Kelt tészta felnőtteknek

Mert nem igazán édes. Mert kávé van benne. Mert enyhén karamelles a juharsziruptól. Mert függővé tesz, és a kiskorúakat minden ilyesmitől meg kell óvni. Lett nekik kakaós változat és még örültek is ...

Most jöttem csak rá, hogy megtaláltam a legeslegegyszerűbb kelt tésztát, pedig már decemberben is volt műsoron. Nem kell dagasztani, gyorsan elkészül, még a kelttészta-parások is nyugodtan nekiállhatnak, mert lényegében elronthatatlan. Cserébe pihekönnyű, kiadós, bár észrevétlenül el lehet belőle tüntetni gyorsan jelentősebb mennyiséget, még ezzel a fogyókúrás, szirupos-tejes-vajas-cukros öntettel is, de hát kell az energia, mert a gaz túlerő így is megfürdetett ma a hóban...


Hozzávalók:

-a tésztához

62,5 dkg dkg liszt

12 dkg vaj

10 dkg cukor

0,5 liter tej

1 cs( 50 dkg liszthez való) szárított élesztő

1 púpozott kk. sütőpor

1 csapott kk. szódabikarbóna

-töltelék:

10 dkg cukor

4-5 teáskanál őrölt fahéj

-szirup

25 dkg porcukor

1 csésze presszókávé

4 ek. juharszirup

0,5 dl tej

2 dkg vaj

Egy nagyobb fazékban a tej felét, a vajat és a cukrot majdnem forrásig összemelegítettem. Ezután hozzáadtam a tej másik felét, így gyorsabban hűlt langyosra, amikor bele lehetett szórni és elkeverni az az élesztőt. 10 perc után hozzákevertem 50 dkg-ot a lisztből, szó szerint kevertem, mert sűrű nokedlitészta állagú cucc lesz belőle - különbség, hogy simára kell kidolgozni egy fakanálla. Ezután a radiátor mellett melengett és kelt egy órát.

A maradék lisztet elkevertem a sütőporral és a szódabikarónával és most már kézzel beledolgoztam a tésztába. Kilisztezett munkalapra borítottam a fazékból, most jött a minimális dagasztás-dögönyözés, közben óvatosan liszteztem, épp csak ne ragadjon, mert a túl sok liszt megkeményítené és elnehezítené a tésztát. 5 perc után más sima és fényes volt, nem is ragadt, ekkor hoszzúkás rúddá formáltam, majd nyújtófával, alul-felül lisztezve 70x35 cm-es téglalappá nyújtottam.




5 dkg majdnem teljesen olvadt vajat szétkentem a tésztán, megszórtam 10 dkg cukorral, majd az egyik harmadára 2 ek. kakaót szitáltam, a másik két harmadra pedig 3 nagy teáskanál fahéjat.

Feltekertem csigába a tésztát és most csak ujjnyi vastag darabokra szeleteltem. (Mikor ilyen puha kelt tésztát kell vagdosni, mindig szeretnék egy igazi lézerkardot...)

Mivel most keskenyebb szeletekre vágtam, mint a narancsosat, megtelt - ritkásan kell rakni, mert még kelnie kell kicsit, és sütés közben is nő majd - egy 26 cm-es tortaforma, egy 28 cm-es pieforma és egy 20X15-ös jénai tál. 20 perc kelesztés után az ekkorra pont 200 fokra melegedett sütőben 16-18 perc alatt tökéletesen megsült.

A 18 éven felüli változatot a sütőből kivéve azonnal meglocsoltam a sziruppal: a cukrot és a többi hozzávalót egyszerűen összeforraltam.





A juharszirup helyett lehet karamellizálni a cukrot egy ek. vízzel, és azután összeforralni a kávéval és a tejjel, szerintem úgysem lesz kevésbé bűnösen élvezetes.

