Boldog Új Évet!

A kép innen

Kívánom olvasóimnak, a sok kedves bloggernek és minden idelátogatónak, hogy az új évben is örülhessen szeretteinek és éreztesse velük, hogy ők a legfontosabbak a számára, találjon örömöt, célt és értelmet a mindennapjaiban, hogy ne veszítse el a humorérzékét akkor sem, ha nem megy minden úgy, ahogy szeretné, hogy emlékezzen rá, az emberi kapcsolatok a legfontosabbak; lehessen önmaga akkor is, ha mások elfordulnak tőle, vagy nem értik meg, hogy fogadja el a kihívásokat és vegye észre a rengeteg szépséget ami körülveszi és hogy legyen energiája viszonozni mások szeretetét és figyelmét. Boldog Új Évet mindenkinek!

C'est macaron!

A kávésak felére apróra tört nescafe-t szórtam

Előfordult már, hogy egy ígéret mázsás súllyal nehezedett rátok; és átkoztátok a pillanatot, amikor könnyű szívvel ígértetek valamit, optimistán és a jövőbe tekintve... és amikor közeledett a pillanat, amikor teljesíteni kellett, akkor már bántátok a könnyelműségeteket? Én pont így éreztem a decemberi GBT-Angyalka előtt: talán valahol kommentben ígéretet tettem a macaronra, hogy meggyőzzem a kétkedőket (plusz hogy elnagyképűsködjek vele, persze...) és aztán úgy egy héttel előtte már egyre többször eszembe jutott az ígéret. Osztottam-szoroztam fejben az időmet, mikor lenne rá egy nyugodt délutánom, amikor nem kell időre rohanni senkiért ide-meg-oda, viszont a macaronok nem lesznek egy hetesek, reménykedtem, elkerüli a családot valami olyan kórság, ami tipikusan ilyenkor szokott beütni, B-terveket kovácsoltam, mi lesz ha teljesen pocsékak lesznek, majd egy héttel előtte eszembe jutott, hogy talán jó lenne szalmonellamentes tojást is beszerezni, nehogy valami kívül ropogós-belül puha macaron az öregített tojásfehérjével lefertőzzön az ünnep előtt egy komplett gasztroblogger-különítményt... Persze, hogy tojást nem kaptam 4 különféle boltban sem, és az időhúzás tipikus tüneteként nem tettem be se 5 nappal előtte a hűtőbe a fehérjéket öregíteni, nem tettem ki a konyhába se 24 órával előtte a fehérjéket öregíteni, pénteken húztam-húztam az időt egész délelőtt, majd magamra zártam a konyhaajtót, alternatív megoldásként (bár ilyet még sose próbáltam) megmikróztam a fehérjéket, és egy tepsinyi matcha-teás kivételével, - akik kissé szétkúsztak a sütőpapíron - az eddigi leggyönyörűségesebb - ráadásul ízesített - macaronokat sütöttem meg.
És mivel a GBT-n rájöttem, hogy bár már sokat okoskodtam a macaronról, - itt és itt - azt, hogy milyen recept alapján és pontosan hogy csinálom, még le sem írtam.

Annyit előrebocsátanék még: igen, ez a süti édes. Meglepő ugyanakkor, hogy 52 db-ban pontosan húsz dkg porcukor van, és ez kevesebb, mint fél dkg - egy teáskanál - egyben. Mindenesetre a sima macaronban a keserűcsokoládés ganache-krém az egyik legjobb megoldás, vagy bármi olyan krém, ami nem édes alapból, és illik a mandula enyhe ízéhez. Narancs, vagy vérnarancs például tökéletes. Az ízesített macaronok közül is jobban csúsznak azok, amelyek adnak valami kesernyésebb jelleget a sütinek: ezért (is) döntöttem a kávés és a zöld teás mellett.

Sok év és sok tepsi macaron után frissített összefoglalót találsz a macaronról ezen a linken: http://piszke.blogspot.hu/2013/01/macaron-egy-kis-osszefoglalo.html   - a recept ugyanaz, minden más kicsit egyszerűbb!!!

Hozzávalók:

90 gr tojásfehérje (ez kb. 3 közepes tojást jelent)

25 gr cukor

200gr porcukor

110 gr mandula


Kérem, ne kérdezzétek rá az arányok miértjére - a Tartelette blogján található francia meringue alappal dolgoztam, bár rájöttem, van amikor 100 vagy 110 gr tojásfehérjét ír a receptbe - én a fentit használtam, és szigorúan kimértem hozzá a 110 gr - vagyis egy zacskó, plusz bonts fel egy másikat is - mandulát is.

Tojásfehérje:

- természetesen egy csepp sárgája ne legyen benne
- szobahőmérsékleten 1 napig tárolva öregíteni VAGY hűtőben lefedve 5 napig VAGY 10 mp-ig
mikrózni 800W-on a mikro tányérja közepére helyezve. De ez utóbbi lehet csak a vudu-varázslat szintjén mozog...

