Marlenka torta

Mivel az ünnepelt lényegében habozás nélkül vágta rá a kérdésemre a választ, azaz hogy milyen tortát szeretne idén a szülinapjára (a gyertyák helyett pedig jó lesz Ferrero Rocher-ból kirakva az évek száma ... :) ), hőségriadó ide vagy oda, nem volt miről alkudozni, parfétorta még sosem volt nyár közepén, így este tízkor kezdtem neki a karamellkészítésnek, meg a hat tortalapnak. Aki sütött már mézes krémest, az szerintem a marlenkát se fogja bonyolultnak találni, ráadásul nyugodtan fázisokra bontható: ez egyébként is jól jött a nagy meleg miatt. 

A lapok pillanatok alatt megsülnek, eltehetők másnapra, a tészta meg a krém is készíthető előbb, úgyhogy csak semmi para, na és a tortának kifejezetten állnia kell két napot is összeállítva. Ez a fázis nem sikerült tökéletesen, mert kellemesen hűvös  ekkor maximum a Kékestetőn volt, ott is csak éjjel, így választhattam a harminc  fokos lakás/kamra vagy az öt fokos hűtő között, és mivel kinn valószínű, kifolyt volna a krém a tortából, így csak a hűtő maradt opció, ezért  igazából inkább 4 nap után ért össze tökéletesen.

Marlenka ügyben rögön Sütimizéria oldalára kerestem, mert már régesrég csak az ő receptje alapján akartam marlenkát sütni, ráadásul volt ötlete a "főzzünk három órán keresztül sűrített tejkonzervet karamellkrémnek" aktuálisan horrorisztikusan hangzó fázis helyettesítésére is - kicsit variáltam rajta, hogy kevesebb legyen a cukor benne, és a sűrített tejet részben  tejszínnel helyettesítettem - és legközelebb majd étkezési keményítőt kap a krém, de most biztosra akartam először menni. Mivel sok helyen panaszkodtak arra, hogy a tészta törik, nehezen kezelhető, erre is volt egy ötletem, ami jól bevált, erről majd később.

A lapok - bár kicsit megnőttek sütés közben - 20 cm átmérőjűek, de simán 16 szelet a torta, hiszen magas és nagyon tömény: nagyjából utánaszámolva olyan 8000 kilokalóriát tartalmaz összesen :D

Mivel kies városunkban 5 boltban sem lehetett Ferrero Rocher-t kapni (nem, a benzinkutakon sem), az ünnepeltnek be kellett érnie 17 mini Mars csokival, de nem látszott csalódottnak, bár ki tudja, mit hoz majd ki ebből egyszer majd  egy pszichológus.

Hozzávalók: (6 db 20 cm átmérőjű körlap, s körben a széle a díszítéshez morzsának)

10 dkg vaj

3 ek. méz

20 dkg kristálycukor

2 tojás

45 dkg liszt

1 ek. szódabikarbóna

1 ek. 5%-os almaecet

2 ek. étolaj

A mézet, cukrot, vajat és a tojásokat elkevertem és gyenge gőz fölött egy fém tálban, 10 percig  kevergetve kissé besűrítettem. (A meleg miatt ennyi időt adtam neki, kész.) Az ecetet és a szódabikarbónát elkevertem, a langyos keverékhez adtam, belekevertem a lisztet és az étolajat. (Ettől szuperül kezelhető lett a tészta.)

Két órát állni hagytam, (addig a krémmel foglalatoskodtam)  majd 6 részre osztottam, lisztezett munkalapokon,  felülről is lisztezve kb. 2 mm vastag körlapokká nyújtottam, a nyújtófára feltekerve egyenként egy tepsi hátlapjára fektettem, (alá sütőpapír szükséges) a 20 cm-es tortaformával ki is jelöltem  egy kört a lapokból és 180 fokos sütőben kb. 7-8 perc alatt egyenként megsütöttem. A lapokból a jelölés mellett a kört még melegen késsel kivágtam.