Fehér chilis bab

Vannak férfias vagy nőies (csajos/pasis) kaják? Vagy ez csak a hétköznapi szterotípiák ételekre vetítése? Ha mégis ebben mozgunk, tegyük fel, helytelenül, akkor ez a chilis bab inkább nőies, mégha ördögien csípősre is lehet hangolni; marhahús helyett egy kis csirkemell, csini gyöngyszerű kis borlotti babok a vörös vesebab helyett, semmi tolakodó vörös, sűrű szaft, csak a csípősséget enyhítő fehér tejföl, na és az összkép a kellemes törtfehér...ez egyébként is illik a télhez, a forró és csípős cucc meg nagyon jól tud esni a szánkózás után...


Hozzávalók: (4-6 személyre)

30 dkg aprószemű fehér bab

1 egész csirkemellfilé

4-5 ek. olaj

1 vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

2 tk. kakukkfű

1 tk oregano

1 fél kk. őrölt kömény

3 tk. chilipehely

1 egész chilipaprika

100 gr tejföl

2 tk. só


A babot 2 órára áztattam be, mert előző este elfelejtettem - így is puhára főtt alig másfél óra alatt.
Egy nagyobb fazékban az olajon megdinszteltem a felaprított hagymát és a fokhagymát. A leszűrt, megmosott babot ráöntöttem, hozzáadtam a fűszereket és felöntöttem annyi vízzel, hogy három ujjnyira ellepje. Hozzáadtam még az egészen vékonyra szeletelt krumplit (sűrítésnek szánva), és fedővel lefedve másfél órán keresztül főztem- egyszer kétszer még pótolni kellett a vizet, de már csak egyujjnyi magasságig. Ekkor már majdnem teljesen puha volt a bab, a krumpli eltűnt a szaftban, így hozzáadtam a kockákra vágott, és egy evőkanál olajon pár perc alatt átpirított, kockákra vágott csirkemellet is. 20 percnyi további főzés után elkevertem bele a tejfölt, és épp csak összefőztem a sűrű szafttal.
A pohárnyi tejföl másik fele jólesett már a tányérban hűsíteni a chili forróságát. Kipróbáltuk egy kis plusz reszelt Pannónia sajttal is, nem rontott rajta.

Ha jól meggondoljuk, ez egy liszt nélküli főzelék, csípősre hangolva, a húst nem csapjuk a tetejére, mint a napköziben, nem mellé esszük, mint egyébként jobb esetben, hanem összefőzzük vele.

Innen jött az ötlet.

Mákos-citromos macaron

Írhattam volna azt is, hogy lemon curd-del, de mikor a krémet főztem, erőteljes deja-vu érzés fogott el, és azután rá is jöttem, hogy ez igenis megtörtént már velem, ugyanis ezek szerint hosszú éveken keresztül a családunkban narancs curd-del töltött torta volt minden karácsonykor,(csak nem tudtuk), a receptet pedig apám egyik újságjából ollózta anyukám, ott lapított 364 napig a Túrós Lukács elejében, hogy azután karácsonykor elővegyük; mikor nagyobbacska voltam, akkor nekem kellett mindig a tojássárgáját a gőz fölött besűríteni a cukorral meg a narancsok levével.

Vajon a fentiek mind annak a körülménynek a relativizálódására íródtak, hogy ilyen sznob macaronsütögető vagyok, ráadásul lemon curd-del, és ennek ellenére remélem, hogy megbocsátható valamennyire, ha már egyszer rendes, tisztességes, nemsznob közép-európai mákkal is kipróbálom, amit a hanyatló nyugat tévesen Kelet-Európa ópiumának hisz...??


:D

Már régóta forgattam a fejemben ezt az ízkombinációt, sőt ajándékba is akartam vinni valahova, csak azután lemaradt, pedig most a vadonatúj szigorúantilosmástdarálnibenne kávédarálóm olyan mandulalisztet tudott produkálni, amilyet álmomban sem gondoltam, holott Fodor Sándor chef jóvoltából már tudok egy tuti mandulaliszt beszerzési helyet is. Ezután már csak a mákdaráló utálatos összeszerelése volt hátra, de arról meg mindig az jut eszembe, hogy biztos kínai kohósalakból készült (igen, mákdaráló, kínai termék ez is), és egy Geiger-Müller számláló biztos nagyon visítozna tőle, ezért én nem nagyon szeretek a közelébe menni. Arról nem is beszélve, hogy mákot darálni lassú és utálatos tevékenység, túltesz még a sajtreszelésen is.

