Jambalaya!

Legszívesebben három felkiáltójellel írnám, és sajnálom hogy ennél meggyőzőbb fotót nem sikerült készítenem. Ha valaki szereti a pacalt ( nálunk senki) a birkapaprikást ( nálunk mindenki) a sűrű vadragukat (Kiskorúak nem eszik), a megáll-benne-a-kanál-sűrű pörkölteket (ezt se, kivéve csirke), a chili con carne-t (nálunk mindenki), a bácskai rizses húst (mindenki), annak ez a kaja be fog jönni. Igazi ízorgia!
És nagypapám azt mondaná rá, ez aztán legényfogó, kisjányom. Már nem nagyon van szingli ismerősöm; ha lenne, és megkérdezné tőlem, mit főzzön a fiújának, biztos ezt ajánlanám, elronthatatlan, igazi pasis kaja.(  És legyen otthon sör is, vagy egy jobbféle vörösbor.) És bár én elsősorban  a fiúk kedvéért belepottyantottam a főzés végén pár garnélát is, ez nem tartozik az alaprecepthez. Nálunk zajos sikere volt, rendszeresen fogom főzni, főleg, hogy cseppet sem mellékesen a hozzávalók felvágásán túl igazán minimális munka van vele.

Szerintem a fotón is látszik, hogy a paella rokona: az Észak-Amerika déli részét is  meghódító spanyolok paradicsomot használtak az Újvilágban elérhetetlenül drága sáfrány helyett, majd a franciák tették hozzá a karibi fűszereket: így született meg a kreol jambalaya, vagy red jambalaya. Én nem tudtam ugyan ellenállni egy kreol fűszerkeveréknek, de az tökéletesen reprodukálható a dobozáról, és semmi elérhetetlen nincs benne, amit egy jobban felszerelt kisközértből ne lehetne beszerezni.

A jambalaya  csirkehúson és a kolbászon  kívül zöldséget és rizst tartalmaz,  nem nagyon lehet két egyforma receptet találni, bár nem gondolom, hogy vérre menő vitákat folytatnának erről, úgy mint mi a halászléről, a brassóiról vagy a gulyásról. A legeslegautentikusabb egy spéci kolbászt tartalmaz, anduille a neve, sertéshúsból készül, és én könnyű szívvel helyettesítettem sima, enyhén csípős házikolbásszal, mert a fűszerezésben csak egy kis plusz cayenne borssal és kakukkfűvel tér el, meg abban, hogy a húst nem darálják, hanem kockára vágva dolgozzák bele a kolbászba.

Miután beleakadtam az első receptbe, még megnéztem jópárat, sőt, a fűszer dobozán is volt egy,  és a végén így főztem meg:

Hozzávalók: (személyenként)

40 dkg csirkemell

10 dkg enyhén csípős szárazkolbász

5 ek. olaj

1 nagy  fej vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

3 szár szárzeller

1 nagy zöld kaliforniai paprika

3 tk. kreol fűszerkeverék (3 tk. pirospaprika, 2 tk.őrölt fekete bors,1 tk. cayenne bors, 1tk. só, 1 kk. oregánó, 1 kk. kakukkfű)
1 babérlevél

20 dkg rizs (hosszúszemű fajta, basmati tökéletes))

2 ek. sűrített paradicsom

7-8 dl forró csirkehúsleves

1 tk. só (mivel a leves is sós)
16 kisebb előfőzött garnéla

A felforrósított olajon néhány perc alatt, kevergetve megpirítottam a 2 centis kockákra vágott csirkemellet,  a kis darabokra vágott kolbászt, enyhén sóztam és borsoztam. Kiszedtem a serpenyőből,  helyébe raktam az apróra vágott vöröshagymát, fokhagymát és a félcentis darabokra vágott szárzellert, a  paprikát és egy babérlevelet, és picit megsóztam. Kevergetve néhány perc alatt megpároltam a zöldségeket, hozzáadtam a sűrített paradicsomot,  és egy decinyi levest. Összeforraltam, majd visszaraktam a serpenyőbe a csirkét, beleraktam a rizst,  5 deci forró  levest és a kreol fűszerkeveréket és az összetört babérlevelet. 10 percig kis  lángon rotyogtattam, a legvégén hozzáadtam az előfőzött garnélákat, és úgy ítéltem meg, hogy kevés lesz a leve, ezért még 2 deci levest öntöttem hozzá, majd elzártam a lángot, és egy fedővel lefedve állni hagytam. 15 perc múlva a levest tökéletesen felszívta a rizs, és pont puha is lett.

