A kissé anglomán alkotó ott követte el az első hibát, hogy a tortát nem fordította fejjel lefelé a "díszítés" készítése előtt, és így a hófehérnek szánt cukormázon átüt a torta tetejének rusztikus egyenetlensége. Persze ha ez volt a cél, akkor hagyjuk, lehet, hogy csak az idén karácsonykor esett 0,7 cm hólepel természethű ábrázolásával találkozunk a süteményen. Az angol karácsonyi gyümölcstorta alapra várhatóan - és így némileg sablonosan - a tipikusan angolszász karácsonyi szimbólumként szolgáló vörösbegyek (?) kerültek, bár egyesek - mintegy revansként - ezeket szintén kutyaként aposztrofálták, ami az alkotás tökéletes félreértelmezése. A kissé göcsörtös faágak és a visszafogott színvilág jó érzékelteti az év leghosszabb napjainak némiképp depressziós hangulatát, azonban a madarakon megjelenő élénkvörös szín, és a két figura duális, egyensúlyra törekvő elrendezése a művész alapvetően optimista, egyensúlyt kereső személyiségét fejezi ki, és ezt az összhatást erősítik a játékosan apró cukorka-hópelyhek.
A dekoráció alatt az angol karácsonyi gyümölcskenyér, 20 cm-es formában, 150 fokon 45, 140 fokon már csak 40 percig sütve.
9 megjegyzés:
Ó, hát mekkorát röhögtem... és akkor írnám, hogy én meg azt hittem, hogy ez egy amolyan "angry birds" torta..., de ezért én kérek elnézést.
Helyes!!Ez maga a Művészet!!!Köszönöm a figyelmet!
Piszke!
Ez több, mint jó, szuper:-)))
Nagggggyon jó!! Piszke, látom idén karácsonykor nagyon pihent voltál:))))
Szuperjó mindkét torta,és a suliban is mindig imádtam a műalkotások elemzése c. órákat :)
Nekem nagyon tetszik!
Hát azt hiszem a pihentség, vagyis inkább a pihentagyúság a totális fáradtság mellékhatása... A posztban pedig kiélhetem a Szűz jegyűek közismert erős kritikus és önkritikus hajlamát, amit egyébként durván súlyosbítanak a szakmai ártalmak...:))
Muhahaha :):) De jót röhögtem (ma is, mint a múltkori posztnál) Éljenek a vicces bloggerek :)
Simán el tudnám képzelni ilyen stílusban az összes posztot ezután.. (de ha abból leszel miliomos, kérem a jussom :)
BÚÉK!
Ildi
BUÉK Neked is! Nem rossz ötlet, az önkritizálás jól megy, főleg ha a fényképeimről van szó, bár azt gyakran egyetlen vulgáris szóval jelölöm... A milliomosságra nem fogadnék, ahogy egyik kollégám találóan megállapította, abba az embertípusba tartozunk, akinek nap-mint-nap kemény melóval kell megkeresnie a nemmilliókat :D
Megjegyzés küldése