Marlenka torta

Mivel az ünnepelt lényegében habozás nélkül vágta rá a kérdésemre a választ, azaz hogy milyen tortát szeretne idén a szülinapjára (a gyertyák helyett pedig jó lesz Ferrero Rocher-ból kirakva az évek száma ... :) ), hőségriadó ide vagy oda, nem volt miről alkudozni, parfétorta még sosem volt nyár közepén, így este tízkor kezdtem neki a karamellkészítésnek, meg a hat tortalapnak. Aki sütött már mézes krémest, az szerintem a marlenkát se fogja bonyolultnak találni, ráadásul nyugodtan fázisokra bontható: ez egyébként is jól jött a nagy meleg miatt. 

A lapok pillanatok alatt megsülnek, eltehetők másnapra, a tészta meg a krém is készíthető előbb, úgyhogy csak semmi para, na és a tortának kifejezetten állnia kell két napot is összeállítva. Ez a fázis nem sikerült tökéletesen, mert kellemesen hűvös  ekkor maximum a Kékestetőn volt, ott is csak éjjel, így választhattam a harminc  fokos lakás/kamra vagy az öt fokos hűtő között, és mivel kinn valószínű, kifolyt volna a krém a tortából, így csak a hűtő maradt opció, ezért  igazából inkább 4 nap után ért össze tökéletesen.

Marlenka ügyben rögön Sütimizéria oldalára kerestem, mert már régesrég csak az ő receptje alapján akartam marlenkát sütni, ráadásul volt ötlete a "főzzünk három órán keresztül sűrített tejkonzervet karamellkrémnek" aktuálisan horrorisztikusan hangzó fázis helyettesítésére is - kicsit variáltam rajta, hogy kevesebb legyen a cukor benne, és a sűrített tejet részben  tejszínnel helyettesítettem - és legközelebb majd étkezési keményítőt kap a krém, de most biztosra akartam először menni. Mivel sok helyen panaszkodtak arra, hogy a tészta törik, nehezen kezelhető, erre is volt egy ötletem, ami jól bevált, erről majd később.

A lapok - bár kicsit megnőttek sütés közben - 20 cm átmérőjűek, de simán 16 szelet a torta, hiszen magas és nagyon tömény: nagyjából utánaszámolva olyan 8000 kilokalóriát tartalmaz összesen :D

Mivel kies városunkban 5 boltban sem lehetett Ferrero Rocher-t kapni (nem, a benzinkutakon sem), az ünnepeltnek be kellett érnie 17 mini Mars csokival, de nem látszott csalódottnak, bár ki tudja, mit hoz majd ki ebből egyszer majd  egy pszichológus.

Hozzávalók: (6 db 20 cm átmérőjű körlap, s körben a széle a díszítéshez morzsának)

10 dkg vaj

3 ek. méz

20 dkg kristálycukor

2 tojás

45 dkg liszt

1 ek. szódabikarbóna

1 ek. 5%-os almaecet

2 ek. étolaj

A mézet, cukrot, vajat és a tojásokat elkevertem és gyenge gőz fölött egy fém tálban, 10 percig  kevergetve kissé besűrítettem. (A meleg miatt ennyi időt adtam neki, kész.) Az ecetet és a szódabikarbónát elkevertem, a langyos keverékhez adtam, belekevertem a lisztet és az étolajat. (Ettől szuperül kezelhető lett a tészta.)

Két órát állni hagytam, (addig a krémmel foglalatoskodtam)  majd 6 részre osztottam, lisztezett munkalapokon,  felülről is lisztezve kb. 2 mm vastag körlapokká nyújtottam, a nyújtófára feltekerve egyenként egy tepsi hátlapjára fektettem, (alá sütőpapír szükséges) a 20 cm-es tortaformával ki is jelöltem  egy kört a lapokból és 180 fokos sütőben kb. 7-8 perc alatt egyenként megsütöttem. A lapokból a jelölés mellett a kört még melegen késsel kivágtam.

- a krémhez:

20 dkg cukor

2 tubus cukrozott sűrített tej (félzsíros, cukrozott, 170 gr-os kiszerelés, Mizo termék)

2 dl tejszín

6 dkg liszt

35 dkg vaj

10 dkg darált dió

0,5 dl konyak

A cukrot egy vastagabb aljú nyeles  lábasban egyenletesen elterítettem, meglocsoltam 2 ek. vízzel és közepes lángon sötét borostyán színűre karamellizáltam. ( A lábast csak rázogatni szabad az elején, amikor már kezd színesedni a cukor nagyobbik része, bele lehet nyúlni kanállal és megkeverni, hogy egyenletes legyen.) Közben a mikróban a tejszínt felforrósítottam, és a kis lángon hagyott karamellhez kis részletekben, de egyenletes tempóban hozzáöntöttem. (Óvatosan, ne fusson ki, ahogy felhabzik.) Ezután  hozzáadtam  a két tubus sűrített tejet is,  amit előzőleg rugós habverővel simára kevertem a liszttel, kevergetve 4-5  percig összeforraltam, hűlni hagytam.

A vajat habosra kevertem az előzetesen kissé megpirított, kihűlt, majd ledarált dióval és a konyakkal.

Mikor a karamellkrém is teljesen kihűlt, kanalanként mixerrel a vajhoz kevertem. Két órára hűtőbe raktam a krémet.

A krémet 7 részre osztottam, egyenként kentem meg a lapokat, majd raktam egymásra, a hetedik résszel körben bevontam a tortát. A kimaradt sütiszéleket aprítóban morzsásítottam, azzal szórtam meg a tortát körben és a tetején, két kocka felmelegített étcsokival húztam át, miután a miniMarsok is a helyükre kerültek.

Hűtőben tárolás után kellett egy óra, míg az egész torta átmelegedett valamennyire - ekkor jobban kijönnek az ízei - később, szeletenként, a harmincöt fokban elég volt egy negyedórácska is.