Nagyon csúszik... Az eddigi legjobb borkorcsolya, amit valaha csináltam, esetleg a mákos-szezámos vagy a tejszínes-paprikás jöhet versenytársként szóba. Négy ember és két üveg bor felett nyugodtan duplázzuk az adagot, el fog fogyni.
Hozzávalók:
12 dkg vaj
16 dkg liszt
fél tk. só
10 dkg reszelt parmezán/grana padano
2 kk. apróra vágott rozmaring
Kivételesen nem hideg, hanem szobahőmérsékletű vajból indulunk ki, de nagyon kell vigyázni, nehogy túlmelegedjen, mert akkor megég majd a keksz.
Szóval a szobahőmérsékletű vajat kézi mixerrel 1 perc alatt habosra kevertem, majd a mixer legkisebb fokozatán hozzáadtam a sót, a rozmaringot, a sajtot, majd még mindig a mixerrel, lassan keverve a lisztet - így is száll kissé - , míg morzsás állagot nem kaptam.
Lisztezett munkalapon kézzel gyorsan homogénné gyúrtam és kb. 4 cm átmérőjű, 22-25 cm-es rúddá formáztam. Folpackba csavarva egy órát pihentettem a hűtőben. ( De maximum 4 nappal előre is el lehet készíteni.)
A rúdból éles késsel egy centinél kicsit vékonyabb köröket szeleteltem és sütőpapírral bélelt tepsiben, 190 fokra előmelegített sütőben 22 perc alatt aranyszínűre sütöttem őket. ( Egy ekkora adag épp belefér egy nagy gáztepsibe, mert nőnek is sütés közben.)
Ina Garten receptje eredetileg kakukkfűvel.
Szóval a szobahőmérsékletű vajat kézi mixerrel 1 perc alatt habosra kevertem, majd a mixer legkisebb fokozatán hozzáadtam a sót, a rozmaringot, a sajtot, majd még mindig a mixerrel, lassan keverve a lisztet - így is száll kissé - , míg morzsás állagot nem kaptam.
Lisztezett munkalapon kézzel gyorsan homogénné gyúrtam és kb. 4 cm átmérőjű, 22-25 cm-es rúddá formáztam. Folpackba csavarva egy órát pihentettem a hűtőben. ( De maximum 4 nappal előre is el lehet készíteni.)
A rúdból éles késsel egy centinél kicsit vékonyabb köröket szeleteltem és sütőpapírral bélelt tepsiben, 190 fokra előmelegített sütőben 22 perc alatt aranyszínűre sütöttem őket. ( Egy ekkora adag épp belefér egy nagy gáztepsibe, mert nőnek is sütés közben.)
Ina Garten receptje eredetileg kakukkfűvel.
5 megjegyzés:
Micsoda gyönyörű és étvágygerjesztő fotó! Kekszet nem láttam még ilyen szépnek.:)
Szuper!
El tudom képzelni egy egyszerű olívaolajos fokhagymás tésztára morzsolva is.
Köszönöm :)! Pedig igazán szerény külső, a belső sokkal ütősebb.
Ez a tésztás nagyon jó ötlet, mert nagyon aromás a keksz a sajttól és a rozmaringtól.
Bizony milyen finom volt! meg a bor is! Na meg a társaság ;-)
" Saját levében" függővé tett, mikor hozott nekünk ebből a remek kekszből. A pogácsa huszonegyedik századi verziója. Mivel rozmaring mindig nő a teraszon és az összes több hozzávaló is abszolút bézik, része lesz az életünknek. Ezer hála és köszönet!
Minden sóst és sajtost kenterbe ver számomra.
Megjegyzés küldése