Burgundi gomba

 

Kilenc óra. Eredetileg ennyi főddögélést kívánt meg a recept. És irdatlan mennyiségű leveskockát. Utóbbi automatikusan skip, a kilenc óra pedig... Mivel ebédhez terveztem, kizártam, hogy egy kvázi köretért négykor keljek. Esetleg egy croissanért reggelire, majd, egyszer. 

Kicsit lenyirbáltam hát a vadhajtásokat - mindig elámulok ezen a nőn, mire van energiája, meg azért rengeteg félkész cucca is a receptekhez, bár valószínűleg a préri közepén muszáj bespájzolni kicsit - és az egyszerű csiperke, ami alapból semmilyen ízű, varázslatos átváltozáson ment át. És jól bírta a csupán 6 óra dünnyögést is a gázon, az íze pedig...  igazából a steak volt a kísérő; ha meg valaki vegában utazik, akkor abszolút nyerő önálló főétel. Vagy langyosan, jó kenyérből pirítóssal a bora mellé klassz vacsora.

Hozzávalók: (4 személyre)

0,5 kg csiperkegomba (barna csiperkét használtam, azért lett ilyen szép sötét színe)

5 dkg vaj

4 dl jó vörösbor-  ha már burgundi, akkor legyen egy jó pinot noir

3 dl erős húsleves

2 gerezd fokhagyma

fél vöröshagyma

fél tk tört koriander

1 kis babérlevél

csipet fahéj és szerecsendió

3 szem tört szegfűbors

1 tk frissen őrölt bors

1 csapott tk só

Bár hosszan készül, a tennivaló annyi vele, hogy a megmosott gombát és a többi összetevőt egy lábasba rakjuk felforraljuk, majd lassú tűzön, fedő alatt 6 órát, majd fedő nélkül 3 órát főzzük. 

Én ezt 4+2-re redukáltam, egyedül azért nem merném hagyni, mert a végén nem árt figyelni, nehogy a besűrűsödött leve odakapjon.Szerintem simán lehetne sütőben is csinálni, de először nem akartam ezzel kísérletezni.

Az eredeti receptben van minimális Worchestershire szósz, itt helyette inkább fűszerek.

Mandulás-csokis körtetorta (gluténmentes)

Méltatlanul mellőzött téli gyümölcs nálunk a körte. Pedig szereti mindenki, - jó, most is volt kivétel, a Nagyobb mondta, hogy igen, szereti, csak a sült körtét nem,  ezért ő a közöket ette inkább - csak valahogy szegények olyan kis barnán-zölden, elhagyatottan szoktak  kuporogni a zöldségpultokon a virító Granny Smith-ek meg Jonatánok között. Ez itt most különösen szomorkodott az óriás olasz Vilmosok, meg Boscok között, pedig jóízű, vékonyhéjú, sülve (borzasztó...) sem széteső, csak hát kicsi, - pont ilyen sütikbe való -, nem is világlátott, itthoni termés. Meg is sajnáltam,  hazavittem, megsütöttem.

Hozzávalók: (20-22 cm-es formához)

8 dkg vaj

12 dkg étcsoki

1 tk instant kávé

1 tk. víz

1 kk. vaníliakivonat

3 tojás

12 dkg cukor

15 dkg darált mandula/ mandulaliszt

3 kisebb, ép  körte

A sütőt 180 fokra előmelegítettem.

A kávét, vizet, (elhagyhatóak, vagy lehet valami klassz kis alkohollal is megdobni inkább) a vajat és az összetört  étcsokit mikróban a legnagyobb fokozaton 2x30 másodperc alatt - közben megkevergetve - összeolvasztottam, hűlni hagytam. Közben a tojásokat kettéválasztottam, a cukor egyik felét a tojássárgákkal kevertem világos krémmé, majd a másik felét a fehérjékhez adtam fokozatosan, és kemény habbá vertem. A csokis keveréket a tojássárgás krémhez kevertem, hozzáadtam a mandulát is, majd három részletben beleforgatva,  óvatosan lazítottam a tésztát a fehérjehabbal.Sütőpapírral bélelt kapcsos formában 5 percre betettem a sütőbe, addig a körtéket félbevágtam, kis citromlével megkentem a vágási felületüket, majd a sütőből pillanatra kihúzott tészta tetején elrendeztem őket.(Így nem süllyedtek bele teljesen a tésztába, ami még így is kicsit magasabbnak bizonyult.)

