Panna cotta narancsos gránátalmazselével és pisztáciás buborékkaramellel

A tavalyi panna cotta-csokimousse desszetkombó a vacsora végén már túlságosan ütősnek bizonyult, ezért idén karácsonykor egy "sima" panna cotta  vezette fel a klasszikusokat: az aprósütiket, a Sacher-tortát és a beiglit :)

Hogy mégis legyen benne valami csillogás, kapott egy gránátalmaréteget, és egy klassz kis díszítést, amivel jót lehet játszani, és még érdekes is: a buborékkaramellben a buborékokat egy nagyon erős (nálunk ez egy 50% feletti házi pálinka volt) alkohol állítja elő: amikor ráöntjük a forró cukorszirupot, az alkohol azonnal párologni kezd (próbál) és buborékokat gyárt a megszilárduló cukorban. Minél erősebb az alkohol, annál bubisabb a karamell. Meg lehet enni - és nincs benne alkohol sem - de inkább dekorfunkciója van. Még aznap használjuk fel, mert a párát, nedvességet nem jól viseli, és a nedvesebb desszertekbe (mint pl. a panna cotta) hajlamos picit beleolvadni, ha sokáig áll, ezért közvetlenül tálalás előtt díszítsünk vele.

(A panna cottába nem kell több zselatin semmiképp, én mindig ebből a klasszikus arányból indulok ki - az Olasz Kulinária alapján - 1 liter tejszínhez 6 lap zselatin és 8 dkg cukor)

Hozzávalók: (négy személyre):

6 dl tejszín
5 dkg cukor
3 és fél plusz 1 és fél  lapzselatin
fél vaníliarúd
2 dl gránátalmalé (2 nagy gránátalmából)
1 narancs lereszelt héja
1 tk. porcukor

7,5 dkg cukor
33 ml víz
11 gr méz
egy ek. durvára vágott pisztácia
2 ek. pálinka

A tejszínt a cukorral és  vaníliarúd kikapart belsejével felforraltam és a legkisebb  lángon még 10 percig kevergetve főztem. Beletördeltem 3,5 lap zselatint, kevergetve feloldottam, majd a poharakba szétosztottam.2 órára hűtőbe raktam.

A gránátalmákat félbevágtam, narancsfacsarón kifacsartam, a magokat szitába raktam és egy kanál segítségével a maradék levet is kipréseltem belőlük.

A gránátalma levét felmelegítettem, elkevertem benne a kevés cukrot, a  narancshéjat és felodottam benne a másfél lap zselatint, kicsit visszahűtöttem, majd a már megszilárdult panna cotta tetejére öntöttem. Két óra további hűtés után tálaltam.

A buborékkaramellhez a vizet, a cukrot és a mézet nagy lángon főzni kezdtem. Egy 30x30-as szilikonos sütőpapírdaraboT jól összegyűrtem, majd nagyon jól  kisimítottam és egy tálcán a tűzhely mellé raktam. Eloszlattam rajta a pálinkát, majd amikor a szirup elérte a 148 fokot, kiöntöttem a sütőpapírra. Megszórtam a pisztáciával, és szilárdulás után tördeltem és óvatosan lehúztam a papírról a karamelldarabokat. Tálalás előtt díszítettem vele a desszertet.

A buborékkaramell Tartelette blogjáról jött.

De jól nézett ki a linzerrel is :) .

Pisztáciás kiflik

 

Még az ősszel hozott a kolléganőm Rómából egy szuper cukrászdából  pisztáciás süteményt  a kávé mellé, azóta keresem hozzá a receptet - a brontei pisztácia pedig nyár óta várta sorsát jól eldugva a hűtőbe. Karácsony épp a megfelelő alkalom egy ilyen csodás alapanyag felhasználásához, és  pisztáciás-fehércsokis szaloncukor mellett ezek a kiflicskék igazán jó választásnak bizonyultak. Sózatlan pisztáciát nagyobb piacokon lehet venni, de hallottam már olyat, hogy sózott pisztáciát pilanatra forró vízbe mártva, majd leöblítve is lehet korrekt sütialapanyagot nyerni.

