Mars csoki torta

Én nem szeretem a Mars csokit. Persze volt idő, amikor újdonságnak számított, de ha lehetett választani, én már akkor is inkább a Bountyra szavaztam. Még azt is nehezen tudom elképzelni, hogy egész napos intenzív sziklamászás, barlangászás vagy szörfözés vagy más extrém sport után rávetném magam. De ez a veszély egyébként sem fenyeget, mert a reggeli dugó leleményes legyőzésén és a munkahelyre való időben való beérkezésen, majd a kiskorúakért való időben történő délutáni célbaérkezésen túl nem űzök semmilyen extrém sportot. Ha már stimuláns, akkor legyen csak egyszerűen koffein. Persze Van, Aki Szereti a Mars Csokit, ezért készült ez a meglepetés torta, egyszerű piskóta, marscsokis ganache-krém (na ettől egy klasszikus cukrász biztos rosszul lesz), egy kis karamell és a bizonyosság, hogy a következő igenis a palacsintatésztában sült Bounty lesz! És minden lelkiismeretfurdalás nélkül...



Hozzávalók:


-a piskótához (24 cm-es formában)

4 tojás

4 púpozott ek. cukor

4 ek. liszt

1 csapott tk. sütőpor

-a krémhez:

4 dl tejszín

6 Mars szelet

2 cs. habfix


A piskótából a szokásos módon kerek lapot sütöttem. ( A sütési idő hosszabb, mivel a kerek formában vastagabb a piskóta.)

A tejszínt felforraltam, beletördeltem a csokikat és a tűz felett kevergetve felolvasztottam őket. Kihűtöttem a keveréket és 6 órára a hűtőbe tettem.

Ezután a csokis-tejszínes keveréket habként felvertem, menetközben hozzáadagolva a 2 habfixet is, majd a kettévágott tortalapot két réteg krémmel rétegeztem.

A tetejére kis étcsoki és buborékos karamell lapok kerültek.

A buborékos karamell úgy készül, hogy cukorból karamellt készítünk (teflonserpenyőben, víz hozzáadása nélkül, közepes lángon, csak nagyon kicsit keverve, ha nem olvad a cukor egyenletesen) majd egy hirtelen mozdulattal valamilyen tömény alkohollal alaposan megkenegetett sütőpapírra zúdítjuk. A papírt gyorsan és ügyesen azonnal mozgatni kell, hogy szétterüljön rajta a karamell, és szép vékony lapot kapjunk. Ahol van alkohol, ott lesz a buborék. Ha kihűlt, megpróbáljuk valamilyen formára tördelni.
.






Ezekből legközelebb több lesz majd (és nagyobb lapocskák) , mert a tortának kifejezetten jót tett, hogy van olyan része, ami nem totálisan édes :)







A recept Oetker doki oldaláról származik, a bubble caramel-t Tartelette-től tanultam.

Szörnyburger -VKF! XXVII.

Kissé kétségbeestem, mikor Lúdanyó kiírásának végére értem. Merthogy saját edddigi tapasztalataim tulajdonképpen azt támasztják alá szülinapi buli ügyben, hogy a fiúkat a kaja a legkevésbé érdekli. Persze, legyen valami ennivaló, de a nyári szünet kellős közepén nálunk a szülinap arra jó, hogy 10-12 fiúgyermek ordítva focizzon órákig a 48 fokban, tűző napon, a kertben, majd ezután levonuljon a kiserdőbe számháborúzni, ami szintén ordítozással jár, leolvasásilag meg vitatkozásilag, hogy most akkor le van-e olvasva valaki vagy nem. Ezért például süthettem én az ünnepelt rendelésére tűzhányó tortát, meg spanyol hadigálya tortát - a közönséget azért megkímélném a művészi élménytől - az csupán olyan kötelező feladat volt a fiúknak, hogy gyertyagyújtás, gyorsan meg kell enni, aztán irány, action. Legmeglepőbb módon az idei, teljesen prosztó, kerek, csokis piskóta-csokis ganázskrém-marcipán oroszlán tortának volt a legnagyobb sikere, alig jutott belőle a szülőknek. Igazából egészséges bulikajáról meg végképp nem tudok beszámolni, talán a bio kölesgolyót kivéve, aminek akkor jön el az ideje, amikor 4-5 órányi maximális aktivitás után tizen ülnek a dolgozószoba asztalán felpréselődve a számítógép elé, és változatlanul ordítoznak, mert támadnak a klónok.
Meg hát a gyereket persze nevelni kell, egyfolytában, mert neveletlen lesz, de ha a szülinapján chipset kér meg kólát, amit tudatos szülei csak ünnepnapokon vásárolnak neki, azt is kisüveggel, akkor a szülinapi buliján van az is. Összefoglalva tehát, nálunk leginkább is isznak, mégpedig (ez itt a reklám helye) horvát citromos ásványvizet szopókás üvegből, rajta filctollal mindenki neve, és azután utántöltünk, nehogy kiszáradjon a csapat.
De hogy azon kívül, hogy időzítsük nyárra a szülinapot (tkp. szüljünk nyáron, ugye) , rebegjünk fohászokat a jó időért, zavarjuk ki a kölköket a kertbe meg az erdőbe és itassuk őket rogyásig, legyen valami fiúknak való ötlet is, itt a szörnyhamburger, amihez csak tetszés szerinti mindenkicsináljaahogyszereti fasírt/hamburger, zsemle, rengeteg ketchup és pár szeletelt mandula kell - a fogaknak. Ha megeszik benne a zöldségeket, az meg már bónusz.
Ja, kamaszlányoknak lehet esetleg vámpírként előadni, Meyer után szabadon...

