Szamoai kókusztejes bucik (pani popo)

Körülbelül azóta tervbe van ez a kelt tészta véve, amióta csak megláttam a mosolygós bucikat itt, Cserke blogján , szóval éppen ideje volt nekilátni. Az ilyen terveimet persze nem árulom el, mert ha például kiderül, hogy kókuszos, vagy kelt tészta vagy kókuszos kelt tészta, na akkor folyamatosan nyaggatnának érte minden hétvégén  az idők végtelenségéig. Most viszont ütőártyaként húztam elő az aranygaluskával szemben, amit télen minden hónapban kétszer megennének, és csodák csodája, senki nem vitatkozott. Csak annyit kérdeztek persze,hogy csokit lehetne-e esetleg beletenni, mert azért mégis, de erre meg már föl voltam készülve, majd jön olyan is.

Egyébként annyira egyszerű az elkészítése, szinte nem is kell dagasztani, csak türelmesen várni a két kelesztési fázist, hogy bátran ajánlanám bárki olyannak is, aki még soha nem készített kelt tésztát - na és persze a kókusztejtől nagyon kókuszos is. 

Gondoltam, kicsit megemelem a cukor mennyiségét, mert ismerem az én Népemet, azután rájöttem, hogy 2-2 evőkanál az pont nyolc deka, úgyhogy nem is,  lehet rá kenni ezt-azt, de szerintem natúr kókuszosan a legfinomabb.

Hozzávalók:

40 dkg liszt
1/2 dl langyos víz
4 dkg cukor
2.5 dkg friss élesztő
1 db 400 ml-es  kókusztejkonzerv elfelezve ( Aldi sajátmárkás, 100 gr/22 gr kókuszzsír) 
3 dkg vaj
másik 4 dkg cukor
1 csapott ek. étkezési keményítő

A langyos liszt közepébe mélyedést készítettem, belemorzsoltam az élesztőt, megszórtam  egy teáskanálnyi cukorral, ráöntöttem a langyos vizet, elkevertem és letakarva 10 perc alatt megfuttattam.

A vajat és a kókusztej felét is meglangyosítottam és összekevertem őket a 4 dkg cukorral.

A lisztet elkevertem a felfuttatott élesztővel, hozzáadtam a vajas-kókuszos-cukros keveréket és 5 perc alatt fényes, sima tésztává dagasztottam a robotgéppel. A tálat szorosan lefolpackoztam és a tésztát  langyos konyhában 1 órát kelesztettem.

A megkelt tésztát lisztezett munkalapra fordítottam, enyhén átgyúrtam  és 5 dekás - kicsinek látszó - gombócokat formáztam.

Egy 26 cm-es és egy 22 cm-es tortaformába rakosgattam a  kicsi bucikat, 9-6-os osztásban, tisztes távolságra egymástól - az újabb kb. 45-50 perces kelesztés alatt teljesen betöltötték a formákat.

A sütőt közben 190 fokra előmelegítettem, a másik 4 dkg cukrot és a keményítőt elkevertem, hozzáadtam a kókusztej maradékához és mielőtt a bucikat a sütőbe raktam volna, meglocsoltam őket a kókusztejes keverékkel.

20 perc alatt mosolygós barna, foszlós, könnyű kókuszillatú zsemlécskékké varázsolódtak - alattuk sűrű kókuszos krémmel - , és biztos, hogy 20 perc nem kellett hozzá, hogy a Népek eltüntessék, úgy ahogy volt, az összeset.

Gyömölcskenyér csokiszalámi

Igazából majd  karácsonykor lesz jó elővenni ezt a receptet, de legyen meg most, így nem felejtődik el: hogyan hasznosítsuk a kimaradt/megmaradt gyümölcskenyeret. Mivel ez a gyümölcskenyér rendesen tele van pakolva szárított gyümölcsökkel, dióval, mandulával ebbe a 25 cm-es rúdba tulajdonképpen csak a dobozformából kinövögető teteje került, amit azután levágtam egyenesre, hogy a formából kifordítást követően ne billegjen, meg egy kis maradék vége, ami már nem bírta a versenyt a beiglivel és a szilveszterre készült fatörzstortával.