Az előre darált mandula és mák megkönnyítette a sütést, effektíve 10 perc munka volt vele, plusz sütéskor odafigyelni a sütő sütés közbeni kihűtésére.




A receptet nem írom le, az itt megtekinthető, egész adaghoz 2,5-3 dkg darált mák kell, annyival kevesebb mandula, mert a mák nagyon magas olajtartalmú és elnehezíteni pluszban a masszát. Még így is határeset, látszik, hogy a macaronok talpai nem igazán magasak. Viszont a mandula tökéletes darálásának köszönhetően (szerintem) teljesen tömör szerkezetű a süti, semmi airbag.

Ja és hogy milyen lett?? A mák és a citrom nagyon jó páros, itt is működött, a klasszikus csokis ganache-sal töltött után nekem ez most a kedvencem, és narancs vagy vérnarancs krémmel is ki fogom próbálni.

Csirke fajita - VKF.XXXI.

Rövid előszó a maradékokról: Olyan nálunk nem nagyon van. Miután hosszú évek óta főzök rendszeresen, így nagyjából be tudom lőni, hogy mi mennyi, két kivétellel: rizs és levestészta. De ez valami rejtélyes ügy, mivel mindkettő könnyen mérhető, kiszámítható mennyiség, de már feladtam. Olyan ételbe bele se kezdek, amiről nem folytattam részletes egyeztetést az illetékesekkel, mert nincs nagyobb bosszúság, mintha a gondosan kitalált és kitálalt kajában turkálnak a családtagok, közölve, nem is erre gondoltak. Nem szeretek nagy mennyiségeket főzni, mert kényszeresen friss étel- hívő vagyok, nem fagyasztok készételt, és nagy ritkán főzök úgy, hogy másnapra is jusson - szabályt erősítő kivétel a húsleves.
Újabb kivétel, ha vendégek jönnek, mert akkor muszáj egy plusz 25% rátartás, nyilván érthető okból, ekkor esetleg megvan aznapra is a meleg vacsora.

És ha mindezek ellenére mégis van maradék, és van a családnak egy mindenevő kutyája, aki bármely tudományosan összeállított kutyatápnál jobban kedveli a házikosztot, a borsófőzeléktől a karfiollevesen át a szaftos nokedliig, akkor a maradék-probléma egyszerűen megoldható, ráadásul a haspók eb rajongó farkcsóválása igazi, őszinte, szívből jövő dicséret. Erről még többet a szomszédaink tudnának mesélni... :) Sajnos a kutyánk 91 emberi évnek számító hosszú élete után az örök vadászmezőkön kergeti az idegen macskákat :( - így most kertünk van, mondja az Ember.

Jó, de akkor mi ez a recept?? Sültcsirke-maradékra is át lehet alakítani, bár szerintem egy jóízű kapirgálós csirkesültről késő délután olyan jó lekapkodni a hideg, sós falatokat...

A fajita mexikói eredetű, azután a texasiak tex-mexesítették, és a 70-es évektől kezdett el hódítani kvázi gyorskajaként - mert az is. Ha friss húsból készült, akkor azt a fűszerekbe és a citromlébe kell fél órára pácolni, és úgy kisütni.


Hozzávalók:


30 dkg sült csirkehús

egy zöldcitrom leve

egy kk. oregánó

cayenne bors vagy chilipehely - ki mennyire szereti csípősen, annyi

1 késhegynyi őrölt fahéj

1 vékony karikákra vágott lilahagyma

2-3 különböző színű kaliforniai paprika

2-3 ek olaj

tejföl

esetleg guacamole szósz


A hagymát és a vékony csíkokra vágott paprikát a forró olajra dobtam és kevergetve félpuhára sütöttem. Hozzádobtam a csirkehúst, az összes fűszert és a zöldcitrom levét és csak addig sütöttem tovább, míg a csirkehús is átmelegedett. Ezután tortillákba halmoztam, rákanalaztam kevés tejfölt és az avokádókrémet, és már lehetett is tolni befelé.


Terry Durack A legfinomabb ételek c szakácskönyve alapján.