- a krémhez:

20 dkg cukor

2 tubus cukrozott sűrített tej (félzsíros, cukrozott, 170 gr-os kiszerelés, Mizo termék)

2 dl tejszín

6 dkg liszt

35 dkg vaj

10 dkg darált dió

0,5 dl konyak

A cukrot egy vastagabb aljú nyeles  lábasban egyenletesen elterítettem, meglocsoltam 2 ek. vízzel és közepes lángon sötét borostyán színűre karamellizáltam. ( A lábast csak rázogatni szabad az elején, amikor már kezd színesedni a cukor nagyobbik része, bele lehet nyúlni kanállal és megkeverni, hogy egyenletes legyen.) Közben a mikróban a tejszínt felforrósítottam, és a kis lángon hagyott karamellhez kis részletekben, de egyenletes tempóban hozzáöntöttem. (Óvatosan, ne fusson ki, ahogy felhabzik.) Ezután  hozzáadtam  a két tubus sűrített tejet is,  amit előzőleg rugós habverővel simára kevertem a liszttel, kevergetve 4-5  percig összeforraltam, hűlni hagytam.

A vajat habosra kevertem az előzetesen kissé megpirított, kihűlt, majd ledarált dióval és a konyakkal.

Mikor a karamellkrém is teljesen kihűlt, kanalanként mixerrel a vajhoz kevertem. Két órára hűtőbe raktam a krémet.

A krémet 7 részre osztottam, egyenként kentem meg a lapokat, majd raktam egymásra, a hetedik résszel körben bevontam a tortát. A kimaradt sütiszéleket aprítóban morzsásítottam, azzal szórtam meg a tortát körben és a tetején, két kocka felmelegített étcsokival húztam át, miután a miniMarsok is a helyükre kerültek.

Hűtőben tárolás után kellett egy óra, míg az egész torta átmelegedett valamennyire - ekkor jobban kijönnek az ízei - később, szeletenként, a harmincöt fokban elég volt egy negyedórácska is.

Német meleg krumplisaláta

Ennél a salátánál már szó volt róla, hogy a salátának milyen kritériumoknak kell megfelelnie, ha sikeresen el akarom adni a család férfitagjainak: legyen benne sok sajt és/vagy bacon és/vagy majonéz.  Ez a meleg krumplisaláta megfelel ezeknek az alapvető kritériumoknak, olyannyira, hogy sokszor inkább köretként szerepel nálunk, és mellé van még esetleg valami natúr zöldsaláta is, de ezt igazából nem nagyon igényli senki, hiszen elégedettek, hogy salátát esznek...

A cukor épp úgy kell bele, mint minden ételbe, ahol fontos az édes-sós-savanykás egyensúly, a bacon sósságától függ, hogy egyébként utóbb picit kell-e még sózni a tálalás előtt.

Hozzávalók:

1 kg salátának való - lehetőleg apróbb szemű -  krumpli
2 tk. só a főzővizébe
10 dkg császárszalonna
2 dkg vaj
1 csomó újhagyma vagy egy kicsi fej lilahagyma
2 kk. barnacukor
fél citrom leve
2 ek. majonéz
pár tekerésnyi bors

A krumplit - a kicsiket egészben, a nagyobbakat félbe vagy négybe vágva - sós vízben megfőztem. A császárszalonnát apró kockákra vágtam és egy nagy serpenyőben a kevés vajon kis lángon megpirítottam. Mikor kész volt, beleforgattam a még meleg krumplit, a felaprított - most - lilahagymát, megszórtam a cukorral (igen, kell bele) meglocsoltam a citromlével, borsoztam  és hozzáadtam a kevés  majonézt is.

Francia bisztrósaláta meleg kecskesajttal

Köztudott, hogy a saláta férfiaknak  az csak valami kis mellékes dolog, amit sok hús mellé eszik az ember, tulajdonképpen lehet akár ecetes uborka is. Mindjárt jobban hangzik viszont, ha van benne bacon, vagy valami jobbféle sajt, netán vödörnyi majonéz az alap. Ez utóbbi opciót nem szívesen ajánlom be a család férfitagjainak, de a bacon-kecskesajt kombót nem kellett túl sokat tukmálni. Nem nagyon voltam olyan francia bisztróban vagy kockás abroszos étteremben, ahol ne lett volna az étlapon ez a saláta, és itthon is rendszeresen csinálom: a lusta (hőség)verzió a krutonos, de akár egész, vékony  pirított kenyérszeletre is lehet pakolni a zöldeket, vagy a kenyérre ráolvasztani kicsit  a sajtot sütőben, lényeg, hogy azonnal tálaljuk, és nem árt neki, ha kicsit locsolgatunk rá a bacon zsírjából is.