Hozzávalók:

40 dkg gyümölcskenyér
2 dkg holland kakaó
4 dkg porcukor
5 dkg vaj
pár evőkanál barackdzsem
rum vagy valamilyen  édes likőr az összeállításhoz

A szikkadt gyümölcskenyeret összetördeltem,  késes robotgépben jó alaposan átforgattam és morzsásítottam, utánadobtam a kakaót és a porcukrot, a puha vajat is. A végén annyi dzsemet és rumot adtam hozzá, hogy ne ázzon el a tészta, ne legyen vizes, csak nedves tapintású. Hosszúkás rúddá formáztam folpack segítségével, betettem egy órára a hűtőbe, majd kevés porcukorba forgattam.

Hűvös kamrában szikkasztottam pár órát a szeletelés előtt.

Baconos-cheddaros brokkolikrémleves

Nincs olyan, hogy a harsogó zöld brokkolinak mostanában ellen tudjak állni a zöldségpultnál, ezért lesz még néhány brokkolis recept, majd szépen elosztva, be ne sokalljanak az olvasók tőle. Leggyakrabban leves készül belőle, csak sima, kevés szerecsendióval,borssal, de ez itt egy luxy változat, amiben az érett cheddar meg a pirult bacon még a kevésbé lelkes zöldségrajongókat is meg tudja győzni szerintem - oké, a gyerekeimet nem, de hát nekik ott az alap csirkehúsleves, nem kell semmit erőltetni, és mindenki hepi.

Hozzávalók: (2-3 személyre)

4 szelet bacon
2 dkg vaj
1 kicsi fej vöröshagyma
1 fokhagymagerezd
40 dkg brokkoli
0,75 dl húsleves
5 dkg cheddar sajt
1 tk étkezési keményítő

A bacont kis kockákra vágtam és 2 dkg vajon kis lángon lassan megpirítottam, ezután kiszedtem a lábasból és félreraktam. A maraédk zsíradékon az apróra kockázott  hagymákat kevergetve, sózva átpirítottam.  A brokkoliról a rózsákat leszedtem, a vastagabb szárát eltettem a mélyhűtőbe a húsleveszöldségek mellé, a hagymákra dobtam, kicsit átforgattam, felöntöttem a húslevessel és fedő alatt kb 15 percig főztem.

A tűzről lehúzva botmixerrel turmixoltam, a keményítőt külön kevés levessel elkevertem, a leveshez adtam, belereszeltem a sajtot és addig tettem vissza a tűzre, míg egy kicsit visszaforrósodott.

A levest a pirított baconnal tálaltam.

Tojássaláta szárzellerrel

Rájöttem már, miért nem posztolok itt salátarecepteket (mert nem eszünk salátát): mert valahogy nem érzem ezeket receptnek, hiszen összedobunk pár dolgot, bevillázzuk-kanalazzuk, és kész. Ilyet biztos mindenki tud, és hiába lehetne a szép színes salátákról jó képeket is csinálni, mi értelme lenne megosztani. Na de ezentúl másképp lesz!

Ez a saláta  nem igazán diétás, hiszen tojás is van benne, meg cseppnyi majonéz és olívaolaj  az öntetben, de nagyon jól sikerült. Én mondjuk elfogult vagyok, mert amiben szárzeller van, az csak jó lehet, és öntet  nagyon könnyű, nem savanykás egyenjoghurtízű, amit nem nagyon bírok.  Jó lesz máskor is, más,  nem-is-recept-saláta vacsorákhoz.

Hozzávalók:

4 főtt tojás
4 szál szárzeller
1 kicsi fej lilahagyma
15 dkg alma

só és bors
1 dl natúr sovány joghurt
1 tk. fehér balzsamecet (vagy almaecet)
1 kk. citromlé
1 kk. mustár
2 tk. majonéz
1 kicsi gerezd fokhagyma reszelve
2 tk. extra szűz olívaolaj

Az  öntet hozzávalóit elkevertem, hozzávalókat egészen picire felkockáztam,  óvatosan átforgattam az öntettel és kész. 

Az öntetet nem a lilahagyma színezte kicsit rózsaszínre, hanem a tasmán bors - ami valójában nem is bors, egyAusztráliában és még pár helyen a déli féltekén őshonos örökzöld fa termése - őrölve vad lilás porrá alakul a borsőrlőben, borsosan csípős-gyümölcsös ízzel.

Ebből a receptből indultam ki,úgy nagyjából.

Karácsonyi fatörzs-torta (a.k.a. téli házikó torta műelemzés)

Hogy a képen egyáltalán nincs sehol fatörzs? Hát persze hogy nincs, de hallott már valaki téli házikó tortáról?

