Egy falat Varsó II.

Fukier

A város vendéglátásának meghatározó alakja egy Magda Gessler nevű, eredetileg litván -orosz-olasz származású, részben Spanyolországban nevelkedett és Fanciaországból hazatért nő, aki a Ryneken található, emblematikus, U Fukiera nevű helyet viszi több, mint egy évtizede - az étlapon magyar gulyással és Gundel palacsintával is :) . Az U Fukiera története vagy 500 évvel ezelőttre nyúlik vissza, amikor borkereskedésként, mégpedig a magyarországi borok kereskedéseként működött. Ha bárki nemzetközi fontosember vagy celeb látogat Varsóba, az ezt a helyet tuti útbaejti. ( A honlapon fut is azok névsora, akik már ettek ott...) Gessler emellett üzemeltet még jópár, nagyon magasan jegyzett éttermet a városban, és sok mostani étteremtulajdonos vagy séf kezdett a szárnyai alatt. Legújabb kezdeményezése, hogy Polska néven kifejezetten klassszikus lengyel ételekre specializálódott, középkategóriás étteremláncot hoz létre országszerte, ennek első étterme már meg is nyílt a királyi palota terének sarkán. Eredetileg itt szerettem volna estebédelni, de bevallom, nem jött be az étlap, a többi előre kinézett étterem pedig annyira romantikus feelinget árasztott, hogy egyedül semmi kedvem nem volt beülni.

Magda Gessler festészetet is tanult, és éttermeinek nem csupán az étlapját, a management-jét, hanem a belső dizájnját is ő határozza meg. Ha bárki bekukkant a Gar, az U Fukieru, a Polska, az Ale Gloria a Czaji, a Beluga, az Embassy vagy a Slodki...Slony beltereibe, láthatja, Varsóban nem igazán divat a minimalizmus. Ezek a helyek, és a legtöbb magasan jegyzett étterem valahogy nekem kissé barokkos, zsúfolt, nagyon romantikus, fülledt hangulatot áraszt. Talán a neten nem is látszik, de pl. az Ale Gloria krémfehér és rózsaszín színekben pompázik, és a falakra meg mindenhová hatalmas rózsaszín eperszemek vannak felfestve, utalva a kiváló minőségű lengyel szamócára. És akkor még nem szóltunk a fehér falibákról. Az éttermek bejárata előtt is az évszaknak megfelelő, zsúfolt díszítés látható, ősszel rengeteg falevél, tökök, száraz virágok, stb., télen fenyők, almáskosarak, díszek, ami belefér.

Ezek nem falibák, hanem tőkés récék a város kellős közepén

Nagyon kevés olyan helyet hirdetnek, ahol a - nekem egyébként néha erősen túlerőltetettnek tűnő - minimalista stílus az uralkodó; bár egy lengyelnek biztos rosszul esne, de ezekről a túldíszített éttermekről valamiért a cári Oroszország túlzó barokkja jut eszembe.

A csak cukrászdaként kezdett Slodky..Stony-ban ( Best of Warsaw 2008"Best desserts" győztes) pedig ez a stílus átjön a sütiken is. A főnökasszony sk. bonbonjai pl. arannyal és ezüsttel (is) díszítettek - darabjuk 5 zl, azaz több mint 300 Ft - , a torták pedig az itthon szokásos szabályosan és szimmetrikusan díszített, akkurátusan előre szeletelt, külön celofánozott süteményekre cseppet sem emlékeztetnek: malomkeréknyi pavlovák, csak úgy szemre vágják őket a kisasszonyok, a díszített-töltött tortákon pedig hihetetlen mennyiségű csonthéjas/bogyósgyömölcs/karamellgirland/grillázslap/stb ömlik lávaként, általában oldalt (vagy minden létező kimaradt helyen) rózsaszirommal borítva (még februárban is) . Egy, szemmértékkel vágott, jó nagy szelet 20-24 zl, közel 1500 Ft, de vasárnap délután már csak egy-két utolsó tortavég árválkodott, mikor odaértem. (Egyébként viszont az éttermi árak szerintem alatta maradnak a Budapesten megszokottaknak.) Így választottam egy lengyel specialitást, ami vajas-omlós alapon édes sajt(túró?)krém karamellbevonattal és mandulával - nagyon finom volt; és nem tudtam ellenállni a teljesen hétköznapi málnás tartlette-nek, késő ősszel ezen még igazi, hihetelenül finom erdőillatú málna sorakozott. Ha a barokk torták is ilyenek, ezt a helyet midenképp érdemes meglátogatni.


A "munkaebéd" a Papu-ban volt, ez a hely pl. XX. sz. eleji vasúti szalonkocsibelsőnek van kiképezve, ami elég hülyén hangzik elsőre, de még az ízlés határain belül mozgott, rengeteg puha üléssel a fal mellett, felettük viszont telipakolva a csomagtartó régi bőröndökkel, az ülések felett tükör, rajta szárított virág lóg, a mennyezetről kristálycsillár, az ablakok picik, telefüggönyözve, gyertyatartók mindenütt.. szóval van egy hangulata, de valahogy ez is kicsit túl sok. A hely nemzetközi konyhát visz, de vannak lengyel fogások is. Nagyon finom volt pl. a lengyel uborkaleves, vagy a grillezett mézes-mandulás lengyel kecskesajt, a tökéletesre sütött szerény fél kacsa mint főétel, de a legfinomabb a desszert volt, amivel még sosem találkoztam, egy francia tortaféleség, meg is csinálom hamarosan, hosszasan búvárkodtam utána a neten.

Papu: azt jelenti papi/hami/hamikázni

Dióhéjban ennyi a varsói benyomásokról.
Ja igen, bár soha nem voltam vodkarajongó, a lengyel kollégák ajánlására vettem egy Debowa márkájú lengyel vodkát, halványsárga, nem agresszív, a legjobb konyakokhoz hasonlítható szerintem, ha valaki szembetalálkozna vele bárhol, ne hagyja ki.
Hamarosan kipróbálom a pierogi-t itthon, és kísérletet teszek a sajtkrémes-karamelles sütivel is.