Béka a lyukban (Toad in the Hole)

Ha valaki megkérdezné tőlem, mi az ideális reggeli, akkor rögtön tudnám a választ, egy percig sem gondolkodnék: aranyszínű, forró, vajas pirítós 4 perces lágytojással (ami nincs kihűlve). Egyszerű logisztikai problémának tűnik, csak ha mondjuk ezt négy személyre kell megcsinálni úgy, hogy nem tudok egyszerre 3 kenyeret vajazni és két tojást megpucolni (amivel ugye sietni kell, mert eleve hideg vízbe kell dugni, miután letelt az ideje, hogy a héja könnyen lejöjjön, és minden egyes másodperccel egyre kihűltebb és kihűltebb) , valamint kitalálni, hogy a legkisebb, aki nem eszi meg semmilyen formában a tojást, ha annak tojásléte felismerhető, mit kapjon még, aminek van értelme, plusz neki ne legyen túl hideg a tej a kenyér mellé, a sót mindig lefelejtem a terítésből, van akinek kis kiskanál kell, van akinek nagy kiskanál, az egyiknek müzlistál, a másiknak tojástartó... szóval a tökéletes reggeli esélye így mindig kérdéses.

Itt van viszont egy majdnem tökéletes helyettesítő, ami egyesíti - szó szerint - a vajas pirítóst meg a tojást, ráadásul érdekesen néz ki, vicces a neve, így az újdonságoktól idegenkedő konzervatív kiskorúaknál is esélyes.

Sőt az sem elhanyagolható, hogy így teljesen törvényesen lehet a vajas pirítóst a finom folyós tojássárgájába tunkolni, na jó, viszont kés-villa szükséges.


Hozzávalókat talán nem írnék, a lényeg, hogy egy serpenyőben kevés vajat forrósítottam, kenyérszeletet 5 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval kiszúrtam, a kiszaggatott kör és a kenyér egyik oldalát megpirítottam, azután fordítás, kisebb tojást ütöttem a lyukba, levettem a lángot, fedővel lefedtem a serpenyőt, és a fehérje szilárdulásáig sütöttem a békát a lyukban.

Nagyképűség

nagy kép

Két egyszerűbb módja is van annak, hogyan lehet a bloggersablonba olyan nagyméretű képet szerkeszteni, hogy megfeleljen a bejegyzés szélességének.

kis kép

Az egyik módja itt olvasható:

http://www.ourblogtemplates.com/2008/05/how-to-post-large-photos-in-blogger.html


Ezt inkább fotoblogoknak ajánlják, ha nagyon részletgazdag, sokpixeles képet akarsz feltenni, kiváló minőségben. (Ez ugye eszi a tárhelyet alapesetben.)
A lényeg, hogy egy képmegosztóra kell feltölteni a képet, amelyik egyedi URL-címet ad a fotónak, és azután ezt az egyedi URL-címet kell a bejegyzés készítésekor a kép feltöltése helyett a bejegyzés HTML-kódjába beilleszteni. Ha elöl akarod a képet akkor legelölre, vagy a szöveg közé beszúrva máshova.
A beillesztendő kód, ahova a saját fotó URL-jét is be kell cserélni, látható a linken.

A másik nagyon egyszerű:

A blogger felület automatikus képbeállítási opciókat ajánl fel, ha feltöltesz a bejegyzéshez képet. Én mindig a középre-legnagyobb opciót választottam, jellemzően a szöveg előtt mindig van kép.Hogy a kép ezután nagyobb méretben legyen fenn, a bejegyzésírás doboz jobb felső sarka fölötti fülre "HTML-kód szerkesztése"kell kattintani. Itt egy szöveg elején lépő képnél rögtön látható a kép HTML-kódja, és a fixre beállított 300X400 pixel szélesség. Egyszerűen meg kell változtatni a szélesség értékét (300) pontosan annyira, mint a bejegyzés szövegének szélessége. Ezt a sablon HTML kódjának szerkesztése mezőben lehet megnézni, az "Elrendezés" fül "HTML-kód szerkesztése" menüpontjánál. A "main wrapper" "width" szavaknál látható, hogy hány pixel széles a szöveghasábod. Erre kell növelni a fotó szélességét, de arányosan kell a magasságot is, mert akkor torz lesz a fotó. Én 410-re növelem, ami plusz kb. 30 %, így a 400 pixel magasságot 520-ra kell emelnem.