Egyébként, mint tudjuk, a művészet maga a teremtő képzelet, és mit rózsának hívunk, bárhogy nevezzük, éppoly illatos... Idén (vagyis tulajdonképpen tavaly) a művész - sőt, Művész - kiszabadult a grammatikai meghatározottság szorító bilincséből, és nem hogy átértelmezte, nemhogy újraértelmezte, hanem egyenesen újrateremtette az objektumot, és az újrateremtés eredményeképpen forradalmi módon vetette el a képzeletet bénító kliséket: a fatörzsből a kétkezi alkotó embert ünneplő (rönk)házikó vált az otthon melegének, a hosszú és sötét tél ellen védő tűz melegének szimbólumává.

Az ábrázolás kiemelt hangsúlyt fektet a tető havas síkjára, a fagyos porcukorréteg közül vidáman kandikáló kéményre, és egyúttal vicces (vagy inkább viccesnek szánt, és ezt a komoly kritikusok egyértelműen az alkotás gyenge pontjának tekintik) utalást tesz a globalizált világ Santa Clausának szánhúzó rénszarvasaira, akik, ahogy az alkotás tükrözi, nehezen illeszkednek be (vagyis inkább túlságosan is...?) a pogány alapokon nyugvó francia hagyományokba.

Emellett a minden-kákán-csomót-keresők persze észlelhetik a tetőn látható állatnyomok ellentmondásos elhelyezkedését, de erről csak annyit, hogy van, amikor a vita nem előre viszi, hanem blokkolja az alkotófolyamatot...

Míg az előző években a klasszikus forma lassú szerves fejlődését figyelhettük meg a a művész karácsonyi fatörzs-installációin, évről-évre  átemelve a fontosabb motívumokat, a mostani alkotás annyira formabontó, hogy annyit mondhatunk, kíváncsiak vagyunk, hogyan lehet művészileg meghaladni a mostani alkotást, és újat mutatni a művészetre éhes közönségnek.

Hozzávalók: (20 cm hosszú tortához)

1 db 5 tojásos kakaós piskóta 30x30-as tepsiben

1 db 3 tojásos kakaós piskóta 20x30-as tepsiben

-a krémhez:

-15 dkg cukor

20 dkg apróra vágott pekándió

2,4 dl tej

14 dkg cukor

4 dkg holland típusú kakaó

egy rúd vanília vagy 2 ek vaníliakivonat vagy 3 vaníliáscukor

20 gr étkezési keményítő

4 tojás sárgája

30 dkg vaj

csipet só

15 dkg étcsokoládé

2 dl tejszín

A krémhez való vajmennyiséget kivettem a hűtőből, hogy szobahőmérsékletűre melegedjen.

15 dkg cukrot teflonserpenyőben karamellizáltam, beleszórtam az apróra vágott pekándiót - megvajazott szilikonos sütőpapírra öntöttem, gyorsan egy nedves pengéjű késsel ellapítottam, és amikor kihűlt és megszilárdult, késes robotgépben apróra daráltam.

A krémhez a tejet a vaníliarúd kikapart magjával egy kicsi lábasban  melegíteni kezdtem. A cukrot és az étkezési keményítőt elkevertem, hozzáadtam a tojások sárgáját is, majd a meleg tejből 6 evőkanálnyit. Ezt a simára kevert langyos alapot adtam hozzá a melegedő tejhez és közepes lángon, kevergetve addig főztem, amíg besűrűsödött - amikor elkezd picit bugyogni, egy perc után  le kell húzni a tűzről, mert "visszaenged" a keményítő, ha túlfőzzük. A tűzről levéve a mély, literes mérőkancsómba öntöttem és a kézi   mixer legnagyobb fokozatán addig habosítottam, míg langyosra nem hűlt.(Álló mixerrel rendelkezők előnyben... amíg nekem ez a gépecske  nem volt meg, addig is megoldottam: a kézi mixerem tökéletesen befekszik a mozsaramba, megtartja a nehéz mozsár vastag pereme, szóval nem kellett állnom soha habverés vagy piskóta fölött :))

Meg kell vári míg teljesen kihűl a puding szobahőmérsékletűre - és ekkor ismét fel kell verni egy percig a mixerrel, majd  amikor jó habos, kanalanként kell hozzáverni a puha  vajat a mixer habverőivel magas fokozaton. A szobahőmérsékletű krém  így  habos és levegős lesz.

Az étcsokit megolvasztottam mikróban, a tejszínt habbá vertem, és hozzácsorgattam a végén a megolvadt csokit is.

A csokis habot óvatosan a vajas alapba forgattam, közben hozzászórtam a pekándiós pralinét is.