Nézz bátran szembe a szörnnyel

Egy ezeréves Tina magazinból való az ötlet, ott talán olajbogyó szeme volt, de azt szerintem Ízbolygó és Tintaleves gyerekeken túl egyetlen általam ismert gyerek sem szereti :)

Mákos-szezámos sörkorcsolya

...nemnemolvastamakönyvetdeafilmborzasztóvoltolyanborzasztófigurákvoltak
bennedemértésottvoltazacsúnyakopaszkicsikékszeműfiguraaztnemisértemmiért kellettbeletenniolyanrondavolt...
Na, ennél a pontnál éreztem a bulin, hogy sürgősen kell valami (és nagyon sok) alkohol, különben nem tudom tovább hallgatni a Gyűrűk Ura filmkritikát. Ekkor eszembe jutott, hogy én vezetek haza, így nem alkalmazhatok semmiféle fájdalomcsillapítót; viszont ott volt az asztalon ez az addiktív sós sütemény, így rávetettem magam, és rögtön kértem a receptet. Most csináltam meg először, és a társaság illetékes tagjai szintén azonnal kérték tőlem - ez letaszította családunk sós aprósütis trónjáról az emberemlékezet óta uralkodó Horvát Ilona-féle sajtos rudat, de veszélyben forog a túrós-sajtos rúd helyezése is.


Hozzávalók:

20 dkg sima liszt

20 dkg rétesliszt

25 dkg margarin/vaj

4 dkg egész mák

1 dl tejföl

7 dkg reszelt sajt (edami vagy trappista)

1 tojássárgája, a fehérje pedig majd megkenni kell

1 csapott teáskanál sütőpor

fél evőkanál só

szezámmag a szóráshoz








A sütőt 180 fokra előmelegítettem.
A liszteket összemorzsoltam a margarinnal/vajjal ( a recept margarint írt, és bár alig használom, nem mertem telibe vajjal helyettesíteni, mert lehet, ezen is múlik az omlóssága a sütinek, ezért én most fele-fele arányban használtam vajat és margarint), azután belekevertem a sót, a sütőport és összegyúrtam az összes többi hozzávalóval- 5 perc alatt kész van lényegében.

Ezután kinyújtottam egy centinél kicsit vékonyabbra (az ujjnyi ugye relatív, mint minden ezen a világon) és nagyon igyekeztem szép, centi széles, 4 cm hosszú rudacskákra felvágni. (A recept egy profitól származik, na az ő sós sütijéből építkezni lehetett volna, mint a legóból - ettől függetlenül lehet belőle mákos-szezámos háromszög vagy keksz, kinek mit diktál ízlése.) Miután felvágtam, átkentem a tésztát a kissé felvert tojásfehérje egy részével, és nagyon sűrűn beszórtam szezámmaggal. Ezután szedegettem csak szét a kis rudakat, 2 nagy, sütőpapírral bélelt tepsibe pont belefértek, és az előmelegített sütőben 20 percet sültek.
Amikor épp elkezd picit színesedni a szélük, már lehet is kivenni őket.

A recept eredetileg dupla mennyiségeket írt, ha 6-8 ember van rá, nyugodtan lehet emelni a tétet.

