Segítsüti 2017. ősz - Whisky-karamelles pekándiós csokitorta

Sok-sok süti és segítségre váró, fontos, sokszor életmentő projektek.

Intenzív gyerekágy, speciális infúziós állványok, koraszülöttmentő eszközök...rengeteg megvalósult fejlesztés, amit a sütik, a sütők és a licitálók együtt hoztak létre.

Idén ősszel harmincan súlyosan vagy halmozottan fogyatékos gyerekeken szeretnénk segíteni: a szülők által létrehozott alapítvány óvodás és iskolás csoportjának végre saját kuckója lesz, ahova speciális fejlesztőeszközöket és játékokat veszünk majd a befolyt pénzből.

A Segítsüti Közhasznú Alapítvány 2009 óta minden évben két jótékonysági sütivásárt rendez, tavasszal és ősszel, és mint tudjátok, a befolyt összegből semmilyen működési költségre nem költünk (mivel mindenki ingyenesen, önkéntesen tevékenykedik az alapítvány javára), minden, a licitből befolyt forint a támogatott célra megy, és a felhasználását a honlapunkon tudjátok forintról-forintra követni.

Az idei  akcióról még több információt itt találhattok meg, a sütiárverést pedig ezen az oldalon -egyszerű jelszavas regisztrációval - lehet elérni.

És akkor pár szó a sütiről: az idei -ismét - egy torta, a tavalyi citromtortához képest egy kicsit más műfaj: súlyos, éjfekete szaftos csokis piskóta, karamellkrém, amibe füstös, Skye-szigeti whisky került, egy kis pekándiós pralinéval együtt, kívül csokoládés-karamelles borítás, még egy kis praliné, a torta tetejét pedig  whiskys karamellszósszal vontam be, miután a csokikrém rózsákra rákerültek a Godiva csokigyöngyei és pici aranyozás, és pár szem karamellbe forgatott egész pekándió.

Szóval ez igazából egy felnőtt-torta, kicsit karcos a karamelltől, kicsit füstös a whiskytől, mégis jól csúszik a rengeteg vajtól, csokitól és a visszafogott mennyiségű cukor miatt cseppet sem édeskés.

Mivel a krémbe és a torta tetejére kerülő karamellszósz önmagában is durván kísértő, a licitnyertes bónuszban kap még egy üveggel belőle. Jó lesz kávéba, lattéba, linzerbe tölteni - vagyis jó lenne ha tapasztalatom szerint nem eszegetné meg úgyis az ember magában, ha épp kéznél van a konyhában.

Jöhet a licit és a torta, ugye ?!!

Tojáslikőr-eper torta és blogszülinap

Boldog szülinapot, blog!

Amikor indultál, tíz éve, még nem voltak tíz év felettiek a gyerekek...Nem is tudom elképzelni, hogy volt energiám velük, a munka meg a Zélet mellett beletanulni a blogírásba, kínlódni a kis kattintós géppel, hogy értékelhető fotók szülessenek - vagy legalább felismerhető legyen rajtuk az étel - és valahogy akkor jobban ment a posztok megírása is, volt időm történetekre, mesékre, arról nem is szólva hogy hol volt akkor a Facebook meg az Instagram, a kommenteléshez akkurátusan be kellett lépni, lesni az e-maileket meg az értesítéseket. 

Szóval minden sokkal bonyolultabb volt, az internet meg ezerszer lassúbb, mégis valahogy gyorsabban ment. Na és persze nem csináltam 150 fotót, mikorra viszonylag elégedett lettem vele, a második-harmadik általában már megfelelőnek ítéltetett :D.

Nem így gondoltam ünnepelni a tizediket, hogy a húsvéti torta lesz majd  a szülinapi is, közel két hónap kihagyás és pár idei poszt után, de ha már így alakult, akkor ígérem, hogy rendesebb és szorgalmasabb leszek, mert olyan sok mindent köszönhetek ennek a tíz évnek, és milyen jó lenne, ha ez így folytatódna. 

Először is köszönöm, blog, az embereket - ismerősöket és igazi jó barátokat - , akiket rajtad keresztül ismertem meg, mert sokkal-sokkal szegényebb lenne nélkülük az életem. 

Köszönöm, blog, az elismeréseket, a sok meghívást, felkérést és rengeteg ajánlatot, amit kénytelen voltam - mert nem fér bele az életembe - elhárítani, mert akkor is nagyon jól esett.

Köszönöm, blog, hogy egy új dimenziót adtál,  a család és a hivatás mellett valódi hobbit és kihívást találtam benned/rajtad keresztül - (én akinek a legtartósabb hobbija a szalvétagyűjtés volt kb. fél évig) , ami mindig ki tud varázsolni kicsit a hétköznapokból, és hát mi lehet ennél fontosabb? (jó, olvasni is sokkal többet szeretnék)

(Blog, a férjem azt üzeni, hogy nem fér több tányérka meg üveg meg kosárka meg festett deszka meg tálca, doboz  meg egyéb kiegészítő a garázsba.)

Szülinapozzunk akkor ezzel a tortával, végül is az igazi eperszezon most van, és holnaptól a tízéves szülinap örömére, hogy megköszönjem a hűséges olvasók és a látogatók bizalmát, 10 alkalmas nyereményjátékot kezdünk: sok (jórészt azért jelképes) apróság, csupa olyan dolog, amit én szeretek, persze hogy a főzéshez/evéshez kacsolódik, és nagyobbrészt itthonról származik.

Addig torta, és holnaptól várunk Titeket, a blog meg én!