A leves mennyisége függ a rizs fajtájától, és hogy milyen fokon fő az étel, stb. Először inkább nem tettem hozzá az összeset, mert mikor kész, nem szabad tocsognia, sem ragadnia.

A fűszerkeverék maradéka később is felhasználható, de friss szárított fűszerekből készítsük. A kreol keverékben van vöröshagymapor és fokhagymapor is, ezért a receptben a friss hozzávalóknál emeltem a hagymák mennyiségét.

Duplacsokis kenyér

Nem is duplán szerintem, hanem inkább triplán és nagyon-nagyon. Eddig is tudtuk, hogy az amerikai receptek alapján készült sütik  egyik durva véglete a tíz dekánként ezer kalória, de valljuk be őszintén,  nem esnek jól ??? De, nagyon is jólesnek. Mert finomak. Mert édesek. Mert tele vannak vajjal. Cukorral. Csokival. És megérdemlünk néha valamit, ami jó,  erkölcstelen, és hízlal ? IGEN.

A Baked fiúk második könyvükben csupa amerikai klasszikust idéztek fel, és nekem úgy tűnik, még rátettek a klasszik receptekre egy lapáttal. Nálunk még nem fordult elő, hogy valamiből, ami csokis, két szerény szelet után, - egy nagy bögre tejjel, csakhogy legyen a vacsorában valami, ami egészségtudatosnak minősíthető - a gyerekek felállnak az asztaltól és azt mondják: "köszi Anya, ez szuper, de egyszerűen nem tudok többet enni...." - pedig mogyoróvaj nem is volt hozzá. Így tulajdonképpen  két legyet ütöttem egy csapásra: a kenyér másik  fele szuper desszertalap maradt fagyihoz.

Mindemellett a hozzávalók listája - talán az összesen 20 dkg cukrot kivéve - nem is igazán rémisztő, elkészíteni - lévén hogy igazi jó amerikai módra csak mindent össze kell keverni - igazán egyszerű. A cukrot pedig, szokásommal ellentétben  nem csökkentettem le, és szükség is van rá a rengeteg kakaó miatt. Az egyszerű hozzávalók és az egyszerű elkészítés ellenére egy magasabb osztályú sütemény kerül ki a sütőből - ez az igazi mesterek titka.

Hozzávalók:

15 dkg nádcukor

12 dkg kakaópor

6 dkg liszt

5 dkg cukor

1,5 tk. szódabikarbóna
1 csapott tk. sütőpor

1 tk. só

2 tojás plusz egy tojássárgája

2 dl tej ( A receptben író van, egy éve nem látok sehol...)

1 tk. vaníliakivonat

1,2 dl étolaj

20 dkg étcsoki

A sütőt 180 fokra előmelegítettem.

Az első hét hozzávalót egyenletesen elkevertem. A következő négy hozzávalót kézi mixerrel simára kevertem, majd fokozatos, lassú sugárban a mixer legkisebb fordulatán a száraz hozzávalókhoz öntöttem . Csak addig kell keverni, míg sima lesz, nem kell túlkeverni! Az apróra tört étcsokit fakanállal forgattam bele.

Szögletes, 22X12-es, kilisztezett és vajazott kenyérformában sütöttem, pontosan a recpet szerinti egy óra tíz percig, ekkor már jó volt a tűpróba. 

Először lassan mozdul a tészta, de azután gyönyörűen felemelkedett, kitöltötte teljesen a formát. Úgy a 40. perctől kezdve takartam a tetejét, mert a sok kakaó miatt ijesztően feketének nézett ki - mintha égett lenne, de hogy átsüljön, az utolsó 10 percben levettem az alufóliát. Kisülés után 10 percig a formában hűlt, majd rácsra raktam ki. Ekkor a külső "héja" vékony és picit  ropogós,  másnapra, alufóliába csomagolva volt szerintem tökéletes, ekkor egyenletes, nagyon csokis, sűrű, de mégsem fojtós, tömör gyönyörűség lett belőle.