Porcukor:

- tényleg porcukor legyen, ha otthon nem tudsz púderfinomságút darálni, inkább vedd meg.

Mandula:

- igazából a mandulaliszt a tökéletes hozzá - én nem tudok itthoni lelőhelyet. Tapasztalatom szerint a Lidl-ben (Aldiban?) kapható darált mandulában túl nagy szemcsék maradnak. Tehát marad az otthoni macerás darálás. Legjobb szerintem a lapkára vágott mandulát használni, én a legkönnyebben ezzel boldogulok. Az nem árt, ha a mandula kicsit levegőzik a művelet előtt, így veszít a nedvességtartalmából. Ha héjas mandulát blansírozok, azt mindenképp nagyon meg kell szárítani a darálás előtt; nyáron volt, hogy a sütőbe tettem 50 fokra nyitott ajtóval száradni.


Szóval ezek az alapanyagok. Nem szokásom számozgatni a műveleti sorrendet, de most így írom le.


1. A mandulát összedaráltam a porcukorral.
Ehhez szükséges egy aprítógép, ha kisebb, akkor két részletben, fele-fele menjen. Nyilván kávédarálózni is lehet, a cél a mandula minél finomabbá őrlése. Közben a porcukor felvesz valamennyit a mandula nedvesség/olajtartalmából, az én aprítómnak mindig az aljára húzódik-tapad a legsimábbra darált rész a porcukor egy részével. Ezért állandóan rázogatom, ütögetem, amit a Braun éles visítással hálál meg; ha ez már kevés, akkor rendszeresen kinyitom és felkevergetem a keverék alját. Sosem próbáltam még diódarálóval a mandulát, bár lehet, nem hülyeség.

2. Felvertem a tojásfehérjét, és mikor már laza hab volt, folyamatosan hozzáadagoltam a kristálycukrot.
A korábbi posztban egy fotón megmutattam, hogy milyen a majdnem jó állag. Ehhez képest tehát teljesen hegyes kis csúcsokat kell kapni. Legpontosabban úgy lehet megállapítani a tojásfehérje megfelelő állagát, hogy akkor kell megállni, amikor PONT elérte azt az állapotot, hogy oldalra fordítva nem akar kicsúszni a tálból. Azaz amikor már elkezd keményedni, rendszeresen lekapcsolom a habverőt, döntöm a tálat és csekkolom, kicsúszik-e még. Ez a módszer nekem tökéletesen bevált.

3. Állítólag ez a legkényesebb rész, a "macaronage": vagyis a tojás és a mandulás-cukros keverék összeállítása. Csak bátran! A fehérjére öntöttem a darált keveréket, és ezután pár gyors, (de tényleg gyors!!) keverő mozdulattal majdnem teljesen egyneművé kevertem. Összetörik a hab, persze, de valamennyi levegőt ki kell belőle keverni. Ezután viszont finoman és óvatosan kell tovább dolgozni - az egész művelet nekem egy fa lapáttal megy a legjobban - és lassan, kanyarító mozdulatokkal kell kikeverni a végső állagot. Ezt úgy írják le - és tényleg ez a jó szó rá - hogy "lávaszerűen" ömlik a massza. Mint a Spektrumon annyit látni, tudjátok... Ez azt jelenti, hogy a lapátról lassan, alig folyamatosan folyik le. Ezt keverés közben mindig nézegetni kell. A massza egyébként ekkor egynemű, ha keverjük, nem látszanak benne levegőbuborékok, vagy porcukor-mandularögek.
A habzsákból a tepsire érve ez azt jelenti, hogy még egy icipicit, 1-2 mm-t terül szét minden irányban, és azután megáll...Aki kevert már piskótatésztába tojáshabot, annak azt hiszem, az óvatos kavargatás mikéntjét nem is kell tovább magyarázni.

4. A masszát habzsákba töltöttem - nincsenek spéci méretű csúcsaim, egy alig 4 mm átmérőjű sima lyukassal dolgoztam mindaddig, amíg a drága Fackelmann félprofi impregnált textil habzsákom szét nem repedt oldalt :((( - ezután átvette a helyét egy porcukros zacskó... - és a tepsire nyomtam.

Pár megjegyzés:

- a sütőpapírnak teljesen simának kell lennie, ami elég nehéz a tekercsben árultnál - utálatos, amikor nem akar kisimulni... Szuper viszont az Alufix szilikonos, ívekre vágottan árult cucca, most már mindig tartok itthon.