Hozzávalók: (3 db 18 cm-es formához, a kész torta a magassága miatt legalább 12 szeletes)

- a piskótához:

9 tojás

25 dkg cukor

25 dkg liszt

a krémhez:

1,2 dl tej

1,2 dl tojáslikőr(házi, innen)

14 dkg cukor

egy rúd vanília

20 gr étkezési keményítő

4 tojás sárgája

30  dkg szobahőmérsékletű, puha vaj

csipet só

még 2 dl tojáslikőr

40 dkg eper

Az egész tojásokat a cukorral sűrű, krémes habbá vertem, majd több részletben hozzászitáltam a lisztet és óvatosan összeforgattam, alulról felfele keverve.

A tésztát 3, sütőpapírral bélelt  formában mérleg segítségével igazságosan elosztottam és 180 fokra előmelegített sütőben egyszerre sütöttem meg kb 15-18 perc alatt. (Ha külön sütjük az idő rövidül, mert nem hűl le a sütő az egyszerre betett több formányi tésztától) Tűpróbáztam, kivettem a formából a piskótakarikákat és rácson kihűtöttem. Összeállítás előtt körben a lapokból egy centit levágtam,azaz 16 cm átmérőjű tortakarikákat kaptam.

A krémhez a tejet és a tojáslikőrt a vaníliarúd kikapart magjával egy kicsi lábasban  melegíteni kezdtem. A cukrot és az étkezési keményítőt elkevertem, hozzáadtam a tojások sárgáját is, majd a meleg tejes keverékből 6-8 evőkanálnyit. Ezt a simára kevert langyos alapot adtam hozzá a melegedő tejhez és közepes lángon, kevergetve addig főztem, amíg besűrűsödött - amikor elkezd picit bugyogni, egy perc után  le kell húzni a tűzről, mert "visszaenged" a keményítő, ha túlfőzzük. A tűzről levéve mély, literes mérőkancsóba öntöttem - mivel nem túl nagy mennyiség, muszáj, hogy beleérjenek a habverők rendesen - és a kézi   mixer legnagyobb fokozatán addig habosítottam, míg langyosra nem hűlt. Ez a lépés nem hagyható ki, mert extra sok levegőt visz a masszába, és tökéletesen  sima, fényes alapot kapunk vele, továbbá nem lesz bőrös sem.

Ezután meg kell várni míg teljesen kihűl a puding szobahőmérsékletűre - és ekkor ismét fel kell verni habverővel, majd  amikor jó habos, kanalanként kell hozzáverni a puha  vajat a mixer habverőivel magas fokozaton. A szobahőmérsékletű krém habos és levegős lesz. Ezután hozzáöntöttem még 1 dl tojáslikőrt, jól belemixeltem.

Az epret - pár szemet félretéve - vékonyan felszeleteltem.
A tojáslikőrös krém felével megkentem 3 lapot,  az eperszeleteket a krémre fektettem, kissé belenyomtam, rájuk helyeztem a másik 3 lapot, azaz így kaptam 3 egyrétegű tortát.
A körben a széléről levágott piskótadarabokat összemorzsoltam, meglocsoltam a maradék egy deci tojáslikőrel, és a szaftos morzsát két kis torta tetején kb egy centi vastagon elterítettem, lenyomkodtam. Félórára mindent a hűtőbe pakoltam.
Ezután állítottam össze a teljes tortát, így nézett ki a rétegrend: piskóta-krém-piskóta-tojáslikőrös morzsa-piskóta-krém-piskóta-tojáslikőrös morzsa-piskóta-krém-piskóta. 
A krém maradékával megkentem a torta oldalát, vékonyan a tetejét, kiraktam eperrel és Cserke szépséges habcsókjaival, meg pár virággal egy kerti díszcseresznyefáról.

Pillecukros-pekándiós brownie

Sajnos végtelen mennyiséget meg tudnék enni pillecukorból, becsületes nevén marshmallow-ból, a mini verzió meg különösen jó, mert hát olyan picikék, bekapunk pár szemet, az szinte semmi...Ezért aztán nagyon ritkán veszek. Itthon (amerre én napi rutinban járok) nem is nagyon látok a miniből, ezért semmi csodálkoznivaló nincs azon, hogy mivel Finnországban meg (ahol nagy helyi élelmiszerláncban kb 15 méterszer 3 méteres falat töltenek meg a cukorkák, és a fele az a borzasztó salmiakki, vagyis szalmiákszeszes ronda feketeség medvecukorszerű valami a létező összes formában és halmazállapotban) ott sorakozott mindenütt,   hoztam belőle jó sokat-végül is könnyű, nem terheli a poggyászt...

Ilyen brownie-t pedig úgyis régóta akartam sütni, az ezredik brownie a blogon, és legalább olyan jó mint a többi 999: alul sűrű csokis, felül édes puha-ragadós a cukorkától és ropogós a pirult pekándiótól.  Nem tartott ki egy napig sem, és ez teljesen érthető is...

Hozzávalók: (20x20-as formához)

20 dkg étcsokoládé
15 dkg vaj
3 dkg holland kakaópor
15 dkg natúr krémsajt
18 dkg cukor
csipet só
3 tojás
6,5 dkg liszt
mini pillecukor
3 dkg pekándió

A sütőt 160 fokra előmelegítettem. A formát sütőpapírral béleltem, úgy hogy két szembelévő oldalán túllógjon a papír. (Ennél megragadva majd könnyebb kivenni a formából.)
A csokit összetörtem és a vajjal együtt a mikróban a legnagyobb fokozaton, többször kivéve és megkevergetve egybeolvasztottam. A tojásokat, a cukrot, a csipet sót és a krémsajtot fakanállal simára kevertem, hozzáadtam a csokis keverékhez, majd hozzászitáltam a lisztet több részletben.
Megszórtam a pillecukorral, 30 percig sütöttem, de 20 perctől lazán betakartam alufóliával, hogy ne piruljon meg a pillecukor azután 30 percnél levettem, megszórtam a durvára vágott pekándióval és még 5 percig sütöttem.

