Az évezredben, amikor napközis voltam, volt számos megfejthetetlen ebéd műsoron a közétkeztetésben ( és lám, most is van...:)), ami nálunk otthon soha nem készült. Az egyik fő rejtély a rizskoch volt. Márcsak azért is, mert minden konyhásnéni rizskóknak hívta, és máig emlékszem, mennyit gondolkoztam azon, hogy mi lehet ez, és főképp, miből van???. Nem esküszöm meg rá, de a napközi tálalóablaka felett is így volt kiírva szerintem. A rizs, mint alapanyag, egyáltalán nem jött le belőle, a sűrű, fojtós, kockára vágott, émelyítően édes tányérközepi ufóban én sehol nem fedeztem fel a rizst, és nem is nagyon ettem meg, mert a teteje mindig barnára volt égve, és megbonthatatlan műanyagesőköpeny-állagban terült el a teljesen széttört rizsszemek tetején.
Viszont horvátilonából hamar megtanultam rizsfelfújtat készíteni, és egy idő után összehoztam a rizskoch- ot, meg a felfújtat, akármennyire is elsőre olyan messzinek látszottak egymástól.
Egyébként pedig az egész annyira tipikus példája annak, hogy egy teljesen egyszerű, pár hozzávalóból készült, klasszikusan jóízű ételt hogy lehet tökéletesen elrontani, lealacsonyítani odáig, hogy az édesszájú gyerekek is húzzák rá a szájukat, és egyék meg inkább a malacok az aznapi moslékban...vagy hogy hogy lehet minimális odafigyeléssel akár csini desszertet is kanyarítani belőle.
Nem mellesleg csupa értékes hozzávaló: rizs, tej, tojás, vanília, és ráadásul elcukrozni sem szabad.
Hozzávalók: (alapból duplázva, kivéve a cukrot, négy személyre)
24 dkg rizs
1 dl víz
1 liter tej
10 dkg cukor
4 tojás
1 csapott ek. liszt
2 kk. vaníliakivonat
1 kisebb citrom héja, 2 ek. leve
A megmosott rizst a tejjel, a vízzel, a cukorral és a citrom lereszelt héjával lassú tűzön, fedő alatt forraltam fel, a forrástól számítva még 5 percig főztem, azután lefedve hagytam langyosra hűlni. Ekkorra a rizs magába szívta majdnem az összes nedvességet.
A sütőt bekapcsoltam 190 fokra.
A langyos rizst összekevertem a tojássárgájával, a vaníliával, citromlével és a liszttel, majd két részletben hozzáforgattam a keményre vert tojáshabot.
26 cm-es tortaformában 45 perc kellett ahhoz, hogy átsüljön, de krémes maradjon.
Az utolsó 20 percben a tetejére - nem szorosan - alufóliát tettem, hogy ne barnuljon meg.
Nálunk barackdzsemmel és csokiszósszal megy ( 3 ek cukor, 1 ek. holland kakaó, fél deci tejszín vagy tej), de az epernek most nagy sikere volt, becsapósan könnyűvé tette az összhatást.
Viszont horvátilonából hamar megtanultam rizsfelfújtat készíteni, és egy idő után összehoztam a rizskoch- ot, meg a felfújtat, akármennyire is elsőre olyan messzinek látszottak egymástól.
Egyébként pedig az egész annyira tipikus példája annak, hogy egy teljesen egyszerű, pár hozzávalóból készült, klasszikusan jóízű ételt hogy lehet tökéletesen elrontani, lealacsonyítani odáig, hogy az édesszájú gyerekek is húzzák rá a szájukat, és egyék meg inkább a malacok az aznapi moslékban...vagy hogy hogy lehet minimális odafigyeléssel akár csini desszertet is kanyarítani belőle.
Nem mellesleg csupa értékes hozzávaló: rizs, tej, tojás, vanília, és ráadásul elcukrozni sem szabad.
Hozzávalók: (alapból duplázva, kivéve a cukrot, négy személyre)
24 dkg rizs
1 dl víz
1 liter tej
10 dkg cukor
4 tojás
1 csapott ek. liszt
2 kk. vaníliakivonat
1 kisebb citrom héja, 2 ek. leve
A megmosott rizst a tejjel, a vízzel, a cukorral és a citrom lereszelt héjával lassú tűzön, fedő alatt forraltam fel, a forrástól számítva még 5 percig főztem, azután lefedve hagytam langyosra hűlni. Ekkorra a rizs magába szívta majdnem az összes nedvességet.
A sütőt bekapcsoltam 190 fokra.
A langyos rizst összekevertem a tojássárgájával, a vaníliával, citromlével és a liszttel, majd két részletben hozzáforgattam a keményre vert tojáshabot.
26 cm-es tortaformában 45 perc kellett ahhoz, hogy átsüljön, de krémes maradjon.
Az utolsó 20 percben a tetejére - nem szorosan - alufóliát tettem, hogy ne barnuljon meg.
Nálunk barackdzsemmel és csokiszósszal megy ( 3 ek cukor, 1 ek. holland kakaó, fél deci tejszín vagy tej), de az epernek most nagy sikere volt, becsapósan könnyűvé tette az összhatást.
1 megjegyzés:
Nahát, nálunk ilyen nem volt a napköziben, elég rosszul hangzik. A nagymamáét viszont szerettem, az is kb. így készült.
Megjegyzés küldése