, majd a felolvasztott és kihűt vajat, amiből egy evőkanálnyit meghagytam a forma vajazásához.
2 órára betettem a hűtőbe a tésztát.

A sütőt 180 fokra melegítettem elő, és a vékonyan vajazott formában - teflonos, és úgy tapasztaltam, lisztezni nem szükséges - 10 percig sütöttem a piskótákat.

Ui: Úgy láttam, a héten a Corákban akciós a spéci forma, nekem nagyon bevált.

1 megjegyzés:

Related Posts with Thumbnails