Lassan sült sertésszűz színesborssal

71 fok. Legyen bármilyen rózsaszín és szaftos, ennyit kell elérni a sertéshúsnál, hogy biztonsággal megehessük, arról már nem is szólva, hogy gyereknek adhassuk. Amióta használok húshőmérőt, nem parázok ezen annyit, bár azt tapasztaltam, hogy a -süssük körbe 10 perc alatt azután rakjuk a sütőbe 5 percre-receptek alkalmazása esetén a sült belseje az én hőshőmérőm szerint messze nem érte el ezt a biztonságos tartományt. De mit tegyen az akinek nincs húshőmérője, vagy, úgy mint én, egy könnyelmű napon folyamatos mérést várva tőle kicsit ( 3 percre) bennhagyja a sütőben? A kínai ipar remeke - egyébként műanyag borítása és digitális kijelzője volt - valószínűleg jogosan mondta fel a szolgálatot, így maradt az alacsony hőmérsékletű lassú sütés. Lehet, hogy a hús nem lesz hamvas rózsaszín, de ha ilyet akarok enni, a Csalogányba megyek...






Hozzávalók (4 személyre) :

60 dkg sertésszűz

2-3 ek színesbors-keverék

3 ek olaj

só

A sütőt 120 fokra előmelegítettem.

A húst a munkalapra szórt borskeverékbe gurigáztam és a vastagabb aljú serpenyőmben felforrósított olajon nagy lángon - kétszer körbegurigázva - körbepirítottam. Nem szeretem a ráégett fűszereket, ezért, ahogy a képen látszik, a hús kellemes középbarna bevonatot kapott, - ez maximum 2x2 perc oldalanként - és nem is sült át ettől teljesen a közepéig. Csak ezután sóztam, és gyorsan betoltam az előmelegített sütőbe egy órára.

A sült így is tökéletesen szaftos és omlós maradt, a világ legjobb parázskrumplijával és ezzel az ecetes spárgával kerek volt az ebéd.

Málnás madeleine

Ahogy Doki írta egyszer, szezonja most azért is van (és a meggynek is) mert muszáj az elfelejtett titkos aranytartalékokat felélni a mélyhűtőből, hogy azután újabbakat képezzünk az idei termésből.

A legelsőnek kipróbált alaprecepttel csináltam, csak kihagytam a vaj tisztítását, ami csak az ízét befolyásolta kicsit, mert lemaradt az enyhe mogyoróaroma, helyette viszont a fagyott állapotban beletördelt pici málnadarabok éppcsak felengedtek a sütés végére, nem áztatták el a tésztát - a frissel biztos szaftosabb lesz - szóval épp ideális készletfelszámoló sütemény.

Hozzávalók:


17 dkg vaj

10 dkg liszt

12 dkg cukor

5 kisebb tojás

1 tk. vaníliakivonat

1 csipet só

10 dkg fagyott, mélyhűtött málna.


A vajat felolvasztottam.
Kézi mixerrel habosra kevertem az egész tojásokat - nagy fokozaton 3-4 percig - majd fokozatosan hozzákevertem a cukrot is és addig kevertem, amíg piskótaszerű lágy keveréket kaptam. Óvatosan, már csak fakanállal hozzákevertem a vaníliakivonatot és az átszitált lisztet, amíg egynemű masszát kaptam. Ezután kevertem bele, szintén kedvesen és gyengéden a langyosra hűlt vajat.

1 óra pihentetés a hűtőben púposabb madeleineket eredményez, de ha sietünk kihagyhatjuk ezt a lépést, vagy a liszthez adjunk 1 kk. sütőport.

Az áthűlt tésztába óvatosan belekevertem a mélyhűtőből fagyosan kivett és összetört málnadarabkákat.

A madeleine-formát kivajaztam (azt tapasztaltam, ha lisztezem is, a sütik kapnak egy lisztes-vajas barna bevonatot) és a mérőkancsóba töltött folyós masszából - így a legegyszerűbb, nem kell kanállal mindent összecsöpögtetni - a formákat 4/5 részig megtöltöttem.