A piskótákat így vágtam fel:

A 30x30-as lapokból vágtam 4 db 5x25 cm-es csíkot és 2 db 7,5x25 cm-es csíkot, a 20x30-as lapból pedig 2 db 10x25 cm-es csíkot.

Így:

Az ötcentis piskótacsíkokat megkentem egyenletesen a krém harmadával, egymásra fektettem és a piskótahasábot fél órára a mélyhűtőbe raktam. Ezután keresztben félbevágtam (hogy egyszerűbb legyen majd átlósan elvágni), majd a két hasábot függőlegesen, a keresztátlójánál kettévágtam - így:

Tehát kaptam 4 darab háromszög alapú tortahasábot, amit krémmel összeragasztottam kettőt-kettőt egymással, majd hosszában is.A maradék krém felével megkentem a házikó alapját, a két darab, 7,5x25 cm-es piskótalapot, egymásra raktam őket, és ráraktam a kész tetőt.

A maradék krém felével  megkentem a tető két felét, ráragasztottam a 2 db, 10x25 cm-es piskótadarabot, vékonyan megkentem a krémmel őket, és a torta két végét is.

A tetőt porcukorral szórtam, belepecsételtem egy kis darab marcipánnal a patanyomokat.

A kémény marcipánból készült, a szarvasagancs pedig kevés megolvasztott étcsokiból.

A házikó külső megjelenése egy idei (vagyis tavalyi) párizsi bouche de noel válogatásból volt, majdcsak megtalálom, lehet ötletelni belőle...

Narancsos-marcipános puszedlik

Újabb állandó  süti került idén a karácsonykor feltétlenül megsütendők közé: Sütimizéria Csenge csodálatos puszedlije. Én eddig még életemben soha nem sütöttem puszedlit, ezután meg másmilyet nem is fogok egyáltalán. Ezt egyébként tudtam is előre, mert Csenge saját kiadású sütisfüzetéből már évekkel ezelőtt kinéztem magamnak, és a recept alapján biztos voltam benne, hogy az eredmény nem fog csalódást okozni. A gyömbéres máz, az alkoholos-narancsos marcipán és a klasszikus mézes puszedli ízesítés néhány nap alatt olyan ízorgiát produkált, ahogyan összeért, hogy nagy nehézséget okozott megállni egymás után azonnal  kettőnél  háromnál.

Azt nem mondom, hogy minden darab ugyanolyan tökéletes lett, mint Csenge fotóján, de fogom még sokat gyakorolni a gömbölyítést ( mert mint minden rendes megszállott, természetesen kis is mértem a puszedlik tésztáját egyenként...)

Én nem az on-line receptből, hanem a könyvecskében lévőből indultam ki, ezért van pár eltérés, meg én is variáltam kicsit a töltelékkel, mázzal, díszítéssel, tehát ez az általam használt recept.

Egyébként a füzetecskét még megrendelhetitek a weboldalán, és megjelent Csenge könyve is,  amiben további szuper recepteket, hihetetlen szép fotókat és történeteket oszt meg. (Nem, ez nem  a reklám helye, csak egyszerűen a gasztroblogok elindulása óta lenyűgöz  ez a tehetséges, fiatal cukrászlány.)

Hozzávalók: (45 darabhoz)

-a tésztához:

12,5 dkg vaj
12,5 dkg méz
3 db tojás 
2-3 teáskanál mézeskalács-fűszerkeverék
15 dkg porcukor
45 dkg liszt 

7 gr sütőpor
5 dkg kakaópor
4 evőkanál tejföl 

 

- a marcipántöltelékhez: 

 

35 dkg marcipánmassza
1 dl vodka 

5 dkg kandírozott narancs
2 ek narancslekvár

 

 -a mázhoz:
2 dl tejszín félrúd vanília kikapart magja
1 kisujjnyi frissen reszelt gyömbér
20 dkg étcsokoládé
 

A díszítéshez: 

6 kocka  tejcsokoládé 

A felkockázott vajat és a mézet mikróban, óvatosan egybeolvasztottam, belekevertem a tojások sárgáját, hozzászitáltam a száraz hozzávalókat és a tejföllel gyorsan egynemű tésztává gyúrtam. Egy éjszaka a hűtőben pihentettem.

 

A töltelékhez a kandírozott narancsot a vodkába áztattam, ezt is állni hagytam éjszakára.

 

Másnap a tésztát átgyúrtam - hagyni kell ezután teljesen átmelegedni, mert akkor könnyebb vele dolgozni.

