Én sok mindent bevezetnék bizony Spanyolországból. A sziesztát, a meleget és a tengert elsősorban persze, azután meg a tapas bárokat és a sok finom enni- és innivalót ( a sangriát meg a sherry-t azt már bevezettem, bizony:)) a meleghez pedig a gazpacho-t.
(Titokban bevallhatom, hogy énnekem a bikaviadal is tetszik, bár ez biztos a fogékony serdülőkorban olvasott Hemingway-kötetekre vezethető vissza. Állatvédők lapozzanak.)
Egyszerűen nincs jobb ilyen melegben egy jégbehűtött gazpacho-nál. Már persze ki mit hív annak, merthogy egyforma gazpacho-receptbe még soha sehol nem futottam bele. Régóta csinálom azt, amivel úgy nagyjából eltaláltam a Miguel vendéglője hideg paradicsomlevese (tizenegy éve...) ízeit, erre a mostanira pedig egy szépséges szakácskönyvben bukkantam rá, amit az Embertől kaptam ajándékba.
A gazpacho egyébként mór örökség, úgyhogy bármennyire vicces is, eredetileg nem volt benne egy szem paradicsom sem, csak kenyér, fokhagyma, olívaolaj, citromlé, víz és só.
Hozzávalók:
(2 személyre)
20 dkg sárga paradicsom
15 dkg paradicsom
1 sárga kaliforniai paprika (nesze neked Espana)
1 szelet fehér kenyér
1 vöröshagyma
1 ek. ecet
1 gerezd fokhagyma
3 ek. olivaolaj
só
A kenyér felét vízbe áztattam.
A paradicsomokat pár percre forró vízbe tettem, azután megszabadítottam őket a héjuktól, kimagoztam és felaprítottam mindegyiket. Hozzáaprítottam a hagymát, a paprikát, hozzáadtam az ecetet, egy ek. olajat, sót, borsot és a kinyomkodott kenyeret, majd a botmixerrel simára turmixoltam.
A kenyér másik felét apró kockákra vágtam és 2 ek. olívaolajon a felszeletelt fokhagymával együtt kevergetve aranyszínűre pirítottam.
Lehet tálalni még kockára vágott uborkával, paprikával, plusz paradicsommal, felaprított vöröshagymával, sőt állítólag főtt tojással is.
A recept az Évszakok konyhája c. könyvből való;
kicsit alakítgattam rajta, pl. nem vitt rá a lélek hogy paradicsomlevet használjak nyár közepén a gazpacho-hoz, lilahagyma nem volt itthon, minek tegyek bele zöld kaliforniai paprikát, ha ez egyszer arany gazpacho, továbbá szerintem uborkát meg végképp hülyeség beletenni, mert ez nem uborkaleves. És leszűrni sem kell. A többi stimmel.
Nagyon jó volt, bár legközelebb igenis kap még egy kis bazsalikomot meg petrezselyemzöldet is.
(Titokban bevallhatom, hogy énnekem a bikaviadal is tetszik, bár ez biztos a fogékony serdülőkorban olvasott Hemingway-kötetekre vezethető vissza. Állatvédők lapozzanak.)
Egyszerűen nincs jobb ilyen melegben egy jégbehűtött gazpacho-nál. Már persze ki mit hív annak, merthogy egyforma gazpacho-receptbe még soha sehol nem futottam bele. Régóta csinálom azt, amivel úgy nagyjából eltaláltam a Miguel vendéglője hideg paradicsomlevese (tizenegy éve...) ízeit, erre a mostanira pedig egy szépséges szakácskönyvben bukkantam rá, amit az Embertől kaptam ajándékba.
A gazpacho egyébként mór örökség, úgyhogy bármennyire vicces is, eredetileg nem volt benne egy szem paradicsom sem, csak kenyér, fokhagyma, olívaolaj, citromlé, víz és só.
Hozzávalók:
(2 személyre)
20 dkg sárga paradicsom
15 dkg paradicsom
1 sárga kaliforniai paprika (nesze neked Espana)
1 szelet fehér kenyér
1 vöröshagyma
1 ek. ecet
1 gerezd fokhagyma
3 ek. olivaolaj
só
A kenyér felét vízbe áztattam.
A paradicsomokat pár percre forró vízbe tettem, azután megszabadítottam őket a héjuktól, kimagoztam és felaprítottam mindegyiket. Hozzáaprítottam a hagymát, a paprikát, hozzáadtam az ecetet, egy ek. olajat, sót, borsot és a kinyomkodott kenyeret, majd a botmixerrel simára turmixoltam.
A kenyér másik felét apró kockákra vágtam és 2 ek. olívaolajon a felszeletelt fokhagymával együtt kevergetve aranyszínűre pirítottam.
Lehet tálalni még kockára vágott uborkával, paprikával, plusz paradicsommal, felaprított vöröshagymával, sőt állítólag főtt tojással is.
A recept az Évszakok konyhája c. könyvből való;
kicsit alakítgattam rajta, pl. nem vitt rá a lélek hogy paradicsomlevet használjak nyár közepén a gazpacho-hoz, lilahagyma nem volt itthon, minek tegyek bele zöld kaliforniai paprikát, ha ez egyszer arany gazpacho, továbbá szerintem uborkát meg végképp hülyeség beletenni, mert ez nem uborkaleves. És leszűrni sem kell. A többi stimmel.
Nagyon jó volt, bár legközelebb igenis kap még egy kis bazsalikomot meg petrezselyemzöldet is.
1 megjegyzés:
egy kis spanyolországot tényleg jó lenne bevezetni! :D
Megjegyzés küldése