190 fokra előmelegített sütőben kb. 12 perc kellett míg egy adag kisült- ha a széle elkezd barnulni és a sütik teteje tapintásra már nem nedves, lehet kivenni.

Kb 40 nagyobb madeleine lett belőle.

Kényszerszünet

Kisebb: Azért hoztak apáék ennyi mindent??? Mert NEM FŐZÖL????

Epres limonádé és bazsalikomos epersorbet

Ez a két legyet egy csapásra tipikus esete. Hogy ne legyen annyira unalmas a citromos limonádé - főleg, hogy a mentás és gyömbéres gyerektársaságnak nem igazán megy, és nem is bírja mindenki gyomra nagy tételben -, és hogy ne pusztán limonádéban úszkáló, bár fotózkodásilag jól kinéző eperdarabok lötyögjenek a poharakban, kicsit az agua frescahoz hasonlító szűrlet lett a hétvégi hűsítő, a maradék epervelő pedig sorbetként végezte. Ez utóbbi klasszikusan csak a gyümölcs, cukor és víz keveréke, és bár régen tulajdonképpen a gyümölcsfagyi is hozzá hasonlított - hiszen az alapból nem tartalmaz tejet - most már gyakori, hogy éttermekben két fogás között ezzel pihentethetjük az ízlelőbimbókat. Ettől függetlenül nyugodtn kezelhetjük fagylaltként is, ez a narancslikőrös - bazsalikomos változat kár, hogy későn lett kitalálva, mert nagyon jól sikerült, és jó lenne még ismételni, míg futja a szezonból.


Hozzávalók:

- a limonádéhoz.

2 kisebb citrom

20 dkg eper

1 ek. porcukor


- a sorbethez:

a maradék epervelő

1 tk. porcukor

2 cl narancslikőr

4 cl víz

6 db kicsi görög bazsalikom - levél (olaszbazsalikomból elég 1 nagyobb ehhez a mennyiséghez)





A héjától megszabadított citromot, a megtisztított epret és a cukrot aprítógépben simára turmixoltam. Egy nagy szűrőbe öntöttem és hagytam magától lecsöpögni. Felöntöttem 1 liter ásványvízzel, és még kicsit utáncukroztam - ez már egyéni ízlés kérdése.

A lecsöpögött epervelőt kikanalaztam a szűrűből, ekkorra a magok a szűrő aljára gyűltek, így a végét nem kapirgáltam ki teljesen, és összeturmixoltam további egy teáskanál porcukorral, 2 cl narancslikőrrel és 4 cl vízzel, és belkevertem az nagyon apróra vágott bazsalikomlevélkéket is.

Mivel ez nem volt komolyabb adag, egy dobozban a mélyhűtőbe raktam, és néhányszor napközben átkevertem, hogy ne legyen nagyon jégkristályos.

Narancslikőr helyett valamilyen semleges ízű alkoholt és a víz helyett narancslevet is használhatunk.

A bazsalikom fűszeresen édeskés íze hihetetlen jól passzolt az eperhez, ki fogom próbálni más ételben is ezt a párosítást.

Olasz? Mexikói? Mindegy, csak pattogatott kukorica legyen!

Nálunk nincsenek rajongók. Vagyis inkább begyógyult, és egyszer majd nagyon sok pénzt fog érni a gyűjthető matricás album 1996-ból, meg 1997-ből, remélem annyit, mint amennyibe a matematikai statisztikusok által kitalált ötös csomagolású és random elosztású focisztár-képecskék kerültek - ennél már csak a gyűjthető barbis albumok lehetnek borzasztóbbak, de azt időben elkezdtük ócsárolni, hogy mennyire giccses és nyálas, ffúj, és ehhez persze lelkesen csatlakozott az is, aki az előző évben még minden zseb- és kunyerapénzét az egy idő után állandóan duplázódó focistaképekbe ölte.
A pattogatott kukorica azonban bármikor jöhet, én meg mindent megteszek, hogy ne érezzem azt a borzasztó moziszagot; nálunk inkább a drasztikus csípős fogy, a pesztós változat kissé szofisztikált még az ifjúságnak, de annyira feldobja a pattogatott kukoricát, hogy még egy epizód Szex és New York alatt se érezhetjük úgy, hogy kilógunk a sorból a sok sikk és hype között.