35 perc sütési idővel a tészta kellemesen brownie-állagú, szaftos, de tökéletesen átsült volt, a körték jól bírták a meleget, nem engedtek levet, nem repedtek ki.A formában, letakarva hagytam kihűlni.

Nálunk egy fél vasárnap délutánt bírt ki, pedig nem is volt hozzá tejszínhab vagy más krémes-szirupos  kísérő.

Hozzávetőlegesen ez a tortaalap receptje.

Boldog Bálintot...!

 

Szeretettel küldöm ezt a képet Angélának, Anitának, Erikának,Verbéna és Levendulának, köszönöm hogy gondoltatok mindenféle díjakkal egy ilyen öreg bloggerre is :). Remélem, hogy Ti is olyan sok örömet találtok a blogolásban, mint én, és legalább annyi kedvességgel, szeretettel és jó emberrel találkoztok, mint nekem van szerencsém.

Macaron recept a szokásos, és egy szuper nagyoncitromos  citromkrém ( a kötelező étcsoki-ganache mellett):

5 dkg vaj
7 dkg porcukor
egy citrom lereszelt héja
fél citrom leve
2 ek. tejszín

Az elsó három hozzávalót kikeverjük, óvatosan hozzáadjuk a citromlevet, jól elkeverjük, és a végén mixerrel tökéletesen felhabosítjuk a tejszínnel együtt.

Ha pedig valaki még gondolkodik pikk-pakk Valentin napi menün:

Feta bruschetta

Chilis-diós karaj

Gyömbéres csokimousse

Fánk fahéjas cukorral, narancssziruppal Thomas Kellertől (VKF! XL.)

Egy hétvégén sütöttem a klasszik Horváth Ilona fánkrecepttel -  hát mindketten tudnak valamit :D. És szerintem más fánkrecepttrel is ki lehetne próbálni, bármennyire is nagy gyakorlatot és precizitást igényel a fánk sütése állítólag, hogy pihenjen egy éjszakát a hűtőben. T.K. szerint ugyanis ezalatt annyit fejlődik a tésztában a glutén, hogy másképp el nem érhető ízt és textúrát eredményez. Biztos - mert az itthoni  két Fő Édességkritikus szerint ez a fánk még sokkal finomabb volt, mint a déli klasszikus baracklekváros eresztés, és igen sérelmezték, hogy ekkora tésztamennyiségből csak kb.10 darab lett. Az éjszakai pihentetés miatt tökéletes hétvégi reggeli-adag, mazochistábbak vagy ráérősek persze hétközben is kényeztethetik a családot, nálunk ilyenkor csak  müzli-tej kombóra van idő.

Van viszont egy nagyon érzékeny pontja az ügynek, az olaj hőfoka. Ez mondjuk más fánkfajtáknál is kritikus ügy, hiszen ha elszúrjuk, a fánk belül nyers maradhat, míg kívül megég; ezek a fánkok talán nem annyira érzékenyek, viszont abszolút tökéletesek tényleg az ajánlott 180 fokon lesznek.Kívül sötét aranybarna, belül hatalmas levegőbuborékok, éppcsak el nem repül.

Hozzávalók:

a kovászhoz:

0,6 dl plusz egy evőkanál langyos víz 

7 gr friss élesztő

6,5  dkg liszt

a tésztához

7 gr friss élesztő
2 ek. langyos tej

13 dkg  plusz 2 ek.  liszt 

3 tek cukor

1 tk. só

3 tojás sárgája
3 dkg langyos olvasztott vaj

a sütéshez olaj

4 ek cukor/porcukor 1 púpozott tk. fahéjjal keverve

A kovászhoz az élesztőt elmorzsoltam és simára kevertem a vízzel és belekevertem a lisztet is, majd 1 órán keresztül folpackkal letakarva pihenni hagytam. (Cukor NEM kell bele) Ennyi idő alatt szépen a duplájára nőtt.

A tésztának úgy kezdtem neki, hogy az ehhez való élesztőadagot a tejben simára kevertem, hozzáadtam a lisztből  9 dekát, a cukrot, a tojássárgákat egyenként, a vajat, és egy percig kevertem a mixer dagasztókarjaival. Ezután adtam hozzá a kovászt, majd a maradék lisztet (4 dkg plusz két evőkanál) és a legeslegvégén a sót. Ezután kb. 5 percig nagy fokozaton dagasztottam, míg szépen elvált a tál oldalától.Itt egészen kevés lisztet esetleg lehet még adni hozzá, ha túl gyengének tűnik a tészta; nekem nem volt rá szükség.