Legközelebb a csoki fele megy a tésztába, másik fele pedig csokis bevonatként kerül a süti tetejére.

Zsályás-kolbászos húsgombócok spagettivel és paradicsomszósszal

Biztos találkoztatok már azzal a jelenséggel, hogy ugyanaz az étel más formában sütve-főzve-feldolgozva valami titokzatos okból egy fokkal feljebb lép, ízesebb, érdekesebb, finomabb lesz. Így jártunk mi is ezzel az eredetileg szósz formájában létező raguval: szétválasztottam a paradicsomos alapot a fűszeres hústól, és az utóbbi idők egyik legütősebb olaszos fogása lett belőle. A szósz egy kevéssé értékelhető fotóval már jó pár éve fenn van a blogon, ember ki nem próbálta szerintem, pedig  megérdemli. Ha pedig egy kis energiatöbblettel húsgombócos mártássá alakul, akkor esélyes, hogy az asztalnál ülő pasik elégedett szuszogással lapátolják befele az utolsó gombócig. Nálunk teljesen kidőltek tőle...:)

Hozzávalók ( 4 személyre)

- a gombócokhoz

25 dkg sovány darált hús (én most pulykát használtam)

10 dkg csípős szárazkolbász

6 nagy levél zsálya

6 gerezd fokhagyma

1 zsemle

1 kicsi tojás vagy egy tojás fele
fél tk.só 
bors

- a mártáshoz

7 ek. olívaolaj
3 ek. sűrített paradicsom
1 nagy fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1-1 kk. szárított bazsalikom, kakukkfű és oregano
1 kk. só és cukor
kevés frissen őrölt bors


40 dkg spagetti

A kolbászt körömnyi darabkákra aprítottam, apróra vágtam a zsályaleveleket (Az idei telet szó nélkül kibírta a kertben) a fokhagymát fokhagymanyomón préseltem át.  A zsemléből kinyomkodtam a vizet és a hozzávalókból összeállítottam a gombóc masszáját. Nagy, púpozott teáskanálnyi masszát használtam egy gombóchoz - kb 40 darab lett.

Feltettem a tésztának a vizet.

A mártáshoz egy nagy teflonserpenyőben megforrósítottam az olajat, az apróra vágott hagymát és fokhagymát átforgattam, majd sóztam és kisebb lángon, kevergetve megpároltam benne. Mikor a hagyma leve már nagyrészt elpárolgott,  öntöttem még 2 ek olajat a serpenyőbe és a gombócokat óvatosan -két részletben- beleraktam, kicsit nagyobbra vettem a lángot és először kb. 3 perc alatt az alsó felüket, majd a felsőt pirítottam meg ( Ha így kis kérget sütünk a gombócok aljára-tetejére, elkerülhetjük hogy totálisan szétesve kvázi milánói mártásként végezzék.)

Ekkorra forrt a víz és beletettem a spagettit és a sót.

Mikor már az összes gombóc biztonságban megpirult, hozzáadtam a sűrített paradicsomot, annyi vizet, hogy félig ellepje a gombócokat, megfűszereztem a szószt és részben fedő alatt  még 10 percig főztem - ekkorra a mártás  is besűrűsödött.

Szolg közl: Bár sokáig Aranyfácán fan voltam, de úgy kell külön vadászni rá, most az Aldi tubusos sűrített paradicsomát használtam. Átlagos olasz konzerv sűrített paradicsom szárazanyagtartalom(ref): 18%. Aranyfácán: 22-34%, Aldi tubusos olasz: 36% (!!)