- mivel kör alakúaknak kellene lenni a macaronoknak, preparáltam egy ív sütőpapírt amire vastag filccel egy 50 FT-ost körülrajzolgattam 7X7=49X, ennyi fél maki fér egy tepsimre. Ezt teszem mindig az aktuális ív alá.
Ha a tészta oké, a macaron akkor lesz tökéletes kör alakú, ha a nyomózsákkal pont a megrajzolt kör közepe fölé irányozunk, függőlegesen lefelé, és hagyjuk hogy a fölülről kinyomuló tészta saját magát tolja szét egyenletesen a papíron. (Tehát nem kell köröket rajzolgatni a habzsákkal...) Itt lehet egy kicsit korrigálni, és ha jó lávaszerű a tészta, szépen elsimul minden egyenetlenség. Mindig picit kisebbet nyomok, mint a teljes kör, mert 1-2 milimétert még magától megtesz a körvonal széléig.
ÉS: a preparált sütőpapírt ugyan kiveszem alulról, viszont dupla sütőpapír kell a tepsibe!!

A kávés makik pihenőjüket töltik

4. Ezután a macaronoknak kell egy kis pihenés: 30-45 percet kell szobahőmérsékleten (vagy inkább konyha-) várniuk, míg a sütőbe kerülnek. Mivel egy adag alapból nálam két tepsiben sem fér el, a harmadik, csak 10-15 darabból álló csapat így is várakozik egy óránál többet, de ez eddig nem ártott nekik.

5. A sütőmet 160 fokra melegítettem elő.
Villanysütőm van, még sose mértem utána, elhiszem neki, hogy ennyi van benn, mikor kialszik a jelzőfény. A tepsit a sütő közepére rakva 5 perc szükséges ezen a hőfokon, hogy megjelenjenek a macaronok "talpai", egyenletesen felemelkedjenek a macaronok. Ekkor még 3-4 percig hagyom stabilizálódni a talpakat, majd visszaveszem a hőfokot 130-ra. Ez ugye persze a sütő hőmérsékleténél nem jelent semmit, merthogy hűtő nincs beépítve a sütőbe.. magyarul muszáj kinyitnom a sütőajtót. Ilyenkor óhatatlanul picit lejjebb ereszkednek a makik, de azt tapasztaltam, ha tovább várok, vagy hagyom hogy "magától" hűljön a sütő (ami legalább negyedóra lenne, ha nem több) akkor elkezdenek barnulni, ami nem jó, ha pedig valami kellemes pasztellszínű macaront készítünk éppen, akkor végképp csúnya is :(.
Igen, tudom, macerás, de ilyenkor a full kinyitott sütőajtóban a tepsi elé belógatok egy darab sütőpapírt, így csak a tepsi alatt száguld be a hűvösebb levegő és 2-3 perc alatt elérem a szükséges 130 fokot. Ezután visszazárom a sütőajtót, és kb. további 5 percig szárítom még a sütiket. Ha minden jól megy, ilyenkor egyszerűen a legszélsőnél lehet ellenőrizni, kész vannak-e már: kinyitom a sütőajtót, felemelem a legszélsőt óvatosan egy késsel, ha szépen elválik a szilikonos sütőpapírtól és világos halvány bézs az alja, akkor lehet kivenni.

Természetesen a következő tepsi előtt vissza kell fűteni a sütőt 160 fokra!

Nekem a szilikonos sütőpapírról tökéletesen le szoktak jönni. Úgyis lejönnek könnyen, ha megvárjuk, hogy teljesen kihűljenek, akkor óvatosan le kell húzogatni róluk a papírt.
Javasolják még, hogy rövid időre enyhén nedves konyhapultra tegyük a még meleg sütőpapírt, és a keletkező gőztől is elengednek a sütik, ez azért tartogathat meglepetéseket, ha eláztatjuk a papírt, és ezzel a sütik alját.

Ezután már csak a töltés van hátra.

5. Ízesítés: Én nem mernék nedves színezőanyagot hozzáadni, legyen az természetes vagy mesterséges, mert a plusz nedvesség romba döntheti az egész macaron-projektet. Ráadásul maradnék inkább a természetesnél. Így kézenfekvő volt a kávé, 5 tk. instant kávét törtem porrá mozsárban, és a mandula darálása vége fele hozzáöntöttem a porcukros keverékhez. A matcha teát japánból kaptam egyenest ( köszönöm, Tímea! :)), mint kiderült, ez kifejezetten teaszertartáshoz való por, nem főzni-sütni, így az első adagba túl sokat tettem, de nem emiatt ,hanem mert nem volt eléggé kikeverve a massza, kissé ufószerű, szétkúszó macaronok lettek. ( Kisebb: Fúúúj, anya, ebbe brokkoli van???? Azt le se írom, az Ember mit mondott...) Ezért az ismétléskor már csak 2 kávéskanálnyi matcha port kevertem a porcukorhoz-mandulához.

