A tavalyi panna cotta-csokimousse desszetkombó a vacsora végén már túlságosan ütősnek bizonyult, ezért idén karácsonykor egy "sima" panna cotta vezette fel a klasszikusokat: az aprósütiket, a Sacher-tortát és a beiglit :)
Hogy mégis legyen benne valami csillogás, kapott egy gránátalmaréteget, és egy klassz kis díszítést, amivel jót lehet játszani, és még érdekes is: a buborékkaramellben a buborékokat egy nagyon erős (nálunk ez egy 50% feletti házi pálinka volt) alkohol állítja elő: amikor ráöntjük a forró cukorszirupot, az alkohol azonnal párologni kezd (próbál) és buborékokat gyárt a megszilárduló cukorban. Minél erősebb az alkohol, annál bubisabb a karamell. Meg lehet enni - és nincs benne alkohol sem - de inkább dekorfunkciója van. Még aznap használjuk fel, mert a párát, nedvességet nem jól viseli, és a nedvesebb desszertekbe (mint pl. a panna cotta) hajlamos picit beleolvadni, ha sokáig áll, ezért közvetlenül tálalás előtt díszítsünk vele.
(A panna cottába nem kell több zselatin semmiképp, én mindig ebből a klasszikus arányból indulok ki - az Olasz Kulinária alapján - 1 liter tejszínhez 6 lap zselatin és 8 dkg cukor)
Hozzávalók: (négy személyre):
6 dl tejszín
5 dkg cukor
3 és fél plusz 1 és fél lapzselatin
fél vaníliarúd
2 dl gránátalmalé (2 nagy gránátalmából)
1 narancs lereszelt héja
1 tk. porcukor
7,5 dkg cukor
33 ml víz
11 gr méz
egy ek. durvára vágott pisztácia
2 ek. pálinka
A tejszínt a cukorral és vaníliarúd kikapart belsejével felforraltam és a legkisebb lángon még 10 percig kevergetve főztem. Beletördeltem 3,5 lap zselatint, kevergetve feloldottam, majd a poharakba szétosztottam.2 órára hűtőbe raktam.
A gránátalmákat félbevágtam, narancsfacsarón kifacsartam, a magokat szitába raktam és egy kanál segítségével a maradék levet is kipréseltem belőlük.
A gránátalma levét felmelegítettem, elkevertem benne a kevés cukrot, a narancshéjat és felodottam benne a másfél lap zselatint, kicsit visszahűtöttem, majd a már megszilárdult panna cotta tetejére öntöttem. Két óra további hűtés után tálaltam.
A buborékkaramellhez a vizet, a cukrot és a mézet nagy lángon főzni kezdtem. Egy 30x30-as szilikonos sütőpapírdaraboT jól összegyűrtem, majd nagyon jól kisimítottam és egy tálcán a tűzhely mellé raktam. Eloszlattam rajta a pálinkát, majd amikor a szirup elérte a 148 fokot, kiöntöttem a sütőpapírra. Megszórtam a pisztáciával, és szilárdulás után tördeltem és óvatosan lehúztam a papírról a karamelldarabokat. Tálalás előtt díszítettem vele a desszertet.
A buborékkaramell Tartelette blogjáról jött.
De jól nézett ki a linzerrel is :) .
2 megjegyzés:
Ez a gránátalmafacsargatás jó kis sportnak tűnik:)
Elkészült, elfogyott, nagyon finom volt:) A gránátalmalé nekem nem szilárdult meg, pedig csak egy darab gyümölcsből volt, mondjuk az elég nagy példány volt. De ez nem rontott az ízén:)
Megjegyzés küldése