Tejszínes-málnás unikornis torta

Ez a torta novemberi darab, ekkor kezdték elárasztani a netet az unikornist formázó sütik (azóta van ám unikornis macaron is, meg jégkrém, sőt eclair is...) így nem volt kétséges, hogy a Kisebb csajos szülinapjára ilyen készül.

Tulajdonképpen nem egy bonyolult darab, bárha valaki lófejűbb unikornist akar, akkor használjon inkább 15 cm-es átmérőjű formát, így nyúlánkabb fejet kap, na és persze ne feledkezzen meg a füléről, úgy mint én...bár ezt igazából senki nem reklamálta.

Hozzávalók: (3 db 18 cm-es formához)

6 tojás

15 dkg cukor

15 dkg liszt

-a málnás krémhez:

40 dkg (fagyasztott) málna

1 db 450gr-os natúr joghurt

6 dkg porcukor

4 dl tejszín

1 habfix

15 gr porzselatin/9 lapzselatin

4 ek víz

- a tejszínes krémhez:

25 dkg mascarpone

2 dl tejszín

2 dkg porcukor

kék-sárga-piros ételfesték

-az unikornis szarvához:

7 dkg pillecukor

14 dkg porcukor

1 dkg vaj

hurkapálca

A krémhez a joghurtot gézzel bélelt szűrőbe öntöttem,és hagytam lecsöpögni míg a piskótát elkészítettem.

Az egész tojásokat kézi mixerrel kissé felvertem, majd fokozatosan hozzáadtam a cukrot, és  6-8 perc alatt sűrű habos, világossárga masszává mixeltem. 3 részletben rászitáltam a lisztet és óvatosan homogén masszává kevertem.

Két 18 cm-es, sütőpapírra bélelt formába öntöttem és 175 fokra előmelegített sütőben kb 15-18. percig (tűpróbázva) sütöttem.

Rácsra fordítva hűtöttem ki, mindkét piskótakorongot 2 lapra vágtam.

A krémhez a lecsöpögtetett joghurtot a kiolvasztott eperrel ( a levével együtt, amit engedett) összeturmixoltam. Ez 6 dl sűrű turmixot jelentett, ehhez van igazítva a zselatin mennyisége! Ha a az eper levesebb, vagy a joghurt kevésbé sűrű, a zselatin mennyiségén igazítani (emelni) kell, mert nem fog megdermedni a krém.

A zselatint a 4 evőkanálnyi vízben megáztattam, addig a tejszínt egy habfix és 2 evőkanál porcukor  hozzáadásával habbá vertem.

A megpuhult zselatint kis lángon lassan átmelegítettem, közben simára kevertem, (forralni nem szabad)  langyosan  a joghurtos krémbe csorgattam és a kézi mixer segítségével egyenletesen  eloszlattam. Ezután forgattam bele a tejszínhabot.

Az első piskótalapot visszatettem a formába,amit körben sütőpapírral béleltem,  elosztottam rajta a krém egyharmadát, hűtőbe tettem 20 percre, hogy a krém kicsit dermedjen, jött a második lap,újabb adag krém, hűtés, harmadik lap,krém, hűtés és a negyedik lap.Kb. 2 óra múlva már jöhetett a külső krém és a díszítés rá.

A tejszínt lágy habbá vertem, ekkor kanalanként hozzákevertem a mascarponét és a porcukrot, így stabil, sűrű krémet kaptam - épp csak az elkeveredésig kell mixelni, nehogy kicsapódjon. 6 evőkanálnyit félreraktam, a többi krémmel bevontam a tortát.

A félretett krémet háromfele osztottam, nagyon pici ételfestéket cseppentettem hozzá, hogy pasztell színeket kapjak, egymás mellé kanalaztam egy csillagcsöves habzsákba és színes krémrózsákból csináltam meg az unikornis sörényét.

A szarvhoz vajjal kikent edényben a pillecukrot a mikróban kb. 1,5 perc alatt megolvasztottam, közben szilikonlapáttal átkevertem, majd beleszórtam 10 dkg porcukort, jól elkavartam, szilikonlapra borítottam a maradék porcukorral együtt és vajas kézzel simára gyúrtam. Ezután hosszú, vékony rúddá sodortam és ferdén a hurkapálca köré tekertem, a végét kissé kihegyesítve.

Az unikornis szeme: kartonpapír :).

 

Camembert vele sült fokhagymás-petrezselymes mini zsemlékkel

Be kell valljam, ha külföldön vagyok, amit biztos mindig hozok haza: élesztő. Ha valahol ellenőrzik a feladott poggyász tartalmát, akkor tuti, őrültnek néznek, és már számos csillag van a nevem mellett különféle adatbázisokban, hiszen ez ráadásul sosem egy csomag élesztőt jelent, hanem minimum egy kisebb gyűjtőcsomagolást, ha Franciaországból jövök, akkor meg legalább hármat. Meg vagyok győződve róla egyrészt, hogy egyszerűen jobb minőségű másutt az élesztő, vagy ha nem is jobb, akkor más. Na és emellett általában a csomagoláson van recept is, és igen, tele a net receptekkel, de ezek általában mindig valamilyen helyi kelt tésztát jelentenek, teljesen alap, jól bevált receptekkel, és amit eddig csomagolás hátuljáról kipróbáltam, mind tökéletesen működött is.

Most a finn élesztő bizonyíthatott, és elmondhatom, nem csalódtam, pillanatok alatt életre kelt és szuper levegős kis mini zsemléket produkált.