A matcha ízesítő és színező egyben

A sima macaronokat nem ízesítem semmivel, ahogy a nyáron írtam, a vanília elnyomja a mandulaízt, ezért a natúr makik ganache krémet kapnak rendszerint (ez elég egy adagnyi macaron töltéséhez) :

100 ml tejszín

100 gr. étcsoki

2 dkg vaj

A felmelegített tejszínt ráöntöm az aprított étcsokira és a vajra, simára keverem, visszahűtöm a hűtőben, majd kézi mixerrel habosra felverem.

Itt a sima macaronokon látszik, hogy egyik adagjukra nem nyitottam ki eléggé a sütőt a sütés második fázisában...

A kávés macaronokba vaníliás vajkrém került:

75 gr vaj

75 gr porcukor

1 ek tejszín

1 csipet só

fél rúd vanília belseje/ 1 tk. vaníliás porcukor/ 1 tk vaníliakivonat

A vajat habosra kevertem a sóval és a cukor felével, hozzáadtam a cukor másik felét, a tejszínt és a vaníliapöttyöket, és könnyű habosra kevertem a géppel.

A matcha macaronok tölteléke lime-osgyömbéres sajtkrém volt, bár a gyömbér nem akart igazán dolgozni benne, sikerült egy vacak, ízetlen gumót kiválasztani.

75 gr vaj

25 gr natúr sajtkrém

1 ek porcukor

2 cm-nyi gyömbér reszelve

fél lime leve és lereszelt héja

A cukrot a vajjal habosra kevertem, majd hozzákevertem a sajtkrémet és az ízesítőket.

A két utóbbi krém fél-fél adag macaronhoz készült, de így is maradt ki belőlük.


Összegezve: not a rocket science, csak odafigyelés és precizitás szükséges. Jó alapanyagok és a profi kellékek (pl. jó sütőpapír, habzsák) megkönnyítik a munkát, pont mint minden más süteménynél. A tésztamassza milyenségét kell megérezni, ez megér egy próbát - egyébként a képviselőfánk tésztájához tudnám hasonlítani, vagy egy kényesebb kelt tésztához: ha sikerül, azután mindig tudni fogod, milyennek kell lennie. :)


Itt olvashatjátok C&V olasz meringue-s macaron krónikáját.

Ja, és hogy miért jó ilyen vacakolós sütit sütni azon kívül, hogy finom?? Hát a kihívás miatt...

Mérleg

A GBT-s macaronokkal együtt elfogyott 20 ív sütőpapír és 51 tojás. Mák és mogyoró csak fél, mandula egy, dió úgy kettő, aszalt gyümölcs 3 kiló felett.

A többit képzeljétek hozzá :) . És ez ugye csak a süti szekció.
Érzem, hogy közelednek a natúr joghurt-gyümölcsnapok...

Karácsonyi mese

Ez most hosszú lesz. Ha van végre időd megállni, elfelejtkezni a rohanásról, az ünnep előtti tülekedésről, a válság ellenére az utolsó pillanatban mégiscsak zsúfolt boltokról, a magad elé állított számtalan elvárásról - milyen a tökéletes teríték, a tökéletes menü, a tökéletes karácsony - akkor vedd öledbe a kisgyereked és olvasd el neki, vagy csak úgy magadnak, ezt a mesét.