Ennyi :).

Egy dologra nem árt figyelni: Rosszabb minőségű, vagy kisebb monitoron az alacsonyabb valós képpontméretű képek elég pixelesek lesznek, azaz szerintem 2-3 megánál kisebb képet nem érdemes nagyban feltenni. Nekem az itthoni új monitoron gyönyörűek az egy megás képek is, de amikor láttam egy kisebben erősen gondolkodtam, visszateszem...

Van még persze lehetőség a blogsablon átírására is, hogy az automatikusan ilyen feltöltési méretet produkáljon, de humán diplomám van, így ebbe nem mennék bele, lehet, hogy a rokonság segít majd ebben, akkor megosztom az új sablont.

Közétkeztetés IV.

Én:... és mi volt az ebéd?
Nagyobb: Semmi ehető...
Én: (próbálkozom) A leves?
Nagyobb: Gyümölcsleves.
Én: Az jó, nem?
Nagyobb: Forró volt!!! Én csak a hideg gyümölcslevest szeretem.
Én: És a második?
Nagyobb: Nem tudom. Úgy nézett ki, mint az egymásba kapcsolódó erőterek a Star Wars-ban.

Ekkor feladtam.

Sajtos-vajas pogácsa

Milyen ronda szó az, hogy pogácsa...pont mint a főzelék...El tud valaki emögé képzelni valamit, ami ehető?
Pedig ha a főzeléknek nem is annyira, a pogácsának valahogy van valami mágikus ereje, mint a sülő kenyérnek. Mindenki szimatol, és alig várja, hogy kisüljön az első adag és jöhessen forrón lopkodni a tálról, megmondtamhogyelrontodagyomrodat.
Amióta meg úton-útfélen lehet frissensült (de azért eredetileg fagyasztott) sütőipari izéket kapni, amik fél óra elmúltával elvesztik minden élvezeti értéküket, a kiskorúak érzékszervei állandó támadásnak vannak kitéve, én meg a nyafogásnak, hogy decsakötötvegyünkanya. Legdurvább persze az uszodabüfé, mert hát ki az, aki egy vad növésben lévő kiskamasztól úszás után megtagadna bármi ennivalót azzal, hogy várjál kisfiam, adalékanyagok, meg majd sütök én otthon, röpke másfél óra míg odajutunk?
De azért sütök, csak mondjuk nem hajnal ötkor kelve indulás előtt, hanem este hatkor, a munka után, vacsorára... mert ilyen Jóanya vagyok, nagyon.

Ezt az egyszerű tésztát ráadásul alig kell keleszteni, de mégis jól dolgozik benne az élesztő, mellette, ugye nem sajnálták el belőle a vajat, sajtot; régi családi recept, gazdája, mint az orosz reteksalátáé.


Hozzávalók:


50 dkg liszt

1 cs. szárított élesztő +1 kk. cukor+4 ek tej

25 dkg vaj

25 dkg reszelnivaló sajt

2 tojás sárgája

1 pohár tejföl

2 teáskanál só

tetejére szezámmag lenmag, vagy plusz reszelt sajt


A sütőt 200 fokra melegítem elő.

A langyos cukros tejben megfuttatom az élesztőt.

A lisztet összekeverem a sóval, a reszelt sajttal (trappista, eidami), gyorsan elmorzsolom vele a vajat, ezután mélyedést csinálok a lisztes keverék közepébe, beleöntöm a megfuttatott élesztőt, hozzáadom a tojások sárgáját és a tejfölt és gyorsan ruganyos tésztát gyúrok.

Lisztezett munkalapon ujjnyi vastagra nyújtom, (ha nem sietek, párszor meg is hajtogatom a tésztát) a maradék tejföllel megkenem (ez pont ugyanolyan szép felületet ad, mintha tojássárgájával lenne kenve, még Ana-tól tanultam), megszórom a magokkal és olyan 3 cm körüli átmérőjű pogácsaszaggatóval kiszaggatom. Maradékot összegyúrom, stb.Amíg mindet kiszaggatom, meg várakozik a sütésre,  addig a jó meleg konyhában eléggé meg is kel

Amint betettem a sütőbe, 5 perc múlva lejjebb veszem 180 fokra a hőt, így kb 20-25 perc alatt sülnek meg a pogácsák.