Persze ebben a receptben azért nem az élesztő a lényeg, hanem a kérgében sült, belül olvadt sajt, amit a forró kis cipókkal tunkolunk ki és hozzá ropogtatjuk a pirult magokat...Ilyen méretben pont együtt lesznek kész, a bevágott sajt már kezd kicsit púposodni a zsemlék pedig aranyszínűek. Ekkor már csak a vajas-olívaolajos kenegetés hiányzik egy tökéletes vacsorához.

Nekem nagyon bejött hozzá egy leheletnyi méz a sajt tetejére, de legközelebb juharsziruppal meg sűrű, mézes balzsamecettel  is megpróbálom...

Hozzávalók: (4 személyre)

1 db 25 dkg-os camembert
1 db 12,5 dkg-os camembert
2 marék pekándió/dió
pici méz
1 dl langyos víz
3 dkg élesztő/11.gr szárazélesztő

1 ek.cukor

60 dkg liszt (+/-5 dkg)

3 dl langyos tej

10 dkg   olvasztott  vaj

1,5 tk.só

-a tetejére:

2 dkg olvasztott vaj

1 ek.olívaolaj

 4gerezd fokhagyma
 egy ek. aprított petrezselyemzöld/snidling

Az élesztőt 10 perc alatt megfuttattam a cukros, langyos vízben. A tejet is meglangyosítottam, azután a só kivételével minden hozzávalót összekevertem és 6-8 percig dagasztottam. Csak a végén dagasztottam bele a sót. Ekkorra kellemesen ruganyos, egy picit sem  ragadós tészta lett belőle. Kivajazott, folpackkal szorosan lezárt tálban langyos helyen egy órát kelt.

Lisztezett munkalapra borítottam, kétfele osztottam, majd hosszúkás formára alakítottam és addig felezgettem a tésztarudakat, míg kb. hüvelykujjnyi tésztadarabokat kaptam. Laza kis golyókká  formáltam őket (nem kell kigyúrni belőlük a levegőt semmiképp) és sütőpapírral bélelt tepsin a két sajt köré rakosgattam. Húsz percet hagytam még kelni. ( A második adag pedig közel 40 percet várt míg a sütőbe került, de így is tökéletes volt.) A sajtokat középen, keresztben bemetszettem, a tésztát vékonyan megkentem tejföllel ( ez nagyon jól helyettesíti a tojást) és 190 fokra előmelegített sütőben kb 18-20 perc alatt megsütöttem. 5 perccel a sütési idő lejárta előtt szórtam meg a sajtot a pekándióval.

A sütőből kivéve  kentem meg az összezúzott fokhagymával és petrezselyemmel elkevert vajjal-olívaolajjal.

Ezt a szuper minizsemle receptet használtam hozzá.

Gőzgombóc

Épp ideje egy ilyen gőzgombócot posztolni: őrült jó az idő, mindenki tavaszi zöldségeket eszik tavaszi zöldséggel a hosszú tél után, szénhidrátmegvon, macaronnap, zsenge spenót,sóska, spanyol eper, méregtelenítés, cukormentesség, zöldturmix délig, hajt a snidling, első retek, tessék, itt a gőzgombóc.

Igen, amikor ez készült, akkor még mínusz tizenötök voltak éjszaka, abszolút évszak-kompatibilis volt, csak azután voltam pár napot Finnországban, párat Szlovákiában, előtte-utána próbáltam minden előre és utólag behozni munkában és úgy általában az életben (például előre főzni olyan nem létező mélyhűtött ételeket, amit a család hajlandó megenni még kiolvasztva is..) és akkor észrevettem hogy már egy hónapja nincs poszt a blogon, ami nem nagyon fordult még elő, és nem is terveztem ilyen hanyagnak lenni.

Úgyhogy most ez a gőzgombóc, meg pár süti, azután lesz zöldség is, lehet.

És ez a gőzgombóc nagyon jó, cseppet sem bonyolult, évek óta csinálom így, szilvalekvárral-rummal, idén sima áfonyával is,tulajdonképpen szerintem sokkal-sokkal jobb is, mint a zöldturmixok.

 

Hozzávalók: (8 nagyobb gombóc,4 személyre)

40 dkg liszt
2 dl langyos tej
1,5 dkg friss élesztő
3 dkg cukor
1 nagy tojás
1 citrom lereszelt héja
csipet só
4 dkg olvasztott vaj

-a gőzöléshez:

7dl tej
7 dkg vaj
7 dkg cukor

-a töltelékhez:

6 evőkanál sűrű szilvalekvár
6 evőkanál rum

-a vaníliaszószhoz:

0,5 liter tej
2 tojás sárgája
4 dkg cukor
fél rúd vanília kikapart magja
1,5 dkg étkezési keményítő

A lisztet mély tálba szitáltam, , a közepébe mélyedést csináltam, beleöntöttem a tej felét, egy kávéskanálnyit a cukorból és belemorzsoltam az élesztőt. Hozzákevertem keveset a lisztből, és 15 perc alatt letakarva felfuttattam.
A vaj kivételével hozzáadtam a tészta többi hozzávalóját, 10 percig dagasztottam, majd beledolgoztam a vajat is. A lágy tésztát langyos helyen, letakarva háromnegyed órát kelesztettem.
Lisztezett munkalapon átgyúrtam, 8 egyforma méretű gombócra osztottam. A gombócokat kilapítottam, a közepébe tettem a rummal elkevert lekvárt, erősen összecsippentettem a széleket, ki ne folyjon majd a lekvár, ezután szép kerekded gombóccá gömbölyítettem, és 10 percig kelni hagytam.

Ezalatt a sütőt 175 fokra előmelegítettem, a tejet, vajat, cukrot összeforraltam egy legalább 22-24 cm átmérőjű, vastagabb aljú lábasban.

