Sonkába csomagolt pisztráng fehérboros-kakukkfüves körettel

Évekig úgy főztem a karácsonyi vacsorát, hogy a gyerekek külön csirkehúst kaptak, annyira taszítónak találták az egészben sült pisztrángot. A kicsi egyenesen félt tőle, merthogy milyen csúnyák a szemei - ezért sokszor a fejét is levágtam. A gyerekek nőnek, ami jó, vagyis nem, vagyis igen..., szóval, már nem rémíti őket egy sült halfej, így félretették az ebből eredő előítéleteiket is, vagyis, hogy ami csúnya, az jó nem lehet. Lelkes rajongói lettek a pisztrángnak, hiszen fehér a húsa, és rengeteg majonézt lehet hozzá tunkolni - azaz van még pár lépés rafináltabb cuccok felé :).

Pár éve még úgy kellett vadászni, ( tavaly karácsony szintén, nem is tudom, mi lett volna, ha nincs válság) de mostmár sok helyen tenyésztik, tavakban pédául a szomszéd faluban is. Ezután már csak horgász kell, aki a szerencsés fogásból bedob hozzánk hétfő délben pár darabot...


Hozzávalók:

személyenként 1 kisebb pisztráng - azaz 4

8 szelet fekete-erdei sonka (vagy prosciutto crudo)

1 citrom

1 kg krumpli

1 dl fehérbor

5 dkg vaj

2 tk. kakukkfű

bors

só


A megpucolt krumplit egészen vékony szeletekre vágtam, és első forrásig főztem.

Amíg a krumpli felforrt, előkészítettem a pisztángokat: a belsejüket kiöblítettem, meglocsoltam citromlével, sóztam, borsoztam kívülről és belülről is.
A citromból 4 kerek szeletet vágtam, a halak közepére tettem, köré és a halak köré tekertem a sonkaszeleteket.

A krumplit leszűrtem, egy nagyobb, mély tepsi aljára terítettem, ráöntöttem a fehér bort, sóztam, megszórtam a kakukkfűvel és ráforgácsoltam a vaj felét. A tetejére fektettem a halakat fejtől-lábtól, és 200 fokon 20 percig sütöttem. A maradék vajat a sütési idő felénél olvasztva, forrón locsoltam a pisztrángokra.