Hozzávalók:

1-1 csomag mirohullámúban pattogtatható natúr, sós kukorica

- csípős (ami nem mexikói, hanem tex-mex, de ne tudtam ellenállni a címnél az áthallásnak)

4 dkg vaj

1 csapott kk. pirospaprika

fél kk. chilipehely

1 késhegynyi őrölt kömény

pár tekerésnyi feketebors

1 nagy gerezd újfokhagyma

- a pesztóshoz:

4 dkg vaj

1 tk. szárított bazsalikom

1 kk. petrezselyem

3 ek. reszelt parmezán vagy grana padano

1 nagy gerezd újfokhagyma






A vajat felforrósítottam egy nagyobb lábasban ( a lényeg, hogy beleférjen egyszerre az egy zacskó kész kukorica) belekevertem a fűszereket ( illetve a pesztósba a sajtot is) és a kicsit összezúzott fokhagymagerezdet, és lehúztam a tűzről. Amíg a kukorica pattogott, kis lángra visszaraktam és kevergetve melegen tartottam ( óvatosan, nehogy megégjenek a fűszerek, de ennyi idő alatt szépen bele is melegszenek a vajba az aromák) , kihalásztam a fokhagymagerezdet, azután beleborítottam a forró kukoricát és jól összeforgattam a fűszeres-vajas szósszal.

Ez a fűszermennyiség tökéletesen elég egy adagnyi kukoricához, ha mégis többet szeretnénk beletenni, akkor kicsit emelni kell a vaj mennyiségét, mert így is elég sűrű - különösen a sajtos - és akkor nem lehet jól eloszlatni a kukoricán.


Az eredeti ötlet itt.

Eper-fagyi-leves

Ó, igen, tudom hogy tegnap kicsit szürreális volt a sült dzsem poszt, ami éppúgy időzített, mint a többi, és még nem akkor készült, amikor az időjárás igyekezett bepótolni az elmúlt hetek összes napsütéses óra - elmaradását. Ettől függetlenül unalmas nyári éjszakán vagy kora hajnalban azért meg lehet próbálkozni vele, télen meglátni majd, hogy megéri az a kis izzadtság :).
Hogy jóvátegyem, gyorsan megosztom a favorit nyári gyümölcslevesünket, ami málnával már fenn van a blogon, és máig listavezető, azóta hogy nemisbéka közzétette az eredeti hihetetlenül finom szedres variációt. Ez is ennek a levesnek a bázisából indul, csak az idei vízízű eprek miatt kicsit koncentráltabb, de nincs jobb ennél, amikor este munkából hazaesve ott mosolyog egy nagy lábasnyi jéghideg gyümölcs-fagyi-leves a hűtőben. ( Jó, tudom, sör.)

Hozzávalók:(3-5 adag)

60 dkg eper
3/4 liter víz
5 ek. nádcukor
3 ek.citromlé
2 tk. vaníliakivonat
20 dkg vaníliafagylalt
1 dl tejszín

50 dkg epret felforraltam a vízzel, cukorral, a citromlével és a vaníliakivonattal. 2 perc forralás után a tűzről lehúzva botmixerrel simára kevertem. Vártam, hogy hűljön egy kicsit, majd 20 dkg vaníliafagyit olvasztottam bele, és belekevertem még 1 dl tejszínt. Teljes kihűlés után még ebédig/vacsoráig a hűtőbe raktam.
A leves édessége függ az eper ízétől, ez így kellemesen egyensúlyozott az édes és az enyhén citromos között, semmiképp ne hagyjuk ki a citromot.
További 10 dkg eper volt a levesbetét.