A tűzről épp levett, forró cukros-vajas tejbe (minimum másfél centi legyen a folyadékszint) először beleengedtem egy kör alakú sütőpapírt, majd belerakosgattam körben és középre a gombócokat, a tetejüket is meglocsoltam a tejjel, a lábast szorosan lefedtem, és 30 percre betoltam a forró sütőbe.
A vaníliaszósz hozzávalóit hidegen simára kevertem és addig főztem, pár percig kevergetve, míg a szósz besűrűsödött.
A gombócokat melegen, a szósszal leöntve, mákkal megszórva tálaltam.

Marcipános-mákos keksz

A Népek -  egyiküket kivéve, aki magában enné kilószám -  nem szeretik igazán a marcipánt. Még soha nem rágták a fülem mákos péksütiért vagy  hogy csináljak mákos süteményt - és a gőzgombóc  nem számít annak. Szóval ennek a keksznek el se kellett volna készülnie nálunk, ehhez képest pedig az adventi időszak legnagyobb sikerű sütije lett. Ezért nem kell foglalkozni igazából a Nép ízlésével, mert fogalmuk sincs róla, mi a jó nekik.

A mandula/marcipán magas olajtartalma  a vajjal együtt tartósan puhává varázsolja a kekszeket,  és simán kibírják minden különösebb babusgatás nélkül hűvösön pár napig. Ha nem akar valaki vacakolni (azért nem olyan vészes) a csigás formával, a barackdzsem és a narancslé passzolásával sütheti simán a mákot a tésztába keverve.

Hozzávalók: (kb. 30-35db.falatnyi kekszhez)

10 dkg marcipánmassza
5 dkg vaj
7,5 dkg (nád)cukor
1 tojás
15 dkg liszt
3 gr (csapott kávéskanál) sütőpor
csipet só 

5 dkg darált mák
2dkg cukor
2 ek barackdzsem
fél narancs leve

A marcipánt és a vajat felkockáztam, a cukorral és a tojással késes robotgépben homogén masszává kevertem.Az elkevert száraz hozzávalókat – a lisztet, sütőport, sót – hozzászórtam és addig pörgettem a a robotgépben, míg el nem kezdett a tészta összeállni. (Ha valaki kihagyja a csigaformát, itt adja hozzá a mákot és a cukrot is.)
Munkalapra borítottam, kézzel gyorsan összegyúrtam,elfeleztem, és két ujjnyi vastag téglalapot formáztam a tésztából.Folpackba csomagoltam, fél órát a hűtőben pihentettem.
Lisztezett munkalapon, gyorsan dolgozva egy-egy 15x25-ös vékony téglalappá nyújtottam a tésztatömböket, vékonyan megkentem barackdzsemmel és megszórtam a cukorral elkevert mákkal.
Kissé megnyomkodtam, és rácsepegtettem a narancs levét, épp hogy nedves legyen a mákréteg.
Szorosan felcsavartam a tésztát, és nagyon éles késsel kisujjnyi vastag szeletekre vágtam.
175 fokra előmelegített sütőben, sütőpapírral bélelt tepsiben 10 percig sütöttem - sütés után közvetlenül még kicsit puhák a sütemények, de hűlés közben tovább szilárdulnak még!

Ha valaki kihagyja a csigaformát, adja hozzá a tésztához  mákot és a cukrot is, és  2 centi átmérőjű rúddá formázva csak fel kell majd szeletelni a pihentetés után, és már lehet is sütni.)

Parmezános pasztinák krémleves

A pasztinákot télen kihagyni vétek lenne, aki még nem kóstolta, tegye meg: talán még a sárgarépánál is édesebb, de mégis valahogy földes ízű gyökérzöldség .Ezért volt hozzá tökéletes kiegészítő a parmezán,és biztos vagyok benne, a tejszín helyett krémsajttal is szuper lenne.

Hozzávalók: (2 személyre-persze hogy a gyerekek nem kértek)

25 dkg pasztinák
2 dkg vaj
10 dkg krumpli
3-4 dl csirkehúsleves
só
bors
hüvejkujjnyi parmezándarab (nekem pont a kőkemény vége volt)
dió

A pasztinákot megtisztítottam, vékony karikákra vágtam, a forró vajon átforgattam, sóztam picit, lefedtem és 3-4 percig pároltam. Hozzáadtam a vékonyan felkarikázott krumplit, kevés borsot tekertem hozzá, ráöntöttem a levest, beledobtam a parmezánt és kb. 10 percig fedő alatt főztem.

Botmixerrel pürésítettem (ekkor már a sajt is puha lesz), hozzákevertem a végén a tejszínt is, parmezánforgácsokkal és durvára tört dióval megszórva tálaltam.

Csokoládés briós

Igaz, nem a klasszikus briósformában, ráadásul töltve, na és a tekerjük fel-vágjuk félbe-csavarjuk össze formában, de eredeti, rengeteg vajat tartalmazó francia recept alapján. Száz százalékosan pontosan működött minden a receptben, tökéletesen megkelt a hosszú hűtőben kelesztés ideje alatt a a minimális élesztő mellett és a rengeteg zsiradék ellenére; pillekönnyű foszlós volt a sütés után. és bár ez egy nem túl nagy, 22 centi hosszú forma épp a sok vaj - na és a töltelék miatt - nagyon laktató, igazi nagyágyú egy tartalmasabb leves után. Hamarosan jön az igazi baba a rhum is!