Görögpörkölt - Stifado

Valószínűleg nincs olyan görög vendéglátóegység, aminek az étlapján ne szerepelne. Ebből eredően pedig az is nagyon valószínű, hogy nincs két egyforma recept sem, mindenki esküszik a sajátjára, és száz százalék, hogy görög fórumokon és blogbejegyzésekben késhegyre menő vita folyik arról, hogy kell e bele rozmaring,ecet, továbbá mennyi hagyma kell a húshoz. Ha tudnék görögül, biztos szórakoznék legalább úgy rajta, mint a lecsó vagy a brassói itthoni nekifeszülésein. Persze az is lehet, hogy a görögök nem görcsölnek ennyit, mint mi itthon, és senki se érzi, hogy nála van spanyolviasz kulcsa... Én a főzni és főzni hagyni híve vagyok, egye mindenki és nevezze úgy mindenki és szeresse úgy mindenki ahogy akarja - és hagyja a másikat is úgy enni, főzni, szeretni ahogy az akarja, nekem speciel soha egyetlen emblematikus klasszikus nem szokott teljesen egyformán sikerülni, nyilván a légköri viszonyok miatt, meg mert utálom a dogmatizmust a főzésben is. A filozófiai rohamom viszont passzol, ha már görög ételről van szó.


Hozzávalók:(2-3 személyre)

0,5 kg marhahús (felsál)

kevés liszt

olaj

25 dkg vöröshagyma

2 nagy gerezd fokhagyma

2 dl száraz vörösbor

1 ek ecet

2 babérlevél

2 centis fahéjrudacska/fél kk fahéj

fél kk. szerecsendió

1 késhegynyi őrölt bors

1 ág rozmaring

3 paradicsom

2 ek paradicsompüré

só


A nagyobb kockákra vágott marhahúst lisztbe forgattam és a forró olajon kevergetve átpirítottam. Hozzáadtam a felvágott hagymát, fokhagymát, sóztam, pároltam együtt kicsit, azután hozzáöntöttem a bort és az ecetet, a fűszereket, a felkockázott, kimagozott paradicsomokat, a paradicsompürét, és lefedve fél órát pároltam. Ezután hozzáöntöttem fél liter vizet és a közben 180 fokra melegített sütőbe toltam, szintén lefedve. Mivel szép fiatal marhát kaptam, további két óra alatt a mártás besűrűsödött, a hús pedig omlós lett. Néha rá kellett nézni, nehogy lekapjon, de úgy rémlik, vizet már nem kellett önteni hozzá.


A recept nagyjából innen van, nálunk nincsenek nagy rajongói a sült, nagydarab hagymáknak, ezért kimaradt belőle.

Mandulás őszibaracktorta (egy másik féle)

Ha unatkozunk, nemcsak mosómedve vásárlásával segíthetünk problémánkon, hanem megsüthetjük például ezt az őszibaracktortát, ami a szerény "kissé időigényes" címkével van ellátva precíz német szakácskönyvemben; valójában ez azt jelenti, hogy egy unalmas, kábítóan meleg vasárnap délutánt kellemesen kitölthetünk hámozással, méricskéléssel, gyúrással, pihentetéssel, szirupban főzéssel, habveréssel, kétszeri sütéssel, és ahogy az már lenni szokott, az időigényes sütemény kollektív elpusztításához minimális idő szükséges csupán, azt a csalóka érzetet keltve hálátlan hozzátatozóinkban, hogy dehát nem is sütöttünk SEMMIT.

Hozzávalók: (26 cm-es, kapcsos formához)

-a tésztához:

25 dkg liszt

5 dkg étkezési keményítő

5 dkg őrölt mandula

1 tojás

17,5 dkg vaj

csipet só

10 dkg cukor

1 ek vaníliás porcukor

a töltelékhez:

1 ek vaníliás porcukor

2 tojás

10 dkg cukor

5 dkg étkezési keményítő

6-8 db őszibarack mérettől függően

2 dl tejföl

1 citrom reszelt héja

5 dkg vágott mandula

- további 5 dkg cukor a szirupban főzéshez


A tészta hozzávalóiból - a tojás kivételével - az aprítógépben két részletben morzsalékos tésztát kevertem, a tojást hozzáadva kézzel gyorsan simára gyúrtam és 30 percig a hűtőben pihentettem, ezalatt meghámoztam és kimagoztam, félbevágtam a barackokat. (Nem baj ha kissé keményebbek, csak az, hogy így csak forróvizes módszerrel lehet megszabadítani őket a héjuktól.) Ezután 5 dkg cukorral elkevert 2,5 dl forrásban lévő vízben 15 percig főztem, majd jól lecsurgattam őket. (Ez a fázis talán elhagyható, de addig meg úgyis pont pihen a tészta. Ha mégis kimarad, nem árt némi kekszmorzsa vagy zsemlemorzsa majd a fél barackok alá.)