A fekete bárányka
Döbrentey Ildikó meséje

Régen történt, nagyon régen, Betlehem városa mellett a réten.
Birkák legeltek arra éppen: öt birka, tíz birka, száz birka. Csak úgy fehérlett tőlük a táj. A nagy fehérség közepében egy apró fekete pötty: egy fekete bárányka táncolt és ugrándozott széles jókedvében. De olyan szépen táncolt és olyan vidáman ugrándozott, hogy a rét, tél közepén, kivirágzott, mintha tavasz lett volna.
Sehogyan sem tetszett ez a fehér birkáknak. Irigykedve bégettek:
-Bee! Mit keres köztünk ez a fekete? Mit táncol, mit ugrál ez itt? Mit zavar ez itt?Bee! Akárkinek gyereke, nem kellesz te fekete!
És kilökték maguk közül a fekete báránykát.
Olyan hirtelen történt mindez, hogy a fekete báránykának még csodálkozni sem maradt ideje.Máris elvonult a nyáj, és ő ott maradt egyedül.Várt egy darabig, hátha visszajön érte valaki, várt, de nem jött senki. Akkor lehajtotta a fejét, és szomorúan elindult, hogy szállást keressen éjszakára. Nem táncolt, nem ugrándozott. Csak ment, ment, amerre a szeme látott. El is fáradt a lába.Már a csillagok is feljöttek, mikor végre egy elhagyatott istálló akadt az útjába.
Omladozott az istálló fala, a tetején befútt a szél, ám az ajtaja sarkig tárva. Óvatosan belesett az árva fekete bárányka.
Szalmával tele jászol állt az istálló közepén, mögötte vaksin hunyorgó, félig vak tehénke. A tehénke barátságosan elbődült és kiintegetett a fülével, mintha hívogatná a vendéget.
Nem kérette magát a bárányka. Besurrant az istállóba, s elvackolt a jászol alá, a félhomályba. Nagy csöndesen lapult ottan, nem is moccant, nem is szusszant.
Attól kezdve ketten éltek az istállóban: a félig vak tehénke meg az árva fekete bárányka.Nem sokat beszéltek, így hát jól megfértek.
Egy nap, legelészés közben, a szokottnál messzebb kalandozott a fekete bárányka. Váratlanul különös társaság tűnt fel a réten. Viselős, gyermeket váró asszony ült egy öreg, süket csacsi hátán.Mellettük egy férfi ballagott. Egyenesen arra tartottak ahol a bárányka legelészett. Az asszony szép arcát gond gyötörte:
- Jaj, Józsefem! Úgy érzem, éjszaka meglesz a gyermek, és nincs egy zug, ahol meghúzhatnánk magunkat!
A férfi nyugtatta:
- Türelem, Máriám, megsegít az isten. Majd csak jut nekünk is fedél.
És körülnézett a kietlen, nagy pusztaságban.
Ó, szegények ! - szánakozott a fekete bárányka. - Kizárta őket is a nyáj. Majd én segítek nekik! - Azzal elébük lépett, és vezetni kezdte őket, egyenesen az istálló felé. Az öreg, süket csacsi azonnal a nyomába szegődött.
- Ki vezet bennünket?- kérdezte az asszony.
- Egy fekete bárányka... - válaszolta csodálkozva a férfi.
Elérkeztek az istálló ajtajához. Ott megálltak. Rájuk hunyorgott a félig vak tehénke, aztán barátságosan elbődült, és kiintegetett a fülével, mintha hívogatná a vendéget.
A jövevények hálásan beléptek az istállóba, s letelepedtek a jászol mellé. A csacsit bekötötték a tehénkéhez, a jászol mögé. A bárányka elvackolt a szokott helyén, a jászol alatt. Minden elcsendesedett.
Éjszaka közepén gyermeksírásra riadt a fekete bárányka. Nyitni akarta a szemét, ám a napnál is fényesebb fény kápráztatta el. Remegő lábbal felállt és kidugta a fejét a jászol alól.
Hát, az istálló fényárban úszott! Ragyogott a félig vak tehénke szeme, selymesen pompázott a süket csacsi vedlett sörénye. A jászolban aranyszálként csillogott a szalma, rajta csöpp újszülött feküdt, kendőbe bugyolálva. Egyenesen a jászol alól kukucskáló fekete bárányra nevetett.
- Lehet, hogy mégsem vagyok olyan fekete? - gondolta felbátorodva a fekete bárányka, s kilépett a jászol alól. Az újszülött újból rámosolygott.
A báránykának ettől olyan jókedve kerekedett, hogy táncolni és ugrándozni szeretett volna. S úgy is tett: táncolni és ugrándozni kezdett, mint réges-régen, a fehér nyáj közepében.
Sugárzó arccal nézte őt az anya, a férfi és a gyermek. A bárányka csodálkozva vette észre, hogy az ajtóban pásztorok tolonganak, s mögöttük... Mögöttük a szívtelen fehér birkák nyája bégetett!
- Ugye, most bejönnétek, ha mernétek! - húzta ki magát a fekete bárányka. Már nem remegett a lába, hanem táncolt és táncolt, és ugrándozott és ugrándozott. Olyan jól érezte magát, hogy azt gondolta:
- Miért ne jönnének be a fehér birkák is? Hiszen a testvéreim.- És kiszólt nekik: -Gyertek beljebb! Gyertek beljebb!
S a fehér birkák bégetve betódultak.
A fekete bárányka ekkor visszahúzódott a jászol alá. A csillogáson át is látta, hogy a gyermek elálmosodott. Erre ő is ásított egyet, bevackolt a jó puha szalmába és elszenderedett.

Ezer és ezer híres kép, festmények és szobrok őrzik ennek az éjszakának, az első szent karácsony éjszakájának a csodáját. Minden képen ott látható a kis Jézus, Mária, József, a pásztorok, a fehér birkák, a tehénke, meg a csacsi. Na de hol a fekete bárányka? Őt még nem látta soha senki!
Nem ám mert egyesegyedül csak ti tudjátok, hogy a jászol alatt is ott lapul valaki. Valaki, aki fedél alá vezette Máriát és Józsefet, valaki, aki elsőként táncolt és ugrándozott a kis Jézusnak, valaki, aki a rosszra jóval válaszolt.
Valaki, aki végre boldogan szuszog: a fekete bárányka.