Citromos-vörösáfonyás keksz

Már le se merem írni, hogy Meyer citromos :D. De nem is ez a lényeg benne egyébként, hanem a búzadara. Igen, egy kicsi trükkel nemcsak ropogós textúrát lehet bevinni egy omlós vajas kekszbe, hanem a keksz állagának lerontása nélkül szuper aromákat is, bármilyen folyadékkal. Csináltam már búzadarás  kekszeket, ilyet és ilyet,  de a beáztatós ötlet a Meyer citromoktól jött: mivel nem olyan erős az ízük, mint a sima citromnak, ezért úgy gondoltam több citromlevet kell bevinni a sütibe, hogy a finom, lágy aroma előjöjjön, de úgy, hogy közben ne tegye tönkre  a vajas keksz állagát. És mivel (meyer) citromlével működött, szerintem működik más folyadékkal is, a hétvégére tervben van egy whiskys-tejcsokis-karamellás keksz, majd tudósítok...

Hozzávalók: (kb 25 darabhoz)

12 dkg puha  vaj
8 dkg cukor
15 dkg liszt
2 ek. búzadara 

2  Meyer citrom lereszelt héja 

2 ek. Meyer citromlé ( vagy 1-1  kanál citrom és  mandarinlé,  sima citromból elég a fele)

5 dkg aszalt vörösáfonya
negyed kk. só

A búzadarát elkevertem a citromlével, és hagytam állni. Kézi mixerrel 3 perc alatt habosra kevertem  a vajat és a cukrot, belereszeltem a citromok héját, majd kanállal hozzákevertem a lisztet, a beáztatott búzadarát, sót és az áfonyát. A puha masszát kétfele osztottam, és 3 cm átmérőjű, kb 10 cm hosszú rudakat formáztam belőlük folpackba csavarva. 2 óra hűtés után éles késsel jó fél centi vastag szeletekre vágtam a tésztát és 180 fokra melegített sütőben 12 perc alatt megsütöttem. ( Jó ujjnyi helyet kell hagyni a sütik között, mert megnőnek sütés közben.) Ha a korongok széle már  pirulni kezd, akkor jó, bár puha még, de a tepsin kihűtve lesz tökéletes.

Halfilé Meyer citrommal és kaprival

A tökéletes  mediterrán fílingbe kicsit bezavar a sűrű hóesés, de  a vacsora/ebéd  15 perc alatt kész, és amíg sül a hal, nyugodtan kezdjük meg az üveg száraz fehérbort, és ne zavartassuk magunkat a gondolattól, hogy mindjárt mehetünk lapátolni a havat 60 méter járdáról.

Hozzávalók (személyenként):

1 nagyobb tengerihal-filé
3 vékony szelet Meyer citrom
2 dkg vaj
1 ek. kapribogyó

A sütőt 180 fokra előmelegítettem.

A halfilét enyhén  sóztam (azért, mert  sóban eltett kapribogyót használtam), borsoztam. A sütőpapírt megvajaztam, rápakoltam a filéket, megszórtam a kicsit leöblített  kapribogyóval, betakargattam a citromszeletekkel, a vaj másik felét rámorzsoltam és 180 fokon 10 perc alatt gyorsan megsütöttem. Takarni, becsomagolni nem kell, a vaj és a citrom gondoskodik arról, hogy a halfilé ne száradjon ki, kicsit sült-kicsit omlós maradjon, és a kaprival együtt  nagyon finom, tunkolnivaló szószt varázsolnak a hal mellé.

(Meyer) citromos szelet

Eddig meg voltam győződve arról, hogy a muffin a világ legegyszerűbb süteménye.

Hát nem.Ez az.

És szerintem sokkal jobb, mint a muffin. Talán nem lehet annyiféle módon variálni, alapból mondjuk csak mindenféle citrusfélével, de egy kis plusz  alkohol, csonthéjas, fűszer nem rontja el, és akkor már ott is vagyunk ezer variációnál. Most a még mindig tornyosuló Meyer citromokból készült, és a Népek azonnal beszavazták az állandó műsorfüzetbe.

Ha megnézem a könyvjelzőimet, akkor a lemon slice-ból van vagy tíz, ideje volt egyet kipróbálni, és mekkora mázli, hogy ezt az abszolút just-for-dummies receptet választottam.5 perc alatt van kész, nem kell hozzákomolyabb felszerelés, csak egy  tál, egy fakanál, egy citromcsavaró és egy tepsi.