 

A marcipánmasszába beledolgoztam a narancslekvárt és a vodkától leszűrt kandírozott narancshéjat. Egydekás darabokra vágtam és hűtőbe  raktam, mert ezzel pedig hidegen könnyebb dolgozni.

 

A tésztát megmértem, hosszú hengerré formáztam, kimértem egy puszedlira valót - kb. 2,5 dekás darabok kellettek - , és ugyanakkora méretűeket vágtam a tésztából. Gombóccá formáltam, majd körré lapítottam - lehet, legközelebb kiszaggatom egy nagy pogácsaszaggatóval -  a marcipándarabot középre raktam és körégombócoztam a tésztát. 

Bátran kell vele dolgozni, és jól összecsippenteni a tésztaszéleket, majd erősen meggömbölyíteni, mert ha nem így teszünk, sülés közben a marcipán nedvessége miatt keletkező gőz, meg a tésztában dolgozó szódabikarbóna "megnyitja" a nem eléggé összedolgozott részeket -ahogy pár puszedlinél tapasztaltam is. (Lehet, hogy az eredeti darált mandula-porcukor alapú töltelékkel ez nem fordul elő.)

 

180 fokos sütőben kb. 12 perc alatt sülnek meg, azt tapasztaltam, hogy az aljuk hamarabb pirult,mint ahogy a belsejük átsülne, ez valószínűleg azért  volt, mert az eredeti recept darált mandula-porcukor kombója  helyett én kész marcipánmasszával dolgoztam, aminek nagyobb a nedvességtartalma. Ezért én 10 perc után alulra betettem egy plusz tepsit és 14 percig sütöttem a sütiket.

 

Mivel közvetlenül karácsony előtt készítettem,  egy napra tálba raktam őket, melléjük tettem egy négybevágott almát, lefolpackoztam és egy napot pihentek a hűvösön, így tökéletesen megpuhultak.

 

A mázhoz a tejszínt a gyömbérrel és a vaníliával felforraltam, fél órát állni hagytam, leszűrtem, újra jól felmelegítettem, a kis kockákra vágott  csokira öntöttem, 3 percig állni hagytam, majd erőteljes mozdulatokkal fényesre kevertem.

 

A puszedlik aljába villát szúrtam, a kicsi, mély tálacskába öntött meleg mázba mártogattam, egy másik villa segítségével lehúztam a mártogatóvilláról és rácsra rakosgattam.

Miután a máz megdermedt, az  apróra tördelt tejcsokit óvatosan felolvasztottam a mikróban,

egy darab folpack közepére szedtem,  kicsi, szoros batyut csavartam,  az alját egy hústűvel átszúrtam és a meleg tejcsokival vékonyan becsíkoztam a puszedliket.

Beigli

Hogy miért nem szerepelt eddig a blogon a recept?  Mert megígértem, hogy nem teszem közzé, sőt egyáltalán  el sem árulom senkinek - igen, titoktartási kötelezettséget fogadtam egy beiglireceptre. És meg is tartottam, egészen addig, amíg a gazdája közzé nem tette, így azután én is megoszthatom; mondhatom, elég sokan kérték már tőlem, és ennek csak egy oka van:  ez egy nagyon-nagyon szuper recept, az talán túlzás lenne, hogy  a világ legjobb beiglireceptje,  -  de hogy én sehol, senkitől nem ettem eddig jobbat, az biztos, és akik eddig nálunk kóstolták, ugyanezt mondják. 

Minimális dogokat módosítottam csak rajta, margarin helyett én vajat használok, de ennek a tésztának az igazi titka a szuper töltelékben rejlik, az pedig tökéletes.

Kireped? Igen, van amikor kireped - de azt hiszem, már elégszer csináltam ahhoz, hogy megoszthassak minden trükköt, amivel az én tapasztalataim szerint ezt a legnagyobb valószínűséggel el lehet kerülni - egyébként aki, megkóstolja, baromira nem fog törődni az első harapás után azzal, hogy ki van e repedve...

A tésztája vékony, nem kalácsszerű, (szerintem a beigli egyébként sem  egy kalácsféle) de nem is száraz, hanem puhán omlós, a töltelék jó sok, szaftos, de nem fojtós, a fűszerezés tökéletes, és a négy rúdban van 80 deka aszalt gyümölcs is - ennél többet nem is kell mondanom. Ha betartjuk a sütés előtti hosszabb pihentetési időt, akkor természetesen márványos lesz, de ezt se kérte még számon tőlem soha senki :)

És ki az aki a ma reggeli fehér-jeges-csípős hidegben nem gondol arra - új élet, diéta ide vagy oda - hogy milyen jó lenne a hólapátolás, járdán csúszkálás, dugóban ücsörgés, buszra-vonatra-villamosra várakozás közben egy jó nagyot harapni egy langyos szelet diós/mákos beiglibe??