Sütőben sült rebarbaradzsem

Tavaly málnával próbáltam, és azt túlzás lenne állítani, hogy a gyerekek összeverekedtek volna az utolsó üvegen, de ez csak azért nem történt meg, mert egyszerűen eldugtam karácsony előtt, hogy jusson belőle az örök vakondsütibe (= az a bizonyos egyszerű, lyukas közepű linzerkarika).
Nigella szabadkezes málnalekvárnak hívja (vagy a fordító...), és valóban, nem kell egyet se kavarni rajta, és nem mellékesen ebben aztán cukron és a gyümölcsön kívül semmi nincs, se pektin, se citromsav, se egyéb tartósítószer. A málna gyönyörű maradt; a világosabb gyümölcsök színe biztos nem marad meg tökéletesen télire, de az ízük mindenért kárpótol. A sütőben karamellizálódik kicsikét a cukor egy része, és hihetetlen mély, meleg ízt ad a dzsemnek. További előny, hogy tényleg csak a sütőbe kell tenni, azután 25 perc múlva kivenni, addig lehet lázat mérni, köptetőt beadni, inhaláltatni, orrsprayvel meggyőzően hadonászni és átkozni az összes nyomorult vírust és baktériumot, ami az ember gyerekét gyötri már hosszú napok óta.

Hozzávalók:

30 dkg rebarbara tisztítva

30 dkg cukor

fél narancs reszelt héja

egy egész narancs leve

A sütőt 180 fokra előmelegítettem.




A felszeletelt zöldséget (mert a rebarbara bizony zöldség rendszertanilag) a sütőpapírral kibélelt tepsi egyik, a cukrot a másik felébe öntöttem. Ráreszeltem a narancshéjat, rálocsolgattam a narancslevet és 25 perc alatt megsütöttem a dzsemet.

Még a tepsiben egy fakanállal óvatosan összekevertem a két hozzávalót - a cukor így felolvadt teljesen a forró gyümölcspürében, - mikrohullámú sütőben kevés vízzel 2 perc alatt kigőzölt üvegbe töltöttem. Tető rácsavar, fejreáll, be a törölközők közé a szekrénybe fél napra.

A világ legegyszerűbb lekvárfőzési programja.

A recept Nigella Lawson: Hogyan legyünk házi istennők c. könyvéből szabadon.

Szülinapi nyereményjáték - ....and the macaron goes to...:))

Kommentelőim közül:

- Zsófi foodblogja - azaz Zsófihoz

- olzkához

- és H.Anitához


vigaszágon - ha valaki a nyertesek közül a jövő hét végéig nem jelentkezne: marslakó andihoz


Állandó olvasóim közül:

- culinoria culinoria-hoz

- inashoz

- tézséhez

vigaszágon- ha valaki a nyertesek közül a jövő hét végéig nem jelentkezne: Anaishez

Legszívesebben rendeztem volna egy nagy macaron-partit! De lehet, egyszer annak is eljön az ideje...

Addig is kérem a nyerteseket, hogy az oldalsávban lévő e-mail címen keressenek meg, hogy meg tudjuk beszélni (és én meg be tudjam osztani), mikor és hogy szervezzük meg a nyeremény átvételét!

Mégegyszer köszönöm a kedvességeteket, nagy nehezen leesett egy-két monogramos kommentről is, hogy kit rejt, nem teszek felelőtlen ígéreteket, de igyekszem egy kis kollegiális kóstolót is megejteni valamikor és remélem, jövőre mindenkivel ugyanitt!

Rákóczi túrós torta

Kedvenc amerikai bloggerem kedvéért - hogy pie legyen belőle - kicsit átalakítottam a Rákóczi túróst. Valóban nagyon finom jó barackdzsemmel is. Itt lehet megnézni. És vannak, akik már túrót keresnek Seattle-ben :).