Hozzávalók:

35 ml langyos tej

1,5 dkg cukor

2 gr szárazélesztő (egy zacskó harmada vagy 7 gr friss élesztő)

25 dkg liszt

csipet só

3 tojás

17,5 dkg puha vaj

1,5 dkg cukor

még 6-8 dkg vaj, olvasztva

6 dkg cukor

4 dkg holland típusú kakaó

Az élesztőt a cukrozott tejbe kevertem és 10 perc alatt felfuttattam. Ezután az álló mixert használtam: elkevertem a dagasztókarral a lisztet sót és a tojásokat, majd hozzáadtam a felfuttatott élesztőt. Kis részletekben állandó keverés mellett simára kevertem a vajjal, majd 10 percig dagasztottam (vagyis inkább kevertem) a lágy tésztát.

Enyhén aláliszteztem - még ekkor is nagyon lágy volt - és két órát langyos helyen folpackkal szorosan lefedve kelesztettem.

Ezután nagyon enyhén átgyúrtam, és lefolpackozva betettem a hűtőbe éjszakára.

Másnap egy fél órát pihentettem még a meleg  konyhában, majd ezután kinyújtottam a rugalmasan lágy tésztát kb. 60x40 cm-es méretűre, megszórtam a cukorral elkevert kakaóval, meglocsoltam a vajjal (lehetőleg mindenhova jusson,mert megkönnyíti a formázást, amikor ketté kell vágnunk a tekercset.) a hosszabbik oldala felől feltekertem. A tésztarudat középen éles késsel hosszában kettévágtam, majd a két fél tekercs végét összenyomtam, a fél tekercseket egymást keresztezve "összefontam", hogy a vágási felületek legyenek felül.

A 23x12 cm-es, de sütő papírral bélelt formába szuszakoltam, egy jó félórát hagytam még pihenni, és 200 fokra előmelegíttett sütőben kb 40-45 percig (tűpróbázni kell) sütöttem.

A recept Michael Roux  Tésztavarázs című könyvéből van.

Karácsonyi fatörzstorta (aka téli házikótorta műelemzés)

Január 31-én még igenis ér posztolni karácsonyi tortát, tél van, hó van, hideg van, és van fotó a tortáról is, és igen, lesz hagyományos műelemzés is!

Hogy a művészet teremtő megújulása mi mindent adott az emberiségnek, felsorolhatatlan, azt pedig, hogy a művész állandó törekvése a tökéletesség elérésére milyen csodálatosan tökéletes és tökéletesen csodálatos alkotásokat eredményezett, még nehezebb. Ez utóbbi kategóriába tartozik a karácsonyi házikó torta, amelynek szívmelengető motívuma tavaly már felbukkant az életműben. Mint minden első, kísérleti próbálkozásnak, voltak kisebb koncepcionális és kivitelezési hibái, amelyeknek meghaladása olyan kihívás, amelyet egyetlen céltudatos alkotó sem háríthat el.

A két mű összevetésével legszembetűnőbb az újabb verzió erőteljes, már-már robosztus és magasabbra törő külseje, amely a művész törekvéseinek objektív kivetülése.

A részletek kidolgozottsága is figyelemre méltó - arról nem is szólva, hogy idén minden hovájutott vakolat -, továbbá új hangsúlyok és prioritások szimbólumait fedezhetjük fel az alkotáson.

Az oromfalat díszítő kerek koszorú aprólékos kézműves jellege és az oldalfalak kidolgozottsága között ellentét feszül, de hogy a koszorú kétségtelenül a Mindenség önmagába visszatérő és mindig megújuló jellegét hivatott jelképezni, az kétségbevonhatatlan.

A további kiegészítő elemek a művész tanítványainak profán, köznapi, bár vitatlanul kedvességet sugárzó objektumai: a leghátul üldögélő, az életműben  folyamatosan visszatérő és az előzőekhez képest művészi kidolgozottságban kétségtelenül javuló tendenciát mutató gőte, a vörösbegyként aposztrofált kacsa és   az Anyatermészet legyőzhetetlenségét szimbolizáló növényi indák mind-mind ismerősek már a művész (bocsánat: Művész!!) korábbi performanszaiból.

A tavalyi, kissé erőltetett rénszarvasos utalást egy elhagyott Télapó-sapka parafrázis  váltotta fel, amely a kultúrkörhöz talán közelebb álló interpretációt engedélyez, a lábnyomok ábrázolása pedig kevesebb háttérinformációt kívánt meg, mint a rénszarvaspaták megfelelő ábrázolása a tavalyi objet-en.

Olyan szerencsés  helyzetben vagyunk, hogy az alkotófolyamat egy kis töredéke rövid leirat formájában is rendelkezésre áll, így az alkotás elkészültének embert próbáló feladatába bepillantást nyerhetünk általa:

I.

- Akkor csinálok vörösbegyet.

-Jó, mert a gőte magában az túlzás lenne.

...

- Na kész is van.

-Mi? Ez? De hát ez egy kacsa!

-Nem kacsa, vörösbegy!

-De hát úgy néz ki mintegy kacsa!

-Vörösbegy!

-Van egy piros pötty a kacsán?

-Vörösbegy!

-Ami úgy néz ki mint egy kacsa, az kacsa. És különben is  hogy kerül egy kacsa a háztetőre?

..

Jól van, oké, tulajdonképpen aranyos. Egy aranyos kacsa. Köszi, hogy csináltál kacsát.

II.

-Akkor lógjon ki a Télapó...(hátsója)  a kéményből!

-Te nem vagy normális!!! Bár a közösségi médiában nagyot futna. de nem. Szó se lehet róla. Felejtsd el.

-Akkor nem segítek.

-Akkor is felejtsd el. Tiszta hülye vagy. :D

III.

-Na jó, akkor csináltam egy alsógatyát.

-Alsógatyát? Minek? 

-A Télapó elhagyta. Szép piros pöttyös.