Lehet margarinnal is csinálni, de vajjal sokkal gazdagabb íze van. Ja és ha szárított élesztő, legeslegjobb a francia, amit a Coop-okban lehet kapni, igazából csak azt szeretem használni.

Vásárfia Luxemburgból

Ha a munka meg a jószerencsém ide-oda külföldre vet, akkor nálam nem a város éttermeinek és piacainak Google Maps-on történő felderítése az első. Különben is, ha dolgozom, akkor piacozásra biztos nincs idő, az evés meg sokszor vagy lemarad, vagy protokoll, ami lehet jó, érdekes, de nem biztos hogy az, amit én választanék. Szóval, én azt szeretem tutira megtudni, hogy hol van játékbolt. Ugye, érthető? Bár előfordult már, hogy a reptéri ex-dutyfree húzott ki a csávából; innen üzenem a frankfurti reptér üzemeltetőjének (biztos olvassák :DD), hogy egy ekkora reptéren nem csoda, ha a sok átszálló révülten kóborol, mert sehol egy játékbolt, még szerencse hogy a Toblerone karácsony előtt a rém rágós csokija mellé cuki kis bernáthegyieket csomagolt,(egyiknek ez is lett a neve a szent keresztségben, Cuki) különben itthon az első ujjongó puszik után igencsak elfelhősödtek volna a csemeték szemei...



A magamnak szánt vásárfia okán azonban egyszerű dolgom volt. A meghívó jóvoltából ebben a pazar hotelben laktam, és amikor körülnéztem a honlapjukon, akkor már tudtam, hogy itt is fogok vacsorázni, mert egy három Michelin-csillagos séf mellett nem lehet csak úgy elliftezni. Ezt mindig mondta nekem anyukám, mikor az asztal körül kergetett kicsi koromban...

A szálló éttermének konzultáns séfje Antoine Westermann, aki konyhai pályafutását a strassbourg-i pályaudvar kávézójában kezdte 14 évesen, viszont amikor vendéglőt nyitott Strassbourgban - melyet ma már a fia vezet - hat év után megkapta az első, 10 év után a második, 1993-ban pedig a harmadik csillagát, és ő az elnöke a 80 szuper séfet tömörítő Chambre Syndicale de la Haute Cuisine Française -nek.

Az étterem az egyébként nem túl nagy szálló legfelső emeletén helyezkedik el, ezért is hívják Top Floor-nak, és gyönyörű kilátás nyílik ablakából a belvárosra, kivéve persze, ha nem zuhog egész nap az eső, miután éppcsak felszállt felszállt a reggeli köd, mint a 3 napból kettőben, míg ott voltam. Erősen javasolták, hogy foglaljak asztalt előre, de egy zuhogó esős hétfő este, mint kiderült, azért nem a legnépszerűbb vacsoraidőpont; ami nem baj, mert választhattam asztalt ,amint megérkeztem, és gyönyörködhettem a város éjszakai látványában.




Már előre jól megvizslattam az étlapot, és bár eredetileg azt terveztem, hogy napidíj ide vagy oda, végigkóstolom a degusztációs menüt, de végül is másképp döntöttem, mert több tengeri állat is szerepelt rajta (ráadásul nyersen) és én a csápos-páncélos-tapadókorongos állatokkal kissé bizalmatlan vagyok. Ehhez képest a három fogás elé hoztak még egy amouse-bouche-t, a kávé mellé pedig édesség-kóstolót, úgyhogy nem is sokról maradtam le, mert mindkettő szerepelt a degus menüben is, ráadásul az öt fogás, hiába van egyenként messze mennyiségben egy magyarországi átlagétteremben megszokott adagtól, valami hihetetlen mértékben jóllakatott.

Az éttermi fényképek sajnos borzasztóak, diszkrét félhomály uralkodott, hogy jól ki lehessen látni az ablakokon, vakuzni bunkóság, az ISO meg alacsonyan maradt...