Hozzávalók: (20X20as tepsihez vagy 22cm-es formához)

-a tésztához:

10 dkg vaj 

12 dkg liszt

2. ek. cukor

csipet só

A sütőt 180 fokra előmelegítettem.

A vajat a mikróban 400 watton 2 perc alatt  megolvasztottam (langyos legyen csak), és hozzákevertem az előzőleg összekevert cukorhoz, sóhoz  és liszthez. A kevercset a sütőpapírral bélelt tepsire szórtam, és egyenletesen elnyomkodtam a tepsi alján.  20 perc alatt a sütő alsó harmadába tett rácson  megsütöttem - kellemes aranybarna színűnek kell lenni a tésztának.

a krémhez:

3 tojás
10 dkg cukor
3 ek. liszt
2 (Meyer)citrom lereszelt héja 
1,2 dl. citromlé

Minden hozzávalót simára kevertem, és a sütőből kivett tészta tetejére öntöttem. 160 fokra levett sütőben 20 percig sült. (Ekkor még kicsit mozoghat a közepe, nem baj, a kihűlés során megdermed, pont, mint a sajttorta.)

Rácson, a tepsiben hűtöttem ki.)

Kapcsos formában nem csinálnám, mivel ha a tészta nem zár tökéletesen a forma oldalánál, esetleg kifolyhat a citromos krém, ami a sütés kezdetén igen folyós.

Sima citrom esetén a cukor mennyiségét emelni kell, maximum a duplájára.Ha  naranccsal, mandarinnal készül, maradhat a fenti arány - 10 dkg -nál kevesebb esetleg nem köti meg rendesen a tojásokat.

Recept innen.

Karácsonyi torták III. (műelemzés, recepttel)

A klasszikus témaválasztáshoz klasszikus forma dukál: az alkotó nem tért le a hagyományos útról, amikor egy expresszívebb, nonfiguratív forma helyett a fatörzsábrázolást választotta a francia karácsonyi fatörzstortához (aka Buche de Noel) Sőt, további komor kereteket jelölt ki a hagyományos csokoládékrém melletti kiállásával, hiszen így a forma és a beltartalom könnyen  hétköznapi utánzássá silányíthatja a sütemény külső megjelenését. Ráadásul ott lebegett a übergiccs habcsókgombák csalogató csapdája, amit csak erős túlzások igénybevételével lehet más, nem hétköznapi magasságba emelni. De művészünk inkább az elegáns, nemesen egyszerűsítő értelmezés mellett voksolt:  kellemesen lágy, natúr marcipánból készült indák és borostyánlevelek teszik mozgalmassá az összhatást, jelképezve egyúttal az újjászületést, a Zélet nagyszerű burjánzását. Az összbenyomás mindezek ellenére mégis az, hogy alkotónk a pár napon belül elkészült művek utolsó darabjára kissé megfáradt, magába fordult, és elveszítette játékos lendületét, amelyet nem ellensúlyoz a torta oldalán felbukkanó, vicceskedő  kukac sem.

Hozzávalók: 

a piskótához:

5 tojás sárgája

3 tojásfehérje

5 ek. cukor

3 dkg olvasztott vaj

7 dkg liszt

3 dkg kakaópor

1 késhegynyi sütőpor

1 dl frissen csavart narancslé

1 ek. porcukor

-a krémhez:

5 tojás sárgája

15  dkg cukor

5 ek víz

15 dkg étcsokoládé

3 dkg kakaópor

25 dkg vaj

5 dkg porcukor

- a díszítéshez: 15 dkg marcipán

A sütőt 180 fokra előmelegítettem.

2 tojás szétválasztottam, három egész tojást és 2 sárgáját a cukorral  kézi robotgéppel 10 perc alatt világos, habos krémmé kevertem, a végén hozzáadva a vajat is. A lisztet, kakaót, sütőport hozzászitáltam és óvatosan forgatva sima tésztává kevertem. Sütőpapírral bélelt 30X32 cm-es tepsibe simítottam és 180 fokon 10 perc alatt megsütöttem.Ezalatt  a narancslevet és a porcukrot kicsit beforraltam, a kisült piskótát meglocsoltam vele, majd sütőpapírostól feltekertem és hagytam kihűlni.