Hozzávalók (4 személyre)

20 dkg vegyes zöldsaláta
1 rúd kecskesajt (President márkájút szoktam használni)
10 dkg bacon
4-6 ek kruton vagy 12 vékony szelet bagett, megpirítva
4 tk. balzsamecet
4 ek. extraszűz olívaolaj
só
bors

A bacont apróra felkockáztam és kis lángon jól megpirítottam. A salátát 4 tányéron elosztottam. A kecskesajtot fél centis szeletere vágtam és megolajozott, teflonos grillserpenyőben egy perc alatt meglágyítottam-átmelegítettem. A salátára szedtem, megszórtam a krutonnal, a baconnal, ecettel-olajjal, sóztam és borsoztam.

Málnás Eton mess

Jó, nem tudom megállni,hogy ne írjam le, hogy  az angol konyha  újabb szofisztikált receptje, de hát az Eton mess (eredetileg eperrel) tulajdonképpen sok diák gyors és egyszerű édességgel ellátására készült, és ilyenből van pár példa szerte a világon; másrészt meg kánikulában verhetetlen desszert, ennél egyszerűbb már csak pár kocka csoki lehet, vagy egy jégkrém a mélyhűtőből. Nálunk egy Rákóczi túrósból kimaradt tojáshabból készült habcsók volt az ihletője, a szezon utolsó málnáival és mivel a szülőknek (de szerintem a diákoknak is stikában) mindig került bele alkohol is, én is raktam bele.


Hozzávalók: (2 nagy adag)

2 dl jól behűtött tejszín
20 dkg málna
1 tk.porcukor
6 kisebb habcsók
1 ek portói

A málna felét összetörtem a portóival és a porcukorral.A habcsókokat összetörtem A tejszínt kemény habbá vertem, beleforgattam a málnát, majd hozzáadtam - néhány kivételével -  az egész málnaszemeket és 5 db  összetört habcsókot. A kihagyott málnaszemekkel és az utolsó habcsók morzsáival díszítettem.

Fehércsokis-málnás macaron és Elektrolux Assistent teszt

Ahogy két korábbi bejegyzésben is említettem az Elektrolux Hungary felkérésére teszteltem a szépséges konyhai robotgépüket: igen, valljuk be, mindannyian, akik szeretünk főzni, és sokat vagyunk a konyhában, nemcsak a hasznosságot nézzük egy konyhai eszközben, hanem azt is, hogy hogy néz ki. Nos, én egy krémszínű gépet kaptam tesztelésre, igazán elegáns a fém kiegészítőkkel és alkatrészekkel, de legalább ilyen gyönyörű a bordó vagy a fekete is, a sötétkékről már nem is beszélve, ami speciel az én sötétkék konyhabútoromhoz például tökéletesen passzolna...

A külső mellett a a következő  benyomást szerintem a súly adja: a gép nehéz,kifejezetten súlyos,  rengeteg, tartós fém alkatrészből áll össze, a külső borítás is fém, nem műanyag, és ennek jelentősége van a működéskor is: nem kell félni, hogy leugrál a konyhapultról.

Még mindig a külső: amikor bekapcsoljuk, a kar alsó részén elhelyezett led megvilágítja a  keverőtálat: nemcsak praktikus, hanem klassz látványelem.

Van kisebb és nagyobb keverőtál hozzá, a szokásos krémkeverő-, habverő- és dagasztókar, tartozék a húsdaráló és négyféle szeletelő- és reszelőfej. Nagyon egyszerűen, de stabilan illeszthetőek a géphez, ugyanilyen egyszerűen cserélhetők és moshatók.

Mondanom sem  kell, hogy ilyen teljesítménnyel akár szeletelünk ( én cukkinit savanyítottam, ahhoz vágtam fel pillanatok alatt vékony karikákra a zöldséget) akár dagasztunk (a két előbbi bejegyzésben), akár macaronhoz ( meg Rákóczi túróshoz) verünk habot, pillanatok alatt elkészülünk.

Mint minden álló gép, alapból nagyobb mennyiségek feldolgozására készült elsősorban (az én álló Kenwoodom is jobban szereti a 6-8 személyes adagokat), de a macaronhoz való 3 tojásfehérjét már gond nélkül felverte, a krémkeverő karral egyensúlytésztát kevertem ki kisebb adagban, és 30 dkg lisztből készült kelt tésztát is el tudta kapni a hihetetlen erős dagasztókar. Jobb már nem is lehetne, csak akkor, ha van hozzá egy késes aprító feltét, és egy fagyikészítő kiegészítő. A személyes és elfogulatlan véleményem, hogy mindenben kiállja az összehasonlítást a nagyonsztárolt amerikai versenytársával - annál viszont sokkal kedvezőbb áron itthon is megvásárolható.