A tésztát akkora kerek lappá nyújtottam, hogy 3 centi magas pereme is legyen, mikor a formába tettem. (Szerintem ha valaki vékonyan szereti a tésztakosarat, próbálkozhat 2/3-nyi mennyiséggel is.) 180 fokra előmelegített sütőben, villával jó megszurkálva 15 percig sütöttem - a tészta egyébként szuper, nem kell vaksütni babbal vagy ilyesmivel, nagyon jól kezelhető, fogom használni amolyan általános mandulás omlós alapnak is.

Amíg a tészta sült, a 2 tojás sárgáját habosra kevertem a cukorral, hozzáadtam az étkezési keményítőt, a tejfölt, a citromhéjat és a tojások kemény habbá vert fehérjét. A sütőből kivett tésztaalapot kiraktam a barackokkal, ráöntöttem a tölteléket, a tetejét megszórtam a mandulával és további 30 percig sütöttem. (Az utolsó tíz percben letakartam lazán sütőpapírral, hogy ne piruljon tovább.)




A Nova szakácskönyvek sorozat " Édességek" c. részéből.


Egy évvel ezelőtt: Megint gazpacho












Két évvel ezelőtt: Peche Melba

Őszibarackleves hársmézzel és citromfűvel

Megint egy leves, hideg, gyümölcsből, illetve ez krémleves. Ahogy az előző posztban szereplő meggyleves, ez is a klasszikusan unalmas fahéj-szegfűszeg-gyümölcsleves kombináció messze kerülése miatt született, a tetejére pedig annak, aki kért, került egy kis amaretti is, úgyhogy a semmi kis gyümölcsleves egészen elvarázsolódott a fűszerezéstől és a mandulás keksztől.

Hozzávalók:

5 nagy, sárgahúsú, magvaváló őszibarack
3 dl víz
1 ek. hársméz
kb. egy púpozott ek. apróra vágott citromfűlevél
1 dl tejszín
1 púpozott ek. étkezési keményítő
15 jégkocka

A lehéjazott, kimagozott barackokat kockára vágtam, a vízzel, a mézzel és a citromfűvel felforraltam. Megvártam míg kicsit hűl, belekevertem a tejszínnel simára kevert étkezési keményítőt, újra megforraltam, összeturmixoltam és belezúdítottam a jégkockákat is.

Nyilván hársméze válogatja, de ez most nagyon aromás leves lett a jó kis hamisítatlan méztől.

Meggyleves mentával és zöldcitrommal

A paradicsomos káposzta meg a kelkáposztafőzelék mellett legrosszabb menzai emlékeim közé tartoznak a gyümölcslevesek: sűrű, lisztes állag, agyoncukrozva és beledöntve rengeteg szegfűszeg meg fahéj. Ezért aztán nem is nagyon szoktam klasszikus ízesítésű gyümölcslevest csinálni, bár elismerem, ha kicsit ügyesebben fűszerezik, az ilyen is jól tud esni, főleg hidegen. Még nem volt ekkora hőség, mint az utóbbi héten, mikor ezt készítettem (és még volt meggy is a piacon), de már akkor is úgy kerestem hozzá az ízesítést, hogy valahogy az is rádobjon egy lapáttal a hideg fílingre.

Hozzávalók:(4 személyre)

40 dkg meggy

2 dl víz

kb. 15 db jégkocka

1 dl tejszín

2-3 ek. barnacukor

1 lime

6-8 mentalevél

1 ek. étkezési keményítő

A kimagozott meggyet a vízben, a zöldcitrom felének lereszelt héjával és az apróra vágott mentával éppcsak felforraltam, a tűzről lehúztam és vártam egy kicsit hogy meghűljön. Hozzákevertem a cukorral, 2 ek vízzel és tejszínnel csomómentesre kevert étkezési keményítőt, és újra felforraltam (ekkor sűrű, pudingszerű), majd beledobáltam a jégkockákat, belecsavartam a lime levét. A jégkockás trükk ellenére még mindig muszáj volt hűteni, hogy igazán jeges legyen.

A menta mennyisége nagyon relatív, próbálgatni kell, nálam épp virágzott, és nagyon intenzív, erős fajta. A cukor szintén ízlésfüggő, a meggy igazán érett, édes volt, és jólesett a savanykásabb leves a melegben.