Kókuszos papucs

Huu..ez aztán szezonális :). Hiszen hideg van, zuhog, sötét van, fázunk, ezért jól esik egy kis télies kelttészta és a sütő melege. Az esőszünetben pedig szedhettünk akácvirágot, amit nem kötelező a süti mellé enni, sőt, de nálunk egyesek szerint ez természetes...a fotón meg jól mutat, végülis.

Én még mindig nagyon szeretem ezt a fajta, vizes csirizalappal (roux, ugye, hamár gasztroblog) készített tésztát, van már sós variációja is, - majd felteszem, főleg, hogy grillezett nagydarab húsokkal kifektethetünk vele egyszerre sok embert - , de ennek ellenére nagyon könnyű, puha, nem kiszáradó, és felettébb tudományos is a keményítő hőkezeléssel történő átalakítása miatt.

Emellett ez a fajta hajtogatási-formázási mód nekem új, a tésztás srác blogján találtam rá, és csináltam én is pár fázisfotót is az egyszerűbb magyarázkodás kedvéért.

Hozzávalók: ( 8 db-hoz)

1,5 dkg liszt

0,8 dl víz

- a tésztához:


23 dkg sima liszt

4 gr szárazélesztő

0,8 dl tej

1 tojás

3 dkg cukor

2 dkg puha vaj

csipet só

- a töltelékhez:

5 dkg kókuszreszelék

3 dkg cukor

2 dkg puha vaj

1 teáskanálnyi felvert tojás a tésztához való tojásból


Először gyorsan felmelegítettem a 1,5 dkg lisztet a 0,8 dl vízzel: hidegen elkeverjük, és a sűrűsödéstől számítva kevergetve még egy percig főzzük - egészen sűrű massza lesz. Akinek van hőmérője, mérhet 65 fokot, de ez ilyen kis mennyiségnél elég nehézkes, én már szemre csinálom. Amikor kavargatásnál látszik az edény alja, onnan még 1 perc.

A tésztához összekevertem a lisztet a szárított élesztővel és a cukorral, a közepébe mélyedést csináltam, ebbe öntöttem a felvert tojást, - amiből egy teáskanálnyit a töltelékhez elvettem, és a langyosra hűlt lisztes alapot, összekevertem, majd fokozatosan hozzáadtam a langyos tejet, és kézzel egyneművé gyúrtam. Viszonylag tömör, kemény, és kicsit ragacsos masszát kaptam, ezt először a robotgépem dagasztókarjával, majd kézzel gyúrtam simára, ruganyosra, fényesre - ekkor már egyáltalán nem ragadt. Akinek van kenyérsütőgépe, vagy csak dagasztógépet használ, az is legalább 10 percig gyúrja.
A puha vajat - amit kicsit meg is sóztam - ezután dolgoztam bele.

Folpackkal letakarva (ez azért jó, mert így párás is egyben a közeg, amiben kel a tészta) 1 órát kelt - ha most hidegebb a konyha, ez lehet másfél óra is. Akkor kelt meg a tészta jól, ha az ujjunkkal megbökjük, és nem ugrik vissza.

A kókuszos töltelék hozzávalóit jól összekevertem.

Ezután a tálból kivéve kézzel jól átdagasztottam, 10 percig pihenni hagytam, majd 8 részre osztottam.

A tésztagombócokat így formáztam:





Először papucsállatka alakúvá nyújtottam - a teáskanál méretadó :).(1) Ezután megkentem a kókuszos töltelékkel. (2) Feltekertem kiflivé.(3) - ha nem lettem volna elszánt, ennél a fázisnál abbahagyom, és kisütöm, szerintem jó lett volna így is...
A kifliből újra papucsállatkát nyújtottam, de meghagytam a fejét-farkát. (4) A papucsállatkát kicsit megliszteztem és félbehajtottam, majd három műtéti vágást ejtettem. (5) Visszahajtottam, és a középső vágást kitágítottam (kampózásnak hívják a sebészek, azt hiszem). (6) A kitágított vágáson áthúztam a papucsállatka fejét, és kicsit segítettem a felvágott részeknek fordulni-sodródni.Bátrak áthúzhatják még egyszer. (7-8)

Ezután a tepsiben, sütőpapíron újabb 30 percet kelesztettem a sütiket, majd a 190 fokra előmelegített sütőben 12 perc alatt készre sültek. Kevés vajjal kentem át a végén a tetejüket.