A macaron a szokásos recept szerint készült:

90 gr tojásfehérje (ez kb. 3 közepes tojást jelent)

25 gr cukor
200gr porcukor
110 gr mandula

részletesen leírva itt, plusz céklaport használtam színezésre, 1csapott  kávéskanálnyit.

A töltelék:

-10 dkg jó minőségű fehércsoki (én most Tesco Finest White Cooking Chocolate-ot használtam és tökéletes)

0,5 dl tejszín

sűrű málnadzsem

A fehércsokit apró kockákra vágtam, a tejszínt mikróban felmelegítettem, a csokira öntöttem és fél perc múlva simára kevertem. Hűtőbe raktam és hűlés közben többször átkevertem. Kb. egy óra alatt érti el a habzsákból nyomható állagot, ekkor még kicsit kézimixerrel fel is vertem.

Csak kevés krémet raktam egyszerre a habzsákba, mert a fehércsokis ganache borzasztó olvadékony, a többi várt a hűtőben, míg töltöttem a macaronokat. A krémből minden fél macaronra egy kicsike pötty került, ezt kanál hátával elsimítottam - ez védi meg attól,hogy a málnadzsem eláztassa a macaronok tésztáját. Ezután  minden második felet körbenyomtam a krémmel, középre pedig málnadzsemet raktam.

Egy napi érlelés után: macaron heaven.

Baconos-sajtos csomók

Ez a kis péksüti pillanatok alatt vált kedvenccé, itthon, ami nem csoda, hiszen bármi, amiben bacon van, na és még kelt tészta is, csak jó lehet. De szerintem ehhez hozzájön az a jól ismert trükk, hogy az alapvetően sós tésztába tegyünk annyi cukrot, hogy épp csak picit lehessen érezni, a sómennyiséget meg emeljük meg, így kapunk egy olyan sós - édes kombót, ami addiktív és abbahagyhatatlan. Én az eredeti recepthez képest feleztem a cukrot, jól tettem, szerintem ez így tökéletes volt.

A tesztgépet most nagyobb adaggal próbáltam ki, és alig 5 perc alatt lett hólyagossá a nagyobb mennyiségű, lágyabb tészta.

Hozzávalók:

1,25 dl víz
4 dkg cukor
7 gr porélesztő
1,25 dl tej
1 tojás
50 dkg liszt
5 dkg fehér cheddar reszelve ( vagy más zsíros sajt)
14 gr só
7 dkg olvasztott vaj

20 dkg bacon
1 kis tojás felverve

A dagasztókaros robotgép táljában a langyos vizet  elkevertem a cukorral majd a porélesztővel, 8-10 percig állni hagytam, hogy felhabosodjon. Ezután kis fokozaton  belekevertem a tejjel elkevert tojást, majd fokozatosan a lisztet, amihez előzőleg hozzáadtam a sót és a reszelt sajtot. Mikor már egynemű volt, közepes fokozatra váltottam és lassan hozzácsurgattam a langyos vajat is.

Mivel szokás szerint siettem, a legnagyobb fokozatra váltva 5-6 perc alatt  érte el a gép, hogy a tészta mindenütt elváljon a tál falától, és hólyagosodni kezdjen. Ekkor a tálat  folpackkal szorosan letakarva kb. háromnegyedórát kelesztettem, ekkorra több mint kétszeresére nőtt.

Enyhén lisztezett munkalapon a tésztát hüvejkujjnyi vastag körlappá egyengettem, 24 cikkre osztottam. A baconszeleteket hosszában félbevágtam, mert nagyon szélesek voltak. A körcikkeket sorban a szalonnaszelet hosszúságú rudacskákká nyújtottam, ráfektettem a szeletre, majd vele együtt kis csomót kötöttem.

a sütőt 200 fokra előmelegítettem.

A felvert tojással lekentem a csomócskákat, ahol a tészta kilátszott, és 15 perc pihentetés után kb. 20 perc alatt megsütöttem. Alul valamiért erősebben fogta ezt a tésztát a sütő, ezért a második adagnál félidőben betettem egy plusz tepsit is.

Az eredeti recept itt.

 

Szezámos kenyér

Bár ebben az egy hetes hőségben azt hiszem, csak a legelvetemültebbek kapcsolták be a sütőjüket, most itt az alkalom, egy kis pihegés, lehet pótolni az elmulasztottakat. Ez a kenyér(ke) a hétvégén készült, amikor még nem volt azért vészes, este lehűlt a levegő, én pedig ezt a gyönyörűséget tesztelem, és legeslegjobban a dagasztásra voltam kíváncsi: mennyire bír el kis adagokkal is, mert nálunk a Válogatós Banda nem nagyon csípi a másnapos dolgokat, ritkán esik meg, hogy fél kiló lisztnél többől sütök bármit, az aranygaluskát és  a húsvéti kalácsot kivéve.