Agua fresca

Ami annyit tesz, friss víz.
Mexikóban pedig egyszerű ivóvíz- és gyümölcsalapú hideg üdítőt jelent, de van hibiszkuszvirágból (ami a "gyümölcsteák" egyik elterjedt alapanyaga), és elterjedt a rizses-fahéjas változat is. Utcai árusoknál és legjobb éttermekben egyaránt elérhető, és persze van ipari, palackozott változata is. Készülhet dinnyéből, sárgadinnyéből, mangóból, papayából, eperből, narancsból, lényegében minden gyümölcsből, amit az éghajlat kínál. Ez itt nagyjából egy alapváltozat, de igazi agyonvariálható egyszerűség, kinek kénye-kedve szerint, fűszerekkel, zöldfűszerekkel, mézzel, tengerisóval, estébé.
A valóságban a mexikói utcai árusok nem nagyon használnak turmixot, viszont szigorúan tilos az összes vízzel meg citromlével egyszerre összekeverni, mert úgy turmixban egy habos izé születik belőle.
A meleg mexikói, a dinnye csányi, a család pedig hálás, hogy nem nekik kell vacakolni a magokkal. (De bátrak kísérletezhetnek, én megtettem: a darabkákra tört magok úgyis lesüllyednek az aljára, továbbá fennakadnak a szűrőn.)

Hozávalók: kb. 2 l lesz belőle

6 kilós dinnye fele
2,5 dl víz
6 ek barnacukor/édesítőszer amennyi ennek megfelel
2 lime
további 8 dl víz /szódavíz/ásványvíz





A nagyjából kimagozott dinnyét kockákra vágtam, két részletben leturmixoltam 2,5 deci vízzel, leszűrtem, belekevertem a lime levét és a barnacukrot, órákra hűtőbe raktam, azután felöntöttem a jéghideg ásványvízzel.

Ha gyermekeink a fülük botját se mozdítják arra a javaslatra, hogy egyenek már valami gyümölcsöt a hűtőből, így is beléjük lehet varázsolni valamennyit, - eltekintve a rostveszteségtől, dehát a kis dolgoknak is kell örülni.

Recept kiindulópontja innen.

Karfiolos bomba

A karfiolnak még a szagát sem bírók táborának - ebbe tartoztam én is úgy 25 évig; a 10 literes fazékban főtt ünnepi húslevesben is képes voltam kiszúrni egyetlen babaökölnyi karfiolrózsa ízét, és a leves tőlem már mehetett is a levesbe, - valószínűleg valami tömegoszlató fegyver jut eszébe a címről. Nade az ember változik, állítólag hétévenként, vagy mi, ezért én mostmár szeretem a karfiolt. Mondjuk inkább a kifinomultabb, amolyan van-is-benne-meg-nincs-is formában, és nem kérek karfiollevest anyukámtól ha hazamegyünk, de a fejlődés egyértelmű. Az előéletemre tekintettel viszont nem várhatom el a Kiskorúaktól, hogy szeressék, ezért lett ez egy kétszemélyes adag (ha van leves, meg desszert utána, esetleg köret hozzá, - bár azt rá lehet fogni a benne lévő karfiolra - akkor lehet négyemberes), amíg a gyerkőcök a szünidő és a nyári szabadság közötti napokat a nagymamák boldogításával töltötték, és elmerülhettek a sóskában, málnában, mamalevesben és nyakig a rántotthúsban.


Hozzávalók:

40 dkg karfiol

30 dkg darált sertéshús

1 zsömle

1 kicsi tojás

2 gerezd fokhagyma

1 tk. pirospaprika

só

bors

kis csokor petrezselyem

8 szelet baconszalonna


A sütőt 180 fokra előmelegítettem.
Amíg a kis rózsákra szedett karfiol félpuhára párolódott kevés vízben, addig a nálam szokásos módon összeállítottam a fasírtmasszát a többi hozzávalóból. A hús felét kis halommá formáltam, azután beletűzögettem körbe a karfiolt és az egészet beborítottam a hús másik felével. Sütőpapírral bélelt tepsiben kb. 35 perc alatt tökéletesen megsült, a végén letakartam a baconokkal, éppcsak hogy megpiruljanak.
Ha nagyobb adagot készítünk, akkor - a bomba alakjától is függően - a sütési időt meg kell növelni legalább tíz perccel.

Szerintem jó kis vendégváró kaja, mert ki az aki nem szereti az egybesült fasírtot? A karfiol meg ízre szinte elveszik benne, mégis kicsit látványosabb így a tálalás.

A fotót nem telefonnal készítettem, bár kétségtelenül villanyfénynél, lévén későn vacsoráztunk, sőt utána még ki kellett mennem megkapálgatni a fűszerkertemet is. :D


Az ötlet egy ezer éve begyűjtött multis receptszórólapról származik.


Egy éve: Arany gazpacho










Két éve: Túrógombóc No.1.