Hozzávalók: (2-2 diós és mákos rúdhoz)

-a tésztához:

50 dkg liszt

20 dkg vaj

2 dkg élesztő, 

2 dl tejföl 

5 dkg cukor

2 tojás sárgája

2 e.k rum.

-a töltelékhez:

7,5 - 7,5 dkg kis kockákra vágott aszalt füge, 

7,5-7,5 dkg kis kockákra vágott  aszalt sárgabarack, 

10-10 dkg mazsola, (itt szoktam aszalt szilvát és vörösáfonyát is használni)

7,5 - 7,5 dkg kis kockákra vágott kandírozott citromhéj 

7,5-7,5 dkg kis kockákra vágott kandírozott narancshéj, 

30 dkg darált dió - 30 dkg darált  mák, 

25-25 dkg cukor, 

2-2 e.k. méz, 

2-2 e.k sárgabaracklekvár, 

1-1 t.k fahéj, 

1-1 citrom reszelt héja, 

6-6 dkg vaj,  

0,7-0,7 dl víz

- a megkenéshez egy egész tojás

A tölteléket készítem el először, mert annak teljesen ki kell hűlnie, mikorra a tésztába kerül. Az aszalt-kandírozott gyümölcsök apróra vágása azért fontos, hogy majd egyenletesen lehessen eloszlatni a tölteléket a tésztán, és hogy többet  felszívjanak a töltelék nedvességéből.

A hozzávalókat egy vastagabb aljú lábasban elkeverem és állandó keverés közben jól átforralom: elég sűrű a massza, meg kell vele dolgozni, hogy valamennyi nedvesség még elpárologjon belőle. Hűlés közben is megkevergetem jópárszor. 

A tejfölt a mikróban meglangyosítom, hozzákeverem a cukrot, az elmorzsált élesztőt és 10 perc alatt megfuttatom, majd a többi hozzávalóval puha tésztává gyúrom. Letakarva egy  órát langyos helyen pihentetem.

Amíg a tészta pihen,  a langyos tölteléket 2-2 részre osztva  egyenként egy  nagyobb darab folpackra szedem ki, és egy másik folpackdarabot ráterítve körülbelül a leendő tésztadarabnál picit kisebbre lapogatom el. (28x33 centisre).

Ezzel a módszerrel lehet elkerülni, hogy a kinyújtott tésztát a sűrű, gyümölcsdarabos töltelék átszakítsa: egyszerűen lehúzom a felső réteg folpackot, és a tölteléket ráfordítom a kinyújtott tésztára - a trükköt Anától tanultam.

A tésztát mérleggel kimérve pontosan 4 részre osztom. (Sok bosszúságtól kíméli meg bárki magát a méréssel, mert pár deka eltérés miatt is extrém vékony lehet a tészta nyújtáskor  és akkor ott tuti ki fog repedni.) Lisztezett munkalapon  vékony,  30 x35 cm-es téglalappá  nyújtom. (Mert a tepsim 35 cm hosszú és pont 4 rúd fér bele.) 

Ráfordítom a tölteléket, a rövidebbik oldalakon behajtom a tésztát a töltelékre, és a hosszabbik oldal felől egyenletesen, viszonylag szorosan feltekerem.

A rudakat sütőpapírral bélelt kisebb tepsibe rakom, egészen közel, kisujjnyira távolságra egymástól.

A tojás sárgájával megkenem, fél órát pihen a hűvösben, majd a felvert fehérjével kenem meg őket, és hideg helyen minimum 2-3 órát pihentetem (ennél hosszabban sosem szoktam.) A beiglik közé sütőpapírcsíkokat teszek, hogy sülés közben ne ragadjanak össze, így viszont szépen megtartják egymást, nem is repednek ki és felfele, nem oldalra nőnek. A rudakat sütés előtt 5 centinként átszúrom hurkapálcával - egészen az aljáig kell szúrni, onnan is jöhessen a gőz kifelé, megszurkálom a rudak végeit is 2-3 helyen, ahol a hajtás miatt vastagabb a tészta, az úgyis a sercli lesz, és itt-ott az oldalaikat is.

180 fokos sütőben kb. 45-50 percig sütöm őket.