( A tojássárga arányának növelése, plusz a vaj (vagyis a plusz zsíradék) puhábbá és könnyebben és szebben tekerhetővé teszi a piskótát.)

A vízből és a cukorból kis lángon szirupot főztem - nem kell sokáig főzni, elég ha felolvad a cukor és picit besűrűsödik a folyadék.Az étcsokit a mikróban 1 perc alatt, kétszeri keveréssel megolvasztottam. A szirupot  hűlni hagytam.A tojássárgáját kézi mixerrel felvertem és közben fokozatosan belecsorgattam a meleg szirupot( óvatosan, nehogy összerántsa a tojást) és habosra vertem. A vajat is habosra kevertem a kevés porcukorral elkevert kakaóval, hozzákevertem az étcsokit, majd apránként a tojásos krémet.

A piskótát megtöltöttem a krém kétharmadával, a tekercs 1/3-át ferdén levágtam, oldalról a hosszabbik részhez illesztettem és így vontam be kívülről, eltakarva a krémmel az illesztést is.

A díszatés natúr marcipánból készült.

A piskóta fejből, a krém pedig a klasszikus fatörzskrém jól megemelt étcsokitartalommal.

Penne Meyer-citromos-gombás szósszal

Ez volt az egyik sós étel, amihez kipróbáltam a Meyer citromot, és nagyon jól sikerült eltalálni az arányokat, színeket-ízeket, végre nemcsak olaszos-paradicsomos  a tészta :)


Hozzávalók: (2 személyre)

30 dkg penne (durum)
25 dkg aprószemű fehér csiperkegomba
2 dkg vaj
fél Meyer citrom leve és lereszelt héja
1 dl tejszín
1 csapott teáskanál étkezési keményítő
frissen őrölt bors
só

A tésztát ki-ki főzze meg ízlése szerint, mialatt a mártás elkészül.

A szószhoz a megmosott, aprószemű csiperkét négybe vágtam és a teflonserpenyőben felforrósított vajra dobtam, csipetnyi sóval  sóztam. Néhány keverés után hozzáöntöttem a citrom kifacsart levét ( ez a fajta citrom nagyon lédús, majdnem fél deci volt egy fél citromból) és fedő alatt néhány perc alatt átpároltam, így a gomba is levet eresztett. (Nem akartam most megpirítani a gombát, meg is maradt a szép világos színe). A tejszínt simára kevertem a keményítővel és a gombára öntöttem. Ráreszeltem a citromhéjat, épp csak összeforraltam, hogy kapjon a szósz kis testet a keményítőtől, és 4-5 tekerésnyi friss borssal fűszereztem.

A mély, dús ízű parmezán jól kiegészítette a mártás nagyon kicsit  savanykás-fűszeres ízét.

Ha sima citromból készíteném, akkor egy tk. citromlé mellé tennék bele egy fél mandarin levét, hogy hasonlítson a Meyer citromhoz.

Minikuglófok Meyer citrom-krémmel

 

Hátháthátháthát....a kakaóscsiga és a házi barackdzsemes bukta leszorult a második-harmadik helyre. Az aranygaluska vaníliasodóval és a szalagos fánk pedig ezzel a kuglóffal van versenyben az első helyért...És ha leírom, hogy a se-nem-édes-se-nem-savanyú illatos Meyer citrom-krém picit kicsurran a kuglófokból és egészen lágyan eláztatja a sütik enyhén pirult alját, és ahogy az ember beleharap a foszlós, édes, langyos tésztába, rögtön ott a vajas, illatos, savanykás töltelék, egy egészen kicsit tudom visszadni az élményt...

Járjatok nyitott szemmel, csak ezért is érdemes ilyen citromot venni, én egy mindközönséges városszéli Spar-ban találtam rá, mostohán összekeverve a sima citromokkal. Az egyik képen látszik jól a különbség: a héja fényes, nem rücskös, és gömbölydedebb is mint a citrom. Mint egy citrom alakú mandarin, élénksárgában, és az illata is édes.