Morzsatorta eperrel (és némi rebarbarával)

A rebarbarát nem muszáj...! Csak mutatóban volt itthon, kerek egész 15 dkg a hiperből, viszont összefutottam egy kedves kolléga/barát/nőmmel, ami merő véletlen, hiszen két utcányira lakunk egymástól, de összesen öt gyerkőccel és ezer dologgal meg a Zélettel elfoglalva (nálunk ez az utóbbi 2 héten belül pl. gyerekfronton egy kisebb hasi műtétben és egy családi rekord magas lázban tetőzött az összes többi ezmegaz mellett) és kiderült, hogy színhomok vidékünkön képes megmaradni a rebarbara, és ő bizony már nem tud mit kezdeni vele, annyi van a kertjében. Áldozatkészen felajánlottam, hogy akkor én pusztítanék belőle, sőt pár tövet ha átültethetnék, akkor jövőre már nem is kéne ilyen áldozatkésznek lennem, T. pedig kérte, hogy adjak ötletet a felhasználására is - úgy gondolom, hagyok azért nekik is egy kicsit. Ez az első darab, de aki rebarbarában szegény vidéken lakik, az helyettesítheti nyugodtan eperrel - vagy az epret rebarbarával. Ha már nincs eper, akkor cseresznyével. Meggyel. Sárgabarackkal. Őszibarackkal. Piszkével...Mert ez egyébként Mamma zseniális almás morzsasütijének a tavaszi-nyári változata, én már más tésztát nem nagyon próbálok, annyira tökéletes.

Így nyáron igazából egész langyosan, egy gombóc vaníliafagyival nagyon egyszerű, mégis villogtatható desszert; fagyi nélkül is, melegebben, ronda, hideg esős időben igazi comfort food. Bár külsőre talán nem annyira meggyőző, de még nem volt vendég, aki ne kérte volna el a receptjét. Ízben a gyümölcsökön kívül még ezerféleképpen variálható, lehet fűszerezni, alkohollal felpörgetni, mi a forma alján összegyűlő gyümölcsös szószt az utolsó cseppig ki szoktuk kanalazni.


Hozzávalók: (18-20 cm-es formához vagy jénai tálhoz)

5 dkg liszt

5 dkg cukor

6 dkg vaj

6 dkg darált mandula

csipet só

- gyümölcs:

25 dkg eper

15 dkg rebarbara

1 dkg vaj

2-3 ek. cukor(de el is hagyható)



A sütőt 180 fokra előmelegítettem.

A két centis darabokra vágott - elég vékonyka - rebarbaraszárakat 2 dkg vajon 1 ek. cukorral megszórva 5 percig pároltam, az epret feleztem, a nagyokat négybevágtam.

A hideg vajat, lisztet, cukrot és mandulát aprítógépben morzsásra kevertem.Ha valakinek ilyen nincs, az összekevert száraz hozzávalókat locsolja meg a vajjal, amit langyosra olvaszt, és két villával gyorsan kevergesse össze.

A felvágott epret és a rebarbarát a forma alján elosztottam, megszórtam még egy ek. nádcukorral és 20 perc alatt készre sütöttem.


Talán még a muffinnál is egyszerűbb... Ha vendégeket várunk, akkor is elkészíthető egészen a sütésig, és várakozhat a hűtőben, de ekkor lehet, kicsit több idő szükséges a sütéshez.

A cukor mennyisége egyéni ízlés, és a gyümölcs édességének függvénye, egyébként a tésztában is van, az majdnem elég. A gyümölcsöt akkor kell előpárolni - fél kilót kilóhoz kb. 3 dkg vaj elég - , ha kicsit keményebb húsú fajta, az epernek, cseresznyének, meggynek, málnának, érett baracknak erre nincs szüksége.