A szépséges gépecske tette a dolgát, nem kímélte a pici  tésztát sem, és az édes foszlós kalácstésztából alakított sós-szezámos kenyér egy vacsorára pont elég volt - vége a sulinak, nem baj, hogy nem maradt  másnap tízóraira.
 

Hozzávalók:

30 dkg liszt

5 dkg vaj

1 kk. cukor

1,4 dl tej

fél csomag porélesztő

1 tk.só 

egy kicsi  tojás a lekenéshez

A liszt közepébe mélyedést csináltam, beleöntöttem a meglangyosított tej felét, belemorzsoltam az élesztőt, belekevertem a cukrot, kis lisztet is kavartam hozzájuk és 10 perc alatt felfuttattam a keveréket. 

Hozzáadtam a maradék tejet,  az olvasztott, langyos vajat és a csipet sót, és 8-10 perc alatt sima, fényes tésztává dagasztottam. Az - igen meleg -  konyhában 35 perc alatt a kétszeresére kelt a folpackkal szorosan letakart tálban, ekkor 6 egyenlő részre osztottam (mérleggel, igen, mert különben nem lesz szép egyenletes a fonás).

10 percig pihentettem letakarva a gombócokat, majd kb. 30-35 cm hosszú, a végükön elvékonyodó, középen kissé dundibb rudakká sodortam. Megszórtam liszttel őket, hogy majd az újabb kelesztés közben ne ragadjanak össze, az egyik végüket erősen összecsíptem, majd összefontam a hatos fonással. (egy rövid és követhető videó itt) - és a fonás ne legyen túl szoros, mert akkor sütés közben repedezik a tészta.

Lekentem tojássárgájával, további fél órát kelesztettem, újból átkentem a tojással, jó sűrűn megszórtam a szezámmaggal és 180 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig, kb. 30-35 percet  sütöttem.

Vodka-málna granita

Tulajdonképpen úgy indult, hogy csináltam egy ilyen levest, málnából. A legeslegjobb hideg  gyümölcsleves, legyen bármilyen gyümölcsből, az enyhén szirupos-fűszeres alaplé plusz a jéghideg (az se baj, ha fagyott kicsit) málna, barack, körte, mindegy. Ha több adagot lefőzünk előre a szirupból, akkor meg végképp pofonegyszerű, és ebben a melegben nincs jobb, sőt akár pont elég is ebédre. És mivel kimaradt  2 decinyi, gondoltam fagyasszuk le, jó lesz az késő délután is, amikor a hőség tetőzik. Hogy ne kristályosodva fagyjon meg, adtam hozzá 3 cent vodkát és egy kiskanálnyi mézet. Kétszer kevergettem meg egy-egy óra múlva, és kész is a granita.

Hozzávalók: (ha levest csinálunk, akkor 4 személyre 40 dkg málnát és 6 dl vizet készítsünk és emeljünk a fűszerek mennyiségén is.)

20 dkg málna 

3 dl víz

negyed citrom egészben

kisujjnyi friss gyömbér, szeletelve

1 kk vaníliakivonat

4 dkg cukor 

30 ml vodka

1 tk méz

A vizet a fűszerekkel felforraltam, negyedórát kis lángon gyöngyözni hagytam. Mikor kihűlt, összeturmixoltam a málnával, gyorsan átpasszíroztam, a mélyhűtőben fagyasztottam, kétszer megkevergetve.

 

Egyszerű málnahab tortácska

Hozzávalók: (4 személyre, négy minitortához)

piskóta alap ( és ebből a tortalapból használtam egyet)
2 dl tejszín
20 dkg málna ( lefagyasztva)
7 gr zselatin/5 lapzselatin
2-3 ek víz
5 dkg cukor (vagy ízlés szerint)

(Ha 18 cm-es piskótakarikánk van, és málnahab-tortát akarunk készíteni, akkor a hab hozzávalóit duplázzuk meg.)

A piskótalapból 6 cm átmérőjű köröket vágtam egy desszertgyűrűvel-gyűrűvel, a gyűrűket a piskóta fölö sütőpapír-csíkkal kibéleltem. (a kivágáshoz pogácsaszaggató is megteszi,a lényeg, hogy éles széle legyen, és  nincs desszertgyűrűnk, duplán hajtogatott sütőpapírcsíkkal vonjuk körbe a piskótát és rögzítsük a sütőpapír alsó széleit egymáshoz mondjuk egy ragasztószalaggal.)