- De hát ez úgy néz ki mintha piros kiütések lennének a Télapó szép fehér alsógatyáján!

- (lemondóan) Hát igen. Akkor inkább a sapkáját hagyja el.

A recept ugyanaz, mint  a tavalyi, a szuperkiváló magyarázó rajzokkal, a krémben annyi változás történt, hogy az egyszerűség kedvéért a tejszínt-étcsokit ganache formájában készítettem el, és kihűlve  a kész vajkrémhez fokozatosan, az álló mixer legnagyobb fokozatán kevertem hozz.

Sacher torta galaxy mirror mázzal

A Kicsi novemberi szülinapjára próbáltam ki ezt  fehércsoki alapú zselatinos-cukorszirupos mázat, és azonnal kitaláltuk, hogy ilyen szép elmosott háttér kell a hagyományos karácsonyi Sacher tortába, amit azután jól kigiccsesítünk még - például  a mindenféle 2D-s marcipánállatkákkal, amit a korábbi években már jól kielemeztem itt a december végi- január eleji bejegyzésekben. Amikor viszont kész lett a máz, a szokásos őrült ötletek helyett mindenki egyetértett abban, hogy kár lenne ezt a szép havas-felhős-eges hátteret napszemüveges rókákkal meg borzokkal dekorálni, így idén kifejezetten elegáns tortánk lett :). Mivel a múltkor a máz feleslegesen soknak bizonyult, most harmadoltam a mennyiségeket, és így is bőven elég volt, ezért ha már kép is van, és nincs műelemzés, legalább legyen egy pontos recept :). A Sacher torta is fenn van rég a blogon, és minden tökéletessége ellenére már változtattam picit rajta, na és a máz miatt most máshova került (belülre) a baracklekvár is. Na és mivel a mázhoz  elfelejtettem sűrített tejet venni, ezért itt is van egy kis módosítás, és működött.

Hozzávalók: ( 22-24 cm-es tortához)

- a mázhoz
4 gr zselatin
26 gr víz
70 gr cukorszirup (lásd lejjebb)
70 gr cukor
7g víz
30 gr cukrozott sűrített tej(tubusos) (én itt helyettesítettem! 20 gr tejszín 10 gr cukorral elkeverve)
80 gr fehércsoki

- a cukorsziruphoz:
 7 dkg cukor
30 gr víz
1 ml citromlé

A zselatint a 26 gr vízben megáztattam.
A cukorszirup összetevőit elkevertem, és addig forraltam, amíg a 110 fokot el nem érte, majd lehúztam a tűzről.
A cukorszirupot, a cukrot és a 100gr vizet felforraltam ,addig, amíg a 103 fokot el nem érte. A tűzről lehúzva hozzáadtam a zselatint, a cukrozott tejet és az összetördelt fehércsokira öntöttem. 3 perc állás után botmixerrel simára kevertem. Egy nagy fémszitán átszűrtem, hogy teljesen sima legyen. 

Ezután a mázat nagyjából  elfeleztem, egyik fele maradt fehér, a másik feléből elvettem keveset,amit icipici ételfestékkel világoskékre színeztem A nagyobbik részét több festékkel sötétebb kékre (Ha van fekete ételfestékünk, akkor azzal lehet a sötét  színt erősíteni, nagyon csak a kékkel nem jó felhígítani a mázat, hiszen meg kell dermednie. )

A Sacher tortát úgy csináltam,mint itt - de csak 22cm-es formába töltöttem, így magasabb lett viszont a sütési idő hosszabbodott, és a lisztből 2 dkg-ot holland kakaóra cseréltem. 

A piskótát ezután 3 lapba vágtam, jól megkentem finom házi barackdzsemmel, kívülről pedig nagyon vékonyan 5 dkg vajból és 3 dkg porcukorból készült vajkrémmel. Erre jöhet ugyanis csak a máz, különben egyrészt átütne a piskóta, másrészt be is szívná a máz egy részét. 

Ekkor be is kell hűteni egy negyed órácskára, addig készül a máz.

A máznak 35 fokosra kell hűlnie, ekkor tapad az alap vajkrémhez, de nem is olvasztja meg.

Először a fehér mázzal készültek a havas dombok, ezután a sötétkék máz közepébe csurgattam a világosabb kék nagy részét, éppcsak egyet belekevertem - így lett márványos hatású, mikor a tortára öntöttem.

Óvatosan egy nagyobb késsel is lehet húzni a mázat: gyorsan, és a felületet épp érintve - nem ettől lesz sima, magától, ez viszont erősíti a márványos hatást. A fehér részekre még utóbb csorgattam csíkokat a világoskék máz maradékából. Ami máz körben lefolyik, nyugodtan használható, ha gyorsan dolgozunk, és lehet még alakítani vele az összhatást.

Amarettis gyümölcskenyér

A jól bevált recepteket meg kell tartani, mondja mindenki - már hetedik éve  sütök  angol gyümölcskenyeret karácsonykor, nagyon szeretjük, és nem gondoltam volna, hogy valaha változtatok rajta. 

Az idei decemberi GoodFood-ban (az eredeti is GoodFood-os recept) láttam meg az amaretti kekszes gyümölcstortát, és egyből felírtam az elkészítendő listára. Karácsony  közeledtével viszont lemondtam a kísérletezésről, és úgy gondoltam, az ötlet alapján - vagyis hogy a liszt helyett kekszet használtak- inkább a már meglévő, sokszor bevált receptet variálom kicsit át. 

Mondjuk amaretti kekszet égen-földön kerestem, és végül  - csak majdnem aranyárban - találtam is, így a lisztből maradt egy kicsi, a diót lecseréltem mandulára, és használtam pár csepp keserűmandula-aromát is. 