Fehérboros-fűszeres körte fehércsoki-krémmel

Ez a hónap nálam a desszerteké :) . Nemisbékánál megcsíptem egy 2. helyet, ez a körtés pedig a Gasztrotippen vitte el a desszertkategória első díját. Köszönöm a zsűri bizalmát! Hátha megtetszik még valakinek, valamelyik ünnepi estére, egy könnyű kör a beiglik után...

Hozzávalók:


4 körte

4 dl fehérbor

1 púpozott kávéskanál mézeskalácsfűszer

1 ek. méz

1 citrom leve

100gr fehércsokoládé

30 ml tejszín

A körtéket zöldséghámozóval meghámoztam, úgy hogy a szára rajtamaradjon, az alját egyenesre vágtam, citromlével átkentem.

A fehérbort összekevertem a mézeskalácsfűszerrel, mézzel és a citromlével.

A körtéket akkora bögrébe állítottam, amelybe pont belefértek, felöntöttem a fűszeres fehér borral, és 2 perc alatt a mikro legmagasabb fokozatán egyenként megpároltam. ( Kicsi, mély lábasba állítva is lehet párolni a körtéket néhány percig a tűzhelyen.)

A körtéket újból átkentem kis citromlével, lehűtöttem, a felső egyharmadánál keresztben elvágtam.
Amíg a körte hűlt, a tejszínt kissé (Ne legyen kézmelegnél sokkal melegebb, mert összerántja a csokit) felmelegítettem, és az apróra összetört fehércsokira öntve sima krémmé kevertem.
A hűtőben visszadermesztettem,robotgéppel felvertem és a krémet csillagcsöves nyomózsákból az elvágott körtékbe töltöttem, a felső részt visszahelyeztem.

Jó hidegen tökéletes.

A maradék krémhez több tejszínt adva mártásként lehet köríteni a körtéket, vagy a fűszeres fehérbort beforralva öntjük a körték alá.
Előbbi esetben a maradék párolólevet szintén lehet behűteni, és azt isszuk a körte mellé.


A töltött körte ötlete a Séfexpressz kis füzetsorozatából való.

Tükröm,tükröm...

mondd meg nékem, melyik a legrémesebb képem???

Annyira tetszett Doki körkérdése, hogy egyből kikönyörögtem magamnak kommentben egy idegurítást, és Zsuzsi volt olyan aranyos, hogy egyből reagált, így nosztalgiázhatok egy kicsit és vigyoroghatok/szörnyülködhetek kicsit magamon, ami, mint tudjuk, rendkívül jellemfejlesztő elfoglaltság.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ma is azzal a géppek fotózok, mint akkor, viszont elolvastam a használati utasítást, ami nagy segítség volt, mert megtudtam, hogy a sok kis fura ábra közül például az a fekete kocka-két háromszög-izé a fehéregyensúly beállítására szolgál, amivel elérhető, hogy nem csak full napsütésben lesznek színhelyesek a képek, hogy ott alul a bal gombbal be lehet rácsozni a kijelzőt, így könnyebb eltalálni a képarányokat, meg pár ilyesmi. Így fel tudok már tenni pár kedvencet is, ami már viszonylag jól megállja a helyét. Biztos, hogy egy hozzáértő még ennél sokkal többet is ki tudna hozni a gépből, a kompozícióról, ötletről és múvészi érzékről nem is beszélve, és ha egyszer odajutok, akkor persze beszerzek további 300 kelléket, csak azt nem tudom, hol árulnak olyan étkészletet, amiben nem 12 egyforma, hanem 12 különböző színű, mintájú és formájú tányér van...?
Ja és mivel nincs olyan képszerkesztő programom, amivel helyesen egymás mellé tudnám pakolni a képeket, akkor jöjjenek sokkolóan sorban:


-belóg a gépszíj :)



- az emblematikus piszkeszósz elég homály...


-sötét, csúnya, esős nap volt, na...



-hogy ez a palcsinta-lasagne milyen finom, kár hogy ilyen ronda :(




és most pár kedvenc, miben az éles szemű hozzáértő biztos talál még hibát, de én így szeretem :)










persze van gáz szöveg is elég, rendesen modoros, pl:

"Itt még zajlik az eperszezon, nem véletlenül van a város címerében eper. Nekem ez a kedvenc gyümölcsöm, imádják a gyerekek ( és jó nevelést kapva szóba sem kerül, hogy megcukrozzák), ezért a szokásos dzsemfőzésen túl mindig kimerítően és hosszasan tervezgetem, mi mindent fogok eperből csinálni. Parfé, torta, eperbomba, eperkrém, turmix minden reggel, tejszínes eperkrémleves stb-stb. Aztán szembetalákozunk a nagy tál eperrel, és elveszünk. Finom szerdán vagy szombaton a piacról, még jobb a néhány tenyérnyi eperültetvényünkről ( idén kicsi, megsült, csigarágta, de bio és a miénk) , de a legjobb amikor a kertőrült szomszéd néni átad a kerítés felett egy frissenszedett, nagy doboznyit."