A római sütihez képest ez kicsit súlyosabb darab lett - szerintem ott kapott egy kis szalalkálit is a tészta. A szalalkáli sütés közbeni szagát csak a nagypapám kedvéért bírtam elviselni, akinek rendszeresen sütöttem cukros szalalkális kekszet, mert ez volt a kedvence, de legközelebb kipróbálom majd úgy is...:)

És köszi Gaba a forráskutatást!

 Hozzávalók: (40-45 db kiflihez)

22 dkg liszt
10 dkg őrölt pisztácia
fél kk. sütőpor
5 dkg apróra vágott pisztácia
15 dkg puha  vaj
3 dkg kókuszreszelék
1 nagy tojás
15 dkg porcukor
fél rúdvanília vagy 1 tk. vaníliakivonat
csipet só

A lisztet, az őrölt pisztáciát és a sütőport egy tálba szitáltam. A többi hozzávalót a mixer dagasztókarjával elkevertem vele, és a puha masszát egy órára a hűtőbe raktam.

Ezután 15 gr-os golyóbisokra osztottam ( az elsőt lemérjük, ehhez gömbölyítjük a többit), majd a golyóbisokból rudat sodortam és kifli formára hajlítgattam. Az apróra vágott pisztáciába forgattam -picit bele is kell nyomkodni, ne peregjen le majd le róluk sütés közben - az egyik felüket és ezzel felfelé a tepsibe sorakoztattam.

180 fokra előmelegített sütőben 8 percig sütöttem a kiflicskéket.

Recept kis módosítással innen.

Tőzegáfonyás pohárkrém

Hozzávalók: ( 4 kisebb adag)

15 dkg friss vagy fagyasztott tőzegáfonya
0,7 dl narancslé
4 dkg barna nádcukor
1 narancs lereszelt héja
2 zöld kardamom
nagy csipet őrölt szegfűbors
1 ek konyak
20 dkg natúr krémsajt vagy mascarpone
2 dkg porcukor

A megmosott áfonyát elkevertem a narancslével, konyakkal, hozzáadtam a cukrot, narancshéjat, szegfűborsot és a kardamom megtört magjait majd közepes lángon, fedő alatt 10-12 perc alatt sűrű szósszá főztem. Közben az áfonyák kipukkantak,  sötétvörös levet eresztettek, ami szépen besűrűsödött-zselésedett.

A krémsajtot porcukorral kézi mixerrel lazítottam, majd a kihűlt áfonyaszószt belemixeltem. Behűtve tálaltam.

Ha a pohár aljára összetört zabkekszet szórunk, elnevezhetjük tőzegáfonyás sajttorta pohárkrémnek, ha pedig dupla adagból készítjük, mascarponéval, akkor narancslébe mártogatott 20 dkg babapiskótával lerétegezve tőzegáfonyás tiramisut kapunk.

Ha szárított vörösáfonyából készítjük, akkor a narancslét melegítsük föl, és egy éjszakát áztassuk benne az áfonyát, így főzzük fel a recept szerinti hozzávalókkal (tehát plusz még egyszer annyi narancslével) és botmixerrel pürésítsük.

Marcipános-narancsos tallérok

A narancs és a marcipán legalább annyira karácsonyillatú, mint a fahéj vagy a dió.Miközben sül a süti  a  aromáik betöltik a házat, és nálunk a marcipánfüggők azonnal a konyhában szimatolnak. A süti omlós, puha  a sütés után, és az is marad, fémdobozva zárva pedig még jobban összeérnek az ízei egy-két nap alatt. Az itt szokásos sütiknél picit édesebb, de az étcsokis behúzás ezt ellensúlyozza, porcukorral semmiképp nem szórnám, és a csokitól meg is csinosodik az ünnepre.

Hozzávalók: (mérettől függően 40-50 darabhoz)

10 dkg marcipán (Oetker)
4 tojás sárgája
20 dkg vaj
10 dkg porcukor
8 csepp mandulaaroma (nem a zöld!! hanem a  kisüveges Oetker)
20 dkg liszt
1 nagy/ 2 kisebb narancs reszelt héja

 A sütőt 175 fokra előmelegítettem.