Hozzávalók: (16 minikuglófhoz)

55 dkg liszt plusz 5-7 dkg a nyújtáshoz, formázáshoz

5 gr szárazélesztő (most Haast használtam)

4,5 dl langyos tej

2 tojás sárgája

10 dkg langyos olvasztott vaj

10 dkg porcukor

csipet só

A  hozzávalókat egybeöntve  nekem kenyérsütőgép dagasztotta meglehetősen  lágy tésztává, de egy sima dagasztókaros robotgéppel is tökéletes lesz, 10 perc dagasztás elég is neki, míg elválik a tál oldalától és sima fényes tésztává alakul. Ezután a langyos konyhában folpackkal szorosan lezárt tálban a duplájára kelesztettem, kb másfél óra alatt. 

A lágy tésztát jól lisztezett munkalapon, lisztes kézzel átgyúrtam, 16 részre osztottam. A kis gombócokból hurkát sodortam, majd nyújtófával kb 20x5 cm-es vékony téglalappá nyújtottam őket. (Oké, később jutott eszembe hogy egy nagy, 40x40-es lapot  is felcsíkozhattam volna, nem baj, jellemépítő gyurmázás folyt) A téglalapokra hosszában töltöttem 2 kávéskanál citromkrémet, a téglalap hosszanti, alsó szélét a krémre hajtottam, majd a rövidebbik oldala felől feltekertem. ( Így alul nem folyik ki a krém sütés közben.) Kerámiaformákba ültettem a kuglófokat ( alulra kerül a behajtott rész) és 15 perc kelesztés után 180 fokon kb. 20 perc alatt megsütöttem, az utolsó öt percben sütőpapírral takarva. (Nagyon szép egyenletesen sütötte meg ( és meg sem égette) a ramekin forma, igazán elégedett voltam. Sütés közben néhol kimászott a citromkrém, de nem égett oda a forma szélén sem, ami pedig a süti alá folyt, direkt jót tett.) Fényes kevés porcukros citrommáztól lett, és reszeltem is még rá a citrom héjából is

A recept sima kuglóf-receptből indult, ebből alakítva.

Meyer citrom-curd

60 ml citromlé

egy citrom lereszelt  héja

2 tojás sárgája

6 dkg porcukor

16 dkg vaj, felkockázva

Az első négy hozzávalót simára kevertem, egy vastagabb aljú lábasan, kis lángon, folyamatos keverés mellett addig melegítettem, míg besűrűsödött, majd lehúztam a tűzről és fokozatosan, simára kevergetve hozzáadtam a vajat.

Ebből a curd-ből indultam ki, de növeltem a citromlé/héj arányát a cukor rovására, mivel a Meyer-citrom épp csak savanykás, és kicsit levettem a vajból is.

Karácsonyi torták II. (műelemzés)

A kissé  anglomán alkotó ott követte el az első hibát, hogy a tortát nem fordította fejjel lefelé a "díszítés" készítése előtt, és így a hófehérnek szánt cukormázon átüt a torta tetejének rusztikus egyenetlensége. Persze ha ez volt a cél, akkor hagyjuk, lehet, hogy csak az idén karácsonykor esett 0,7 cm hólepel természethű ábrázolásával találkozunk a süteményen. Az angol karácsonyi gyümölcstorta alapra várhatóan - és így némileg sablonosan - a tipikusan angolszász karácsonyi szimbólumként szolgáló  vörösbegyek (?) kerültek, bár  egyesek - mintegy revansként - ezeket szintén  kutyaként aposztrofálták, ami az alkotás tökéletes félreértelmezése. A kissé göcsörtös faágak és a visszafogott színvilág jó érzékelteti az év leghosszabb napjainak némiképp depressziós hangulatát, azonban a madarakon megjelenő élénkvörös szín, és a két figura duális, egyensúlyra törekvő elrendezése a művész alapvetően optimista, egyensúlyt kereső személyiségét fejezi ki, és ezt az összhatást  erősítik a játékosan apró cukorka-hópelyhek.

A dekoráció alatt az angol karácsonyi gyümölcskenyér, 20 cm-es formában, 150 fokon 45, 140 fokon már csak 40 percig sütve.