Továbbgurítom Cserkének és Saját levében-nek, de ők a szöveg alől felmentést kapnak!!!

Narancsos-fahéjas csigák

A kép nem lámpafényes. Ennek a kalácsnak ilyen a színe...Már egy ideje kinéztem magamnak, és mikor most elolvastam odafigyelve a receptet, elég furcsának tűnt, de hát szombat van, kelt tésztára áhítozott a Nép, annak meg idő kell, nem lehetett sokáig habozni. Nem bántam meg, szuper sütivel gyarapodott a repertoár, bár a narancsdzsem miatt, ami alapból kicsit kesernyés, finnyáskodott az apraja, közölték, a tészta maradhat, csak legközelebb rengeteg kakaóval, légyszi, anya.

Szóval a tésztára visszatérve, ennél egyszerűbbel még nem nagyon találkoztam: élesztős, de nem kell dagasztani, (tényleg, még az is meg tudja csinálni, akinek nemhogy kenyérsütőgépe nincs, éppúgy mint nekem, hanem dagasztókaros robotgépe se) csak keverni, van benne sütőpor meg szódabikarbóna is (hogy van valami jelentőségük, vagy nincs, nem tudom, legközelebb lehet, kihagyom őket), az eredmény könnyű, repülős, foszlós, nagyon kiadós, magát etető kalács. Igaz, diétásnak nem nevezhető, de hát ami jó van az életben....





Ez a mennyiség komplett kitöltött egy 26 cm-es tortaformát és egy 15X25 ös jénai tálat, így legközelebb lehet kétféle, a nagyoknak az eredeti fahéjas-juharszirupos-kávés, a kisebbek meg egyék csak a csokisukat!


Hozzávalók:

-a tésztához

62,5 dkg dkg liszt

12 dkg vaj

10 dkg cukor

0,5 liter tej

1 cs( 50 dkg liszthez való) szárított élesztő

1 púpozott kk. sütőpor

1 csapott kk. szódabikarbóna


-töltelékhez

8 ek. narancsdzsem

5 dkg olvasztott vaj

-az öntethez:

10 dkg cukor

3 dkg olvasztott vaj

1,2 dl narancslé

fahéj ízlés szerint


A fura kelt tésztát úgy kellett kezdeni, hogy egy nagy lábasban felmelegítettem a cukrot, a vajat és a tejet egészen forróra, éppcsak hogy ne forrjon. Ezután hűlni hagytam egészen langyosra, hogy ne ölje le az élesztőt. Az élesztőt ezután beleszórtam, elkevertem kicsit,vártam pár percet, és belekevertem 50 dkg lisztet.
Ekkor nagyjából nokedlitészta keménységű volt, egész kevés keverésre sima lett rögtön. Letakarva kelt 1 órát, ezután rászórtam a maradék 12,5 dkg lisztet, a sütőport és a szódabikarbónát, beledolgoztam részben fakanállal, részben kézzel már a munkapulton, kicsit átgyúrtam és kb.50X25-ös téglalappá nyújtottam.
Megkentem a lágy vajjal, rákanalaztam a narancsdzsemet, a receptet követve megszórtam ugyan cukorral- sokkal kevesebbel, így az a gyerekeknek kevésnek bizonyult - , majd a hosszabbik oldaláról feltekertem. Jó 2,5 cm-es szeleteket vágtam és besorakoztattam a formákba, majd megint hagytam nőni őket 20 percig.



Ekkorra a sütő is előmelegedett 200 fokra, de amint betettem a tésztát, visszavettem 180 fokra.Mivel az eredeti receptnél vastagabb csigákat vágtam, 45 perc kellett a teljes átsüléshez, és 20 perc után alufóliát is tettem a tetejére.

A forró csigákat még a formában meglocsoltam az olvasztott vajjal, fahéjjal, narancslével elkevert porcukorral.

A recpetet Pioneerwoman-tól tanultam.

Mascarpone sk., otthon

Ez csak egy ürügy volt, hogy egy kicsit úgy csináljak, mint aki főz...
De mostmár hamarosan...holnaputántól...kár, hogy ésszerűségi okokból úgy kellett döntsek, először a kamrát kéne rendbevágni, mert valószínűleg van változatos dobozokba rejtve 5 kg mazsola és 10 csomag kókuszreszelék, rengeteg sütőpor, de tortazselé egy se (esetleg fordítva) ,viszont nincs fél kilónál több liszt, cukor meg egyáltalán, ellenben sikerült vennem 10kg kapirgálós csirkét pont akkor, mikor bedöglött a mélyhűtő.

Szóval Cserke, meg Lúdanyó (azt hiszem) itt a megoldás a gumiízű-állagú mascarpone prblémájára. Főzni kell otthon.