A marcipánt lereszeltem, a tojássárgájával a porcukorral és a vajjal( ne legyen hideg a vaj, de ne is teljesen puha, az a jó, ha épp viszi a mixer) kézi mixerrel simára kevertem, (nem kell habosra keverni), közben hozzáadtam a mandulaaromát. Fakanállal hozzákevertem a lisztet és a narancshéjat. Puha masszát kaptam, amit nedves kézzel kis golyókká formáztam ( lemértem az elsőt: 14 gr volt, ehhez méreteztem a többit).

Sütőpapírral bélelt tepsin egymástól 4 centis távolságra raktam, a gombócok tetejét meglapogattam, hogy duci korongok legyenek, majd 10-12 perc alatt a sütő középső rácsán megsütöttem - alulra beraktam egy plusz tepsit, hogy ne barnuljon erősen a sütik széle.

A sütés elején olvadozni látszanak, ijesztő kicsit :), de így lesz belőlük tallér, amikor a szélük szép aranyszélű, lehet kivenni őket.

Ha a vajunk teljesen puha, a sütési idő rövidülhet, és laposabbak is lesznek a sütijeink.

3 kocka apróra vágott étcsokit a mikróban, közben kevergetve  felolvasztottam, a  negyedik kockát is hozzákevertem, fogtam egy darab folpackot, középre kanalaztam a csokit, szorosra összecsavartam a négy sarkánál fogva egy kis batyuvá, alul egy hústűvel pici lukat szúrtam, és gyors mozdulattal végighuzigáltam a szorosan egymás mellé rakott sütik felett.

 

Ezeréves kitépett  újságlapon volt a recept, még az internet előtti időkből....

Csokis-mogyorós csillagok

Ez a keksz kisülve a világ legjelentéktelenebb kekszének néz ki - a csokimáz meg egyéb díszítés után persze csinosabb, de a sütőből kivéve senkit le nem nyűgöz. Az íze viszont kárpótol a szerény külsőért: ha kattintásvonzó címet akarnék adni neki, azt kellett volna írnom csupa nagybetűvel, hogy a világ legjobb nutellás keksze -  egyrészt nem szeretek ilyen címeket adni, másrészt nincs is benne nutella -, de a keksz olyan - sőt még olyanabb. Többször is sütöttem régebben, és évekig kerestem a kitépett újságlapot itthon, amin a recept volt, azután megtaláltam és olyan jól elraktam - hogy tuti meglegyen - megint, hogy csak egy festéskor került elő...

Nem  túl édes, nekünk ez bejön, és jó, hogy a mogyoró-csoki kombó uralkodik benne, de ha valaki édesebben szeretné, nyugodtan emelje a cukor mennyiségét 2-3 dekával.

Ha sikerül egy részét fémdobozba zárni, akkor pár nap után a doboz tetejének levételekor őrjítő csokis-mogyorós illat fogad - szerintem még fogyókúrában is lehet terápiás szippantásokat végezni belőle.

A VKF hatvanadik(!) fordulójába (Vigyázz, Kész,Főzz  - tematikus receptjáték bloggereknek, még Chili és Vanília indította útjára 2006-ban)  is illik: csokis keksz, és  bár nagy  ötlet nincs benne,  azért párat csináltam ribizlidzsemmel  összeragasztva és egymáson elfordítva (legalsó kép) és jól néz ki :), és finom is, a savanykás dzsem jó párja a többi íznek benne.

