Ez a habszifonba nemcsak tejszínt következő darabja. Második próbálkozás, az elsőnél ugyanis kimaradt a szifonból a tömítés...NO2 kisziszegett oldalt, és félig beterítette mangókrémmel a konyhát. Vártam egy hetet, hogy megérjen az újabb mangó, és a szifon összeszerelésénél nagyon figyeltem. Nagyon klassz kis cucc lett belőle, pedig a Szakácsok könyve receptjét kicsit feltuningoltam: sima ásványvíz helyett kókusztejjel turmixoltam le a mangót, kapott még egy pici fehérrumot is az anyag, tulajdonképpen el lehetett volna adni habszifon nélkül is :) Viszont az utasításokat betartva nagyon fenszi desszerthab lett belőle, a minimális zselatin és a megfelelő hűtés tökéletes hab állagot varázsol, de úgy, hogy közben az egész azonnal olvad a szájban.Tényleg élmény kanalazni.
A habszifonról használatáról írtam már a múltkor is, itt a legfontosabb megemlíteni: nem ipari méregdrága habszifonom van, hanem egy félliteres, fém testű, fém fejű Liss gyártmány ( Nem ez nem a reklám helye, csak mondom), és ami a lényeg: a feje szétszedve tisztítható.Tehát a szelep kiszedhető, átmosható - ez az ilyen haboknál nem hátrány. Itt összesen 3 dl sűrű folyadék megy bele, 1 patronnal. Bár a gyártó szerint 2 patron is beletölthető, eddig nem volt rá szükség, és nem is gondolom, hogy tesztelnem kellene a palack tűrőképességét.
Hozzávalók: (4 1,5 dl-es pohárnyi hab)
1 érett mangóból 2 dl mangópüré
1 dl kókusztej
1 lap zselatin
1 ek. fehérrum
A zselatinlapot kevés vízbe beáztattam. A mangót a kókusztejjel teljesen sima, homogén péppé turmixoltam. A zselatinlapról leöntöttem a vizet, hozzáadtam a püré negyedét, és kis lángon kevergetve addig melegítettem - kb. 1 perc - amíg a zselatin fel nem oldódott. Összekevertem a többi pürével és a rummal, a lehűtött szifonba töltöttem, és fejjel lefele fordítva belecsavartam a patront, közben kb 10x erősen fel-le ráztam a szifont.
Ezután 1 órára hűtőbe raktam. ( Vagy betesszük jeges vízbe 30 percre.) Bár csinos csúcsokat ennyi idő után nem tudtam varázsolni a habból, de szerintem így is tökéletes lett.
Azt tapasztaltam, ha hosszabb ideig áll a hűtőben, akkor nehezebben jön ki a szifonból, tehát ha előbb készítjük, akkor tálalás előtt fél órával érdemes kivenni a hűtőből majd jól fel is rázni.
A Szakácsok könyve, úgy rémlik, még görög joghurtot és málnadzsemet rétegez vele a poharakba, így egész komoly desszertmennyiség lesz belőle.
7 megjegyzés:
Egy kis mangó-okításra lenne szükségem: Soha nem vettem még, mire kell figyelni, hogy finom darabokat válasszak? Puha legyen vagy kemény? És a színe?
Köszi!
szerintem N2O, az NO2 ui. mérgező, a másik enyhe eufóriát okoz (l. még kéjgáz)
(tudom, h ezzel nem vívok ki különösebb rokonszenvet, de nem bírtam megállni :)
nem tudom, hányadik helyen olvasom, hogy ez mindenkinek összejön, csak nekem nem:
http://okostojas.blog.hu/2008/04/03/darahab_portoi_zselevel
Nekem eddig nem igazán működnek ezek a szifonos habok a mezei szerkentyűmmel, de teszek majd még néhány próbát, hátha! Nagyon guszta!
Rita, amit a boltba veszek, az mindig kemény, én 5-7 napig érlelem még itthon. Itt ez azért is fontos, mert akkor nem annyira kemények a rostok a húsában, és ez itt a simára mixelés miatt fontos.
t3v, elég rég tanultam kémiát, rámfér, ha javítani kell, és nem vagyok sértődős, főleg ha igaza van a kritikának!
No, mostanra megérett a mangó. El is készült, szaladtam is ide, hogy lelkendezzek, hogy még folyékony állapotában is már milyen finom volt, és most csücsül a hűtőben, erre most veszem észre, hogy jesszusom a zselatint elfelejtettem...:(:( Úgyhogy holnap majd beszámolok róla, hogy zselatin nélkül milyen formát és ízvilágot vett fel:)
Nekem egy órával a patronbetekerés után teljesen formatartóan lehetett adagolni zselatin nélkül, igaz kókusztej helyett tejszín+vízzel készítettem. És tényleg annyira könnyed, hogy szinte elillan az ember szájából:)
Épp akartam írni az előző kommentre hogy nem tudom, mennyit számít az a kis zselatin...:)
Megjegyzés küldése