A zselatint megáztattam a vízzel egy kicsi lábasban, a málnát  kivettem a fagyasztóból,  kicsit összetörtem és fél percig mikróztam a legmagasabb teljesítményen.

A habot felvertem,  hozzáadtam a még mindig fagyos málnát és a cukrot, és  épp  csak addig mixeltem,míg homogén nem lett.

A zselatinhoz adtam pár kanállal a habbból és kevergetve jól felmelegítettem, míg sima nem lett - forrnia nem szabad.

A mixert járatva  adtam a zselatinos keveréket a habhoz és egyenletesen elkevertem. Elosztottam a habot a piskóták tetején és kb. kétórás hűtés után tálaltam friss málnával és tejcsoki-forgácsokkal.

Kókusz-csokoládé torta (tejmentes)

Több, mint egy hónapja nincs édesség a blogon?? Sürgősen orvosolni kell!

Nálunk a kókusz-csoki mindig nyerő párosítás, de most a Bounty-szeletet torta formában akartam készíteni, viszont tejmentes verzióra volt szükség: ezért alakítottam át  a kedvenc nagyoncsokis torta-tészta receptemet: a 20 dkg joghurtot megemelt kávéval, dzsemmel és - a savasság miatt,ami szükséges hogy jól dolgozzon a sütőpor és a szódabikarbóna, és a tészta levegős legyen - citromlével helyettesítettem. Hihetetlen pontos, éles szélű,  méret-és formatartó, mégis levegős tészta sikeredett, ezért a változtatásokat mentem és megtartom...

A kókuszreszelék helyett kókusztejport és vizet használtam, mert épp ez volt otthon, de két deci ( ha sűrűbb, picit hígított) kókusztejjel is tökéletes lesz, a lényeg, hogy maradjon nedvesség a "krémben" így tartja majd össze a szeleteket.

Hozzávalók:

-a tésztához:
(2 db 18 centis formához)

22 dkg liszt

35 dkg cukor

6 dkg holland kakaó

2 tk. szódabikarbóna 

1 tk. sütőpor

1 tk só

2 nagy tojás

5 dkg sárgabarackdzsem

1,2 dl olaj

1 tk. vaníliakivonat

1,5 dl presszókávé

1 evőkanál citromlé

A sütőt 180 fokra előmelegítettem, a formákat alul sütőpapírral béleltem.

Az első hat hozzávalót összekevertem, kettéosztottam.

A tojásokat  simára kevertem a maradék 4 hozzávalóval és az egyik  felét az egyik fél adag száraz hozzávalóval, a másikat a másik fél adag száraz hozzávalóval elkevertem. ( Ha csak egy formánk van ésegymás után sütjük, akkor csak közvetlen a sütőbe helyezés előtt keverjük össze a második féladagot.   35 perc alatt készre sütöttem a tortalapokat. Pár perc után kifordítottam a formából, és "fejjel lefele", rácson hűtöttem ki. Két-két lapba vágtam, de a tortához csak hármat használtam fel.

-a kókuszos réteghez:

20 dkg aprószemű kókuszreszelék

7 kg kókusztejpor

2 dl víz

10 dkg cukor

 -a torta tetejére:
kb. 20-25 dkg tetszés szerinti idénygyümölcs
fél csomag színtelen tortazselé az utasítás szerint elkészítve

A kókuszreszeléket a tejjel és a cukorral felforraltam. A kókuszreszelék milyenségétől is függ: a töltelék legyen  nedves, de semmiképp sem folyós - a nedvesség majd átjárja a piskótát és összefogja a vaj nélküli töltelék ellenére is a lapokat.

A tortalapokat egymás után a töltelékkel rétegezve visszaraktam a formába úgy,hogy  kókusztöltelék 3/4 részét két tortalapon elosztottam, a harmadik lapra, a torta tetejére csak egy vékonyabb réteg került.  Ekkor rátettem egy méretre vágott sütőpapírt és egy vízzel megtöltött hasonló méretű lábassal kicsit lenyomattam a tortát, hogy  összefogassam a lapokat.

Elosztottam rajta a gyümölcsöket és bevontam az utasítás szerint elkészített tortazselével. 

Éles késsel szeleteljük, tortalapáttal tálaljuk, hogy a szeletek egyben maradjanak.