Hozzávalók: ( 3 tepsinyi sütihez)

20 dkg hideg vaj
28 liszt
5 dkg porcukor
1 tojás sárgája
1 tk vaníliakivonat vagy fél rúd vanília magja kikaparva
18 dkg darált mogyoró (ha előtte egészben pirítjuk, még jobb)
8 dkg étcsoki lereszelve (diódarálón vagy sajtreszelőn)
csipet só
(2 ek. tejföl)

10-15 dkg étcsoki  a bevonáshoz és díszítéshez

A vékony szeletekre vágott  hideg vajat és a lisztet elmorzsoljuk (én aprítógépben morzsásítottam) hozzáadjuk a porcukrot, majd a többi hozzávalót és gyorsan egynemű tésztává gyúrjuk. (ha úgy érezzük, törik a tészta, 2 evőkanál tejföllel puhítsuk még). A mogyorót én egészben kicsit megpirítottam, mielőtt megdaráltam, hogy megszabaduljak a héjától - ez kb.50%-os sikerrel járt, mint mindig, viszont a mogyoró íze még intenzívebb lett tőle.

Egy órai hűtés után két részletben lisztezett munkalapon fél centinél kicsit vékonyabb lappá nyújtottam és kisméretű kiszúróval kiszaggattam. 180 fokon 10 percet sütöttem.

Kihűlés után mártogattam és csíkoztam: az étcsoki kétharmadát mikróban 800 W-on kb egy perc alatt, de közben háromszor átkeverve felolvasztottam, a maradék egyharmadot apróra vágva kevertem hozzá, hogy visszahűtsem, addig kevertem, míg sima lett . A pici csillagok egy kávéscsészébe is befértek, abba öntöttem a csoki egy részét mártogatni, és a csészét forró vízbe állítottam, hogy ne hűljön ki a csoki.A csillagok aljáról mártogatás tán közvetlenül a csésze szélén a csokit lehúztam, és rácson dermesztettem. Pisztáciával, kevés darált mogyoróval és csokilapokkal is szórtam.
 A csíkozáshoz pedig letéptem egy darab folpackot, középre kanalaztam a csokit, szorosra összecsavartam a négy sarkánál fogva egy kis batyuvá, alul egy hústűvel pici lukat szúrtam, és gyors mozdulattal végighuzigáltam a szorosan egymás mellé rakott sütik felett.

A recept Lajos Maré, egy réges-régi Nők Lapjából.

Tőzegáfonyás-diós-konyakos tekercsek

Hogy senki nem hallott még a tőzegáfonyáról? Dehogynem... Itthon mindenki vörösáfonyának hívja, de valójába tőzegáfonya az igazi neve. Leginkább szárított formában elérhető nálunk - bár ezerféle gyógyászati célra lehet mindenféle kivonatot és friss levet is kapni -, illetve nálunk, itthon 10 percig érhető el, mert a gyerekek pillanatok alatt elcsipegetik tévézés vagy olvasás közben. Rendszeresen használom mindenféle sütibe, de a múltkor jól szerepelt a sült csirkemáj mellett is.

Ez most egy igazi karácsonyillatú édesség a dióval és a konyakkal, nemcsak cuki tekercsekben, hanem csigákban is süthető (ekkor 10 perc csak a sütési idő)

Hozzávalók: (kb. 30 tekercshez)

10 dkg vaj
12 dkg natúr krémsajt (Philadelphia vagy sajátmárkásak)
0,5 dl tejszín

22 dkg liszt (plusz kevés a nyújtáshoz)

4 dkg porcukor
csipet só

-a töltelékhez:

25 dkg szárított tőzegáfonya

15 dkg darált dió

fél dl konyak

Az áfonyát a felforrósított konyakkal leöntöttem és félreraktam egy órára., majd a dióval - amiből 2 evőkanállal félreraktam a süti tetejét megszórni - elkevertem, egy kicsit botmixerrel össze is törtem.

A puha vajat, krémsajtot és tejszínt mixerrel összedolgoztam. A legalacsonyabb fokozaton adtam hozzá a lisztet és a porcukrot, a csipet sót,  és  kézzel gyúrtam gyorsan egyneművé. Két részre osztva és kisujjnyi téglalappá formázva folpackban 20 percre  mélyhűtőbe raktam. (Így gyorsabban hűl, és keményedik meg, normál hűtőben legalább egy óra kell - ott viszont kibír 3 napot is.)