A kóstolófalat egy kis pohárkában érkezett és bár tudtam, hogy minden ódzkodásom ellenére ez (is) valamilyen tengeri állat alapú, ki nem találtam volna, annyira enyhén és nem tolakodóan érződött benne- karfiolos rák-mousse volt csöpp paradicsom confit-tal a tetején. Igen, ez nagyon messze van azoktól a rémes kikötőszagú cuccoktól, amit sok helyen itthon produkálnak tenger gyümölcsei címén, akár fagyasztva, akár halaspulton, akár étteremben elkészítve.. Az ilyen tenger gyümölcsei ellen semmi kifogásom :)

Előételként a választásom egy nyúlterrine-re esett, füstölt szalonnába tekerve, libamájjal és fügedzsemmel. Hát... a közepén volt libamáj, de bizony az ki volt száradva. A hús maga finom volt, omlós, jól fűszerezett és a fügedzsem is jól passzolt hozzá - ez utóbbi egyébként most nagy divat lehet, mert a hivatalos ebédben is megjelent, csak ott ép egy csokis süti kiegészítőjeként. A nyúl egyébként a vidék kedvelt eledele, lévén erdős-mezős-vadászós -hegyes - völgyes terület; amikor egy helyi étteremben vacsoráztunk, ott is megjelent az étlapon mint helyi menüspecialitás.




A főétel volt a vacsora csúcspontja, tényleg: scampival töltött ravioli kandírozott citromos-gyömbéres párolt fodroskellel. A tészta és a töltelék úgy volt jó, ahogy van, megintcsak finomra hangolt tengeríz, viszont a kel, az valami hihetetlen volt ezzel az ízpárosítással. Egyszer megpróbálkozom majd vele.





A desszertekből a pincér ajánlatára egy vegyes sütikóstolót ettem, klasszikusokkal, amelyekből a baba au rhum és a csokis eclair volt nagyon emlékezetes, a tiramisu és a mandarinos tartelette semmi extra. A baba-n konkrétan annyi és olyan finom rum volt, - és mellette a süti olyan könnyű volt mint egy felhő - hogy még simán meg tudtam volna enni párat, és nagyon jó kedvem is lett volna tőle.



Búcsúzóul kaptam még a kávé mellé 5 pici házi bonbont és tortácskát, ez összesen a sütikóstolóval 9 féle édes dolog a végére...úgyhogy talán mégis a fagyit kellett volna választani, mert ezekből tényleg csak a citromos-diós tortácskára emlékszem, nyilván mert kilógott a sorból az íze miatt.

Első és egyelőre egyetlen Michelint-csillagos élményként annyit mondhatok, várom a folytatást.

Waldorf-saláta

Lehet persze beletenni mindent. Mazsolát meg konyakot, csirkenyakat vagy koktélrákot, pár csepp tabasco-szószt feltétlenül. Akkor, amikor kitalálták, semmi más nem volt benne, csak alma meg szárzeller. Még dió se, ami nélkül ma már tényleg elképzelhetetlen. Igazából szerintem ez utóbbitól igazi téli étel, és sok éve hagyományosan a szilveszteri malacsült mellé mindig van nálunk egy hatalmas adag. Sült húsokhoz tökéletes, én magában is kiválóan el tudom kanalazni, de egy egyszerű vajas pirítósnak is jó kísérője.
Sokáig a normál zellert használtam hozzá, és Túrós Lukács szakácskönyvéből dolgoztam, de amióta a szárzeller nem olyan ritkaság, már csak azzal ízlik igazán. Így tényleg salátának hat, bár a dió, a tejszín, meg a majonéz megdobja a kalóriákat benne rendesen, úgyhogy sajnos, az ünnepek utáni fogadkozások betartására abszolút nem alkalmas, pedig a ropogós alma meg a zellerszár gyönyörű zöld színe igazi tavaszi illúziót tud kelteni... dehát hol van az még...