Már az Olasz Kulináriát olvasgatva feltűnt, hogy a mascarpone házilagos előállítása nem egy nagy boszorkányság, és amikor egy kis retro-hetvenes évekbeli konyhaboltocskában megláttam 1500 pénzért az ételhőmérőt ( a népi Kína egyszerű, de nagyszerű terméke, bár valami flancos olaszos nevű Kft. forgalmazza), akkor már tudtam hogy egyszer lesz nekem igazi házi mascarponém. Sőt, ezután már csak ilyen lesz mindig.

Ne is várja senki az összehasonlítást egyik boltival sem, mert nem is lehet összehasonlítani. Sűrű, sárga, van neki íze - mascarpone-íze-tejszín-íze - picit savanykás-édes egyszerre. Jobb csak akkor lehetne, ha házitejről gyűjtünk tejszínt, de azért fél liter alatt nem érdemes nekiállni, úgy meg tejtermelők előnyben.

Nem kaptam sehol sem nem ultrapasztőrözött tejszínt sem (még a Metróban reménykedem) - igen, és benne van az a béna karragén stabilizátor is, ha netán valaki fel akarja verni - de ennek ellenére működött; hétvégén tiramisu lesz.

Ja és az ára ebben a csúnya válságos, ködös, sötét világban igen vigasztaló: német tejszínekből csináltam, egyik poharas, másik kettő dobozos kétdecis, pontosan 26, 6 dkg lett 500 ml tejszínből, ami testvérek között is alig 400 Ft környékére jön ki. Ja és most láttam, hogy az ismert magyar gyártmányban van ám tej is.. De minek??


Hozzávalók:

0,5 l tejszín

1 ek. citromlé





A tejszínt lassú tűzön kevergetve felmelegítettem 80-85 fokra, közben hozzáadtam a citromlét, és a legkisebb lángra áttéve, ezt a hőfokot tartva kevergettem 15 percig.

Ekkor kb. annyira sűrű csak, mint egy vékony sodó: a kanál hátán vékony réteg tapad meg belőle.

Ezután levettem a tűzről, hagytam kihűlni és egy szűrőben, vékony vászonzsebkendőn keresztül 24 órát hagytam csöpögni a hűtőben.

A technikai megvalósítást BakingObsession-tól lestem el.

Narancsos-mákos panna cotta

Ugyan fejben megvolt az előétel és a főétel is, de csak a desszert jött máig össze a nemisbéka féle gyors karácsonyi menüből. Az viszont olyan lett, amilyennek elképzeltem, hagyományos is meg nem is, a hűtést leszámítva pontosan 5 perc elkészíteni, nem túl édes, selymesen olvadó, karácsonyízű, csinos és ráadásul mindenkinek ízlett. Ha nem is karácsonyeste ( mert ott bérelt helye van Mamma Sacher tortájának, lehetőleg minél giccsesebb marcipándíszítéssel, melyre lelkesen ötletelnek a családtagok már december elejétől), de valamikor az ünnepek alatt biztos lesz ismétlés.

A mák döntő része a forma aljára összpontosult, de erre számítottam már az After eight panna cotta tapasztalatai alapján, de ettől függetlenül a mák íze szépen átjárta az egész desszertet.



Hozzávalók 4 személyre:

4 dl tejszín

4 ek. darált mák

2 nagy narancs reszelt héja és leve

2 csapott tk.( 4 gr ) zselatin (vagy 3 lap lapzselatin)

2 ek.plusz 2 tk. méz

1 tk. vaníliakivonat




A zselatint elkevertem 3 ek. tejszínnel, a többi tejszínt kevergetve felforraltam a mákkal , 2 evőkanál mézzel, a reszelt narancshéjjal és a vaníliakivonattal és pár percig kis lángon főztem. A tűzről lehúzva simára kevertem benne a megáztatott zselatint, visszatettem egy fél percre a tűzre, azután kiöblített formákba öntöttem.

(A rákerülő szirup elég édes, de édesszájúabbak emelhetik kicsit a tejszínbe kerülő méz mennyiségét a zselatin kevésnek tűnhet, de ennyi pont elég, csak türelmesnek kell lenni, nem radírgumit készítünk)

Mivel fémformáim vannak, így 3 óra hűtőszekrény  után már lehetett is kiborítani őket, miután pillanatra forró vízbe mártottam az edénykéket.

Kerámiaformák esetén jobb biztosra menni, és inkább kora délelőtt megcsinálni, ha vacsora mellé adjuk. Aki nem akar vesződni a kiborítással, nyugodtan tálalja egy szép, inkább széles, mint mély pohárban - akkor a mák alul sűrűsödik ugyanis, és nehéz alulról együtt élvezni a desszert többi ízével.

A narancsok levét felére beforraltam a két teáskanálnyi mézzel, és a sűrű sziruppal meglocsoltam a desszertet.