És akkor most ezután ez lesz a fix karácsonyi gyümölcskenyér recept: kifejezetten jót tett neki a mandulásítás, a ropogós, száraz kekszek aromája, és egyenesen kiáltott a marcipánborításért: mivel cukrozatlan aszalt meggyet tettem a sütibe és a többi hozzávaló is csak szárított volt, egyedül a vörösáfonya volt enyhén cukrozott - egyáltalán nem lett sűrűen édes sem.

Hozzávalók:

65 dkg vegyes aszalt gyümölcs
20 dkg barna nádcukor
17,5 dkg vaj
5 dkg cukrozott cseresznye
1 tk reszelt gyömbér
1 narancs héja és leve
1 dl rum
3 csepp keserűmandula-aroma
7 dkg durvára vágott mandula
3 felvert tojás
8 dkg darált mandula
15 dkg amaretti keksz
5 dkg liszt
6 gr sütőpor
1 tk mézeskalács fűszerkeverék

kb. 10 dkg marcipánmassza,
piros és zöld ételfesték

A gyümölcskeverékben én  10 dkg sima és 10 dkg arany mazsolát, 10 dkg vörösáfonyát, 15 dkg aszalt barackot és 10 dkg aszalt fügét és 10 dkg aszalt meggyet  használtam, a fügét és a barackot kisebb kockákra vágva.

Egy nagy, 28 cm-es teflonserpenyőben az aszalt gyümölcsöket és a cseresznyét, a vajat, a cukrot, narancs kifacsart levét, lereszelt héját, a gyömbért és a rumot - amibe belecseppentettem és elkevertem a mandulaaromát -  kevergetve addig melegítettem, míg a vaj teljesen elolvadt. A keveréket felforraltam, azután lejjebb vettem a hőt, és gyakran kevergetve 10 percig bugyborékoltattam. Félrtetettem és hagytam kihűlni.

A sütőt 150 fokra előmelegítettem, és egy 18 cm-es szögletes, magasfalú sütőformát dupla sütőpapírral az alján és minden oldalán kibéleltem.(dupla sütőpapír: a hosszú sütési idő miatt, hogy  a süti ne piruljon agyon ott, ahol a fémformával érintkezik, mert akkor kemény kérget kap!)

A keveréket egy nagy tálba öntöttem, hozzáadtam a mandulát, jól elkevertem, hozzáadtam a felvert egész tojásokat, ezt is jól elkevertem, ezután kevertem bele  a morzsára tört amaretti kekszet, rászitáltam 5 dkg lisztet és a sütőport meg a fűszereket, ezeket is jól elkevertem (Ezt tényleg gondosan kell, mert a sűrű, enyhén karamelles szósz meg a gyümölcsök kicsit gombócszerűen tapadnak, és ha nem alapos a keverés, a "tészta" egyes helyein nem lesz tojás vagy liszt.)

A keveréket - a sarkokat is jól kitöltve - a formába kanalaztam, a tetejét vízbe mártott kanállal simítottam el.

45 percig sült, azután levettem a hőt 140 fokra és további 1 óra 15 percet sütöttem, de a második fázisban (mivel az én sütőm felül erősebb) már alufóliával takartam (nem kell szorosan rátenni, hogy tudjon a nedvesség kipárologni a tésztából). Miután lekapcsoltam a sütő, még egy órát kissé kinyitott sütőajtó mellett bennhagytam a süti, ekkor már tűpróba szerint teljesen átsül.

A formából rácsra fordítottam, hagytam teljesen kihűlni. A tetejére  a marcipánt a jobb kezelhetőség kedvéért kevés porcukorral kevertem, ételszinezékkel színeztem belőle keveset zöldre és még kevesebbet pirosra, a fehér alapot porcukorral meghintett munkalapon nyújtottam és vágtam méretre.

Chili-korianderes sárgarépa krémleves cheddar morzsával

Nem, nem a zöld korianderlevéllel, mert az nálunk senki se csípi - ezzel ellentétben a koriandermagot rendszeresen használom a sok curry-ben, sültek fűszerezéséhez,és most ehhez a leveshez.
Mégiscsak kétszemélyes a recept, mert annak ellenére, hogy a gyerekek külön külön minden összetevőt megesznek akár főzve, akár nyersen, akár más ételben, ezt meg sem kóstolták. Szerencsére rég túl vagyunk azon, hogy ilyeneken parázzunk, ők illedelmesen vártak a másodikra...
Szerintem az ilyen sűrű zöldséges-csípős krémlevesek pedig ritkán esnek jobban mint amikor kinn pörögnek a mínuszok, és az sem hátrány,  hogy ha a répa krumpli szép vékonyan szeletelt, 15 perc alatt van leves az asztalon.

 Hozzávalók: (2 személyre)

20 dkg sárgarépa
1 közepes krumpli
hüvelykujjnyi póréhagyma
2 dkg vaj
kb. fél liter csirkehúsleves
1 kisebb szárított chili
2 kk koriandermag
csipet só
fél dl tejszín

5 dkg cheddar

A krumplit, a répákat és a póréhagymát megtisztítottam, mindent vékonyan felszeleteltem, a felforrósított vajra dobtam, pici sóval kissé megdinszteltem. Hozzáöntöttem a levest, belemorzsoltam a chilit és a koriandert. A vékonyra szeletelt zöldségeknek fedő alatt10 perc elég volt ahhoz, hogy épp megpuhuljanak, ekkor a tejszínnel leturmixoltam a levest.

A sajtot lereszeltem, sütőpapírra teáskanálnyi kupacokat raktam belőle és 1 percre közepes fokozatra beraktam a mikróba.  A megolvadt, majd rögtön kihűlt sajtkorongokat elmorzsoltam, ezzel szórtuk a tányérban a levest.