Hozzávalók:

4 savanykás alma

4 zellerszár

8 dkg dió

1 dl majonéz

2 ek. tejszín

fél citrom leve

pici só

pár tekerésnyi bors


Az almákat meghámozom, negyedelem és hosszúkás, gyufaszálnyi részekre aprítom és meglocsolom a citrom levével. ( Kiváló késtechnikai gyakorlat, mégha a kerek alma egységesen hosszú és gyufaszálnyi méretű részekre aprítása az euklideszi geometria keretei közé sajnos nem illeszthető be. ) A zellerszárakat is vékonyan felkarikázom - amellett, hogy finomabb, mennyivel egyszerűbb ez, mint 20 dkg zellergumó gyufaszálasítása.
A diót le kellene héjazni - ez a már említett szakácskönyv szerint friss dióval a legegyszerűbb - de én ezt még soha meg sem kíséreltem. Viszont lelkiismeretesen próbálom ezt is vékony szeletkékre felvágni a durva aprítás helyett - ha szépen pucolt fél diókhoz jutunk, mint én az idén, ez nem túl bonyolult dolog, és így néz ki jól a saláta - olyan waldorfsalátásan...

A tejszínes majonézt ráöntöm az összekevert többi alkotórészre, picit sózom, borsozom, és nagyon nehezen tudom kivárni azt a két-három órát, amíg áthűl.

Összegezve: a Waldorf-saláta olyan étel, ami pont attól finom, mert a néhány hozzávaló tökéletesen kiegészíti egymást, nem hiányzik belőle semmi, így kerek, ahogy van.

Fehérzöldség-krémleves narancsos-diós vajjal

Nem ez volt a karácsonyesti leves, bár annak is tökéletes lett volna; amióta gyerekeim szerelembe estek a Vichy-krémlevessel, nálunk minden ünnepi alkalom automatikusan Vichy-krémlevest követel, ezenkívül - habár eredetileg ez hideg nyári leves volt - minden őszi-téli hónapban minimum egyszer hétvégén is főznöm kell. A Gasztrotipp Színes Karácsony receptversenyére készült a leves, ahol eredetileg leves-főétel-desszert sort akartam csinálni, ha már színes, akkor fehér-arany témakörben, de a próbapisztráng pirított mandulás mandulás-fehérboros mártásban végül is lemaradt időhiány miatt, mintha tudta volna, merthogy pisztráng után hiába szaladgáltam már napokkal az ünnepek előtt, a nagy válság miatt (pisztráng-válság...) nem kaptam.

Lengyelországban a krumpli és mindenféle gyökérzöldség hagyományosan gyakran kerül az asztalra az őszi téli időszakban; finom creme fraiche felhőkkel koronázva kaptam októberben Varsóban, és azt hiszem valamennyire sikerült megidéznem, majdnem olyan finom lett.

Hozzávalók

20 dkg zeller

20 dkg petrezselyemgyökér

15 dkg krumpli

5 dkg hagyma (vörös, de ugye az valójában fehér)

4 dkg vaj

kevés bors

1 tk. só

1,2 liter csirkehúsleves

2 dl tejszín

-a narancsos-diós vajhoz:

3 ek. dió

fél narancs reszelt héja

6 dkg vaj

1 kk. cukor

nagy csipet só

frissen darált bors

A zöldségeket megtisztítottam és vékonyra szeleteltem. A felolvasztott vajon megdinszteltem a krumpli kivételével az összes hozzávalót.
Hozzáadtam a krumplit, felöntöttem a húslevessel,sóztam, borsoztam és kb. 25 perc alatt puhára főztem.

Amíg főtt a leves, a diót teflonserpenyőben 1 tk cukorral, egy nagy csipet sóval és frissen őrölt borssal kevergetve megpirítottam. Hűlni hagytam, majd összedolgoztam a puha vajjal és fél narancs reszelt héjával. Pár mm. vastagon simára kentem a masszát egy tányéron és betettem 10 percre a mélyhűtőbe, majd csillag alakú formával kiszúrtam.

A megfőtt zöldségeket a levessel együtt simára turmixoltam, hozzáöntöttem 2 dl tejszínt, azzal újra majdnem forrásig melegítettem.

A diós vajcsillagokkal tálaltam a forró levest.

A krémleveshez hasonlót egy lengyel étteremben ettem az ősszel, a diós vajcsillagok eredeti ötlete az Évszakok konyhája c. szakácskönyvből való.