A hideg  tésztát lisztezett munkalapon két hosszú, 10x35-40 cm-es téglalappá nyújtottam. A tölteléket elosztottam a tésztán, a két hosszabbik oldalán egy-egy centit kihagytam a tekercselés megkönnyítése miatt. A hosszabbik oldal felől feltekertem, 2,5-3 centis darabokra vágtam, és 20 percre a mélyhűtőbe raktam.   Tetejüket tojással kentem és a maradék dióba mártottam.

190 fokra előmelegített sütőben 20 percig sütöttem a tekercseket.

Krémsajtos táskák chilis-babos töltelékkel

Mivel a hét majdnem minden napján főzök egy férfira - aki nem bírja az iskolai menzát :) - nagyon jól tudom, hogy milyen kajákkal lehet levenni a lábáról - és nemcsak édességgel. És tudom, már első ránézésre, hogy egy újdonság bejön-e neki, vagy az "inkább legyen legközelebb egy egyszerű chilis bab, anya" kategóriába kerül. Ennél a receptnél biztosra mentem, a maradékot elmentettem vacsorára, és ha nem is vesztek össze rajta, azért le kellett játszani, hogy akkor most háromból kettő az Emberé lesz, mivel ő nem evett belőle ötöt ebédre, hanem kénytelen volt a munkahelyi menza választékán tengődni.

Aki esetleg még nem gyakorlott ezen a téren, annak tökéletes választás  az "Etetni bolondulásig" szakácskönyv, amit egy fiús anya írt - Lucinda Scala Quinn, akinek a sorozata a TV-Paprikán is megy és itthon  a T.bálint kiadó adta ki a könyvét -, kifejezetten a család négy férfitagjára hangolva. Bár én minden szakácskönyvet az édességeknél kezdek megnézni, el kell ismerjem, ebben nagyon meggyőző a szuper reggelik és az ebédek-vacsorák fejezet. Emellett kezdőknek is rengeteg jól hasznosítható tanács van benne szervezésről, eszközökről és férfibarát éléskamráról - ha valaki ilyet kap ajándékba, akkor nemcsak ő, hanem a család férfi tagjai is ajándékot kapnak :). 

A szuper tésztarecept ebből a könyvből való, ezerféleképpen variálható, nagyon gyorsan kész van, előre is elkészíthető - és én a maradékból sütöttem pár pici pogácsát is.

Hozzávalók:

22 dkg liszt (plusz kevés a nyújtáshoz)
10 dkg vaj
12 dkg natúr krémsajt (Philadelphia vagy sajátmárkásak)
0,5 dl tejszín
fél tk. só

-a töltelékhez:

25 dkg darált sertés vagy marhahús
2 ek. olaj
1 kis fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 vörösbab-konzerv, lecsöpögtetve
2 ek. sűrített paradicsom
2 dl víz
só
bors
1 szárított chilipaprika
fél tk. szárított oregano
1 tk. szárított kakukkfű
egy csipet őrölt kömény
egy csipet fahéj

A puha vajat, krémsajtot és tejszínt mixerrel összedolgoztam. A legalacsonyabb fokozaton adtam hozzá a lisztet és a sót,  majd kézzel gyúrtam gyorsan egyneművé. Két részre osztva és kisujjnyi vastag körlappá  nyújtva folpackban fél órát pihentettem a hűtőben. Kivéve egyenként, lisztezett munkalapon két nagy, késfok vékony körlappá nyújtottam, és 12 cm-es korongokat vágtam ki belőle egy kistányér segítségével. A korongokra középre 1-1 nagy evőkanál tölteléket halmoztam, félbahajtottam őket, szélüket  körben haladva ujjnyi felhajtással összenyomkodtam, a felvert tojással a tetejüket megkentem és 190 fokos sütőben 25 percig sütöttem.

A töltelékhez az apróra vágott hagymákat megdinszteltem az olajon, sóztam, a húst is átpirítottam rajta, hozzáadtam a paradicsompürét, a vizet és a fűszereket és 15 perc alatt közepes, majd kis lángon csendesen főztem - a főzési idő végére a szósz teljesen besűrűsödik, így nem áztatja el a tésztát.