Ezután a tészta folpackkal letakarva 12 órát  töltött a hűtőben.

Másnap enyhén lisztezett felületen centi vastagra nyújtottam, kiszaggattam, letakarva 15 percig kelesztettem még, majd 180 fokra forrósított ujjnyi olajban kisütöttem. Az eredeti recepttel szemben az ide-oda forgatás nekem nem jött be, csak ahogy szoktam, felső felét először az olajba helyezve, majd egyszer megfordítva sültek oldalanként kb. fél-fél perc alatt, egyszerre csak 2-3 fánk, hogy  ne hűtsék le nagyon az olajat.

A kiszúrt  közepek vicces kis kerek labdává sültek, a gyerekeknél ennek frenetikus sikere volt.

A forró fánkokat fahéjas cukorba forgattam.

Narancsszirup: két narancs leve, 2 ek méz lassan beforralva.

NSHP oldalán könyvjelzőztem a receptet még tavaly augusztusban.

Diós-sajtos töltött karaj

A szerintem igen unalmas karaj  nagyon innovatív feldolgozása - amint megláttam a Piazzán, meg is könyvjelzőztem, és így ama igen ritka könyvjelzők egyike lett, ami nem búslakodik hosszú hónapokig vagy évekig kipróbálás nélkül, hanem majdnem azon melegében meg is sütöttem. Ünnepi ebédre, vendégváráshoz tökéletes: összeállítjuk, sütőbe dobjuk, otthagyjuk, kivesszük, az unalmas disznódarab díjnyertes külsőt kap, finom tölteléket és burkolatot, és ha valakinek a hozzátartozók elégedett csámcsogása nem elég, az még gyönyörködhet a felvágás után a töltelék miatt  legyező külsejű szeletekben (erről nincs kép, vendégek előtt nem valósítunk ön meg.)

Hozzávalók:

1 kb. 1 kg-os karaj, csontozva

15 dkg jobbféle sonka - én specket használtam

20 dkg bacon

15 dkg zsíros sajt ( nálam gouda, de legközelebb inkább brie lesz)

10 dkg durvára vágott dió.

1 ág rozmaring

2 gerezd fokhagyma

só, bors, olívaolaj

A karajba hosszában 5 mély zsebet vágtam, úgy, hogy ne lyukadjon át a hús. A zsebeket megtömködtem a dióval, sonkával és a sajtszeletekkel. Baconbe csomagoltam, megkötöztem, a zsineg alá bújtattam a rozmaringágat, tetejére dobtam még a két gerezd szétnyomott fokhagymát, kevés olívaolajjal locsoltam és 160 fokon, kicsit lasssúbb sütést választva 3 órán keresztül sütöttem a húst, az utolsó 3/4 órában krumplihasábokat is körérakva, amik jól beszívták a szuperszaftot.

Köszi Gabah a receptet! Bérelt helye van nálunk.

A torta, amit répatortának hívnak, pedig nem is az

 Milyen ciki név már az, hogy répatorta. 

Egy nyulat, lehet, lázbahozna,  de nincs olyan édesszájú, aki említésekor ne arra gondolna, hogy miért kell elrontani valamit répával, jó az a húslevesbe, valami jó kis nagyon húsos raguba, meg nyersen rágcsálva is jó, de minek úgy csinálni, mintha ettől cseppet is egészségesebb, "reformosabb", kalóriaszegényebb lenne egy sütemény,  holott ha  igazán egészségesen meg reformosan élnénk,  a sütemény szót, úgy, ahogy van, kihúzhatnánk a szótárunkból. 

Nem is propagálnám így ezt a sütit, nem  érdemli meg a répatorta nevet, főleg, hogy van benne rengeteg fehérliszt, cukor, kókuszreszelék, ananász és persze répa is, mellékesen, bár lehet,  hogy simán ki lehetne hagyni, és akkor is pont ugyanilyen szuperfinom lenne, és például a kókusz, az ananász és a fehérrumos (ami egyébként itt Malibu képét ölti) máz miatt akár lehetne karibi tortának is hívni, és vigaszt nyújthatna a januári hóban-ködben-fagyban a hamisan diétás csengésű répatorta helyett.

Hozzávalók: 26 cm-es formához, 16 szelethez)

3 nagyobb, egész tojás

35 dkg kristálycukor (eredetileg 50, tejóég :))

25 dkg liszt

1,5 tk sütőpor

10 dkg kókuszreszelék

10 dkg darált dió vagy mogyoró

25 dkg aprított ananászbefőtt, lecsorgatva és kicsi darabokra aprítva

25 dkg sárgarépa reszelve

2 dl (lehetőleg) olívaolaj

2 kk. vaníliakivonat/2 vanílás cukor

fél kk. őrölt fahéj

Az egész tojásokat és a cukrot egy nagyobb, mély tálban 10 perc alatt sűrű, krémes, világosszínű habos krémmé vertem a kézi mixerrel. A lisztet a sütőporral elkeverve rászitáltam és beleforgattam, majd sorban hozzákevertem a többi előkészített hozzávalót. A kapcsos tortaformát kibéleltem sütőpapírral és 165 fokos sütőben a sütő alsó harmadában egy órát sütöttem a tortát - gyönyörűen magasan, és egyenletesen jött föl. Tűpróbázzuk, és a tetejét lazán takarjuk, ha barnulni látszana.

A történeti hűség kedvéért el kell mondanom, hogy a recept tartalmaz eredetileg még 2 dl tejet is, ez  sajnos csak akkor jutott eszembe, mikor a massza már a formában volt, de mivel az így is piskóta-állagú volt, gondoltam, ezzel nem foglalkozom a továbbiakban...Nem bántam meg: így is tökéletes állagú lett a torta, az eredeti recepttel összehasonlítva nem annyira szaftos és nedves a tésztája, de így is jól bírta,  és még 2 nap  után sem száradt ki.

A tetejére 3 ek. porcukor került Malibuval folyósra kikeverve, kókuszcsipsz, meg némi gránátalmamag csakhogy a répatortaságról teljesen elfelejtkezzünk.  Egyet nem tennék rá, csokit, mert az agyonütné az ananász-fahéj-kókusz kombót. 

Tejszínhab mellé nem rontja el.

Az eredeti  receptet egy kedves kolléganőmtől kaptam, ő pedig a fiától, aki szakács, de ezek szerint a cukrászatról is tud valamit...

Téli minestrone

Nincs paradicsom. Nincs cukkini. Nincs padlizsán. Nincs paprika. Nincs zöldborsó. Nincs fejtettbab. Nem repül ide sehonnan, nem érik kamionban az idefele úton, etilénben fürödve. Azt képzeljük el, hogy  legfeljebb vermelni lehet a zöldségeket, hűvös pincében reménykedni, hogy nem csírázik, nem rohad, nem eszi meg valami kór, rovar, rágcsáló. És akkor máris tényleg téli zöldséglevesünk lesz, szezonális, hogy tovább koptassam az elkoptatott szót, pedig mennyire igaz dolog.

Hozzávalók: (6-8 személyre)

3 ek. olivaolaj

1 fej vöröshagyma

1 póréhagyma

2 gerezd fokhagyma

3 zellerszál

5 dkg füstölt szalonna

2 nagy sárgarépa

20  dkg petrezselyemgyökér

10 dkg tarkabab

5 dkg lencse

5 dkg borlotti bab

10 dkg kelkáposzta

2 közepes szem krumpli

2 liter húsleves

2 kk. sűrített paradicsom

fél dl vörösbor

2 tk. kakukkfű

3 tk szárított bazsalikom

só,bors

A lencsét és a babokat előző este - legalább 12 óra kell -  beáztattam.
A felvágott hagymákat, a felkarikázott pórét, zellerszálakat és a kis kockára vágott szalonnát az olajon kevergetve, kevés sóval átpirítottam, beleforgattam a tarkababot, felöntöttem a húslevessel és másfél óráig fedő alatt csendesen főztem a fűszerek felével. Ezután került bele úgy negyven percre még a lencse és az apró szemű fehér bab, a vékonyra karikázott összes gyökérzöldség, a krumpli, a paradicsompüré, a kel pedig laskára vágva csak az utolsó 20 percben, a szárított zöldfűszerek másik felével és a vörösborral.

Nem muszáj bele  tészta, de ha van benne, plusz valami jobbféle sajt is kerül a tetejére, akkor a második fogást nyugodtan elhagyhatjuk.